Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-09 / 23. szám
f Junius 9 3. oldal ból, mert a jelenlegi kataszteri tisztajövedelem fenntartásához okvetlen szükségesek, az államkincstárnak kell viselnie. A pénzügyminiszter ur ugyan rendszerint a belvizeket levezető védmüveken teljesített munkálatokat hajlandó mindig akként minősíteni, hogy azok talajjavító hatása az illető munkálat előtt megállapított kataszteri tisztajövedelemben kifejezést nem találnak és és igy az ilyen költségeket megtéríteni a társulatnak nem akarja. De a jelen helyzet egészen más. Ugyanis én résztvettem a szaboicsvármegye közgyűlésének bizalmából abban a földadó bizottságban, amely az 1909-évi V. t.-c. alapján megalkottatok és mint abban az utazó küldöttségnek is tagja kifejeztem és velem együtt az egész vármegyei földadó bizottság, hogy a belvizektől való mentesítés nem oly fokú, hogy ezen területeket mint teljesen mentesített földeket lehesen osztályba sorozni. Azonban az országos földadó bizottság eljárása alkalmából vizet sehol sem találván — úgy állapította meg a kataszteri tisztajővedelmet, mintha a mentesítés teljes volna. Aggályaim beigazolódtak még mielőtt az ily adózás életbelépett volna. Nincs ugyan még teljesen tisztázva ez idő szerint hogy a mi legnagyobb megterheltetésünk összegét miként fogja befolyásolni ezen uj osztályba sorozás. De bármiként is alakuljon ki az a kérdés a jövőben — abban a helyzetben vagyunk, hogy a kormányzat segítségéhez kell fordulnunk aziránt, hogy ezen munkálat költségeit előlegezze. A mi árterünk népe is a legnagyobb ínségnek néz elébe, ép úgy mint a többi vizká- rosultak és igényük van a kózsegitségre. Ha az idő engedi a tervezettel járó földmunkák nagyrészének elkészítésével késő őszi és téli keresetet kell adni és a bekövetkező nyomort lehetőleg enyhiteni. Azért azon kéréssel fordulok egyúttal a Miniszteri Biztos úrhoz, hogy a földmivelésügyi Miniszter ur utján a pénzügy Miniszter úrhoz oly értelmű kérelmet intézzen, hogy az itt feltüntetett munkálatok költségeit a társulatnak előlegezze. Ezekben voltam bátor a tervezetet előterjeszteni és kérem annak elfogadását ' VI. Jegyzőkönyvi kivonat. a Kisvárdán 1914. évi március hó 23-án d. o. 11 órakor a „Nagyvendóglö színháztermében“ a Felsőszabolcsi tiszai árnientesitő társulat érdekeltségének közgyűléséről. I. #■ A tárgysorozat első pontja : a belvizek levezetésére szolgáló védmüvek átalakításához szükséges munkálatok létesítése céljából az államkincstár részéről a társulatnak adandó 1913. évi 942. sz. törvényjavaslatban G00.000 koronában megállapított kölcsön jellegű segély felvétele iránti határozat hozatal. Olvastatott a Miniszteri. Biztos ur Öméltóságának következő jelentése : Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! (Az utolsó két óv alatt szomorúan kellett tapasztalni az Érdekeltségnek, hogy a belcsatorna halózata nem felel meg azon kivánalmaknak ma, amely az ártérben íekvő birtokokon megindult agrikybiicá és értékemelkedésnek megtelelőleg igény éltetik. Ugyanis régi idő óta tapasztaljuk és hallomásból az érdekeltség tagjai is bizonyára ^ tudomással bírnak róla, hogy a beiceli szivattyú telep, amely hivatva van összes belvizeinket a Tiszába átemelve »ltávolitani, nem dolgozik éjjel nappal folytonosan két géppel., hanem csak időközönként. 