Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-26 / 21. szám

2. oldal

Május 26

le, h8\2m a népek boldogságát is ez váltaná meg.

Ehhez azonban pünkösdi lélek kell.

Tisza és Nagy Frigyes,

Adalék a szabadkőművesség lélektanához.

Ezen obskúrus csoportba- állitást a Világ c. napilap követte el ezidei 104. számában, mely íönti jelzéssel megirt vezércikkében olyan * rekesztékébe engedett bepillantást a szabadkőművességnek, hogy kétségbe kell esnünk annak a lehetőségére ; is, hogy van Magyarorszá- i gon olyan, magát intelligensnek nevező szekta, amelynek — úgy látszik — megbotránkozás nélkül szócsöve tud lenni a Világ ilyen tartalmú vezércikkeivel.

Az említett szabadkőműves sajtóorgánum mely — mellesleg — városunk minden tanintézetének tanári szó- I bájában is ott okvetetlenkedik, Tisza és Nagy Frigyes személyével kapcsolatosan olyan közönséges módon és olyan letagadhatatlanul állítja pellengére a bármiféle alapon álló vallási meggyőződéseket, hogy ezek után csak harsogó kacajjal olvashatjuk a szabadkőmiveseknek laikusok előtt nagy pózzal végig csinált mosakod ^át, mely szerint „a szabad őmi,resek szövetsége tagjaiíél hitval* lást nem kíván, tiszteli tagjainak vallási és politikai meggyőződését és kizár gyülekezeteiből minden vallási és politikai vitatkozást.“ (II. Alaptörvény 6. §.)

Arról van szó, hogy gr. Tisza István miniszterelnök „magán körben“ megmerte reszkírozni a következő kijelentést : „a vallásos élet- felfogásnak kell a műveltebb társadalmi rétegeket is megnyerniEz az a nagy gravamen, melynek nem megtörténtére, de már hallatára is vószriadót íuv a Világ. A riadó ütemeiből a következők csendülnek ki.

— Ha az ezidőszerinti miniszterelnök, aki a szatiad- kómüvesek szemében bosz- szantóan és ostobául hithü protestáns, ezt a parlamentben mondotta volna, akkor a dolognak nem kellene különösebb jelentőséget tulajdonítani, mert „elvégre a

politikai arénában nem mindenkor a belső meggyőződés sugallja a szavakat„, de mivel e kijelentés magánkörben „az egyéni meggyőződés pecsétje alatt hangzott el“ ez igen nagy veszedelem és szégyen, mert azt jelenti, hogy gr. Tisza, ez a „bölcseletileg is kiművelt lelkű ember“ ezt az igazságot komolyan, lelkének leikével nemcsak higziós vallja, de annak megvalósításáért még dolgozni is kész. S milyen a Világnak a „más meggyőződése iránt táplált tisztelete“ ? Olyan, hogy gr. Tiszát kijelentésével együtt Nagy Frigyesnek olyan elszólásával próbálja kipellengérezni, amely amilyen gyenge és nevetséges, éppen olyan jollemző a szabadkőművesek eszejárására. Ezt írja a világ:

„Nem ötlött fel még tanulmányai során Tisza Istvánnak, hogy volt a protestantizmusnak egy igen tekintélyes képviselője s a főkurátorságban Tiszának kollégája, neve szerint Nagy Frigyes porosz király, aki már vagy mástólszáz évvel ezelőtt, amikor a boroszlói konzisztórium olyan értelemben irt tel hozzá, hogy „az a legjobb alattvaló, aki a legvallásosabb“ Zedlitz minisztere által azt válaszolta : „őfelsége nem hajlandó államának biztonságát alattvalóinak butaságán felépíteni. “

Nem beszélünk most arról, hogy a Világnak és vele együtt a szabadkőművességnek milyen fogalmai vannak a politikai és privát meggyőződés megegyczősógóről, csak azt kívánjuk leszögezni

— ami különben ennél a szektánál minndennapi dolog

— hogy a szabadkőmives- sóg a vallást a butaság ikertestvérének tartja ezúttal kifejezetten is, mely nemcsak a többtermelésnek, és teszem azt — az általános titkos választói jognak, de általában a haladásnak és a felvilágosodásnak és mindennek legnagyobb ellensége. Hihető ezek után, hogy a Világban kinyilvánított eme álláspontját a szabadkőművességnek bajos lesz letagadni, vagy tetszetős és hatsó gondolatokon tölópülő theoriákkal kimagyarázni.

