Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-17 / 11. szám
2. oldal Március 10 Elbeszélések. Rt öregségről. X. Folytatás September 8-án. Úgy látszik, hogy azt a bizonyos előirt óránkénti 10—15 kilométeres menetsebességet nem igen tartották be, még pedig különösen az éjjeli órákban nem, mert Corfu szigete a Cattarói öböltől mintegy 300 kilométernyire van és mi már d. e. 10 órakor defilir óztunk el Erzsébet királynénknak Achilleion nevű pompás nyaralója e- lőtt. „Ennek a szép kis szigetnek a hovátartozandó- ságát“, jegyezte meg igazgatótanárunk, „valamint a többi joniai szigetekét is már a Campoformiói békekötés alkalmával számításába vehette az Aegyp- tomba törekvő I. Napoleon, aki mint arra bizonnyára vissza fogtok emlékezni, a magyar törvénytárba soha be nem iktatott e békét és béke pontokat kénye-ked- ve szerint dictálta s bizonyára még akkor Magyar- j ország létezéséről sem tu- ; dott s annál kevésbbé azon j viszonyról, amely hazánkat II. József halála után Aust- riához kapcsolta, amikor Magyarország függetlensége törvénybe iktattatott és papiroson garantáltatott is.“ „Nem illik ugyan bele a Magyarok és Magyarország történetéről rnegkez- i dett előadásom keretébe az, , amit most elmondandó vagyok, de nem szabad elmulasztanom az alkalmat an- , nak megemlítésére, hogy a magyar törvényhozás u- gyanakkor, amikor a világ- i ra szólló és hazánkat első , sorban érdeklő Campofor- j miói és Aegyptomi esemé- \ nyék lezajlottak, korántsem j foglalkozott sem ezekkel sem Marengó\al és annak következményeivel hanem : A földesúr és jobbágyok közötti jogviszony rendezésével, a só árának megállapításával, a korona ő~ rökkel, a kilenczeddel és hegy vámokkal, határvillon- ; gásokkal, a vadászat és madarászairól szólló törvény megalkotásával s. a. tb., szóval sok mindenféle 2- od rendű belügyi kérdésekkel csak a külpolitikával nem, amihez — sajnos — hazánknak akkor úgy látszik semmi köze sem volt.“ Hogy Kréta szigetét miért nem mellőztük el egészen és miért vonultunk el véghosszában annak éjszaki partja mentén, nem tudom ; lehet hogy azért, hogy mennyire alkalmas e tekintélyei sziget Görögország felőli partjának minden része hadi és kereskedelmi hajók kikötésére szemben annak déli, á célra teljesen alkalmatlan partvidékével. Elég az hozzá, hogy itt aztán Európától végleg búcsút vettünk és a földközi tengernek szokatlanul sima tükrén haladtunk Alexandria felé, a hová aztán folytonos előadások és tanulások után 11- én éjjel meg is érkeztünk. Folytatás September 12én. Itt vagyunk hát Allexan- driában, és ha vissza gondolok annak a nagy városnak az alapítójára, és annak történetére, úgy érzem mintha háládatlanok lennénk mi mindannyian a régi emlékek iránt, akik a görög és latin nyelvekről mint tantárgyakról lemondtunk. De nem mondottunk ám le ama classzikus kor és népek Etnográfiájának és culturtörténetének megismeréséről. Hajnalban már mindenki talpon van és az igazgató tanár, tekintettel a múlt 3— 5 napos folytonos tanulás és előadásokra és arra, hogy ezután a nyílt tengeren ugyan bőven lesz alkalmunk tanulmányainkkal foglalkozni, Aegyptom és a Nil völgyének tanulmányozására 8 nap szabad időt engedett és előadta továbbá az adott 8 nap czél- szerü kihasználásának prog rammját is. Természetes, hogy aszerint első sorban Alexandria nevezetességeit tekintettük meg, azután annak környékét és első sorban az Abukiri csatatért, ahol Nelson a Napoleon flottáját teljesen tönkretette. „Ennek