Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-24 / 8. szám
2 oldal. Február 24. az említett időbeosztás a- me!y kifüggesztetett, közöttünk szétosztatott és így szólt: 1. Felkelés 4 órakor. 2. Közös ima li*5 órakor. 3. Tanuló óra 5—7-ig. 4. Reggeli és szabad idő 7-8 ig. 6. Előadások 8-10-ig. 7. 10—11-ig szabad idő. 8. 11—1-ig előadások. 9. 1 órakor ebéd és 3 óráig szabad idő. 10. 3—5-ig előadások. 11. 5—7-ig szabad idő, közben estebéd. 12. 7—9-ig tanuló órák és lefekvés. A tantárgyak ezek: A róm. kath. vallás és a felekezetek szerinti hitokta- | tás; a görög, latin, magyar és német irodalom története magyar, utóbbi a tanköteles német nyelven előadva ; Magyarország geográfiája, története és természetrajza ; számtan és geometria különös tekintettel a gazdasági és kereskedelmi könyvvitelre; gyorsirá- szat és végül torna. A nem köteles tantárgyak közzül taníttattak : zene, görög, latin, francia, angol és a horvát nyelv. Van tehát eszerint naponta tanuló idő 4, előadás 6 és szabad idő 6 óra, a mi a lehető helyes beosztásnak felel meg. Ennek a kimért beosztásnak azonban van egy vigasztaló co- dicillussa is, amely megengedte a tanároknak, hogy vihar esetében ettől a tanrendszertől teljesen eltekinthessenek, és hogy egy ilyen hosszú utazás közben gyakran felmerülő látványosságok megtekintése czéljából az előadások és lanuló órák megszakításával a fiatalságot a fedélzetre idézhessék. A hajóparancsnok pedig kormány- hatóságilag oda lett utasítva, hogy különösen az Adriai és földközi tengereken a viharokat lehetőleg kikerülje és e célból az előirt útiránytól is eltérőleg, alkalmas helyen bár hol is kiköthessen. És ennek az utasításnak már az első nap délutáni óráiban ugyancsak hasznát vettük; u. i. egy egyenesen Kalábria felől jövő felette heves sirocco nagy rémületet okozott sorainkban, akik bizony a tenger hullámzását, még meg nem szokhattuk; csaknem mindnyájan rosszul lettünk, számosán lekerültünk a kórházba, és elvégre is a hajóparancsnok az előirt útiránytól eltérve, Chersó sziget déli csúcsán alól a Fiume Zárai vizi útra térni és Zárában kikötni volt kénytelen. Folytatás September 6-án. Még az éj folyamán megszűnt a vihar, lecsen- desültek a hullámok, és mikor mi felébredtünk, már útban is voltnnk Cataro felé. Ma már idő és ‘tanrend szerint folyt le az e- gész nap. A reggeli órákban szemtanúi voltunk a Dalmátiai spongya halászatnak. Délután pedig megkerültük Lissát, a hires tengeri csaták vizeit, éjjel é- rintettük Raguzát és hajnalban futottunk be a Cat- tarói öbölbe. Folytatás September 7-én. E nap szabad napunk volt. A 4 óra már talpon talált bennünket, mert a tanári karral egyetemben szét akartunk nézni Catta- róban is, főczélunk azonban a Lovcen tetejének a megmászása volt. A rómaiak korából nagyon kevés maradt hátra, úgy, hogy ezeken csakhamar túlesve a Cetinjei útra mentünk át és igy ezen haladtunk a hegy fél magasságáig, mig egy abból kiágazó gyalogösvényt értünk el, amely minket természetesen serpentina vonalakban egyenesen a hegy csúcsára vezetett fel. Az idő kedvezett s igy pompás látvány tárult elénk: nyugatfelé az Adriai tenger, a part mentén számtalan halász-bárka, a nyílt tengeren le s fel siető gőzhajókai; dél felől a Montenegrói főváros a Scutarii tó és annak déli végen fekvő Scutari, .Albánia fővárossával; éjszak felől Cattaro az előtte elterülő kiesen fekvő kikötőjével. Szemeinknek hosszan tartó legeltetésével megjött az étvágyunk is és a mi fiatal gyomrainkhoz illő étvággyal fogyasztottuk el a magunkkal hozott kosarak tartalmát, és étkezés után igazgató tanárunk egy alkalmi és történeti visszapillantást vetett az ezelőtt 10—12 évvel lefolyt világháború egyes mozzanataira, aki, mint a történet tanára, egészen uj, a mi tankönyveinkben nem is érintett nézőpontokból, ítélte meg ezeket. „Lássátok fiatal barátaim“, szóllalt meg a mi igazgatónk, „a mi^tankönyveink teljesen megbízhatók; nem tartalmaznak egy betű valótlanságot sem de nem eléggé oknyomozók s igy sokszor nem érti meg a tanuló az egyes események közötti összefüggést sem a felmerült akadályokat sem az elért eredményeket, mint azt a következőkben igyekszem nektek bizonyítani.