Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1919-01-05 / 1. szám

2 oldal.

Jannár 4.

sértéstől sem. Erőnk saját meggyőződésünkből és igazságérzetünkből fakad és ha a szélsőségek kerülését hirdetjük is, egyben a kitartásban a végletekig megyünk.

Klekner Karoly.

Toborozó.

Az uj esztendőben uj zászlót bontott a Szabolcsi Hírlap uj színekkel a régi színek helyeit, uj zászlőhordozók- kal, torradalmi uj eszmékkel. Az októberi torradalom országot rengető, korszakot nyitó, tisztitó vihara megújhodást, megtisztulást vitt be a napi sajtóba is, feloldotta gyűlölt bilincsei alól, szabaddá tette a papirt, melynek hasábjait a cenzúra fehér szégyenfoltját nem óktelenítik el többé. A régi rendszer megbocsájthatatlan örökre átkozott bűnével, hogy nem tudja, vagy inkább, hogy nem akarta a háború őrületétől megkímélni, majd megváltani ezt az országot, — egyik napról a másikra siralmasan összerogyott és romélhetőleg végérvényesen kimúlt. Helyébe a íorra- dalom uj korszakot kezdett uj emberekkel, akiknek tiszta a ieikiismeröte, önzetlenül magyar a szive és tiszta kézzel foghatnak hozzá az ország kátyúba rekedt szekerének kiemeléséhez. A háború összeomlásával egy egészen uj társadalmi berendezkedés lehetősége adatott meg amelyben vezető szerep jut a munka, az alkotó és teremtő munka hivatottjainak. „Bókét teremteni kifelé, — a demokráciát és az munkát megszervezni befelé“ — ez most a legsürgősebb teendő.

Az uj társadalmi berendezkedés

kiépítésében vállal dolgozó munkás szerepet az uj Szabolcsi Hírlap és ehhez kór munkás társakat. Nem néz többet visszafelé, nem kutatja a múltak bűneit hanem bízva egy szebb jövőbe, tekintetét előre \ éti és a jövő bizonytalan, chaotikusan sötét látóhatárát a forradalmi nap sugarai mellett vizsgálja.

Szomorúságba esett szép magyar ■ földünk, szomorúságba eset jaj szép magyarságunk összetartásra egyetértésre int. Ha mi nem fogunk össze, akik még együtt, csonkitatlanui marad- i tunk, ha mi nem tudunk összeforrni bus magyar árvaságunkban; még a reményét is elveszítik erőszakosan elszakított édes véreink annak, hogy segíteni togunk rajtuk, hogy valaha is találkozunk. Félre minden osztály, párt, laji, felekezeti külömbséggel, ami eddig elválasztott benünket és egymás eilen .uszított a közös haza rovására! Ne vagdossuk egymáshoz őseinket, ne kutassuk egymás jussát a magyarsághoz, ne tegyünk különbséget Isten és Isten között, — hanem legyünk megértő, szerető testvérek, legyünk egyek egyért legyünk már egyszer végre igazán magyarok és csak magyarok, ne többek !

Ezért bont zászlót az uj Szabolcsi Hírlap, ozórt kéri a szabolcsi magyarok tömörülését lobogója alá.

Dr. Walter Géza.

Magyarország területi épsége.

Isten kalapjának bokrétájából alattomos ellenségeink ki akarják tépni a legszebb, legillatosabb virágokat. Magyarország szerves egységét megakarja bontani külső és belső ellenségeink ha*

talmas áradata. Erőszakos’ kezekkel le akarják szaggatni Magyarország szent testéről a természetes védő páncélzatot; meg akarnak íosztani minket gyönyörű I Kárpátaink hatalmasan védő hegytömb- ! jeitől. Darabokra akarnak minket szaggatni, életünk gyökereit akarják elvágni, létezésünket akarják lehetetlenné tenni. Részecskékre akarják vagdalni az ország testét s az ország népét is. El a- karják választani a testvért-testvórétől, barátot barátjától, szülőt gyermekétől, 100Ö éven át jóban-roszban együtt küzdött egyik testvórnópet a másiktól, sót el akarják választani a magyart a magyartól.

A részekre szaggatás hazánk fejlődését, sőt fonnmaradhatását nemcsaic pclitikailag, hanem gazdaságilag is leheti tlennó teszi, a magyar kultúra fennáll- hatását teszi kérdésessé, sőt a magyar nép létalapját támadja meg.

Tulcsigázott reményű, politikai láz- | álmoktól felhevüit, erőszakosan íelizga- j tott, alacsony kultúrájú népek, akik meghunyászkodva lapultuk akkor, amikor villogott a kard a magyar kézben a haza szent védelmében, most elérkezettnek látják az időt arra, hogy édes hazánkat vad tatárhorda módjára darabokra tépjék akkor, amikor a magyar kezében csak egyetlenegy, de mindennél erősebb és maradandóbb tegyver csillog: az igazság magyaros fegyvere.

