Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-03 / 5. szám
Nyíregyháza, 1917. Február 3. — Szombat ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 10 K Félévre 5 K Tanítóknak féláron. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: id. Káll&y András Felelős szerkesztő: Szalay Béla Megjelenik minden héten szombaton Szerkesztöség-kladóhiTatal: Zrinyi-IIona-utcn 2. Telefon 140 A Talmud szerint az iskolás gyermekek szájából kijövő pára tartja fönn a világot, s azt a községet, melynek nincs iskolája, el kell pusztítani. Ebből a keletiesen bizar megállapításból konstatálható, hogy a gyermekek nevelésének és az iskoláknak fontossága már nagyon régen dogmája a tökéletesedni akaró emberiségnek. Ma már annyira tudatában vagyunk ennek az igazságnak, hogy ismétlése szinte felesleges. Egy vonatkozásban azonban ez a kérdés most, a félévek lezárása után, nagyon aktuális. S ez az aktuális szempont az, hogy a szülőknek és társadalomnak támogatnia kell az iskolát nevelő-tanitó munkájában. Az iskola a boldogító és szükséges ismeretek és vívmányok legjavát iparkodik beleplántálni az ifjúság leikébe. Egy igaz, nívós, és praktikus világnézet a- lapján törekszik megacélo- sitani a jövendő nemzedék jellemét. Sok családban azonban, ahol nincs becsülete ennek a világnézetnek, és bizonyos progresszív kísérletezés folyik az élet értékeinek szokatlan és abszurd összekapcsolása, — illetve szembeállítása tárgyában, ha nem is kifejezetten, de észrevétlenül és öntudatlanul olyan ellenhatásoknak teszik ki a fogékony gyermekek lelkét, hogy az iskoláknak minden fáradozása eredménytelennek látszik. Mintha bizony az az ifjú nem érne rá tévelyeg- ni, gyötrődni, önmagával meghasonlani, később, amikor tékozló fiú módjára a maga elhatározásából lesz hűtlen ahhoz a világnézethez, amely még az édes anyai szeretetnél is jobban iparkodott megtartani őt a boldogság és igazság utján. Ne adja Isten, hoyy sokan legyenek ilyenek! S azok a családok és a nagy társadalom becsülje meg és szeresse a jövő reményeit annyira, hogy igyekezzék támogatni, egy vágányon haladva együttműködni azokkal az iskolákkal, melyek vezetőinek nincs nagyobb szomorúsága, mintha azt kell látniok, hogy munkájuknak nem terein meg az a gyümölcse, melyben gyönyörködni szeretnének. Bujfler. A béke ütköző pontja. Ä mióta a központi hatalmak kibocsátották a béke galambját, sok szó esett a békéről. A galamb röpköd ide oda, sőt Amerikába is átszáll és az Óceánon visz- szaröpül, de a vészözönben a jobb jövő bárkája kikötni nem tud, pedig a hálaáldozati tüzeket már élesztik,az oltárt építik, melyen az áldozat felajánltatik, csak a béke nem akar eljönni. Az entente elfogadhatatlan feltételeket állít fel. A franciák Elszasz-Lotha- ringiát, a nemzet évtizedeken át ápolt vágyát, az olaszok Dalmáciát, Triesztet, Trentinót akarják, Belgium kárpótlást követel, az oroszok Konstantinnápolyt, Románia és Szerbia visszaállítását, teljes kárpótlást követelnek. És Anglia? Anglia a német gyarmatokat, a német népnek a világpiacról való kiszorítását, a a törököknek Európából való kiűzetését, Örményország teljes függetlenségét követelte. Aki ismeri a hadi helyzeteit, megdöbben az entente szeméretlenségé, jogos felháborodás vesz rajta erőt, önkénytelenül e szavakra fakad: küzdeni tovább! Igen, mert a feltételek elfogadhatatlanok! Szándékosan tették ilyenekké, helyesebben szándékosan tette azokká Angolország. Angolország ravasz diplomáciája a kulisszák mögött előkészítette a világ- .-háborut. Mikor az kitört azon címen, hogy Németország megsértette védencének Belgiumnak semlegességét, beavatkozott a háborúba. Titokban örült a háborúnak. Mások sírtak jajgattak, mikor kitört a fer- geteg, ellemben Anglia a comploirokban számitgatta hasznott amit neki hoz a vérengzés, milliók pusztító harca. Elérkezetnek vélte az időt, amikor ellenfelével Németországgal leszámolhat, megfoszthatja létfeltételeitől, hogy ő legyen a tengerek királynéja, a világkereskedelem egyedüli úrnője. És a minden oldalról izolált központi hatalmak, már harmadik éve állják a sarat. Győzelmet győzelemre aratnak. Bár elvesztek a kolóniák, ám de a háború sorsa nem ott, hanem az európai harctereken dűl el. Csupán egy ut maradt szabadon Ázsia felé Törökországon át. Berlin Bagdad vonal az összekötő hid a központi hatalmak és a legnagyobb világrész között. Ezt a kereskedelmi utat a- karja Németországtól elvenni Anglia. Ezért akarja a törököt kiűzni az örményt felszabadítani. De ez azut csak Németország teljes legyőzése árán sikerülhet, ám de a gyűlölt ellenfél most még a győző, hogy legyőzött legyen, a szövetségeseket doppingolni kell elfogadhatatlan feltételekkel, hisz Angliának mellékes a francia revanche, az olasz irridentizmus, a szerbek, románok, belgák, keserve hazájuk romlásán, az oroszok égő váguaKonstantinnápoly mindez másodrendű tényező a Berlin-Bagdadi vonal mellett. Újabban a németek Berlin és Bagdad között még kötélpályát is óhajtanak létesíteni, hogy a forgalmat gyorsabbá tegyék, a Dunát is igénybe akarják venni, hogy Ázsiával, Balkánnal meg legyen az összeköttetés. Mindez izgatja az angol kalmárt még elkeseredetebbé teszi, félti aranyait. Anglia szemében a béke ütköző pontja — Berlin-Bagdadi-i vonal. Dr. Cs. L. Elbeszélések. Rz öregségről. V. Az egyetemi oktatás reformjáról is lehet beszélni, sőt kell is. Mert az orvosi facultás kivételével, ahol minden lépten-nyomon felmerülő uj betegségek gyógyításáról van szó és elsajátításáról a rohamosan fejlődő és javuló gyógykezelési eljárásoknak és rendszereknek, ahol tehát az ember egészségének és életének megóvása érdekében a legmesz- szebb menő kiképeztetésre Vvan szükség, bizony szeretném én azt magamnak
