Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-26 / 21. szám

Ebeszélések. Az öregségről. XVII. Szabolcsvármegye mo­nográfiájában és 1911-ben meg’ ént „közleményeim­ben érintettem már a múlt század társadalmi viszo­nyait, természetesen csak vármegyénk és családi kö­römnek határain belől; de én azt hiszem, hogy ezek minden magyar vármegyé­ben ugyanazok voltak. — Werbőczinek azon tantéte­le, hogy Magyar ország ne­messége egy és ugyanaz, átment a köztudatba és oly mély gyökereket vert ab­ban, hogy a földtulajdonos nemesek társaságában még azután is, hogy a bárói és grófi czimek elszaporodtak és közjogi tekintetben a főrendek intézményével a nemesség egysége megbon­tatni czéloztatott, a nemes urak társadalmában a ne­mes és főnemes közötti külömbözet figyelembe nem vétetett és egyáltalán szóba sem jött. A Vay, Dessewffy, Forgács, Vécsey ésDegenfeld grófok és bárók nemcsak politikai de társa­dalmi életünkben is min­denkor és minden fenntar­tás nélküli tevékeny részt vettek. De éppen ebben az egy­ségben rejlett a veszede­lem. Noha Werbőczi. azt tartja, hogy a czimer nem annyira kelléke mint inkább ékessége a uemesnek, a predicátumot, a birtokhoz kötöttséget, mint a nemes­ség criteriumát, dogmaként állítja oda Mivel pedig a donátiók sem terjedelem sem érték tekintetében nem adományoztattak egyenlő­en, nem különösen az ön­kényesen eljáró neoaquis- tika comissió által és II. Rákóczi Ferencz bukása után, hanem igazán túlsá­gosan egyenlőtlenül, hazánk­ban egy olyan hatalom, egy olyan birtok arisztok- raczia támadt, amellyel nemcsak a czimeres és ar- mális, de a régibb donati- onális és honfoglaló ős ne­messég sem haladhatott egy úton. Sajnos, hogy az utób­biak közzül sokan ezt be nem látták és egy bizonyos egészségtelen versengésre adták reá magukat, amely­nek aztán áldozatai is let­tek. Mit használt aztán a Werbőczi népének, a „köz­nemességnek“ az, hogy ő a kivételességet, az előjo­gokat és az adómentessé­get egyaránt terjesztette ki főpap, egyházfő, a báró és a többi mágnás urakra, a- mikor a másfélszáz évig tartott török hódoltság meg­szűntével Nádasdynak ki­végeztetése és Rákóczynak menekülése után árván ma­radt millió és millió hol­dakra menő földi javakon úgy osztoztak főnemesek indigenák és köznemesek, hogy ezeknek egy-egy fél­falu, előbbieknek egész vármegyék jutottak! Ä „principiis obsta“ al­kalmazása soha sem lett volna annyira szükséges, mint a 16-ik század első felében, amikor a török uralom kezdetét vette és a megnem hódított Magyar- ország a legszorosabb edgyüttartásra a teljes és tökéletes egységre volt u- talva. Es mit művelt a szo­rongatott ország ebben a válságos időkben ? Bölcs törvényeket iktattunk talán codexünkkbe, megszüntet­tük talán a pártvillongáso­kat és egyetértettünk talán abban, hogy ki legyen ez­után urunk és királyunk s ki vezesse jövőben^a béke révébe sanyargatott hazán­kat, hogy a nemzet ne csak a harezmezőn vérezzen el, hanem a béke gyümölcseit is élvezhesse ? Mindez nem történt meg, a pártos­kodás tovább tartott, az 1527 és 28-ki hozott ösz- szesen vagy 20-25 sem­mitmondó törvényt, azután 8 évi pauza, 1536 ki or­szággyűlésen pedig egy ár­va szó sem esik arról, hogy a mohácsi vészt, Ma­gyarország összeomlását követett 10 év alatt váljon mi üdvös intézkedések tör­téntek hazánknak újbóli fel­építése és szervezése ér­dekében, hanem annál bő­vebben arról, hogy miként lehet és kell János király követőin bosszút állani. Sajnos, hogy Werbőczi tripartitumát a Dósa féle parasztlázadás és nem a Mohácsi