Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-13 / 2. szám
2. oldal. h Január 13. Megnehezedik teste — remeg — és elngujtózik, üveges szemei kinyílnak, kialudt az élet fénye bennük — meghalt. Szemeit lezárom s lassan leteszem az élettelen szép fejet és köpenyével befödöm a hőst — megyek — de szava mindig a fülemben cseng .. Fazekas István, a szegény földmives ott nyugszik a Folwart Kosarki-i erdőcske sarkán. Hány i~ lyen nagy lélek költözött el ismeretlenül e nagy tu- sákban? Gyermekeit a legnagyobb ínségben hagyva? Rz éjfél is elmúlt, mire a küzdelem lecsendesült, a szántáson ledülők egész törzsemmel — a dermesztőén hideg éjszakában. Egy nagyobb hantra leteszem fejem és folyton hallom a haldokló, hörgő, ziháló hangját: — „én meghalok a hazáért...“ — és mint egy ima fakad lelkem mélyéből : „Ti otthon levők, kik nem is sejtitek, hogy mi a háború, gondoskodjatok hőseink özvegyeiről és árváiról! Szent hazánkért /“ Drágaság $00 év előtt! Akkora világégés, mint a mostani, nem volt sohasem, — azonban a maihoz hasonló drágaságot már ismert Európa. — Napoleon hadjáratai után, éppen kerek száz esztendeje, a kontinens gazdasági élete hanyatlásnak indult; 1816-ban csak Oroszországnak volt jó termése, ellenben délnyugati és északnyugati Németországban, Felső-Olaszor- szágban, Franciaországban, Hollandiában es Angliában olyan erős és hideg idők jártak, hogy minden vetés elpusztult és beköszöntött az ínség. Ez év ószén a rozs hektoliterje Varsóban hét és fél forintba került, a búza tiz és fél forintba, Toulouseben a gabona hektoliterje harminckét frankért kelt ei. Hollandiában pedig a káposzta háromszor any- nyiba került, mint jobb esztendőkben. Ä rossz termési viszonyok és a lelketlen spekuláció miatt az árak egyre emelkedtek és 1817. év tavaszán már tűrhetetlenné vált a drágaság. A pénz vásárlóképessége mindegyre csökkent és a német városok polgársága egyesületeket, szövetkezetekéi alapított a drágaság leküzdésére. Száz-kétszázezer tallér is összegyűlt egy-egy városban erre a célra; a tekintélyes összegért nagy mennyiségben vásárolták össze a polgárok az élelmiszereket és arányosan felosztották egymás között. Népkonyhákat is létesítettek, ahol olcsó pénzért étkezhetett a szegényebb néposztály. — Semmi sem uj a nap alatt, — néhány város már akkor bevezette a kenyérjegy-rendszert és a polgárok a jegy ellenében fejenkínt napjára háromnegyed font lisztet vagy kenyeret kaptak a péküzletekben. — Ezekben az ínséges időkben természetesen a kivándorlás is nagy arányokat öltött. Angliában és Franciaországban több városban éhségforradalom tört ki, melyet a katonaság vert szét. Az 1817. évi jó termés némileg enyhített a drágaságon, — mely eleinte lassan, később már rohamosabban csökkent és 1823- ban végre teljesen helyreállt a régi idők csodálatosán olcsó világa. Az 1816. és 1317-iki drágaság Magyarországot is sújtotta, — nálunk ugyan nem volt rossz a termés, azonben a pénz értéke a felére devalválódott a monarchia bizonytalan külpolitikai helyzete miatt. — Aki panaszkodik a mostani drágaság miatt, — ilyenek pedig nagyon sokan vannak, — vigasztalja meg a tudat, hogy dédapáink is átéltek néhány rossz esztendőt és szerencsésen kiheverték az Ínséges időket. Llpthay Jenő és neje a hadiárvákért. Társadalmunk ezen közbe- csülésnek örvendő tagja áldott szivü nejével együtt ismét, szép tanúbizonyságát adta fenköit^gon- dolkozásának és áldozatkészségének. Lipthay Jenő elolvasott egy cikket József főherceg tollából, amely az Újságírók Almanachja számára bevezetőül volt szánva, s amely a hadi árvák ügyének fölkarolását ajánlotta a társadalom meleg szivü támogatásába, s ezt a cikket megmutatta nejének, mely annyira meghatotta mindkettőjük lelkét, hogy elhatározták miszerint a szabolcs- vármegyei tisztviselők hadiárvái javára 10,000 koronát adományoznak. Az elkatározást tett követte, s Lipthay Jennő át is adott egy 10000 koronás hadikölcsön- kötvényí vármegyénk alispánjának, nemes és ragyogó példát mutatván ezzel is a legaktuálisabb jótékonyság terén, melyei mindenkinek követnie keli, aki méltó akar lenni e harcban álló nemzet hős fiaihoz. E tekintélyes adomány amellett, hogy valamelyik hadiárvának életét fogja