Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-27 / 4. szám

deleti utón, és ezek között első sorban Mária Terézia, aki uralkodásának utolsó éveiben a „ratio educations* czimü rendeletével alaposan szabályozta és államosította az iskolaügyet.

Tehát már ezelőtt 140 évvel, a II. József által képviselt szabad eszmék keletkezésének idejében, szükségesnek látták az ^iskolák államosítását, noha ennek szükségét a vallásalap és a tudomány alap kezelésének fiskális érdekei is tették — természetesen csak. az udvar szemében, indokolttá. Az én szemeim előtt ez nem igy áll. Az iskolák általános és kötelező államosítása lehet talán a távol jövő zenéje, egy netalán bekövetkező kornak a követelménye, amelyben a közönség kenyeréről és szórakoztatásáról is az állam fog gondoskodni; lehet az majd hatásköri competen- tiája az államnak, mely esetleg rendelkezni fog a társadalmi és családi belélet felett is, de a ma fennálló viszonyok között — hacsak e tekintetben nem a- karunk Franciaország sor-^ Sára jutni — az iskolák ki-' zárólagos államosításáról

szó sem lehet. Äz állam segélyezési kötelessége és felügyeleti joga mellett, nem lehet a társadalmat megfosztani attól, hogy gyermekeinek oktatásáról és neveltetéséről saját maga gondoskodhassék.

Äz oktatásnak és nevelésnek azonban mindég a kor szelleméhez kell alkalmazkodni és simulni. Ennek a követelménynek nem tettünk eleget akkor, amikor a Mária Terézia rendszerét száz évnél tovább „ne nyúlj hozzámnak" tartottuk, sőt a három éves elemi (normal) tanfolyamból négyet resp. hatot csináltunk. — Igaz, hogy különösen a tanügy terén rohamos fejlesztés és rögtönzött újításoknak helye nincs, — de a legrosz- szabb akarat sem foghatja reánk ezek közül egyiket sem, ha ily hosszú idő után, - hiszen 1868. óta is majd egy félszázad múlt el — bizonyos csekélynek látszó, de tettleg fontosággal biró reformokat hozunk javaslatba.

Äz elemi iskolák öt és 6-ik évi tanfolyama beolvadhatna a 3. és 4-ik évi tanfolyamokba, a vasárnapi ismétlés 4 évre terjesztet2. oldal.

Elbeszélések.

Az öregségről.

IV.

Nem szükséges, hogy a Vespasian Athenaeumára a keletkező kereszténység katechumanátussáraj vagy a fárai iskolákra visz- szamenjünk, elég ha megállapítjuk azon már előzőleg is érintett tényt, hogy a reformátio, a katholika vallás és a többi hitfeleke- zetek között keletkezett verseny a lehető leghatályosabb befolyással voltak az iskolaügynek rohamos fejlődésére.

Sajnos, a törvényhozás még akkor sem foglalkozott sokat a népoktatással, amely feltűnő nembánom- ságnak alapindokait azon feszült viszonyra vezetem vissza, amely a Dózsa György leveretése után a nemesség és a parasztság között keletkezett, és amely időtől fogva a jogfosztott népnek sokáig nem volt más neve, mint: misera contribuens plebs. Annál inkább foglalkoztak azzal a helytartó tanács és foglalkoztak királyaink — renMargaréta herceg ...

* f — Kép a főváros életéből- —

A vidéki fiuk a Zelmába jártak Pesten. A Zelma a jogászok és medikusok ká- véháza volt, de közbül a- kadt egy-asztal, amelyik mellett egy feketekávé megivá- sa mellett ülték el a hosszú délutánjukat a fiatal festőművészek, akik feketekávét ebédeltek, éhes szininöven- dékek, akik hazulról egy-kót színes, tarka, színpadi ruhát, himes álmokat és ezer balga vágyat hoztak, muzsikusok, akiknek hosszú hajukon és a zeneakadémiai bizonyítványukon kívül semmijük sincs és egy leány valamelyik éjszakai borozóból. Ez a társaság díszítette a közbül eső asztalt. Éhesen, de beteg, csudás, szép és íoszló álmokkal teli lélekkel szür- csölték magukba a párás és füstös levegőt. Az imaházuk, a templomuk volt a Zelma, ahol csak halkan mertek beszólni, ahol a hangos szótól visszariadtak volna a falak.

