Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-09 / 23. szám
Nyíregyháza, 1917. Junius 9. — Szombat VI. évfolyam. 23. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 10 K Félóvra 5 K Tanítóknak fóiáron. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: id.^állay András Felelős szerkesztő: Szalay Béla Megjelenik minden héten szombaton Szerkesztőség-kiadóhivatal : Zrinyi-Ilona-utca 2. Telefon 374 atwwiMx Tányérokat vertei földhöz egyik előkelő hotelben csak azért, mert fe nekén német gyárjelzés volt olvasható. Az eset Londonban történt s Bd- resford lord, volt admirális volt az, aki az angol gyárosok banketjén ezt a zsidó lakodalmat inszceni- rozta. A földhöz vágott tányérok csörömpölése nem minden tanulság nélkül való, Az angolok ugylát- szik még a vendégségben is következetesek és letudják vonni mindenből azt az elvi konzekvenciát, amely szerint nem pártolnak semmit és nem ösmerik el fölényét semminek sem, ami nem angol. A német gyárból kikerült tányér is képes őket kihozni a sodrukból. Micsodc fontos pedagógiai szempon- ez a nemzeti öntudat nevelése és erősítése szempontjából! Lehet, hogy a tárgyilagosságon és illendőségen esik sérelem ezzel, de ők ezt a hibát kissebbnek tartják, mint annak elismerését, hogy van valami az öt világrészen, anji érdemlegesen tudjon konkurrálni a britt zsenialitással. Mennyire messze állunk mi ettől a felfogástól, Nálunk még most is az a kozmopolita fanatizmus dühöng, hogy angol posztó, francia szabás, német óra, orosz pálinka és talián melódia nélkül nem lehet boldog a magyar. Ha tényleg jobb is az a magyar portéka, áru, gyártmány, intézmény vagy elmemü, orrfintorgatással toljuk félre az útból, mert ez csak nálunk teremtődött. A tulipán mozgalom és a közművelődési egyesületek iparkodása mint fiaskóval végződik. S igy történik azután, hogy a magyar tehetségből külföldi bujdosó lesz, s a kis számú magyarság a népek tengerében idegenül állva mihamar szétmorzsolódik ilyen felfogással a kozmopolita áramlatok hullámverései között. Úgy nevezett modernségünknek faji öntudatunkat és nemzeti sajátságainkat dobjuk oda áldozatuk Pedig milyen nagyszerű plasztikával domborodik ki a magyarság °reje és öntudata a mostan; világháborúban. Mi lettünk a monarchia fönmaradásának legerősebb fundamentuma. S ha most se vonjuk le a konzekvenciát a magunk javára az ipar, kereskedelem, nemzetgazdászat, irodalom, művészet mezején úgy, amint az angolok már régen megcselekedték, akkor ígazan célnélküi valónak adatott nekünk mind az a tehetség és erő, mely- lyel olyan nagyszerűen dolgozunk ebhen a vérzivatarban. Ezt azonban nincs okunk egypercig sem föltételezni. Vágjunk földhöz mi is mindent, ami nem magyar s akkor egyszerre megelőzünk mindenkit, aki eddig csak a mi élhetetlenségünkön kacagott. Butfier. jpp Hirdo&sünk a Szabolcsi Hírlapban ik Szabolcsi Hírlap uj íeietfun száma 374. tankok barrikádja. A háborít konjunktúráit leggyümölcsözőbben a ybankok használták ki. es spekulálók mellett mozdult a nagytőke és |deti hivatásától eltérőolyan üzletágazatot vett mbe, amelyek révén ki- kmányolták a külöm- ő központok által a ompón túl tartott töme- . így a bankok hadse- szállitással, de főleg lmiszerek szatócs spe- ációjával. Zsákjaikat arakkal tömték meg. Ez a garmadára gyűjtött, ttenetes szomjúsággal összeharácsolt aranytömeg az eddigi medréből kicsapva a magyar nótát, az életet termő mezőket önti el. Eddig a nyomorúságot kamatoztatta. A mesterségesen megszorított tömegek szükségletét uzsorába ki. Az éhes nyomron kerestek legtöbbet, most már a hősök által megvédelme- zett magyar földre nehez- kednek rá és nemcsak palotáikat, páncélszekrényeiket veszik körül vasrácscsal, hanem azt a darab magyar földet, amelyét, hatalmukba kerítenek: szeges dróttal zárják el a föld népe elől. A bankok éhes földfoglalását a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségnek kell tartunk. Es teszik ezt akkor, amikor egyrészt itthon a legélesebben tiltakoznak azok, akik a ban- koktérfoglalását nem kívánatosnak tartják, másrészt minden konkurrencia nélkül, mert a nép most a nagybankok bőrét védelmezi a lövészárokban és és nem állanak elő itthon követelésekkel. Nagyon átlátszó a bankok sietős, gyors birtokvásárlásai és bérletei. Egyrészt az esetleges törvényes intézkedést másrészt a föld népének hazajöveíelét előzik meg, hogy úgy a törvényes intézkedés, mint a földet kívánó nép a bankokkal szemben befejezett tények ellőtt álljon. Vétkezik a békés jövő, a nép legszentebb szociális érdekei ellen az, aki a hamis jelszóval induló bankok uralmát a födlbir- tokon előmozdítja, vagy megengedi. Mert azt még sem lehet elgondolni, hogy a háborúból hazatérő nép, mint mezőgazdasági proletár ismét nyakába veszi az uradalmi napszámosság igáját és kitéve a munka- alkalom szeszélyeinek e- gyik napról a másikra a megélhetés, a mindennapi kenyér bizonytalansága között hánykolódjon. Felszabadult régi vágya : egy kis földet, amely kenyeret terem neki bérlet utján. Eme vágyát megerősítette a háború szenvedése, fokozza az eszme- áramlat, amely itt egy jobb világot akar teremteni. Es mikor ez az ember haza jön, vággyal, boldogsággal j megrajzolt jövővel, akkor i itthon a legkegyetlenebb ! vaióság mereszti rá szemeit. Migő távol volt, addig ‘ a nagytőke helyezkedett í az ő vágyainak birodal- j mába. Akkor egy uj harc kezdődik, mert ezek a barrikádok a legeminen- sebb szociális követelmények útját rekesztették el. Az volna a legsürgősebb teendő, hogy a bankokat törvényes rendezéssel tiltsák el a földbérletektől, s adassanak azok annak a népnek, amely annyit harcolt, vérzett a magyar földért.
