Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1919-02-16 / 7. szám

Febrnár 16. 3 oidai. rantia feladatunk sikeres megoldására. A Turáni Kör célkitűzését sza­badon fogalmazó lendületes bekö­szöntőt a közgyűlés szűnni nem aka­ró tapssal fogadta. Dr Klekner Károly elnöklete alatt folyt tovább a tisztviselők megválasz­tása. A Kaszinó elnöke Zoltán István, a kör alelnökei: Dr Kállay Rudolf, Andrássy Kálmán, Énekes János, főtit­kár : Dr Pröhle Vilmos, titkárok Dr Bernáth Zoltán, Téger Béla, Lukács Béla, pénztáros: Cserta Kálmán, ház­nagy : Dessewffy Manó, ügyész Dr Krómy Károly lettek. Megválasztott a választmány is. Az indítványok során a közgyű­lés Bányay János kanonok indokolt javaslatára állást foglalt az iskolai val­lásoktatás mellett, Dr Bernáth Zoltán alaposan kifejtett indítványára csatla­kozott az ország területi épségét vé­dő ligához, továbbá elhatározta, hogy alapitó tagúi belép a hadirokkantak, özvegyek és árvák nyíregyházi egye­sületébe és állást foglalt, a párton kí­vül álló fegyelmezett hadsereg mellett. A közgyűlés lelkes hangulatban oszlott szét. A jövő nevelése A boldogabb jövő felé dübörgő vo­nal sínpárja közül az egyik a még mindig megtámadható közösség önvédelmi bar cara való felkészülés, a másik az örök békere való törekvés. Ha a sínpár közül az egyiket elha­nyagoljuk, kisiklik a vonat s célunkat el el nem érjük soha. A fent jelölt kettős elv ellenmondást látszik magában foglalni. De hisz az életre­való készülés is csak úgy lehet tökéletes, ha a halál misztériumával is megbékülünk. 1. Önvédelmi készülés. A hadviselés mindaddig nem elimi- nálható, mig minden egyes ember lelké­ben megrendithetetlen erővel nem fog élni az emberszeretet magasztos törvénye, az örök béke eszméje. Gondoskodnunk kell tehát a jövő nemzedék olyan irányú kiképzésén, hogy képessé tegyük a leg­nagyobb borzalmak elviselésére. A had­sereg mindenkori erőkifejtésének magyará­zatát a tömeglélektan adja. Ez a még teljes kifejlődéssel nem dicsekedhető uj tudomány, annyit már pozitive megállapí­tott, hogy az összes lelkitulajdonságok között az érzelem adja a legnagyobb és legerősebb impulzust. A lelkes, magában és a győzelemben feltétlenül bizó, erősakaratu hadsereg a győzelem preokupálója. A lelki fegyelme­zettség, párosulva a fizikai edzettséggel minden vész ellen sikerrel küzd. S ha pillanatnyilag elbukni kénytelen, kevés idő múlva megizmosodva támad fel biztos győzelemhez vezető küzdelemre. A mai iskola túlfűtött az ismeretadó tárgyak halmazától. Az érzelmi nevelés csak ritkán csillog elő a szürke tantár­gyak közül, mint^az arany szemeoskék a bánya színtelen érceiből. Az ismeret min­dig csak eszköz, mig a rugó mindig az érzelem bármely teljesítmény kivitelénél. Ugyancsak elhanyagolt, mostoha gyermek az akarat képzése. Az akarat kétszerezi meg erőinket, ez tesz állhata­tossá, kitartóvá, ez állít talpra újból min­den elbukottat. A mai iskola tanítási anyaga annyi nélkülözhető ballasztot rejt, hogy bőséges idő kínálkozna az érzelem és akarat alapos képzésére. Kívánatos volna a természettudomány a földrajz és technikai ismeretek bővítése és a testnevelés jóval nagyobb arányú megvalósítása. Elkerülhetetlen szükségként jelentkeznek az iskola-orvosi intézmény szervezése és az iskolai fürdők felállítása. Az iskolai képzés adjon az ifjúságnak praktikus ismereteket, mélyen érző, szépért, jóért nevüló, erős akaratú lelket és edzett fizikumot. A harcmező megtanított minket arra, hogy ott nem kell sok vezényszó, apró­lékos fegyverfogás, kínos felvonulási pro­dukciók, fényes paradérozás. Egy félév mindenkorra elég, hogy a harcászat keilő ismeretét és gyakorlatát az ifjú elsajátít­hassa. Sok iskola, sok tanító, kevés ka­szárnyái élet s készen áll a néphadsereg, amely minden zökkenés nélkül képes a békés polgárt fegyverforgató katonává alakítani. 2. Az örök békére való nevelés. E gyönyörű ideál elérhetésének eszközei majdnem ugyanazok, mint a már felsorolt nevelési tényezők. Itt a nemzeti lélek fino­mabb kiépítésére és.