megédesíteni, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Lipthay Jenő és úri gondoikozásu neje tisztelőinek és becsülőinek számát még inkább megszaporitsa. A nagy nyilvánosság előtt hajtjuk meg Lipthay Jenő s neje előtt a hódolat és köszönet lobogóját — a hadiárvák nevében. A cikket, mely a Lipthay házaspárt megihlette, lapunk vezető helyén közöljük, hátha másokat is hasonló nemes cselekedetre fog buzdítani. Az alispánhoz címzett alapitó levelet pedig szintén átadjuk a nyilvánosságnak, mert bármennyire tiltakozzék is ez ellen Lipthayék közismert szerénysége, mulasztást követnénk el, ha e nemes példára ilyettán v^ló buzdítás alkalmát meg nem ragadnánk. Az a- lapitó levél szövege a következő: Nagyságos Mlkecz Dezső alispán urnák Helyben. A „Budapesti Hírlap“ folyó év 4-ik száma „Én meghalok a hazáért“ címen közli a budapesti újságírók 1917-iki Almanachja előszavát, mely a legnagyobb magyar főhercegünknek, Józsefnek a tollából ered. A cikk oly megható, fenséges, mint aki azt irta. így végzi József főherceg: „Ti otthon lévők, kik nem is sejtitek, hogy mi a háború, gondoskodjatok hőseink özvegyei és árváiról.“ Olvassa el ezen cikket minden magyar ! A fenséges főhercegünk hivó szava ösztönzött most bennünket is arra, hogy: Tisztelettel beterjesszünk egy darab 10.000 koronás 5 1/2% hadi költsönkötvónyt, helyettesitő befizetési elismervényt azzal a kéréssel, hogy móltóztassék a megfelelő pénztári jegyet a ki- bocsájtás megtörténte után átvenni és ezen értékpapírt a Szabolcs vármegye köz- művelődési alapjához, mint elidegeníthetetlen értékét hozzá csatolni. Ezen alapítvány kamatait Szabolcsvármegye területén alkalmazott s a harctéren elhalt köztisztviselők hátrahagyott kiskorú gyermekeinek neveltetésére óhajtjuk tordittatni, — ha pedig idővel e rendeltetési célja feleslegessé válnék, akkor segélyre szoruló tanulók között felekezeti külömbség nélkül lesz kiosztandó. A kiosztás jogát a mindenkori alispánra ruházzuk azzal, hogy életünkben a felosztás előtt a mi véleményünk is meghallgatandó lesz, halálunk után pedig a mindenkori alispán saját belátása szerint fog a kamatok telett rendelkezni. A pénztári jegy beváltása után a befolyó összeg már lehetőleg jól jövedelmező állampapír vásárlására fordítandó. Melyek után maradtunk kiváló tisztelettel. Nyíregyháza 1917. Jan. 11. Liptay Jenő és felesége Szilvássy Berta, Beszélgetések hires emberekkel Pásztor Árpád előadása. ASzabolcsvármegye szerkesztőségének meghívására Pásztor Árpád Az Est munkatársa és iró az elmúlt vasárnap lent járt Nyíregyházán, s a Korona nagytermében íönti címmel előadási tartott igen szép számmal egybegyült előkelő közönség jelenlétében. Pásztor Árpádnak, ki a modern magyar újságírás egyik világjáró Cáezárja, az amerikai arányokban és tempó szerint dolgozó Az Est támogatásával alkalma volt korunk sok olyan zseniális nagy emberével beszélgethetni, akikkel már . az egyszerű találkozás is esemény számba megy. Sok rutinnal, intim kedvességgel, s az úgy nevezett újságírói megfigyelés intuíciójával mondta el nagy részben eddig közzé nem tett impresszióit Tolsztojról, Okumáról, Pasicsről, Edisonról, Gorkij Maximról olyan lebilincselő előadásban jami- nővel csak az igen sokat ^tapasztalt ós semmi probléma előtt zavarba nem jövő szellemi szuverének szoktak személyekről, eseményekről diskurálni. Legtovább időzött előadásában a Jasznaja Poljana-i remeténél, akinek kastélyában lejátszódó családi tragédiák okairól olyan grandiózus lélektani analyzist halottunk Pásztori ajkáról, hogy igazán közelebb vitt berniünket Tolsztoj életének megértéséhez. Akár.az Edisonról, akár a Gorkijról el- mondotíakragondolunktvissza mindig & jellegzetesség, s a nagy kontúrokban megrajzolt életcél sikerült rögzítése az, amely tudományos tartataimat adott Pásztori előadásának. Pasicsnál a beszélgetés lehetőségének elegáns kierőszakolása hatott nagy eredetiséggel, s úgy látszik, az előadó művésze ennek, hisz ö volt az aki a Deuchland első megérkezéséről legelőször értesítette a magyar közönséget, ami hisszük — nem a legkisebb újságírói bravúrja Pásztori Árpádnak. Vertse K. Andor igazi njegórtóssel ós kész technikával előadott Mendelsohn ós Grieg zongoraszámai kelle- més frisseséggel tagolták a matiné programmját, mely-
