Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-27 / 4. szám

4. oldal. Január 27. eredményéről, a hadi segé­lyezésről, timely a múlt év­ben 1 millió 193 ezer 805 koronát tett ki s 7905 csa­lád közt oszlott meg. A hadi árvák száma 116, a rokkantaké idáig 133. A tanyai gazdák 860 ezer ko­rona hadikölcsönt jegyeztek, ami nagy elismerést váltott ki, holott :^maguk a gazdák sem várták ezért a dicsére­tet, mert ^hazafias kötelesség és jó befektetés is ez idő szerint. A népmozgalmi ada­tok aggasztó eredményének közlése után lendületes sza­vakban boldogabb időket kí­vánva fejezte be a jelentést, melyből az idén is kimaradt a közegészségügy és a men­tőszolgálat méltatása, ami úgy látszik £a tűzoltó egylet vezetősége iránt való elége­detlenségével függött össze. Ugyanis tárgysorozaton szerepelt a tűzoltó egylet kérelme, mely maga ellen vizsgálat kiküldését kérte a polgármester elnöklete alatt. Ilyíormán az lett volna a biró is, aki a vádat előter­jesztette. Éhez annál kevósbbé já­rulhatott a képviselőtestület, mert a polgármester úr már e közgyűlésen hosszabb írás­ból felolvasott előterjeszté­sében egyoldalúan kifejtette vádjait s igy mintegy irá­nyítani akarta már előre a vizsgálatot. Ez annál fur­csább volt, mert nagyon de­magóg izü volt annak az igazolása, hogy miért hasz­nálta ö azt a gyanúsító nyi­latkozatot, melyről elismer­.... minden pompa nél­kül temessetek el. Ássatok egy gödröt, húzzátok rám a földet, egyszerű íakereszt jelezze síromat . .. meg le­szek vele elégedve Marga­réta herceg*... Mikor temették a Zelma előtt vitték el, mi ott bent, a Zelma tükörablaka mögött- mind a megrepedt szivére gondoltunk. A nap sütött és a szemben levő laktanyában „Herauszt“ kiáltott hat ka­tonatorok. Nekem meg eszemtje jutott, mikor otthon az anyámnál nagy csönd volt és a szekrény tetején a betöttes üvegben egyszerre megpattant egy cukros szőlő burka. Seres József, te, hogy nem illett az állá­sához ? Az izgatta fel — úgy­mond — hogy a tűzoltó tes­tület beadványa kapcsán, a- mely a sertések városon kí­vüli perzselésének elrendelé­sét kérte, az a kósza hir támadt, mintha ő a gazdák sertéseinek a közvágóhídon való leölését, s minden ser­tésből szalonna és zsir qu­antum lefoglalását czólozná 1 Hogy ez a kósza hir semmi összefüggésben nem hozható a tűzoltók köteles beadvá­nyával, amellyel magukat csak a felelőség tekintetéből fedezték, és amelyet nem is kellett volna a tanácson kí­vül tárgyaltatni, az itt úgy látszik mellékes volt. A je­lenlevő gazda képviselőkre jó hatással volt az indoklás és megértették, hogy a pol­gármester joggal izgult fel a tűzoltók ellen. Ez az iz­galom ezen culturális, em­berbaráti s Nyíregyháza vá­rosának oly sok hasznot, sőt hírnevet szerző intéz­mény ellen még most sem lohadt le a polgármester urban, mert Írásos indoko­lásában minden legkisebb vádat felhozott, amikből be­bizonyítani akarta, hogy az egyesület jogosulatlanul vette fel költségvetésileg megál­lapított subvencióit, hogy önkónyüieg kötött szerződé­seket szerelvények szállí­tására, amik nem is lettek volna szükségesek, vagy le­galább is vitás a szükséges­ségük, noha erre nézve elis­merte, hogy ehez nem ért I A villamos tűzjelző ügyét, a fizetéses tűzoltók felhaszná­lását magán czélokra, a szerelvények eltulajdonítását a tűzoltói bélyegző reáfes- tóse által, stb. stb. özönével hullottak a vádak a szegény tűzoltók fejére, akik idáig azt hitték, hogy ők kint vannak a vízből. A vége az lett, hogy a képviselőtestü­let a tűzoltó egylet által kért vizsgálatot elrendelte, bizottságot küldött ki Kovách Elek elnöklete alatt, mely bizotts. jelentését február vé­géig megtenni tartozik. Ad­dig a tűzoltók subventiója, melyet a főszámvevő a pol­gármester ur szerint-csem­pészve próbált vele