Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-09 / 23. szám

Junius 9 »3 oldal. meg, mint amely szellemé­nél, és a tanítóknak nyújtott kedvezményénél fogva leg­közelebb áll a gk. tanítóság leikéhez. Ezen indítványok egyhangú elfogadása után az egybegyütt kartársak Jeles Antal pusztadobosi ta­nító vendégszerető házánál gyűltek össze, hol sok tan­ügyi dolog kérdés fölött folytattak tanulságos eszme­cserét. Bennünket, mint újságot őszinte örömmel tölt el a nyirkarászi kerület gk. taní­tóinak ezen lelkes kezde­ményezése, mert ez annak a tanúbizonysága, hogy meg­értettek, megbecsültek min­ket az eszméknek azon ro­konság révén, melyet a gk. tanítóság még nálunknál is lelkesebben hirdett minden időben. Hisszük, hogy Mik- lóssy István püspök, hiva­talosan is értesülvén a gk. tanítóság indítvány formájá­ban előterjesztett kérelméről nem zárkózik el annak tel­jesítése elöl, részünkről pe­dig csak megtisztelő lesz, ha a gk. tanítóságnak bár­miben is segítségére lehe­tünk. Ok. papok áldozat- készsége. A karászi espe- resi kerület gk. papsaga múlt hó 29-én Ajakon papi- gyülést tartott, melyen va­laki szót emelt a szeren­csétlen gyöngyösi tüzkáro- sultak érdekében. A kerü­let papjai tüstént zsebbe nyúltak, és spontán, jószivük- töl indíttatva hamarosan 100 koronát adtak össze, melyet Legeza Miklós kér. jegyző el is küldött lapunk^ kiadó- hivatalának továbbítás vé­gett. Az adakozók ezek voltak: Szteczovits Miklós nyirtassi lelkész, esperes és Guthy József tornyospálczai lelkész 20—20 kor,Bellovits Gyula kisvárdai, Simon György róvaranyosi, Kriskó Sándor nyirmadai, Dob- ránszky Sándor nyirkarászi, Legeza Miklós ajaki lelkész és Barthos László ajaki körjegyző 10—10 koronát. A nemes tett önmagát di­cséri 1 i^i „Bazár“-sarok. Szin: Vásártér. Hevenyé­ben felütött sátor. Belül egy átvetett rúd. Rajta szép sorjá­ban cipők, csizmák és csizmák, cipők. Körül veszett zsibongás. Gazda : (egy csizmát must­rál.) Mi vón az ára, majszt’rom? Árus: (odavatólog) Rá van Írva. Gazda : (keresi.) Hun a’ ? Árus : Nézze meg kend a papíron. (Ujjával odabök.) Gazda: (göbözi az írást.) Szára : valódi bőr. Feje : valódi bőr. Talpa : valódi talpbőr. Sar­ka: bazár . . . (Megcsóválja fe­jét.) Fáj’ntos lehet, a’ mán igaz. De csak így megirva. Ara 150 korona. Hm. Hm . .. Árus: mit hümmög ott ? Tegye le, ha nem kell ! Gazda: Tán csak szabadna körülmónyezui . . ? Árus : (utána nyúl.) Na ve­szi kend, vagy nem? Gazda : Várjuntc na mán! 150 korona egy pár csizmáért? Menkü nagy ar ez. Alkudjunk ! Árus : Nem lehet. Meg van maximálva. Gazda: Meg a’ ? Árus : Láthatja, ha van sze­me, ott a cédulán. Gazda : Látni épen látom, de szeretnem tudni . .. Árus : (mérgesen) Mit : Gazda : Hogy ha az ár maximálva van, ugyan a csizma is úgy van-e ? Aru3 : Nem ériem. Gazda! ügy a’, hogy a fájutja is olyan-e, ahogyan ide van pingálva ? Mer ha mán az ára bizonyos 150. korona. Bizo­nyos- ó a többi is, ami ide van felírva ? Árus : Már hogyne volna bizonyos. Gazda : Jó, jó, csak ezt akartam tudni. Árus : Na hát akkor fizes­sen ! Gazda : (men egelödzve.) Még csak egyet májszi’rom 1 Árus : dühösen) Ördög vi­gye kendet! Mit akar még ? Gazda : Insiálom ... A sa­rok .. Nem értem. Árus : (mérgesen átveszi a csizmát.) Sarka : bazár. Na hát a sarok bazár 1 Legújabb és leg­finomabb háborús találmány. Gazda : (Átnyúl és körmé­vel piszkálja a sarkot-) Hm .. Bazar . .. ? Papiros e’ instalom I Papiros a kend feje. Hát nem látja, hogy bazár van fel­írva ? Gazda : Látni épen látom. De azt is látom ám — jó sze­mem van hála Isten’ — hogy papír ez a bazár. Ehun ni, mau foszlik is, csak hozzányúlok. Árus: (uagyon mérgesen.) Takarodjon innen! Vagy vesz, vagy nem. Ha nem vesz, hát ne álljon itt. (felakasztja a csiz­mát.) Gazda : (sértődötten felveti a fejét.) Jó, jó! Mán csak ne haragujjék, ha megmondom az igazságot ! Árus: Duzzog magában.) Gazda: Indul elfelé.) Meg­vettem vón. Meg ón, mert fáj’ - tos az állása. De mér hazunnak? Ezt mán nem tudom bevenni. Hát ha papir: papír . . ! Meg­veszem, ha tudom. De mán ilyen szemtelenség ! Papírból van és ráfestik, hogy .Bazár“ .. . ! No mán nem kéne 20 pöngőór’ se’! (Elvegyül a nóg közé,) HÍREK Űrnapját az idén is ke- gyeletes ténnyel és pompá­val ünnepelték a nyíregy­házi katolikusok, és impo­zánsan vallották meg hitü­ket az Eucharistiában jelen­levő Ur Jézus iráni. A ki- lencórakor kezdődő szent misén, melyet Énekes János prépost, tőesperes, nyíregy­házi plébános celebrált tó- nyes segédlettel, jelenvoltak a f meghívott hatóságok, ka- tsjpai előkelőségek, kik a .0rgy oltárhoz vezetett kör- Tueneten is részt vettek. A második oltárnál csatlakoz­tak a menethez a gk. káp­talan tagjai Damjanovics Tivadar nagyprépost veze­tése mellett, továbbá a köz­ponti papság, Miklóssy Ist­ván püspököt is csak gyen­gélkedése akadályozta a megjelenésben. A nagy számmal egybegyült hívek is csak épültek az áhitat jegyében tartott és példás rendben lefolyt körmeneten való résztvétük alkalmából, Minden tanító kap családi pótlékot. Jankovich Béla kul- íuszminiszter leiratot intézett Wilt György dr. királyi tanfelü­gyelőhöz, akit fölhívott, hogy terjesszen elébe kimutatást az összes községi és felekezeti ta­nítók és tanítónők, valamint óvónők családjáról, abból a cél­ból, hogy ezek részére rendsze­res családi pótlékot utalványoz­hasson. *A nem állami tanítók­nak és óvónőknek ezzel régi óhajtása teljesedik be, amennyi­ben javadalmazásuk nagyjában egyenlővé lesz ezáltal az állami tanerők javadalmazásával. Mizériák a telefonközpont­nál. Nem elvünk mások oknól- kül való bosszantása, és a slend- riánságnak bokrétába való kö­rözgetése, de ezt a kérdést már egyszer nekünk is szóvá kell tennünk annál is inkább, mert több oldalról emelt jogos pana­szok mellett nekünk is volt egy konkrét esetünk, mely a tele­fonközpont mizériáit igen aktu­álissá teszi. Igaz, hogy háború van, s a normális viszonyoknál sokkal nagyobb türelemre és lemon­dásra van szükség minden do­log kapcsán, de az is igaz, hogy a telefont fizetjük, női munka­erőkben, dacára a háborúnak, nem történt megfogyatkozás, te­hát méltán elvárhatjuk a pén­zünkért, hogy legalább komé­diát ne űzzön a telefonközpont az előfizetőkkel. Az eset az, hogy a telefon- központ többé-kevésbó ideges höigyecskói a szimpátia és az unsziopátia szerint eszközük a kapcsolásokat! Aki nem .kezét csokolommal“ kezdi a beszélge­tést, vagy legalább is vőlegényt nem iger a „nagysádnak*, arra egyszerűen nem adnak semmit. A hót egyik napján kértük a 74-et. Négyszeri csengetés után jelentkezik a központ, azt sem mondja megórtette-e a kóróst vagy sem, egyszerűen hallgat. Csengetés egyszer, négyszer, hatszor. Semmi. Ttzperc múlva ismét csengetés. Semmi. Nem mondják, hogy mással beszól, azt sem, hogy nem jelentkezik, hanem egyszerűen semmi. Újabb csengetések. Végre a központ hallat magáról: a 74-et tetszik? Igen, rebegi a.kérdezett. Szünet. Várakozás. Csengetés. S végül kapcsolják a 74 helyett a 78-at. A 73-nak bemondjuk. Bocsánat, rosszul kapcsoltak, S kérjük a központtól ismét a 74-et. Csen­getünk, de ha megpukkadunk, akkor is semmi. Abbahagyjuk ezt a borzasz­tó passziót, hogy telefonálhas­sunk s azon gondolkozunk, nincs a postán egy energikus feljebbvaló, aki megmagyarázná a telefonos nagyságáknak, hogy legalább szóra méltassák a tele- fonelöfizetók közzül azokat is, akikkel nem szimpathiálnak. Egy előfizető. Betörés Kisvárdán. Az el­múlt napokban Rosenblüth Si­mon kisvárdai nagykereskedő üzletében vakmerő betörést kö­vettek el. A betörő a padláson át mászott be az áruraktárba, a- honuau az üzlethelyiségbe jutott. Itt mindenek elölt a kózipónztárt nyitotta föl, majd több ezer ko­rona értékű árut vóvón magá­hoz, ugyanazon az utón amelyen jött — távozott. Miután a betö­rő több fontos bűnjelet hagyott hátra nagyon hamar a hatóság kezére fog jutni. ____ Vé ge a kávé Hiánynak! Kc^cnk/v^ÄY„r!J*eibc FiscHER-teie pótkávét és édesítse meg egy kocka cukorral, kitűnő izü, tápláló reggelihez jut és cukorral is takarékoskodott. A Fischer- féle Folyékony Pótkávé kapható nagyban a Fischer-féie Folyékony Pótkávé r.-t. központi eladási irodájában, Putíapest, 1. kér. Átlós*nt. 22—24—26—28 sz. a. Telefon: 10—22. Kicsinyben minden jobb füszerkereskedésben. Telefon: 10—22. *

Next

/
Thumbnails
Contents