1. \ \ \ \ Az ártéren a lapályos helyeken pedig a viz meg van ős károkat okoz. Ezen jelenségnek az az oka, hogy a berceli gépezetnek a csatorna-hálózat nem képes elegendő vizet szolgáltatni. Készben azért mert csatornáinknak csekély esés adható részben pedig azért, mert egy pontra lóvén koncentrálva az eltávolítás — a vizek ezen hosszú utón nem képesek a szivattyútelepre lejutni. Idevonatkozó jelentésemre a íötmivelésügyi Miniszter ur 1911. évben 127610’V. A. szám alatt figyelmeztette a Társulatot arra, hogy a csatorna-hálózat feladatait teljesíteni nem képes. E leirat folytán intézkedés történt a megfelelő tanulmányok megejtósére, de közbejött az 1912. óv őszén és 1913. óv nyarán beállott végtelen esőzés és,pa- rancsoló szükségletté tették nemcsak a tanulmányozást, de oly tervek készítését, amelyeknek kivitele esetére az Érdekeltség még a nedves időszak beállta esetére is biztonságban érezhesse magát. Az 1913. óv szeptember hó 24-én megtartott véleményező bizottsági üléshez beadott igazgató íőmórnÖKi előterjesztés következtében utasítást adtam oly tervezetek készítésére, amelyek megfelelnek az Érdekeltség igényeinek. Előzetes számítások szerint ama költség, moly a csatornahálózat oly módon való átalakítását célozza, hogy az ártérre lehulló csapadékvizek 30 nap alatt elvezetést találjanak, 660.000 koronában voltak előirányozva. Es miután — tekintve az akkor fennállott rossz pónzviszonyokat — nem remélhettem azt, hogy ezen munkálatok végrehajtásához oly kölcsönt kaphatunk, amely túlságos mértékben súlyos ne iett volna — egy nagy számú küldöttség óién a földmivelésügyi Minister ur kegyességéhez fordultam az iránt, hogy az átalakítás költségeihez szükséges pénzösz- szeget segély-előleg gyanánt a Társulat pénztárának folyósítsa. A földmivelésügyi minister ur mélyen áthatva az ország keleti részén beállott ilynemű csapásoktól a törvény- hozás segítségét vette igénybe a segedelem iránti intézkedések megtételére és a 942. szám alatt törvényjavaslatot terjesztett be a károkat szenvedett vizitársulatok szükséges munkálatainak lótesithetésének előmozdítására. A földmivelésügyi Minister ur 109854/V. A. 1. 1913. szám alatt kelt értesítése szerint a mi társulatunk részére ezen törvényjavaslatban 600.000 koronát vett tel — mint oly összeget, amelyet beivizvédműveink átalakítására ad, — o°/o-os kamatnak utólagos fizetési kötelezettsége mellett s amely összeget a társulat 1918. év január elsején tartozik visszafizetni. A tervek — különböző irányú tanulmányokban a folyó év szeptember hó 24-én és február hó 4-én tartott véleményező bizottsági ülésekben adott igazgató tőmérnöki jelentésekben leitek ismertetve és a belvizrendezósi müveink átalakítására vonatkozólag az a tervezet lett véglegesen megállapítva, amely a célt akként oldja meg, hogy az ártér felső részéről jövő vizek nem hocsátattnak a középső legmélyebb részére az ártérnek, hanem a pátrohai határban a Szövetemtől kiindulólag vezetett csatornán a dombrádi temető mellett egy 1.5 köbméter teljesítő képességű szivattyúval a Tiszába eltávolíttatnak s igy a XI. XII. XIII. XIV. XV. és XVI. számú meilókcsatornák és azok ágainak vize itt nyer eltávolítást az ártérről. A Beifőcsatornának igy tehermentesített középső részéről az összegyülemlott vizet egy — a Kétérköznél felállítandó szinten 1.5 köbméter vizemelésóre alkalma^fei- vattyutelep lesz hivatva eltávolítani és igy figyelemj^vé- tetett a múlt óv szeptember 24-én tartott véiemén^eo bizottságban kifejezett azon óhaj is, hogy a legmölyÄb helyek közvetlen közeléből is szivattyú továbbítsa Ävizet. De itt már nem a Tiszába lesz az eitávolitva, hangm a Beifőcsatornának alsó 14 kilométer hosszú szakaszába és onnan a berceli szivattyútelepen át véglegesen a Tiszába. Itt ugyanis a talajviszonyok ezt a vizemelést megengedik, mert a Kistiszaérnek magas partjai vannak és ezáltal a berceli gépezet is állandó munkát fog találni. A Belíöcsatorna Szövetem és Kótórköz közötti sza kaszán a VI, VII, VIII, IX, X, XVII, XVIII, XIX, es XXI \