‘a filozófiai nevelésre esik a súlypont. Az idealizmus szüntelen hangoztatása és annak gyakorlati meg­valósítása a legfontosabb. A békenap, a madarak és fák napja, virággondozás, állatvédelem, egymás megbecsülése és a lelki nemesség gyakorlati tanítása mind­mind elengedhetetlen kellékei annak a még utópiának látszó kornak előkészíté­sére, amely mindenkiben nyelv, vallás, foglalkozás és származásra való tekintet nélkül mindig csak az embert keresi és becsüli meg. Fel keli állítani az ember- •értékelés uj mérlegét, amelynek sulyegy- ségeit a melegen érző szív jósága és a végzett hasznos munka mennyisége adja meg. Az erre való becsületes törekvés elhozza majd az emberiségnek azt a fen­séges pillanatát, amikor lehullnak az egyes nemzetek közé emelt rideg válaszfalak s a nagyegység megvalósulásának szimbo- lumakép a világ összes népeinek lobogóit egy nagy halomra hordják s ennek mágja- tüze körül állva égig zengő hangon éneklik az örök béke himnuszát. Ferenczi István. HÍMEK Az elmúlt héten összetalálkoztam a gőzfürdőben Weisz bácsival, aki neki busultan mutogatta az írást, amelyben a polgármester úr a nyolcadik néptörvény alapján Weisz bácsi képviselő testületi tagságét meg­szűntnek jelenti ki. Nem azért mintha, dehogy, csak az fáj neki, hogy ha meghal, nem tűzik ki a fekete lobogót a városházára, amely neki, mint vá- rosalyainak kidukált volna. Ez az egy öröme volt a képvi­seleti tagságból és ettől az utolsó őrö­métől is megfosztották. No ilyen irigy ez a forradalom. Nem tudja, sehogy- sem tudja megérteni Weisz bácsi a közalkalmazottakat se. Eddig mindig keveselték a fizetésüket és most, ami­kor a beszerzési csoport őt és há­romezer koronákat javasolt a tisztvi­selőknek kifizetni, hát sokallották és redukálni kérték a felére. Hát most legyen okos velük az ember. Budapesten is járt az öreg úr és nagyon elcsodálkozott, amikor olyan sok ismerőssel találkozott a várme­gyétől^ és a várostól. Azt hitte, tudja a jó ég, micsoda nagy bajok vannak otthon, hogy a vezető emberek mind fenn vannak. Pedig nem történt sem­mi, még mindig semmi. Jó, hogy ez a gőzfürdő megnyílt, legalább le lehet mosni azt a sok szennyet és piszkot, amit most olyan könnyen ráhajigálnak az emberre. Ad vocem ellenforradalom. A Károly király osztrák gyermeknya- raltatást már mindenki elfelejtette. Még azok is, akiknek jutalomdijakat Ígér­tek a gyűjtött vendéglátó családokért és Károly királlyal együtt a jutalom­dijak is feledésbe merültek. Most pe­dig ime, lám, megjöttek ajutalomdijak és 150, meg 250 koronákat osztogat­nak, amire senki sem számított. Egyéb­iránt nagyon bizalmatlanok az embe­rek úgy a városban, a Néptanácsban és a különböző kaszinó körökben, mint a vidéken is. Mindenki a más szemében keresi a szálkát és megva­kul a saját gerendájától A vidéken, a gróf Dessewffy uradalomban pedig például a dohánykertészek megtagad­ták a szerződés kötést az urasággal. Nincs bizalom se fölfelé, se lefelé, mindenki vár valamit, a holnapi túzo­kért könnyelműen elröpitik a biztos verebet. Valami kábulat van a fejek­ben és elszéditi az embereket. Ezeket mondotta el az öreg Weisz bácsi és elszántan eresztette a fejét a tus alá. Autójáratok Nyíregyháza és Debrecen között. A városi tanácshoz két kérelem érke­zett autójáratoknak engedélyezése iránt. Az autók Nyíregyháza és Debrecen, valamint Nyíregyháza és Szerencs között közlekedné­nek és a szomszédos községek személyfor­galmát bonyolítanák le. A ministen engedély kiószbözlóse és a vitoldij szabás megállapí­tása most van folyamatban. Kótaj község hosszú idők óta nél­külözi a legelőt. Most, hogy alkalmas idő van rá, elhatározták egyöntetűen, hogy e célból küldöttséget menesztenek egyenesen a töldmivelési minisztériumba. A néptanács evógből: Járossy Lászlót, a képviselőtestület Dobránszky Gusztá­vot, a szociáldemokrata.párt pedig 0e- lebán Miklóst küldi ki. A küldöttség gyorsan fog útnak indulni, hogy a terv_

Next

/
Thumbnails
Contents