Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-02 / 22. szám
Junius 2 3. oldal nek megfelelő viztovábbitó képességét, egészen önkényes számítások alapján és anélkül, hogy az ő igazgatói működését megelőzött csatorna létesítési és szivattyú íelállitási mozgalmak és számításokról tudomást szerzett volna. Ellentmondásokban azonban leginkább bővelkedik a jegyzőkönyv 13-ik lapjának utolsó bekezdése. Ebben ugyanis az mondatik, hogy a Belíő csatolnának alsó szakassza nem szállít, mert képtelen annyi vizet szállítani, amennyi a szivattyú továbbítani képes lenne. Tehát előzőleg az állittatik, hogy a szivattyú elégtelen, itt pedig az, hogy a csatorna elégtelen, anélkül, hogy ezen elégtelenség okát a csatorna szelvény szűk voltában, vagy az esési viszonyok kedvezőtlen voltában megállapította volna. Mindenesetre megdöbbentő, sőt kétségbeejtő igazgató főmérnöknek azon kijelentése : „hogy az ott lévő gépek állandóan működhessenek, szükséges, hogy a vizszinek magassága lehetőleg akként állandósittassék, hogy mindkét gép ejjel-nappai dolgozhasson mindaddig, mig az ártér mentett részén kiöntések vannak.“ Ez más szóval azt jelenti, hogy az igazgató főmérnök a magas vizet nemcsak a főcsatornában de a mellókcsatornákban, sőt magán az ártéren is állandósítani kivánja, mert ha nem ez lenne vágya és szándéka, ugyan hogy állandósíthatná az igazgató főmérnök a főcsatornában a magas vizet akkor, ha nem lenne ami azt folyton táplálja ? Igazgató előtt tehát a főcél nem az, hogy az árterület mindenkor vízmentes legyen, hanem az hogy a társulati szivattyú állandóan működhessék. Természetesen hogy ily alapokból kiindulva az egész tervezet nem egyóbb a lehető legveszélyesebb és felette költséges technikai képtelenségnél. Ilyen akar lenni a szárdi raktározás is. Ugyan minek közvetlen a szivattyú felett raktározni a vizet amit, mint az igazgató főmérnök is mondja, a szivattyú 3-4 óra alatt kiszippant ? De hát azt hiszi igazgató főmérnök, hogy az a raktározás az ő szándékát előlogja mozdítani és emelni fogja a viz szintjét ? S ha amint ő ugyanott mondja „annak helyére jön azonnal másik viz“, másszóval ha a társulati igazgató főmérnök által előbb rossznak minősített Belfö csatorna szakasz jónak bizonyulna be és képes lenne 3-4 óra alatt tehát folytonosan pótolni ama 70.000 m3 vizet, minek akkor azt raktározni ? Érthetetlen az is, hogy igazgató főmérnök miért akarja a Belíőcsatornat töltések közé fogni és miért hallgatja el azt, hogy ez esetben egy bizonyos nivó magasságig a mellékcsatornákat is töltések közzé kell venni ? S mit akar az igazgató főmérnök, azzal a „vizátnem eresztő széles maggal“ akkor, amikor tapasztalat és hyd- rotechnikának minden törvénye szerint minden törekvésünknek oda kell irányulni, hogy a Belíő és igy természetesen a mellókcsatornákban is a víz szine minél alacsonyabb legyen, és a töltések mellé ne kerüljön ? Csak még néhány szót a helyzetről és a teendőkről. A mai helyzet rendkívüli; ilyen vagy ehez hasonló az utolsó 32 óv alatt elő nem fordult; ilyenre nem nagyunk berendezve és erre berendezkedni annyit jelentene mint a garasos zsemlyét egy forinton vonni meg ; de még igy is a sikerre való minden kilátás nélkül. Felhőszakadások kártételei ellen nagy eséssel rendelkező lejtős vidékek sem képesek védekezni annál kevésbbó a minimális eséssel biró árterületünk, amely véghosszában a Tisza magas vízállása átszivárgásának is ki »van téve és ahonnan hosszú időn át mesterségesen kell a vizet eltávolítani. Annak, hogy a mostani nagy víztömeg nem gyorsabban távolodik el árterületünkről első sorban kézzel fogható oka maga a víztömeg nagysága, továbbá okai: az ellennyomó gát, a paszabi betonhid, a kétérközi hid, a koco- bai hid és ezeken felüli némely hid keskeny nyillása, a Belfőcsatorna és mellékcsatornainknak többnyire csekély esése, azon botrány számba menő