Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
2 cídai Doc. 30 Szónszegóny ország vagyunk bizony. Sajnosán kellett ezt tapasztalnunk most a háború alatt, és elég sajnos, hogy mindenkori vezető köreink soha nem tudtak és nem tudnak kelló eréllyel íellópni ott, ahonnét az 1000 vaggonszámra kivitt drága élelmicikkeink ellenértéké fejében nem tudnak annyi szenet szerezni, hogy legalább az ország fontosabb közüzemeit, a városok világítását, s ezzel azok lakosainak köz- biztonságát elláthatnák. így van ez sajnos a mi itteni szükebb pátriánkban is 1 Irta is a cikkíró úr, hogy: „a bajok kútforrásá természetesen az, hogy a társaság nem kap szenet, vagy csak kevés és rossz szén érkezik címére stb...“ Ezt részben elismerjük és örömmel vesszük, hogy végre a háború negyedik esztendejében az újságíróval történt beszélgetése alkalmával a vili. társaság igazgatója belátja : hogy a városnak mindig ugyanazzal a részével történik bizonyos méltánytalanság. Némi vigasz ez a beismerés a világosság hiányban, de hát vájjon nem lehetne valahogy segíteni azon, hogy az a rendszertelen, hiányos világítás, ez a tréfálkozó bujósdi játszás : hol elalszik, hol meggyűlik — megszűnjön ? Mert így get: hogy ezen a bajokon csak úgy lehet segíteni, ha maga „a közönség segítségére lesz a villamostársaságnak“, — s mivel ón abban a meggyőződésben vagyok, hogy alábbi soraimmal ezen aktuális és közérdekű ügy mizériái körüli zavaroknak részbeni, vagy legalább kismértékben való megszüntetésében segítségére lehetek a vili. társaságnak — sietek o felszólításnak eleget tenni és rámutatni egyes visszás dolgokra, melyeket ón nemcsak most a legközelebbi múltban, hanem már évek óta figyelek a helybeli villanyvilágítás körül. Kérem ezért a lek. Szerkesztőséget, hogy alábbi soraimnak lapjuk legközelebbi számában helyet adni szíveskedjenek. volt ám ez nagyon sokszor — emlékezzünk csak kissé vissza — akkor is, mikor még volt a társaságnak elég, és jó minőségű szene is. Városunk józan, hazafias közönség© megérti a társaság^ igazgatójának a cikkíró ur által tolmácsolt üzenetét; „hogy ezen méltánytalanságon is lehetne segíteni, ha a közönség komolyan betartja a világítással való lehetőség szerinti takarékoskodást;“ csak kissé komikusnak tartja ezt az intelmet épen a társaságtól, hogy mint, az majd az alábbiakból ki fog tűnni. A józan közönség tudja is kötelességét. De kérem szépen, ki hiszi azt, hogy a mai drága világban az eléggé agyonnyomorgatott közönség a vili. társaság szintén megdrágult dijai mellett többet égesse villanyát, mint ameddig arra feltétlenül szüksége van? Hiszen a saját zsebének érdeke kényszerít mindenkit a villannyal való takarékosságra. Megaztán végre közérdek, hogy csakugyan, ha már ilyen szűk a szónheiyzet, hazafias kötelességünk a feleslegesen túl minél kevesebbet égetni, — hogy minél kevesebb szén menjen veszendőbe és maradjon meg akkorra, miknr esetleg még nehezebben lesz a szón ideszállitható, az elkövetkezhető havasabb téli í hónapokban, amik még úgy ! látszik késnek. De a józan közönség lelkiismeretesebb a társaságnál és nem követi ennek példáját az áram és ezzel egyidejűleg a szénto- gyasztásban. Nem is teszi azt hiszem egy józanul és hazafiasán gondolkodó polgár sem, hogy azon helyiségeiben, melyeket nem használ — teleslegesen égesse lángjait. En pl. pausális előfizetője vagyok a társaságnak; s ugyebár égethetném az összes lángjaimat mindhárom szobámban, de hazafias intenciómból és lelkiismeretességemből folyólag a- zon az 1 szobán kívül, — melybe a szűkös tüzelő a- nyag miatt szorulni kénytelenek vagyunk — nem égetek már heteken keresztül egyetlen egy percig sem feleslegesen egy lángot se. Es mikor ón, s azt hiszem nagyon sokan annyira spórolunk a társaságnak, mit