Ellenségeink jogosulatlan, erőszakos és vószthozó, robbantó törekvéseivel szemben a haza minden egyes polgárának, minden egyes tagjának nemzetiség-, faj-, vallás-, nem- s társadalmi osztály- különbség- s politikai pártállásra való tekintet nélkül tömörülni kell egy zászló alatt ezzel a jelszóval: Magyarország

Ä háború áldozata.

A Szabolcsi Hírlap eredeti tárcája.

Fordította: Fcrenczl latrán.

(Szerencsétlen Iván álnév alá rejtőzködő kiváló orosz író még a világháború elölt a gyilkos orosz cenzúra miatt eredeti eszperantó nyelven irta az alábbi tárcát. Szerencsétlen Iván életkörülményei, irásmüvószete és Írói fejlődése nagyon hasonlít Gárdonyi Gézáéhoz.)

A végenólküu, határtalan puszta — rajta magas fü, közte itt-ott nád, vadrózsa és teacserje ringatódzik — még aiszik. Keleten már rózsásodtk az ég, de a természet még mélyen pihen. A puszta virágai móhon szürcsöiik, a hideg harmalcseppeket. Szárnyuk alá dugott fejjel hallgatnak a pacsirták a sürü fűben, amely itt-ott ^kegyetlenül letaposott, szótrodgyolt s valami különös, kocsonyás, veres iszappal fedett. A földön körüs-körüi szétszórt tárgyak fekete kontúrjai. A hajnal homályában minden elmosódó.

Az összetaposott fűben egy fiatal életerős ember feksíik. Szemei lezárva, — még alszik. Meglépett katonaruha rajta. Mellette, hever vérfoitos, átlyukasztott sapkája, puskája, széttört szuronya, szétszórt kartácsok, golyószilánkok és üres iszáfcja. Nyugtalanul alszik, teste görcsösm meg-meg rándul, torkából nóh i kimondhatatlan fájdalmak iszonyú hangjai törnek elő . .. Sebesült lehet (alóla vériszap p rosiik elő.) Szörnyű álom nehezül megkínzott lelkére, nem bir nyugodni.

Harcról álmodik :

.Tűz füst, ágyudörgós, golyósivitás, bombák robbanása, éles vezényszavak. Ü az ezred első sorában áll. Előttük — a mesz- szesógben — az ellenség tömött sorai. Hangos kiáltások, szidalmaik mint távoló visszhang úgy zugnak feléjük a megerősített lö- vészáratokból.

Valami megvillan a messzeségben, mellette elzug, majd találva ö3szerogy.

Felébred, megremeg, a fájdalomlól felkiált és a megsebzett helyre nyúl, mintha az ellenséges golyó e pillanatban érte volna ót.

* *

*

A szomszédságában alvó pacsirla felriadt a kiáltástól. Óvatosan felemelte a fejét, majd látva, hogy sehol semmi veszedelem, újra megnyugodott.

Az álom folytatódott: ,Dól,., Forró uap ugarak égetik szomjúságtól eispedó testét . . . Vizet 1 . . . Vizet !. . . torkából akaratlanul is felszakad a könyörgés.

De senkise hallja mog az ott felejtett hős kiáltását,

Valami zaj veri fel a levegő csendjét. A lépések zaja mind halihalóbbá . lesz. Ka- touák,,, ellenséges emberek közelednek,

sobesülteket vezetnek .. . Legelöl két katona vezet egy idős tisztet, kinek karja van szót- rcncsolva, szürkü ó fejét az egyik katona vállára hajtva nyöszörög. Utána bajtársára támaszkodva némán vánszorog egy sovány, halványképü ifjú. Arca eltorzult a kínzó fájdalomtól: tarkóján nagy véres folt. ..

Utánuk a nyomorékká vált hősök beláthatatlan sora támolyog. Nóhtnyan közülük csendesen megadással, mások hangosan jajgatva átkozzák az egész világot és meleg könnyek folynak végig szenvedő arcukon.

— Oh Istenem 1 Mennyi szerencsétlen s felesleges áldozat!... Mennyi kin, szenvedés ! ... Meiaoyi vér!... mormogja, amint végigpillant sebesült társain.

Vizet!. . . Vizet adjatok ! . . . kiált fel újra az égó szomjúságtól. Egy katona, ki hordágyéra visz egy sebesültet, megáll körülnéz és szemével kutat a haog irányában. Hozzá jó és ajkaihoz emel egy vízzel telt kulacsot, majd betakarja egy tépett köpenynyel ...

Újra felriadt. Meg akarja köszöni a segélyére siető katoua jóságát, de jaj, nincs mellette senki. Körülnéz, s szomorúan tudatára ébred annak, hogy csak rossz, vigasztalan álom idézte fel a kínzó képeket. Remegő kézzel nyúl kulacsa után és kiisza a maradék meleg, bűzös vizet. A nap, amint