körülmény, hogy egy egész nagy vidék vizeinek levezetésére szolgaló Patroha- malomón 2 méter fenék szélességű csatorna alsó szakaszán a Kisvasutak alatt egy méter magas és 80 cm. széles beton áteresz van alkalmazva s hogy mindezen akadályok káros öszhatásakónt a szivattyú, dacára az előtte elterülő viztengernek, működésében gyakran szünetelni kénytelen. A nélkülözhetetlen és teljesen célra vezető teendők tehát a következők : Mellőzése a keskeny nyilásu hidaknak, eltávolítása a malomóri keskeny boton átereszne -, tisztán tartása a Belfő és meliékcsatornáknak ; ezeknek helyenkinti fejlesztése és végső esetben, amire azonban hitem szerint nem kerülhet a sor, a felső vizeknek a Tiszába való külön levezetése. Természetesen, miszerint nem zárkózom el annak szüksége elől, hogy egyes mélyebben fekvő helyeken az esetleg hirtelen megáradó Belfőcsatorna kiömlését akadályozó gátak építtessenek, de mivel az idő előhaladottsága és a talajvíz miatt a jövő nyárig egy kapavágást sem lehet megtenni, a jövő tavaszi ár lefolyása fogja azt megmutatni hogy továbbra mit tévők legyünk. Kérem ezert Nagy méltóságodat hogy a társulatnál alkalmazott miniszteri biztost az általam jelzett irányban való tevékenykedésre serkenteni, a továbbiak elrendelését és végrehajtását pedig mindenkor bölcs belátáshoz képet íeliüggeszteni, illetve elhalasztani móltóztassék. Móitóztassék azonban mindenekelőtt elrendelni hogy a szivattyúnak szívó csöve, amelynek alsó nyílása 101-ben az ón indítványomra lefordítva s így mélyebbre helyezve lett, egy e célra építendő szivókamarában, (mivel azt a gó- , pezet ereje tettleg megengedi), legalább 75 cm.-rel meg- j hosszabbhtassék, hogy ekként a társulaii szivattyú, a társulati zsilip kapuinak megnyitásáig minden körülmények között akadálytalanul és folytonosan működhessék. Keit Nyíregyházán, 1913. évi november hó 22-én. A Nagymóltóságu íöldmivelósügyi magyar királyi Miniszter urnák alázatos szolgája Kállay András. A Mi »islernek II. alatti felebbezésemre adott válasza. Magyar Királyi Földmivelésügyi Minister. — 125505/V. A. 1913. szám. — Móltóságos Gróf Vay Tibor urnák, mint a Felső szabolcsi tiszai ármentesitő és belvizlevezető tár- snlat ministeri biztosának Nyíregyháza. A Méltóságod mellett működő véleményező bizottság m. ó. szeptember 24-én tartott ülésén adott javaslatok alapján Méltóságod által hozott határozatok ellen Kállay András nyíregyházi lakos részéről közvetlenül elémterjesz- tett íelebbezés ügyében m. é. december haváról 118. sz. a. kelt jelentése kapcsán a következőkről értesítem Méltóságodat : A felebbezés általánosságban a társulat igazgató fő- mérnökéuek működését bírálván és Méltóságodnak szóló tanácsokat tartalmazván, annak ez a része a véleményező bizottságban lesz tárgyalandó. A konkrét esetekre vonatkozó panaszok közt a fe- lebbezö első sorban alaki szempontból azt kifogásolja, hogy Méltóságod a véleményező bizottság ülésének végén nem tett kijelentést arranózve, hogy a bizottság részéről szolgáltatott véleményeket határozattá emeli-e. Ez a kilogás annál kevésbé jöhet figyelembe, mert amint a ministeri biztos nincs kötve a véleményező bizottság által szolgáltatott vélemény elfogadásához, úgy ídö- belileg nincs korlátozva, hogy határozatait a véleményező bizottság ülése alatt okvetlenül meg kell hoznia. Előfordulhat ugyanis annak lehetősége, hogy a ministeri biztosnak az adott véleményt beható mérlegelés tárgyává kell tennie s csak ennek eredményéhez képest hozhat határozatot. Az ülésről felvett jegyzőkönyv befejező részeben foglaltak szerint különben a vélemények Méltóságod által határozatokká emeltettek. A íelebbező továbbá kifogásolja, hogy a partbiztosi- tások és hidák építésére fordított összegek részletes elszámolását nem terjesztette Méltóságod a véleményező bizottság elé. Ez a kifogás nem szolgálhat alapul arra, hogy ré
