Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-20 / 3. szám
r T 2. oldal. Január 20. tanulságos és szórakoztató cikkekkel. Évi ára 3 korona. Cim: Budapest, VII., Damjanich-u. 50. Leányoknak hasonló irányú lap a Nagyasszonyunk. Évi ára 4 korona. Cim: Budapest, VII. Damjanich-u. 50. Kicsinyeknek való a Kis Pajtás. Ugyanott ugyanaz az ár. íme elóg bő választék. — Mindenki megtalálhatja benne azt, ami neki megfelel. A kér. sajtó virágzása attól függ, elegen lelkesednek-e érte s csatlakoznak-e a kibontott lobogóhoz. Elbeszélések. Az öregségről. III. Istennek kedvező kegyelméből és a természet őserejének közreműködésé vei a gyermek felcseperedik és belép az életbe, — mint kezdő tagja a társadalomnak. Az emberfaj kiválásának, fejlődésének és uralmának történetét főbb vonásaiban ismerjük; tudjuk, hogy a társadalmi érintkezés, a tartós társadalmi békés együttlét és ennek folytonos ápolásából keletkezett társadalmi szabályok, valamint ezen szabályok megtartását kedvezően befolyásoló hit és törvényes rendelkezések mindenkor és kizárólagosan egy cél felé, az egyéni élet kellemessé, és a társadalmi élet zavartalan harmóniájának biztosítására törekedtek; és noha — mit mindenben — kivételeknek itt is van helye, könnyen felismerhető tény az, hogy úgy az e- gyént, valamint a társadalmat is, működésében és minden irányú törekvéseiben is mindenkor az anyagi érdek befolyásolta és irányította. Mert hiszen nem eszményi célok elérése volt az, amit a társadalom ma- gaelé tűzött, nem voltak az elvont elmélet emberei sem Mózes sem Solon sem Krisztus urunk; a népek harczai nem elméletek igazolását czélozták, a bekövetkezett békekötések sem elégedtek meg bizonyos elvi igazságok kijelentésével és bárminő messzire is megyünk vissza az emberiség történetében, látni fogjuk, hogy az emberiség zömének mindenkori sorsa nem volt más, mint folytonos munka, folytonos kenyér- kereset és folytonos küzdelem a létért. Hiszen, eltekintve a vérrokonság szorosabb kapcsaitól, a társadalom, sőt a nemzetiségi keretek, sem egyebek, mint kisebb-na- gyobb, bizonyos anyagi célok könnyebb elérésének és biztosabb megtartásának céljából alakult érdekcsoportok. Azt hinné tehát az ember, hogy mindezek figyelembe vételével és okulva a fokozatos fejlődésnek ezredéves történetén, már a gyermek szivébe és elméjébe csepegtetjük a kialakult gyakorlati irányt; azt hinné az ember, hogy különösen ma, a rohamos fejlődés korszakában, amikor ezt nem századokra, de legfeljebb évtizedekre kell osztanunk, — mikor a régi tényezőket és szerepköröket újak váltják fel; ma, a villany, a telefon éj repülés korszakában, amikor ha elkésni nem akarunk, mindent a lehető leggyorsabban, mint mondani szokták gőzerővel kell lebonyolítani, lépést tartunk^z életviszonyok e kalaidos- copszerü gyors változásaival és mint fentebb mondám, gyakorlati irányt csepegtetünk már a gyermek elméjébe és arra törekszünk, hogy őt minél gyorsabban előkészítsük az életnek feladataira ; — sajnos mindezt nem tesszük ! Azt állítani, hogy a tanügy hanyatlóban van, hogy azzal a hivatott közegek mit sem gondolnak és a legfőbb vezetés és felügyelet hiányzik, igaztalan vád vagy túlzás lenne, mert hiszen jól tudjuk azt, hogy a tanügy gondozása a reformáló óta emelkedőben van, és az államgépezet egyetlen nemesebb szerve sem functionál oly pontossággal, mint a tanügy. Nem a személyekben, hanem a tananyag megválasztásában, és magában a rendszerben van a hiba. Eltekintve a csecsemők és egyáltalán a 7 éven alóli gyermekek halandóságától, a 7-ik évet átélt férfiak és nők átlag életkorát 50 esztendőre lehet tenni; ezen rövid időn belől kell megszerezni a megfelelő kiképzést, kell