Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-07 / 14. szám
2~ oldal April 7 szcruzsoráltól, az világos. Hogy árdrágítás címén sok pénzintézet rászolgált a legszigorúbb büntetésre, önként következik. Hogy a vezetőknek módja és szigorú kötelessége volna erélyesen eljárni a bankok özeiméivel szemben, bizonyításra sem szorul. »... A nemzettel a hazáért/ A hagyományos király- hűség melegét megszokott hevénél is áthatóbban fől- szitja az a magyar sziveket valósággal megvesztegető mondat, melyet iíju királyunk uralkodó jelszavául választott : „Harcba és békében a nemzettel a hazáért“. — Amire ebben a legelső magyar ember, Szent István koronájának viselője lekötelezi magát, abban a magyar hazaszeretet legszebb s egyben legmerészebb álma valósul meg. Mert a trón magassága és ténye, melyben ez az ige logantatott, egyúttal legszentebb zálogunk arra, hogy ez a nagy ige testté is lesz. Mindazt,, amit ez alkotmányunk szerint való koronázási hitlevél és eskü mond kenetteljes részletezéssel, — mindazt ez a jelszó rövidségének dacára magában rögzíti és visszatükrözi. És többet mond hitlevélnél és eskünél is annyival, hogy nem kötött tormák szüleménye, hanem legsajátosabb egyéni, ifjú királyunk tenkölt lelkü- letének legközvetlenebb megnyilatkozása, mely bevilágít, mint felhőkből kipattanó villám, a legrejtettebb mélységekbe is. De nemcsak a haza boldogulásáért és nagyságáért való uralkodói elszántságát világítja meg, hanem gyújt is. A jelszóból kisugárzó királyi példa a haza iránt tartozó kötelességek fokozott teljesítésére tüzel mindnyájunkat és ezeket a kötelességeket beégeti azoknak a leikébe is, akik azokban idáig ingadozók, vagy irántuk közönyösek voltak. A királyi jelszó sokat mondó fogadalmát vehetjük úgy is, mint a magyar ezeréves királyhüsóg elismerő és jóleső visszhangját. Úgy is, mint a rettenetes háborúban bebizonyosodott és csodákra képes haza- és királyszeretetünk rendíthetetlen voltának jutalmát. Bármi sugalta is, egy bizonyos: ez a jelszó legalább is annyira kötelez bennünket, mint aki uralkodói céljául tűzte maga elé, a királyt. A hazáért egyrészt, mely nekünk mindenünk s másrészt a királyért is, aki jelszavában a hazát mindenek fölé helyezi. Múltúnkhoz és rendeltetésünkhöz úgy maradunk méltóak, ha a kiráyi jelszóra telteinkkel igy köszöntünk vissza : — Hazáért és királyért! A nyíregyház! polgár- mestert felfüggesztették és szanatóriumba vitték. Szabotcsvármegyo alispánja f. hó 4-ikén állásától felfüggesztette Bállá Jenő nyíregyházi polgármestert, akit azóta családja Budapestre szanatóriumba szállított. Maga az oset minden emberi szánalomra méltó. S azt, bár a felfüggesztés legközvetlenebb, ha nem is a legfontosabb oka, a tápunk részére adreszált és a felfüggesztett polgármester által a „Nyírvidékiben közre adott durva hangú nyílttéri közlemény volt, magunk is sajnáljuk. De nem hallgathatjuk el abbeli véleményünket, hogy mennyire tévedtek azok, akik Bállá Jenöt a polgármesteri állásra, közismert choloricus természete mellett is alkalmasnak tartották. Sokan megjósolták, hogy megfogja zavarni a polgárság nyugalmát, a felekezeti békességet, hogy a vélemények szabad megnyilvánulását nem tűri, hogy tisztviselőtársait rideg bánásmódjával elkeseríteni fogja, hogy akiben ellenfelet lát, azt lép- ton-nyomon üldözi. — Ezek tényleg beteljesedtek. Már megválasztásakor az eskületótelo után beköszöntő beszéde az volt, hogy ki fogja kutatni és törvény elő fogja állítani azokat, akik az ő megválasztását felekezeti izgatásokkal iparkodtak zavarni. A meggyanúsított feleke- zetek küldötteik utján tiltakoztak s a polgármester nem tudta alapját adni elöltük fenyegető kijelentéseinek. Bármilyen tehetséges és szorgalmas köztisztviselő volt amit midnenki elismer, nem tudott soha sem hivatalában megnyerő, rokonszenves lenni. Pedig a polgármesternek személyében ez a tulajdonság nem hiányozhatik. — E nélkül lehetetlen a tisztviselői kart