Mert a theoriák terén a szabadkőmüvesi lélek nagyon is termékeny. Mihelyt a tudományosság látszatát tudják ráaggatni valamelyik

titkos céljukra, azt hiszik, hogy manőverjük az igazság, a jóakarat, humanizmus és az egészséges társadalmi reform erejével fog hatni. Ezt elérni sikerül is, de csak a naiv és illogikus elmék előtt, akiknek elég néhány kanál szociológiái megállapítás, statisztikai adat, és egy kis önkényesen ki- szinezet kulturhistória. Akik azonban ösmerik e szervezet múltját, szellemét, célját, eddigi eredményeit, és póldánykópül odaállitot nagy alakjait, azok, minden egyes megnyilatkozásában azonnal tisztában vannak, hogy hol lóg ki a szattyán — kötónyke alól az a bizonyos lóláb.

A Világ is, amikor olvasóinak szellemi táplálására és lelki gyönyörűségére odatálálja a vallás és a butaságról szóló progresszív felfedezését, nagy merészen kievez a theoriák vizeire, és hogy maradjon a talán megbotránkozott, vallást becsülő testvéreknek számára még egy kiút, külömbséget tesz hit és vallás között, Írván, hogy a hitet, mint szubjektív jelenséget még csak akceptálja, ehhez mindenkinek meg van a maga emberjoga, de a vallást, amely ennek az egyéni jognak „támadó jellegű“ érvényesülésre való törekvése már nem, ez szerinte nemzetközi veszedelem. (Hogy mégis meg van, az igazán nem a szabadkőmivesség erején és akaratán fordult meg eddig sem I)

Tényleg van külömbség hit és vallás közt. De ez csak olyan külömbség, amint amilyent megvonhatunk a fogalom tartama szerint a magyar nemzeti érzés és a magyar államiság között, a szabadkőmüvesi gondolkodás és a szabadkőműves szervezet között, a politikai felfogás és a politikai párt között. Az egyéni meggyőződésnek a hasonlókkal való összekapcsolódása annyira az emberiség társas természetéből folyik, az igazság és meggyőződés olyan spontán kívánja a maga egyetemleges megnyilatkozását, az eszme a testet, a formát, az igazság a diadalt többek csoportosulása az egységes rendet, hogy azok a világ legnagyobb jóttevői, akik e tekintetben siettek segítségére a botorkáló emberiségnek. Ameddig a szabadkőmüvesi lelkűiét, gondolkodás és világnézet mellett jogosult és szükséges a szabadkőmüvesi szervezet is, addig talán legyen kegyes megengedni a Világ a páholyok mellett és dacára a hitbeli meggyőződéseknek a vallási szervezetekbe, az egyházba való tömörülést is.

Hogy pedig a hitnek vallási szervezetbe való csoportosulásában a szabadkőművesség „támadó jelleget“ érez ki, ez se nem uj, se nem szokatlan je^nség. Az az ellentét, mely a külöm- böző felfogásokat egymástól megkülömbözteti és elválasztja, természetszerűleg csak nyer jelentőségben és megnyilatkozásban, ha szervezetileg precizirozva áll egymással szemben. Ha a szabadkőművesség azt akarja hogy ó szervezetten szóljon, tárgyaljon és uralkodjék olyan egyének felett, akik a maguk hitével nem tartoznak aztán semmi erőt adó közösségbe, akkor a szabadkőművesség nagyon későn született. Persze egyénekkel könnyebb végezni, mint szervezettel. Innen datálódik a szerintük támadó jelleg !

Az az ellentét pedig, ami fönn áll a szabadkőmü- . vessóg és a vallás között, az fönnállóit már a szabad- kömivesség és a hit között is, mert a vallás is ugyanazt akarja, amit a hit, csak határozottabban, biztosabban és eredményesebben. S ami ezidőszerint az utóbbi ellentét megszüntetésére történik, az csak afióle szemfényvesztés, amelybe maholnap a szabadkőművesség is belefárad.

Visszatérve a theoriák vizeiről, kérdezzük a szabadkőművességtől, micsoda veszedelmet látnak ők abban, ha gr. Tisza óhajtása szerint a műveltebb társadalmi rétegeket is megnyerjük a vallásos életfelfogásnak ?

Van ebben valami egyénre» társadalomra, nemzetre valami káros, valami elviselhetetlen ? Igaz ugyan, hogy Nagy Frigyes, az „öreg Fritz“ lóhátról, három szög- letü kalapban, íurkósbottal kormányozott még, aki az angol Locke és a francia Voltaire szelleme szerint üzenhette is miniszterével a boroszlói konzisztóriumnak az említett ostobaságot, de