pályát választani és azt betölteni, családot alapítani, gyermekeket felnevelni, elhelyezni és azok jövőjéről gondoskodni. — Már most kérdem én, lehet e mindezt a jelzett átlag emberkor keretén belől a mostani tanredszer mellett elvégezni? Lehet-e arról szó, hogy a szülő, nevelő és tanító a reá bízott gyermek jövőjét ily körülmények között biztosítottnak lássa ? — y. - s. Ismét Etelközben. A Mindenható nem úgy akarta, hogy a román katonák üvöltése verjen visszhangot a Tisza-Duna vize mellett, hanem, hogy a magyar népdal édes-bús kesergője zengjen a Szereth Pruth partjainál. Most, hogy rettenthetetlen bátorságu véreink szerető szövetségeseikkel végig gázoltak a legundokabb ellenségünk országán is, eljutottak a Szereth vize mellé, amelynek zúgása már ismeretes a magyar lelkek előtt. Jóezeresztendeje, mielőtt harcias eleink bejöttek a mai hazánkba, Ázsiából jövet megpihentek Lebédiába és onnan jöttek át Etelközbe, amelynek határához érkeztek most diadalmas seregeink. Etelköz pázsitját négy íolyó öntözi: a Szereth, Prúth, Dnyeszter és a Búg. Ezeknek a vize látta a párdúcos, orős magyarokat. Ezek előtt kötötték meg a vórszerzö- dóst és emelték pajzsukra kacagányos Árpád ősapánkat. Itt vetették meg alapját az Árpáddinasztiának, amely mindvégig annyi kiváló uralkodót adott a magyarságnak, mint Szent István, Szent László, IV. Béla és a többi, akiknek vitézsége és bölcsessége tudta csak megszi- lárditani az idegen népek közé beókelt nagy Magyarországot. Es annak a vórszerző- désnek az erősségét misem bizonyítja jobban, mint az, hogy annak a fundámentu- man felépült hazánk megdönthetetlen ; és, amint egykor vitéziő eleink harci kedvvel járták be a túlvilágot, mi is diadalmasan hordjuk körűi a felvirágozotf trikolort. A sebesíolyásu Dnyeszter völgyén haladtak felíeló s elvándoroltak arra, ahol a tolyó szelíden hajlik az ógig- érő Kárpátokhoz és ott, a Vereckei-szoroson bejöttek az ígéret földjére. Etelközben hatesztendőt töltöttek és innét indultak honfoglalásra s az azutáni időket is háborús kalandok töltötték be. Világért sem szabad azt gondolnunk, hogy őseink csupán rablószándékból és vérengzési hajlamukból háborúskodtak 1 Ők, mivel teljesen idegen népek között telepedtek le, folytonos háborgatásoknak lettek volna kitéve, ha nem hadakoztak volna a Szlávok és a germánok ellen, és igy bizonyos rettegett-fölónyre tettek szert, amire állami életük megalakulásának nagy szüksége volt. A bizánci császár, aki könyvet irt a haditaktikáról, elragadtatva emlékezik meg a magyarok fejlett haditudományáról. Megemlíti Leo császár, hogy a magyarok tőként lelkierejükkel nyerték meg csatáikat. Ez hát az-az isteni Erő, amely a telkekbe van oltva és amellyel olyan vitézül hadakozik is minden magyar katona. Ez az a lelkierő, a- mely ott lobog minden magyar szívben és lángja a szuronyok hegyén csillog, a- melyek hősi elszántsággal védik a legutolsó lövószár- kot is és diadalmasan füröd- nek meg az ellenség kiömlő vérében. Abban a vérben, amelynek minden cseppje új diadal, új szál világ a magyar katonák hervadhatatlan koszorújába és új drága kő a szentkoronában, amelyről dicsfény sugárzik a sokat szenvedett magyarok népére. Stalár dy. Tanügy. Tanítók, tanítói özvegyek és árvák figyelmébe ! A vk. Miniszter úr múlt év december hó 28-án kelt 148.629- r. a. ü. o 1916. számú rendelete értelmében közlöm, hogy a Miniszter úr az »Országos hadse- gélyző Bizottság“ elhatározása alapján az 1875. évi XXXII. és 1891. évi XLIII. t. c. hatálya alá tartozó nyugdíjas tanítók, tanítói özvegyek segélyezésére az arra ráutalt teljesen vagyontalanok részére 100 és 80 K egyszersmin- denkorrai segélyt engedélyez.