a tengeri ütközetnek alefolyását“ — szólít igazgató tanárunk — „tavalyi előadásomból már ismeritek s tudom, hogy visszaemlékeztek arra, hogy az angol tengeri hadak parancsnoka valóban vakmerő elszántsággal befutott az Abukiri öbölbe a fran- czia hajóhad háta mögé, és megsemmisítette azt. De kedves fiatal barátim, váljon e vakmerő elhatározás sikeréből levontátok é a megtelelő ‘örténeti tanulságot? Lássátok, a tengeri ütközetek története ős i- dőktől fogva azt látszik bizonyítani, hogy a győzelem nem mindég a túlerőé, hanem inkább az elszántságé és gyors cselekvésé. A Szalamiszi öbölben ellenségére várakozó görög hajóhad parancsnoka The- mistokles megtámadta és megsemmisítette a Perzsák négyszer akkora flottáját. Hát a II. Fülöp „Armadájának“, a 160 hadihajóból álló rengeteg flottáját is a Horvard, Seymonr és Drake elszánt bátorsága tette semmivé nem pedig a tengeri vihar. És váljon Lis- sánál nem s Tegethoff elszántsága győzött é a jóval erősebb olasz flotta felett 1866-ban ?“ Bizony régen elharangozták már a tizenkettőt mikor hajónkra visszatértünk. Délután vasúton mentünk el a Nil déltáján keresztül a Suezi csatornához. Mi a Deltát egy mocsaras lapálynak gondoltuk — pedig nem az. A sürü és helyes csatornázás megmentette e rermékeny területet a cul- turának és embernek lakhatóvá tette azt. A csatorna maga még arra is meglepő benyomást gyakorol, aki azt műszaki és topog rafiai leírásokból már ismeri; egyben pedig mindnyájan egyet értettünk, — abban t. i. hogy Török országnak Aegyptomot e csatornán keresztül meghódítani illetve az angol fennhatóság alól felszabadítani, soha sem fog sikerülni, oly erős védvonalnak látjuk mi e csatorna müveket. — y. s. Modern íróink. Távol áll tőlünk a szándék, hogy elmagyarosodott honfitársainknak az idegen származást felhánytorgassuk. Magunk is lelkes hívei és szószólói vagyunk a magyarosodásnak, különösen az idegen hangzású nevek meg- magyarositásának. Minden bántó szándék nélkül, mint sok mindent megmagyarázó dolgot küzöljük csupán, hogy magyarosított vagy irói álnevek alatt kik szolgálják az újabb magyar irodalmat: Molnár Ferenc — Neumann Ferenc, Szomory Dezső — Weisz Mór, Szomory Emil — Weisz Emánuel, Biró Lajos — Blau Lajos, Lengyel Menyhért — Lebovics Menyhért, Kóbor Tamás — Boer- man Adóit, Kenedi Géza — Kauffmann Géza, Nádas Sándor — Neuman Sándor, Szó - maházy István — Steiner Arnold, Miklós Andor — Klein Ármin, Szőllőssy Zsig- mond — Deutsch Zsigmond, Dóci Lajos — Dux Lajos, Révész Béla — Reicher Albert, Béla Henrik — Bernstein Chajem Nochem, Adorján Andor — Lackenbacher Andor, Kemény Simon — Khon Simon, Kabos Ede — Rosenberg Ede, Kéri Pál — Kramer Pál, Timar Sza- niszló — Schwarzenberg Béla, Lakatos László — Kellner László, Farkas Piál — Wolfrter Pál, Szatmár Mór — Gotlieb Mór, dr. Bary Ágost — Rosenthal Hugó, Ignotus — Heigelsberg Hugó dr. Fabinyi Füzesséry István — Forschner Izidor, Bede Job — Rosenberg Jakab, Jób Dániel — Ziffer Dávid, Gábor Andor — Greiner Andor, dr. Molnár Jenő — Müller Jakab, Miklós Jenő — Studinka Jenő, Újvári Péter — Neuvelt Pinkász, Erdőssi Dezső — Ehrenwald Dávid, Berkes Imre — Berger Izidor, dr. Pártoljuk a keresztény szellemű sajtót-«6 Alkotmány napilap Budapest, VIII. Szentkirályi-u 28. Uj Lap 3 napilap VIII. Szenlki- rályi-ucta 30. szépirod.hetil. IV. Ferencz- Józs. rakp. 27 A Cél folyóirat. Magyar Kultúra folyóirat VIII. Szenl- királji-u. 20 Zászlónk ifjúsági folyóirat VII. Damjti- ni<s-ntca 50 m