vész hatása alatt irta meg, mert külömben annak tárgyául nemcsak a nemesi jogot választotta volna ki, hanem kiterjesz­kedett volna annak bizo­nyítására is, hogy a pol­gári, tárnoki és paraszt-jog megírására vagy törvénybe iktatására is égető szükség van. A 16-ik század első fe­lében egységes, mindenkit egyaránt jogosító és köte­lező törvények megalkotá­sáról szó sem lehetett, de mily üdvös hatást gyako­rolt volna az hazánk tár­sadalmi rendjének fejlesz­tésére, ha a f. é. már rész­ben a gyakorlatba átment jogezimek törvénybe iktat­talak az annyira szüksé­gesnek bizonyult paraszt­jog pedig újból codifikál- tatott adna. Enélkül maradt a pa­raszt, ami a Dósa lázadás után volt, a misera cont ribuens plebs, a nemes urak kiváltságos helyzete még feltűnőbb lett, a vidék és a város pedig, végleg meg­szűnvén közöttük minden­nemű érdekkapocs, mind­inkább eltávolodtak egy­mástól, amely távolságot fenntartani és nevelni a politikai raison legelső és elengedhetlen feladatának tartotta minden, Mohács után következett fejedelem. Uj, törvényhatósági jog­gal felruházott városok és privilégiumok nagy száma bőven elégséges arra, hogy bennünk a vármegyének és a vidéki társadalomnak a városi köz és magán­élettől való elszakitásának szándékát kézzel foghatóan meglássuk. És valóban ! Az ország legnépesebb és legtermé­kenyebb részének másfél századig tartó feláldozása, hazánk hazafias szellemű vezéreinek elhallgattatása és vagyonaik elkobzása, a város és vidéknek szem­beállítása, a szerzett és szokásjogok megsértése és másrészt mindennemű és már fent érintett kedvez­mények nyújtása állandósi tották a feszültséget és sé- relmi politikát, elősegítet­ték a divide et vinces kor­mányzati elv győzelmét, de egyben lehetetlenné tét ték a belső megerősödést és rendezett társadalmi vi­szonyok keletkezését. —y. —s. A Bartóffy zászlóalj. VI. A mélyen megsértett magyar nemzeti önérzet, amely íelháborodva jogos bosszút követelt Szerbia ellen, avatta katonává a Bartóffy zászlóalj kővetkező tisztjét: Szeiler Róbert tart. hadnagyot. Reverendába találta őt a háború kitörése, egy sze­minárium felszentelés előtt álló növendéke volt e csen­des, szelidlelkü, gömbölyű arcú Robi, amikor a szemi­náriumi falak közé is beha­tol az uj március rajongó lelkesedése és sietett a re­verendát karddal felcserélni. Kitűnő katona lett Robiból, aki a szent falak közül ma­gával hozott rendületlen hitét és bizalmát, mint ka­tona sem vesztette el. Ren­dületlenül hitt és bízott ügyünk sikerében és bol­dog volt, hogy annak kiví­vásában egy kis szerény része neki is lesz. Katonáinak kölönösen bá­mulatos nyugalmával impo­nált. Nem jöhetett pergőtűz vagy támadás olyan, mely felséges nyugalmából egy pillanatra is kizökkentette volna. Amikor a legkipró- báltabb idegzetüek is halál— sápadtan állták a többórás pergőtüzet, amikor csak per­cek kérdéseinek látszott, hogy vége mindennek, nem bírunk, nem tudunk ellent- áilni a rettenetes áradatnak és a legrégibb, legbátrabb harcosok szeméből is ki­buggyant a reménytelenség a kétségbeesés könnye, — Szeiler Róbert akkor is ép Vége a kávé hiánynak I Ke3á^°^icibe FISCHER:féle P6tkáv6t és édesítse meg egy kocka cukorral. Kitűnő izü, tápláló reggelihez jut és cukorral is takarékoskodott. A Fischer- féle Folyékony Pótkávé kapható nagyban a Fischer-féle Folyékony Pótkávé r.-t. központi eladási irodájában, Budapest, 1. kér. Átlós-ut. 22—24—26—28 sz. a. Telefon: 10—22. Kicsinyben minden jobb füszerkereskedésben. Telefon: 10—22.

Next

/
Thumbnails
Contents