“ — y. — s. Ä holt kéz. A hadikölcsön csakugyan áldozatokra bírta a hazájához ragaszkodó keresztény magyarságot. Ezt erősen hangsúlyozzuk: a keresztény magyarságot. Mert népünk, régi rendi világunk utódai, a történelmi nemesség és keresztény magyar középosztályunk igazán erején télül vállalta a kötvényjegyzéseknél a haditerhuket, páratlan önzetlenséggel vallva ezzel, hogy a hazáért életet és vagyont áldozni ma is oly kötelességül tudja, mint ősei. Különös emellett, hogy a tőke, a nem keresztény, magyar kezekben öis^egyült tőke, amely pedig hónapról hónapra vállalataival és szállításaival milliókat nyert, aránytalanul kis részesedést vállalt a hadikölcsön jegyzéséből. Az a tőke, a mely már rendezkedik és készül a jövő nyereségeire birtokvétellel és bérlettel. A földet, a magyar főidet féltjük e megbízhatatlan kezektől. Erre figyelmeztet az a páratlan jelenség, hogy az örökké támadott egyházi vagyon minden gazdasági ág, minden jövedelmi forrás együttes jegyzésénél nagyobb tőkét helyezett hadikötvényekbe ; a háborús nyereségek bank- és pénzválla- latai pedig különösen messze vannak a magyar katholikus egyházi vagyon minden más jegyzést felülmúló méreteitől. Egyházunk ugyanis összesen 151,123 100 koronát jegyzett hadikölcsönro, még pedig, jiz első négyre 120 milliót, az ötödikre pedig 31,123. 100 koronát. És e jegyzésben, hogy mekkora áldozatkészséggel van, az mutatja, hogy ez a másfélmillió kétszeresét teszi az összes főpapi, káptalani és szerzetesi birtokok háború előtt való összes jövedelmeinek. Ó ez a holtkéz magyar kéz, keresztény kéz, tiszta kéz, áldozatot hozó kéz ! Ne feledjük e számot, se azt, hogy ilyen arányban az ország egyetlen jövedelmi forrása sem vette ki részét a hadi- köicsönből, amit a már kibocsátott statisztikai adatok bizonyítanak. Háborús délután. A nagykáliói keresztény nőegylet febr. 18-án délután 5 órakor az áll. főgimn, torna- csarnokában öt programszámból álló háborús délutánt rendezett, amelynek jövedelmét pártfogolt hadiárvái javára használja. A nöegylet uj tisztikara ezúttal mutatta be agilitását és rátermettségét. Szabó Józsefnó tábla- biróné régi és kipróbált vezetése alatt a két uj alelnöknő: Perónyi Rudolfnó kir. jarásbi- róné és Hudáky Gyuláné gör. kath. ieikósznó és Szentgyörgyi József rom. kath. hitoktató, az uj titkár, nagy hozzáértéssel és elismerésre méltó ügybuzgóság- gal láttak a rendezéshez és nagy sikert arattak. A tornacsarnok zsúfolva megtelt, Nagykáüó rniuden számottevő, vezető egyéniségétől kezdve, végig, a társadalom minden rétegén, vallás külömbség nélkül sietett mindenki áldozni a lefizetett koronákkal a szent célra : a hadiárváknak, élvezni a gondosan összeállított, művészileg előadott programmot és tömeges megjelenésével honorálni a[| szereplők és rendezők fáradozását. A zöld kertté alakított emelvényen először is egy bájos és kedves fiatal leányka jelent meg, érzés teljes hangon, meleg színezéssel, mintegy prológként előadva Gárdonyi Géza: Háború árvája cimü versét Halmy Jolánka, lenge, rózsaszín ruhában, üdén, ártatlan lelke igaz megértésével panaszolta a vers szavaival a hadiárva sorsán aggódó elesett, hős apa bánatát és édes megnyugtatással a vigasztalást, amit a nemzet gondoskodása teremt. Utána Szentgyörgyi József, a régi, magyar nagyasszonyok, a régi hadiözvegyek óletérői tartott magas színvonalon álló, tartalmas felolvasást, nagy tetszést aratva. Majd Michel Ottó, a Nagykáilóu pihenő 6. uhl. ezr. egyik nagy- tehetségű, fiatal hadnagya lépett elő, piros-kék szalagoktól ékes gitárjával nyakában és elragadóan szép, magasan szárnyaló, tisztán csengő hangon énekeit egy német népdalt, egy