A Zelmát tulajdonképen csak ők nevezték kávéház- nak, mert a Zelma csak egy

kávómórés volt, ahol a ka- puciner 20, a világos kávé habbal pedig 22 fillér. Fekete ruhás, fehér kötényes, és a fejükön a halántékuk alatt csokorba font hajú lányok összesen hárman végezték a kiszolgálást. Volt a Zelmá- ban egy billiárd asztal is, — azonban ezt valami cseh nevű (talán hentessegéd volt valamikor, most billiárd partner) foglalta le és zárásig kitartott mellette. Voltak, a- kik határozottan tudták, hogy ebből él. A művószasztal szomszédságában három asztal feküdt. A jogász, a medikus és a hivatalnok asztal. A jogász asztalnak állandóan négy hive volt, ezek örökösen hevesen gesztikuláltak, mintha mindúntaían vódőbeszédet tartanának. A medikus asztalnál a hahota uralta a hangulatot. Jókedvű folyvást mosolygós arcú fiuk ülték körül. A harmadiknál a szomorúság, mindennek a bánatos ember groteszk guny- mosolyával való lekicsinylése tájt a szájak szögletében. Itt kisfizetésű,' sápadt, eler- nyedt idegzetű kishivatalnok emberek ültek, mindegyiknek lett volna közülük valami elbeszélni valója, de egyik sem szólt, egyik sem öntötte ki keserveit soha. Magukba szorították, tolták a fájásukat és csak nézték a szürkés, piszkos nagy ablak üvegen keresztül a széles utcán, a gyermekekkel sétáló dadákat, a szemben levő kaszárnya otromba falait és hallgatták az őszi szél szomorú litániáját. A szemük üveges tükrén átlibbentek a fónycsókok, a tüzek, a lángok, amik szikrázva pattogtak el a tragédiáktól terhet lelkűkből és részegek voltak ital nélkül. . .

A Zelmában fakadtak a legfurcsább szerelmek.

Kókszemü herczegnők csókjáról álmodó éjhaju matadorok, akik nem dühödt és véres szájú bikák, hanem a markos durva tenyerű elit elé tartották veres kendőjüket, hamleti kisasszonykák és mese lovagok, akik csak álmodni tudtak és nem verekedni, hallották a szivük kemény burkát itt megpattanni, ha halálos csönd ült az őszi délutánra. Odakint az utszéli fákról hulltak a

január 70.

vén ki azok részére, akik arra hivatva nincsennek, hogy tanulmányaikat a középiskolákban folytathassák. Eként az 5. és 6-ik évi könnyen elbírható anyagtöbblet is áthárulna a 3. és

4-ik osztályra, meg lenne takarítva a köteles tanfolyamokból két év, és az ismétlő éveknek egygyel való megtoldása csak jótékony hatással lehetne a megszerzett elemi ismeretek megtartására, — ha az ismétlő iskoláztatás fontossága átmeane a köztudatba nemcsak, — de annak megtartása szigorúan ellenőriztetnék is.

Ä középiskolák rendszere is másfél százados és itt is annyiban tapasztalhatunk visszaesést, hogy a gymnasialis 7 osztály a múlt század elején nyolcra emeltetett fel, úgy emlékszem, hogy minden ok nélkül és később a görögnyelv tanításának kötelezővolta miatt. — Annak törlése után most már az lenne a kívánatos, hogy a latin nyelv is kihagyassék a kötelező tantárgyak közzül, mert hiszen annak a tanulóknak legalább 50 százaléka nem veszi egész életén át semsárga levelek és itt bent a iégyfoltos ablakok mögött, a kerek márványasztalok mellett furcsa és beteg szerelmek fakadtak, mint ahogy a szekrény tetején a be- főttes üvegben egyszerre megpattan egy cukros szőlő burka.

Járta a Zelmába minden délután öt órakor ogy pufók, öreges asszony a két lányával. Két jogász bomlott utánuk. Minden este öt órakor beültek a Zelmába és külön-külön várták a nőket, akiket nem ismertek, az utcán sohasem látták őket és ha eltávoztak hiába mentek utánuk, egyszer ebben, máskor meg abban a kapuban látták őket eltűnni. A két fiú szorgalmasan kutatott az asszony és két leánya után és végre megtudták, hogy azok egy ezredesnek a leányai, aki valaha gróf volt, távoli messzi mesék várkastélyainak a grófja.

Az egyik kiszolgáló leány valami furcsa, különös délutánon, amikor sok vizes poharat tört össze, egyik asztalnál találkozott a poétával. A poéta kávét ivott