Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-02 / 22. szám
Junius 2 olaszoknak a hírhedt Michele- Nordhaugen bejutni állásainkba. A maroknyi vódőse- reg, akik még életben maradtak tüneményes vitézséggel védték magukat. Minden oldalról körül voltak véve s tisztjeik köré gyűlve kis csoportokban harcoltak a túl 'rőben lévő ellenség eile; Fenségesen szép volt ez a harc 1 Hála, dicséret azoknak a tiszteknek, akiknek a példájára védték magukat az összelőtt árkokban. Hz egyik csoportban ott küzd Walter Géza. Embereinek egy részét már hurcolják az olaszok, a többi kitart vele .. . Uj roham jön 1 A vezető tiszt beleugrik a mély árokba, egyenesen Walter nyaka közé. Következő pillanatban már zuhant egy puskatus a tejére, télig ájultan adja meg magát az olasz. Épp a tizenkettedik órában gázolta le a mi századunk ellentámadása a tovább nyomuló ellenséget. — És ismét tomboló tűzben, piszkosan, sárosán, diadal után csókoltuk meg egymást másodszor 1 A kiállott izgalmak azután annyira erőt vettek Gézán, hogy levittük a századparancsnoki kavernába, ahol vagy egy órát volt ószmóletón kívül. — Aggódva simogattam verejtékező homlokát: „Géza, Gézukám. térj magadhoz 1 nincs- már semmi baj 1 nézd megyünk szabadságra! megyünk a Czaczukához!“ A kis Czaczuka azóta már boldog fiatal mama, aki meg fog nekem bocsátani, hogy ott a kaverna mélyén a nevével próbáltam gyógyítani 1 De jó or - osság volt 1 Szer k esz t.u Uram, sok ilyen irót kapjon a magyar haza 1 őszintén üdvözli igaz hive báró Pro ff Sándor hadnagy. Az ág. hitv. ev. leánygimnázium. A szeptemberben megnyitni tervezett nyíregyházi leánygimnáziumba mint hírlik, már eddig is szép számmal történtek jelentkezések. Az I. és V. osztály tanítását 2 megválasztandó uj tanár és a főgimnázium tanárai mint óraadók fogják egyelőre vezetni. Hogy dolgoznak az álomlátók. III. Napoleon udvaránál gyakran döntö szerepet játszó hölgyek első sorában állott Beaurógard grófné, akit a császár szellernességeért és higgadtságáért nagyrabecsült. Elismerésének jeléül a legritkább kövekből összeállított nyakék ajándékozás' val tüntette ki. A nagyé.rtókü ékszert a grífué nemcsak estélyeken, ha- nem£ sétakocsizásai közben is viselte. Társalkodónója kíséretében a boulognei erdő felé történt kirándulás közben észrevette hogy a nyakók hiányzik. Rögtön megállította a kocsit, melynek minden zegét-zugát átkutatták az utón visszafelé is keresték, de sehol sem találták a nyakéket. A kocsiba ülve a grófné azt parancsolta, a kocsisnak, hogy a rendőrséghez hajtson. — Az mit sem használ — jegyezte meg a társalkodónő. — Miért ? — Ä rendőrség ily esetben tehetetlen. Az ékszer kiesett a kocsiból és igy már is a »becsületes* megtaláló zsebében van. — De hát ugyan mit tegyek ? — siránkozott a grófné — hiszen a nyakók nélkül nem jelenhetek meg az udvarnál. — Grófné ón tudnék 'valamit tanácsolni. — Nos ? Grófné bizonyára már hallotta hirrót az álornlátó Noéminak. Fiatal leány, akinek véleményét az udvarhoz tartozó urak és hölgyek gyakran veszik igénybe. Csakis tőle tudhatjuk meg az ékszer hollétét. — Mondja meg lakcímét a kocsisnak. A kocsi rövid idő múlva Passy külváros igénytelen házainak egyike előtt állott. Az álomlátónak sok látogatója lehetett, mert egy egész óráig kellett a grófnénak várni mig bebocsátást nyert. Az álornlátó^ leány nyugágyon csukott szemmel feküdt, idős asszony ült mellette. Intézhetek kérdést az álomlátóhoz ? — kérdezte a grófné. — Majd ő szólal meg — válaszolta halkan az asszony. — Beaurógard grófnéhoz van szerencsém. E vesztene a császár ánal ajándékozott ékszert, mely kő alatt van nem messze ama helytői ahol a kocsi megállóit midőn a hiányt észrevették. Az álomlátó hallgatott, az öreg asszony pedig intett hogy a hallgatásnak vége. Rögtön indultak az illető helyre, ahol csak egy kő volt. A társalkodóné diadalmas pillantással hajolt le, hogy az ékszert fölvehesse. Elsápadt midőn a kő alatt semmit sem talált, — Nincs itt ! — Természetes, hogy nincs ott — szólt küzbe a kocsis — mert ime nálam van. — Hogyan