kell látnunk lépten-nyomon? azt. hogy mindenki jobban betartja villannyal való takarékoskodást, csak épen maga a társaság nem. Adjon tehát a takarékoskodásra legelsősorban jó példát a viüanytársaság, és ne gazdálkodjon oly lelkiismeretlen könnyelműséggel a moglóvö kevés szénnel és ne égesse feleslegesen, — mint azt épen a lenti cikk megjelenése napján is, valamint f. hó 18. és 20-án is láttam : — és fel is hívtam rá a járó-kelők és az épen arra menő két helybeli előkelő iparos figyelmét — hogy fényes nappal, reggel 9-től délután 3 ig a Bethlen, Uj, Árok, Ujszőlő-tftcikon és a Buza-téren majdnem az összes u'cai lámpák égtek. Sőt a Búza téren levő 1 iv- lámpa is vigan égett még háromnegyed 3 kor tegnap is. Tehát épen azon városrészben pazarolja a nemes társaság nappal a villanyt, amely városrésznek, —- a- mikor esténként a legjobban szüksége volna arra — talán épen a társaságnak eme könnyelmű és felesleges szón és áramfogyasztása miatt nem jut. Vájjon ezen nappali világositásokkal nem e a közönség jogos érdekeit sérti ínaga a vili. társaság, mikor a feltétlenül szükségesen túl nappal is világítja az utcákat. Borzasztó nagy lehet a gondosság és az ellenőrzés a társaságnál, hogy szinte naponként láthat ilyen rendellenességeket a város különböző részein úgy a vidéki, mint a helybeli sétáló, ügy látszik inkább a villanytársaság háza körül volna nagyobb ellenőrzésre szükség, nem pedig a közönségnél, mint amire a múltkori cikk szintén kitér. S ne higyjük, hogy ez a rendellenes világítás csak most a háború alatt történik. Tévedés! Békében is .így volt ez nagyon sokszor. Én már évek óta figyelem ezt hallgatagon, de megütközve egy pár iiyen hiányos berendnzósén ; s láthatta mindenki ezt már éveken keresztül majdnem naponként, aki nyílott szemmel járkál Nyíregyháza utcáin, hogy mily feleslegesen égette és égeti a társaság nappal és következetesen a gyönyörű holdvilágos időkben is — (nem a mait értem) — a varos utcáin lámpásait, amikor pedig untig elég volna minden második lángot égetni. Mert azt is tapasztalhatták nagyon sokan, hogy mikor a hó d nem világit, eltűnik,; a lámpák is kialusznak, vagy egyáltalában nem gyúlnak tói, igen sok urában, de amint a hold imót ülőkerül, lónyes kivilágítás van minden uicin. ügy látszik nincs érzékünk ahhoz, hogy mikor van sötétség és mikor világosság. S elgondolhatni, hogy ez mennyi szenet emészt tel feleslegesen. Dohát ezt a villanytársaság teszi; tehát jól van ígyNem tudom, technikai hibákra vezethető-o vissza a társaság eme visszás világítási rendszere, de azt kell ezekből hinnünk, hogy nem nagy gonddal íoiyhatik a helybeli villanygyárban a munka, vagy hogy hozzá nem értő emberek kezelik ott a gyújtogatásokat és eloltásokat. Most is, amikor panaszkodnak a szénhiányról ; már d. u. 2 órakor, — amikor pedig azt még nélkülözhetnénk legtöbb helyen — áramot bocsájtanak a vezetékekbe ; ellenben amikor arra már igazán szükség volna ; d. u. 5—7 óra között rendszerint sötétben vagyunk. A kevesebb szénfo- gyasztás és a közönség érdekében, a társaság vezetősége jobban utána nézhetne eme visszás, már-már tűrhetetlen állapot megszüntetésének, s akkor bizonyára jobban jutna világítás a Beth- lon-utcai áramkörbe tartozóknak is. Elvégre a közönség szempontjából valahogy nincs rendjén : a felemelt dijakat csak beszedni, de érte majdnem semmit adni. Ez igen jó üzlet lehet a társaságnak, de annál kevésbbé a közönségnek. Pártoljak a keresztény szellemű sajtót Alkotmány napilap Budapest, VIII. Szentkirályi-u 28Uj Lap napilap VIII. Szentki- rályi-ucta 30 el szépirod. hetik IV. Ferencz- Józs. rskp. 27 ' '1 * 11 „70Í folyóirat. Magyar túra í 1 jóirat Vili. Hzentkirál t-H. 2© Zászlónk ifjúsági folyóirat VII. líamj i- íiös-ntea 50