ambitionálni, lehetetlen a polgárságot összetartani. Ennél az arravalóság- nak a hiánya miatt nagyon sok összeütközése volt hatóságokkal, testületekkel és egyesekkel. Az iparosokkal, akik a városi polgárság egyik legértékesebb elemei, éles ellentétbe jutott a rendőrkapitányi állás betöltésénél neki nem tetsző állásfoglalásuk miatt. Őket utóbb a városházánál levő ipartestületi helyiségből is ki akarta telepíteni. A tűzoltó egyesülettel, a logélesebb harcot kezdete, miközben nem kímélte az egyesület ólén álló előkelő személyiségeket sem, —■ A tisztviselők közül egyeseket a legsórtőbb határozatokkal Írásban szégyenitet meg. Mások ellen nyílt gyűlésen is diffamáló megjegyzéseket tett. A magán felekkel, még nőkkel szemben is — sokszor elvisolhétlen modort tanúsított, amit háború okozta nagy elfoglaltság s vele járó idegesség magyaráz u- gyan, de csak azon esetben ment ki, ha feltesszük és elfogadjuk, hogy Bállá Jenő már régen terhelt volt s igy cselekedetei nem eshetnek teljes beszámithatóság alá. Lapunk sokszor kritizálta őt, de mindig a tárgyilagosság keretein belől. Amikor kritikánk élesebb volt, annak mindenkor megvolt a háttere. így a legutóbbi kis hírnek is, a harangok elvitele alkalmából. Mi tudtuk, hogy a polgár- mester nem a tűzjelzés érdekében cselekedett akkor, amikor a harangot lefoglalta. Azt is tudtuk, hogy a mód, amelyikei ezt tette, nagyon is alkalmas volt városunk hazafias jó hírnevét comp- romittálni. Azért csipkedtük meg abban a kis hirecské- ben, amely belőle oly quali- ficálatlan hangú támadást váltott ki, amelyben lapunkat szenylapnak nevezte. Lapunk főszerkesztője már nyilatkozott aminket ért inzultusról. Éhez csak azt tesszük hozzá hogy ha bebizonyul, miszerint Bállá Jenő elmebajos s igy beszámithatlan, ha ezt szakértők is megállapítják, akkor pótbeadványunkban fogjuk kérni a bíróságot az eljárás beszüntetésére. Mert mi nem üldözünk részvétre méltó egyéneket, csak a polgárságot akartuk menteni egy most már beszámitha- tatlannak látszó s így minden sajnálatra méltó ember üldözéseivel szembe. „A dadai aisé járás hadisegélyzo egyesülete.“ A háború következtében a járás községeiben lakó, segélyezésre szoruló rokkantak, hadiözvegyek ós árvák, valamint a háborús viszonyok által önhibájukon kívül sújtottak segélyezésére „Tiszalöki Központtal“ alakult hadisególyző egyesület, mull hó 26-áa tartotta dr. Dome Andor h. fő3zoigabiró összehívására, az egesz járás összes községei elöljáróságainak képviselői s nagy számú érdeklődők részvéte mellett alakuló gyűlését Tiszátokon. Az alapszabályok előterjesztése s elfogadása után a tisztikar választatott meg. Járási elnök : Deäsewffy Elemér tiszalöki lel kész.' Alelnök : Bálint István büdszentmíhályi ref. lelkész. Pénztáros: Róni József tiszalöki községi főbíró- Jegyző : dr. -Leute Lajos íiszaiöki ügyvéd. Számvizsgálók • Bródy Géza takarékpénztári aligazgató és Szentéssy János községi pénz- tárnok. Á 24 tagú választmányba az egész járásból a következők lettek beválasztva: Tiszalökról: Kiss György kir. járásbiró, dr. Tompos Endre tb. tőszolgabiró, Bartha László ref. lelkész, Pethő János tanító, Szentessy Demeter közgyám ós Solymosi András. Polgárról: Rácz Károly ref. lelkész ós T. Tanyi József főbíró. Tiszadobról: Tóth Lajos ref. lelkész és Dubann Aladár gazdatiszt. Tiszadadáról: Krich Mihály rk. plébános, Szűcs József ref. lelkész, Büdszentmiháiyrói: lihó- doy Lajos tiszttartó, Bánkövy Kornél rk. plébános. Tiszabüd- ről: Lázár Béla gk. plébános és Hudivok János tanító. Tiszaesz- lárról: Viezer József rk. plébános. Kovács Lajos ref. lelkész. Tiszaladányból: Sípos József tanító. Tardosrói: Szabó János főbíró. Csobajróí: Szilágyi Géza ref. lelkész. Bájról: Pap Miklós gátíelügyelő. Prügyröí: Zitás Bertalan ref. lelkész. Taktafcenéz- röl : Kovács János ref. lelkész. A nagy lelkesedéssel megalakított járási hadsegóíyző egyesület működése remeihető- leg széles körben fog áldásos gyümölcsöket teremteni.