kiutal­tatni, ideiglenes előleg alak­jában adatik ki. Nagyobb érdeklődést kel­tett még a tárgysorozaton lé­vő ügyek közül a fogyasz­tási adó bérlet ügye, mely­nek kapcsán megszüntette a képviselőtestület a borfo­gyasztási kedvezményt' To­vábbá a gőzfürdő üzemének újabb redukálása csupán pén­tek szombat s vasárnapokra felemelt jegyárak mellett. Ennek a közegészségi szem­pontból is sajnálatos intézke­désnek, mely anyagi kárral is jár, más megoldással igye- kezdtek elejét venni szom­széd városok. Nálunk a jegy­árak felemelése az egyedüli pénzügyi politika. Komoly aggodalmat kel­tett a tanács bejelentése a nagykárolyi szeszgyárnak eladott, most vasúti szállí­tási akadályok miatt a ce­mentgyár udvarán romló 7 vaggon krumpli ügyéről, melynek elrendelése körüli hibák folytán várható nagy anyagi kárért Paulusz Már­ton képviselő szerint is fe­lelni kellene valakinek 1 A gyűlés este fél 7-kor ért véget. Moiay Jakab és a szabadkőművesség. A Szajna egyik szigetén bá­natos füstíelhó szállott a ma­gasba 1314. március 18-án. — Akkor szenvedett máglyán lassú tüzhaiált a templomos lovagrend utolsó nagymestere Molay Ja­kab, az egyház ellenes, pénzha­misító és zsidó üldöző IV. vagy Szép Fülöp francia király ke­gyelméből. V. Kelemen pápa nem bírta az eseményeket meg­állítani, s bár a rend tagjai ár­tatlanok voltak, a viennei zsi­naton az eltörlés kimondatott, s Molay Jakab áldozatul esett ÍV, Fülöp kapzsiságának, és V. Ke­lemen papa tehetetlenségének. A templomosok lovagrend­jét különben payensi Hugó és ademari Gottfried alapították francia lovagokból 1118-ban Je­ruzsálemben. A szerzetesi három fogadalom mellett kötelességük­nek ösmertók a hitetlenek ellen való harcot, a rablók és uton- állók megfékezése és a Szent­földre zarándoklók védelmét. — Fehér köpenyt viseltek vörös kereszttel, pecsétjük két embert vivő paripát ábrázolt. Első rend­házuk Jeruzsálemben volt a régi Salamon-templom közelében, de később ez a legvitézebb harcos rend majdnem egész Európában elterjedt. A XIV. században 18 nagyobb rendtartományukban vagy 30000-eu lehettek s köz­pontjukat Jeruzsálem elvesztése után (1187) Párisba helyezték át arra a területre, amely ma is le Temple neveztetik. Aki e kor történetével, ha keveset is, foglalkozott, az ös- meri e lovagrend kulturhistóriai jelentőségét és nagyszerű chari- tativ és katonai teljesítményeit. Viszont a rendbe való fölvétel sajátos szertartásai, bizonyos zár­kózottság, nagy hatalom és erő, épületeiknek különös szymbolu- mokkal való fölókesitóse igen nagy tápot nyújtott azoknak és rágalmaknak és hiedelmek­nek, amelyeket tápláltak a temp- láriusokról az eltörlés megindo­kolására és annak a feltevésnek megerősítésére, hogy a temp­lomos rendű szerzetesek és a szabadkőművesség között vala­melyes összefüggés lehetséges. Hangsúlyozzuk, hogy min­den elfogulatlan történetíró meg­egyezik abban, hogy IV. Fülöp azért töröltette el a templomo­sok rendjét, hogy tekintélyes vagyonukra rátehesse a kezét. Semmi különösebb bűnt nem sikerült rájuk bizonyítani. V. Ke­lemen pápa is azt mondotta: si non per viam justitiae potest destrui, destruatur tarnen per viam expadientiae, ne scandali- zetur charus filius noster rex Franciáé. A pápa ugyanis nem tudott szabadulni a francia király preseziójátó). Királyunkhoz. Szent István koronájával Szentesített Királyunk! Kit mi rajongással szeretünk, sőt imádunk, Érstd meg, ezer éve szenvedő magyarjaink jaj szavát, Kik egyedül csak Tőled várjuk, bajaink orvoslását! Tedd teljesen függetlenné, a magyar nemzetet! Ez lesz hozzád legméltóbb cselekedet. Ha ezt megteszed és felszabaditsz minket! Úgy szent István koronája, a Tiédnél fenköltebb fejet, még sohasem [diszitett. 1917. I. 25. Hlathy Schlichter Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents