Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-05 / 18. szám

2 oldal. tsdffIO : f. hó 2-án tartott városi képviselő gyűlésen mellette az egyik tekintélyes felszó­laló, hogy az intézmény gyakorlati célokat szolgál, mint maga is kifejtette, s mint mindnyájan tudjuk, a gymnázium elvégzése még semmit sem jelent, csak alapot ád a tovább tanu­láshoz, célja nem is más, mint általános műveltség nyújtása. Legfeljebb kisebb kezelői állásokba lehet gymnáziumi végzettséggel bejutni, akkor is keserves gyakornoki éveket kell el­tölteni igyenesen, vagy csekély fizetéssel a kine­vezésig. Maga a miniszteri leirat is, csak azt mondja, hogy a gymnáziumból vagy felső leányiskolái tagozat­ból át lehet lépni nevelőnői tanfolyamra, különbözeti vizsgával tanítónői képez- débe, színművészeti akadé­miába, vagy a nyert éret- ségi bizonyítvány alapján az egyetemeken a nők ré­szére megnyitott fakultá­sokra. Szóval mindenütt a tanulmányok folytatására van szükség. Sem a leány gymnázium sem a felsőbb leányiskolái tagozat elvég­zése eszerint kenyérkere­seti alkalmat nem nyújt. És milyen hosszú időbe kerül odáig eljutni! Nyolcz hosszú év! Még ennél is több, mert előzetesen négy elemi osztályt s igy össze­sen 12 évet kell a terdülő leány gyermeknek az is­kola padjaiban eltölteni, hogy azután kezdjen tanul­ni valamit a kenyérért 1 Ki bírja ezt ki, még ha hosszú ideig tartó szellemi elfoglaltság nem is ártana meg a sokkal gyengébb női szervezetnek ? — ami még nincs orvosilag iga­zolva ! — Ki bírja ki anya­gilag ? Maguk a tervezők is 240 korona évi tandijat számítanak, noha a minister most jelentette ki a közép­iskolai tandijak emelésének szükségességét. Hol vannak még a könyvek ? a drága ruházat ? a kosztpénz stb? Ez az intézmény csak a gazdag leánykáké lehet, akik amúgy is könyebben megélnek. Ä nemzet gerin­cét képező középosztály, a tisztviselői kar az ő le­ányait ilyen költséges mó­don nem neveltetheti. Kö­vetkezésképen itt is leszo­rul és hátramarad. Tandij- mérsék ésre. plane elenge­désre számítani nem lehet, ezt a kezdeményezők is hangsúlyozták! Ä leánzgymnasium tehát szélesebb körben nem al­kalmas a nőkérdés megol­dására, sőt enyhitésése sem. Bizonyítékul szolgál erre az a körülmény is, hogy azalatt a 30 esztendő alatt, amióta a leánygymnásium- mal kísérleteznek, nálunk Magyarországonmindössze 7 leánygymnasium létesült Pedig ha közszükségletet képezne, több létesült volna. Azok, akik kibírják ezt a költséges taníttatást, azok arra is képesek, hogy a fővárosba küldjék tudomány szomjas leánykáikat. Akik pedig itthon most nálunk, mint bejáró növendékeket küldik leánykájukat gymná- siumba, jobbadán azért te­szik, mert a polg. leányis­kola tulnépes, vagy mert a polgári után még nem akar­ják otthon tartani őket. De ha lenne másfajta iskola pl. felső kereskedelmi vagy gazdasági, esetleg kertészeti iskola, akkor bizonyára nem a gymnásiumba, hanem ezen gyakorlati pályára egyenes képesítést nyújtó iskolákba járatnák őket. Ezekre kissé hossza­sabban azért terjeszkedtünk ki, hogy figyelmeztessük az illetékes tényezőket, miszerint: amidőn a leány- gymnasiumot vették tervbe, mint létesítendő iskolai ty- pust, nem ismerték fel a mi közönségünk érdekét. S hogy ekként, akik a városi közgyűlésen a cultura ér­dekében szép szavakkal ajánlották ezt a fajta isko­lát, — mint Geduly Henrik, Dr. Meskó László, Somogyi Gyula, Fekete Sándor urak, — ugyanazon szép szava­kat elmondhatták volna egy gyakorlatibb női iskola ty- pus megalapítása érdeké­ben, amely jobban szolgálta volna a mi városunk pol­gárságának érdekét. Áttérve most már anyagi szompontokra, nem kicsiny- lendő azoknak az aggodal­ma. akik ez intézmény lé­tesítését, főleg a mostani bizonytalan időben, a város teherbírása szempontjából aggályosnak tartották s ha­talmas érvekkel ellenezték! Főleg dr. Kállay Rudolf volt az, aki kifejtette, hogy a város, amely már most