Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-10 / 6. szám
VI. évfolyam. 6. szám Nyíregyháza, 1917. Február 10. — Szombat ELŐFIZETÉSI ÁR A : Egész évre 10 K Félévre 5 K Tanítóknak féláron. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: id. Kállay András Felelős szerkesztő: Szalay Béla Megjelenik minden héten szombaton Szerkesztőség-kiadóhivatal: Zrlnyi-Ilona-utca 2. Telefon 140 A vallás ereje a háborúban. Sokan vannak, akik e hosszú ideje tartó temérdek pusztulást és mérhetetlen gyászt okozó világháborúban elkeseredve a keresztény vallást is vádolják, mint amely szerintük nem tud parancsolni követőinek és határt szabni a vérengzéseknek ! Nem egyszer halljuk most ezt a panaszt, a kereszténységen belül és kívül állók ajkairól egyaránt. Ezeken t. i. a nem keresztényeken nem csodálkozunk ! Egyrészt *azért, mert ók nem érezhetik azt a benső vigaszt, amit a kereszténynek éppen a legnagyobb megpróbátatások közt hite nyújt! Másrészt mert valljuk be, nem nagyon épületes látvány lehet előttünk, hogy keresztény nemzetek, minegyik a maga igazságát hangoztatva, Istent sűrűn emlegetve, törnek egymás megsemisité- sére. De mindjárt meg is jegyezhetjük, hogy nekik van legkevesebb joguk a keresztény vallást erőtlenséggel vádolni, akik a háború előtt semmit sem mulasztottak el, hogy ezt az európai társadalmat szellemben, érzületben, erköcs- ben elkeresztényteienitsék Azért nem is vádaskodhatnak, hogy a keresztény szellem kifelé gyengébnek mutatkozik, mint regente amikor vad népeket szelídített meg s ellenséges országokat szoros összefüggésbe forrasztott. Hanem ami keresztény kath. hitfeleinket nem értkük, midőn panaszkodunk ja vallás erjenek gyengüléséről és tekintélyeinek hanyatlásáról. Gondoljuk csak meg, hogy micsoda erő képesít minket most, hogy elbírjuk viselni az aggodalmakat szeretetteinkért, a vesztességeket melyekkel az ő haláluk súlyt? a gondolat, miket a megnehezedett élet viszonyok okoznak ? Gondoljuk meg főképen mi tartja fel a csatatereken küzdő katonákat, hisz éjjel és uappal, hidegben melegben siketitó zajban, az idegeknek pattanásáig való feszültségében teljesítsék kötelességüket hónapokon át minden percben készen lévén életöket feláldozni a hazáért ? Hogy tudnák elszenvedni ők? s elviselni mi? ha nem működne mindnyájunkban az Isten kegyelme a vallás nagy ereje áltál, mely az élet keresztutján átsegít viszontlátással enyhít és ö rök jutalmakkal kárpótol ! Most, a szenvedéseknek ezen állandó múlni nem akaró szinte öiöklétnek tét sző perczeiben tűnik ki a vallás ereje, a keresztény vallásé, amelynek nagy Alapítója ajkairól szüntelenül hangzik felénk a biztató szózat: “Jöjjetek hozzam mindannyian, akik fáradtatok és terhelve vagytok, és én megenyhitelek titeket. „ Csak magára vethet aki a hívást nem követi s igy a vallás vigasztaló fentarto erejét nem érzi! Es a pusztításnak, amit a háború vad zaja okoz vájjon mi álja útját? illetőleg mi pótolja ki ? Látjuk a Kárpáti falvak újjáépítése, az erdélyi oláh dulas enyhítésére irányuló mozgalmakban 1 A közös csapas idején megnyílik az emberek szive es tárcája. Ezeket a vallás újítja fel, amely megérezteti a szerencsétlenség által sújtottakban a tertvért, bárha sokan azt' hiszik, hogy nem a vallás, hanem a természetes részvét és viszonos kötelesség hatása alatt cselekszenek ! Ugyancsak a vallás ereje nyilatkozik meg a hadi árvák.^özvegyek, rokkantak sorsának enyhítésében, a jövőjökre való gondoskodásban is, mikre nézve a vallás által felébresztett lelkiismeret most már nem elégszik meg azzal a farizeusi szánakozással hanem cselekedeteket követel és intézményeket létesít. ~ t magokban a harcok véres tuséiban is megnyilatkozik a vallás nagy ereje, mely rögtön megbékélteti a katonát ellenfeleivel, amint fegyvertelenül vagy sebesülve szemléli. A pogány gyüiöltség azonnal kikel szivéből és a szószoros értelmében oda adja neki legutolsó falatját is. Lehet e ezek után már panaszkodni a vallás erőtlenségéről? 1 ISagyon szépen Írja a Kath. Szemle f. évi januári számában egy ismert iró : •‘A csataterek vérét az evan géiiom melege szárítja fel, a sirók könnyeit Krisztus keze törli le.“ Ősszedülne e háborús társadalom az élet erős abroncsszoritása alatt, ha a meglazult oldalakat a vallás ereje nem pányvázná ki. A vallás fontos háborús tenyezö lett. Nem úgy hogy egymás ellen tüzel, hanem a békesség szellemét hirdeti, hogy az ember még a háborúval a fájdalommal is békességben ingyen; mint Istentől kiadott megpróbáltatással! Ezen nagy ereje a vallásnak igazában a háború szenvedései közt tűnik ki. így ismertük az erejét békében is, most megismerik mások is. Félre tehát azokkal a kicsinyeskedésekkel melyekkel a modern társadalom a vallás irányában telve volt. Minden idők becsülését érdemli a vallás amely a veszedelem óráiban oly erős támasztéknak bizonyult. Ezeknél szebb szavakkal senki sem tudná a vallás erejet a háborúban iqa- zolni. E. S. Elbeszélések. Rz öregségről. VI. Nem vagyok ugyan méltó arra sem, hogy M. T. Cicerónak saruit megoldjam, de az ő irodalmi tevékenységét és irályát szem előtt tartani nem csak szabad, de mindnyájunk kötelessége is; és mivel az „öregségről“ megirt remek kis müvében Cicero az előtte több mint 100 évvel élt Cátót szólaltatta meg, talán nem követek el alaki hibát sem, ha őt fordított értelemben utánozva, elbeszéléseim folytatásául István unokámat, tiz év múltával 1927-ben szóllaltatom meg eképpen: „ Naplójegyzetek. “ Budapest 1927. September hó l-én.R déli vaspályán nagy a sürgés-forgás; ma vagy holnap kelünk útra, mi 6-ik középiskolai tanulók, hogy Fiúméban az iskolahajóra szállva, 10 hónapon át a földgömböt körül utazzuk. A hajó személyzetén és a tanári karon kívül kétszázan vagyunk mi diákok, akiket a közoktatási kormány e célra kiküldött. Külön vonat áll rendelkezésünkre. Sokan vagyunk, sok