került az ékszer magához ? — Midőn láttam, hogy a társalkodóné titokban teszi oda, célszerűnek gondoltam magamhoz venni. —■ A bűnös térdelve kórt bocsánaton, de a grófné nem kegyelmezett. Az igénybevett rendőrség csakhamar kiderítette, hogy az álamlátó a társalkodóné leánya és udvari eseményekről, a grófné utján informált mama előzetesen közölte azokat az állítólagos álomlátóval. Ily módon sikerült az okos mamának és az engedelmes leánynak az udvarhoz tartozó urakat és hölgyeket bolonditani, szédelgésüket azonban két évi fogság elszenvedésével kellett megfizetniük. Tanügy Tanárok, tanítók figyelmébe A tanulóifjúságnak a mezőgazdasági munkálatokban való részvétele és odaadó közreműködése tárgyában a nm. vk. Miniszter ur f. hó 16-án 6631 — 917. ein. szám alatt közvetlenül intézett rendeletet a tanítósághoz és tanársághoz a Néptanítók Lapja 1. évi 21-ik számában. A szóban levő rendeletre ez úton is íelhivom az összes, de különösen a városokban és nagyobb községekben levő el. népiskolák és népoktatási tanintésetek tnnitó és tanártestületeinek figyelmét azzal, hogy mindent kövessenek el, hogy a mozgalom, mely a mai nehéz időkben ki nem számítható értékkel, nagy jelentőséggel bir, teljes sikerrel járjon. Ej annál is intcább elvárható úgy a tanulóifjúságtól, mint minden itthonlévó tanerőtől, mivel a tanítási idő épen a mező- gazdasági munkálatok elvógez- hetése miatt nyer a folyó tanévben is korábban befejezést. Az egyes iskolák, tanintézetek igazgatói a mozgalom sikere érdekében különös érdemeket szerzett tanítók, tanárok neveit ide jelentsék be. Nyíregyháza, 1917. máj. 26. Dr. Wilt, kir. tanfelügyelő. A Bartóffy zászlóalj. VII. A hosszas harctéri szolgálat átformálja az embereket. Ismerek olyat, aki békében a csirkeleölése elől a hetedik határba menekült és a harctéren a legvéresebb dolgokat szemrebbenés nélkül nézte, vagy csinálta. — Volt olyan, aki azelőtt maga volt a megtestezült udvariasság, szelídség és finomság, három hónapi harctéri szolgálat után a kősziklák is elpirultak magyaros kiszólásaitól. Ha szabadságra hazakerült, ugyancsak vigyáznia kellett a nyelvére, hogy valami lövószárokbeli epiteton ornanst ki ne eresszen a száján. így is elkerülte a hölgytársaságot, mert nem bízott magában. Magyaros kiszólásai, kissé nyersebb modora azonban mit sem vont le olyan emberek kiváló katonai értékéből, mint amilyen volt zebu barátunk Scher tér Lajos tőhadnagy, mint hadapród kezdte meg a háborút, ma már főhadnagy és egyike volt a Bartóffy zászlóalj legderekabb tisztjeinek. Akik csak felületesen ismerték, csak a szigorú, komoly, nyers katonát, félelmetes parancsokat látták benne, akitől emberei féltek, aki bajtárzai szeretőiét nem tudta megnyerni. Igaz, szigorú volt, mert magához is szigorú volt. Szol- gálatban nem ismert testvért, rokont, vagy barátot, csak alantast és parancsnokot és ahogy ő maga habozás, o- koskodás nélkül fogadta és hajtotta végre a parancsot — sokszor legyózhetetlen- nek látszó nehézségek dacára. — úgy megkövetelte, kikényszeritette embereitől és alantas tiszteitől a feltétlen enpedelmességet. Nem is volt parancs, amit Scherter főhadnagy teljesíteni ne tudott volna és talán innen származott az, hogy a legnehezebb feladatok megoldására mindig öt^ szemelték ki és ő mindig "meg tudott felelni a belé helyezett bizalomnak. Századja, a második század, az egész ezredben hires volt fegyelmezettségéről és Takács századja után a Scherter-század volt a Bartóffy zászlóalj, sokszor az egész ezred büszkesége. Az első és második isonzói csatából ez a század került ki a legtöbb dicsőséggel, — a harmadik isonzói offenzivá- ban ez a század fogta fel a talián első, legborzalmasabb támadását és a támadást megelőző iszonyatos pergőtűzben életben maradt nyolc embere a végsőkig ellentállt és megvédte az állást a tartalék telérkeztóig, — a negyedik isonzói támadás diadalmas visszaverése főleg a Scherter század érdeme volt. 1915. november 26-án egy előretolt állásban látjuk a dicső századot, amint az ellenségtől körülvéve, övéi-