is 110 százalékos pótadó alatt nyög, pénzügyileg már előre sok százezer korona ere­jéig van elkötelezve. így a kormányunk a gk. püspök­ség ide telepítésére 250 ezer, az egyházaknak a temetők megváltásáért 130 ezer korona erejéig, mely utóbbihoz járul a temetők rendezésének legalább 150 ezer koronára számítható költsége. Äz is köztudo­mású, hogy a ,rormány ál­tal tervbe vett tisztviselői fizetés rendezés legalább évi 80 ezer, a rendőrség újra szervezése évi 40 ezer koronába fog kerülni. A leánygymnasiumra kért évi 12 ezer korona 500 ezer tőke kamatjainak felel meg. Előttünk áll a hadiárvák, özvegyek, rokkantak gon­dozásának még ismeretlen nagy ferhe. Äz utak, a csa­tornázás megoldatlan kér­dése ! Ily körülménzek közt s bizonytalan helyzetben ilyen nem sürgős feladat elodá­zása szerinte nagyon is in­dokolt lett volna. dr. Ko­vács Elek is pénzügyi szempontból fejezte ki sú­lyos aggályait, de nem hall­gatta el azt sem a szőnye­gen forgó iskola typussal szemben, hogy előbb szé­lesebb körben kellene meg- alapozni a műveltséget, s a pyramist nem a tetején kezdeni építeni. Ugyanő azt is észrevételezte, hogy ilyen hozandó nagy áldo­zattal szemben a városnak is kell feltételeket szabni, mik az intézmény szerve­zetében biztositandók. Lip- thay Jenő visszatérve a gyakorlati szempontokra a leánygymn. helyett ipari, kereskedelmi, kertészeti is­kolákat ajánl a nők részére. Mire a vita bezárult és a jelenlevő képviselők nagy többsége, kik között az in­dítványozók és kérvénye­zők is szavaztak, az se­gély megadása mellett dön­tötte el névszerinti szava­zással a kérdést. Mivel pedig az idei költségvetésben a segélyre fedezet nincsen, az okt. 1-én esedékes 4000 koro­nát a város üzemi fölös bevételei terhére rendelte kiadni. Mi attól félünk, hogy ezek az üzemi feleslegek, amelyre minden fedezetlen kiadásunkat újabban reá­utalni szoktunk, olyanok lesznek, mint azok az ame­rikai nagybácsik, akiknek örökségére a könnyelmű rokonok szoktak számtani. Amikor ' fenének, nem 8u[jsM X\9\ ,ßXßriy08iiyH Május 5 lesznek sehol! Mert amint halljuk, a város üzletei nem éppen nagyon sikerültek. Van ugyan egyes ágaknál szép felesleg, de másokra nagy lesz a reáfizetés. — Majd a zárlatnál látjuk meg, hogy nem csalódunk-e re­ményeinkben ? Félünk már előre a 140—160 percentes pót­adótól, az eladósodástól. Egy eladósodott város­ból pedig sohasem lehet önálló törvényhatóság, mert a maga ügyeit önállóan nem vezetheti az, aki számítás nélkül költ, még ilyen ne­héz időkben is. Igazmondó. Pro aris et focis. Vencsellő község hazafias közönsége április hó 29-én ezüst emléklapot nyujtottját Dessewffy Miklós grófnak és grófnénak azon magasztos, emberbaráti és hazafias cse­lekedetért, hogy Vencsellőn 15 hónapon keresztül katonai, magánkórházat tartottak tel e világháboruban. Az emléklap eszméjét, a mély köszönet, hála sym- bolumát a kath. kör választ­mánya indította meg. Meg­valósulása köró csakhamar egyleti, egyházi óa világi tényezők sorakoztak. A szép gondolat mint a csendes pa­tak vize, mely medrében zöld pázsit, vizi növények, virágok között tolydogál, tört magának utat a szivek­hez, elmékhez, Hisz Venosel- lőn ős környékén majd min­denki érezte, hogy a község előkelésógónek adósa, hogy láthatatlan, étheri érzés to- nala fűzi a főúri párhoz, kiknek jósága megteremtette a katonák verőfényes, kis kórházát, a csaták zaja után csendes otthont, a tél fagya után meleg fészket, a grófnő leereszkedő gondoskodása, szeretető feledtette a háború keserű szomorúságát, szava megvigasztalt annyi szenve­dőt. A gondolat hamar testet öltött. Gondos kezek meg­formálták az emléklapot, a hála megiratta az egyszerű szöveget, egy lapot Ven­csellő történetéből, megmen­tett egy emlőket a feledés­től. Az emléklap keresetlen sorai pedig a fényes főúri ház örökemlékü — doku­mentumai lesznek, hirdetői annak, hogy a világháború

Next

/
Thumbnails
Contents