Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 10 K Félévre 5 K Tanítóknak féláron. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: id. Kállay András Felelős szerkesztő: SzaSay Bála Megjelenik minden héten szombaton Szerkesztőség-kiadóhivatal : Zrinyi-Ilona-utca 2. Telefon 140 R „korsikai v szerencsefi“ császárrá való avatásakor történt 1804. december 2-án, hogy Napoleon a koronázásra egyenesen fölkért VII. Plus pápa kezéből kivette a koronát, és saját kezűleg helyezte azt az önmaga és neje, Josephine fejére. Valami filyesfólóről értesültünk némely magyar újság mostani koronázási riportjában, amikor kellemetlenül esett még olvasni is, hogy gróf Tisza István állítólag olyan fordulattal és gesztussal helyezte IV. Károly fejére szent István koronáját, hogy azt Magyarország hercegprímása alig érinthette. S később is oly otthoniasan nyulkált a király fején megigazítandó korona felé, hegy őfelsége idege- • sr : emelkedett főt és maga igazította azt meg fején. A forrás gyanánt használt újságok tárgyilagosságához mindenesetre szó fór szón egyszerű okból is, hogy a tudósítók a történelmi pillanatot tényleg csak messziről szemlélhették. Napoleon és gr. Tisza István között is bajos lenne analógiákat keresgélni, csak ez állítólagos tény tendenciája lenne tehát az, amely minden jóizlósü ember rosszaié kritikáját vonhatná méltán maga után. ősrégi szokás ugyanis Magyar- országon, hogy a magyar kath. egyház legelső főpapja és az ország nádora vagy annak helyettese ketten, közösen,’együttesen, \alósággal viribus unitis helyezik a király fejére szent István koronáját. Ha e két faktor közül valamelyik is előtérbe tolná magát a koronázás e pillanatában a másiknak rovására. ez eltekintve attól, hogy Ízléstelenül viselné magát, reakciót váltana ki azok akiknek közjogi és e történelmi mellőzés érte. Mi ezt ani ná<|orhelyettesről nem is tételezhetjük föl, csak arra akartunk rámutatni, mennyire nagy szükség van arra, hogy az újságírásban mindenkor a tárgyilagosság és az elfogulatlan szemlélet legyen a legfontosahh követelmény. . . —- ~7”~v1 ■■ Jog és béke. Lloyd George egyik in- teruvja alkalmával egy francia nő szavait idézi, kinek négy fia közül három hősi halált halt s a negyedik a fronton küzdött; s ez a nő arra a kérdésre, vájjon mit gondol, meddig tart még a háború, minden habozás nélkül ezt a választ adta: »Ez a mostani küzdelem mindaddig nem elég hosz- szu, mig a mostani borzalomnak megismétlését nem teszi lehetetlenné.“ Grey és Bethmann-Holl- veg novemberi beszédei, de még inkább a központi hatalmak békejegyzéke óta azt kell mondanunk, hogy a küzdelem hosszúsága közeledik kellő mértékéhez. Az emberek kezdik belátni itt is, ott is, hogy mint ezt Bethmann-Hollveg nagyon jól mondotta, a háború u~ táni Európa nem lehet u- gyanolyan, mint a háború előtti. A jövő Európájában az államoknak egymáshoz való viszonyát egészen más elvek szerint: a tiszta jog elvei szerint kell berendezni. Az államoknak a huszadik században azon az átalakuláson kell átmenniök, amelyen átment a feudalisz- tikus hűbérvilág a közép- ker derekán. Addig minden hűbérur, herceg, gróf és lovag azt tette, amit akart. Birtokjogát csak- karddal i tudta megvédeni s csak karddal tudta azt kibővi- I teni. Becsületét és igazát | is nem a törvény előtt ke- ' reste, hanem a párviadal ! esély ét e - T ' yib, amit elég i vakmerőjükig Hitéletnek is i npvp7_tptí^ Ahhr31 a? er- koicsí és jog? káoszból az államhatalom megerősödése es a jogállam és állantjog 1 kialakulása szabadította föl Európát. Az államok mai napig épp oly viszonylatban állottak egymáshoz, mint a korai középkor várurai. — Nem ismertek maguk fölött hatalmat, birtokukat karddal védték és növelték, becsületüket a kardra, no meg az'óriási ágyukra, mozsa rakra, dreadnoughtokra és hyperdreadnoughtokra bízták. Ez volt az oka a mostani háborúnak s ebből a folyton háborúra késztető állapotból kijutni nem tudunk, hacsak nem alakúi ki a nemzetközi jog és bíróság. Ennek az igazságnak a belátása, melyet a háború előtti időben csak utópistáknak lesajnált szellemek vallottak, ma már kezd szélesebb körökben terjedni. A balkáni kis államok nagyzási hóbortban szenvedő fejedelmei, kiknek szűk volt Macedonia, meggyőződhettek, hogy a mai kor nem a Nagy Sándorok kora ; a világ megtanulhatta, hogy Magyarország és Ausztria nem bomladozó államok, az irredentista ábrándokban üzérkedők beláthatják, hogy csak saját népüket pusztítják és a nagyhatalmak is kénytelenek elismerni azt, hogy a modern háborús technika a hadviselést csaknem a lehetetlenségig tökéletesítette. Először a tengeren látszott ez meg, a- hol a flottaóriások kénytelenek tétlenül vesztegelni. Szóval minden azt tanítja, hogy nekünk ma más megoldásra van szükségünk. Drága tanulság, de ha fog rajtunk, huszadik századbeli embereken, nem kell szégyenkeznünk a jövő századok itélőszéke előtt. A mi hőseink vitéz magatartása, kiontott vére nem lesz elfecsérelt dolog. Ők áldozatot hoztak nemcsak a hazáért, hanem az emberiségért. Sírjaik fölött összeölelkezhetnek a népek, — hogy az unokák megalkothassák azt, amit az apák elmulasztottak, a nemzetközi jog dicső templomát. Mert jog és igazságosság nélkül nincs béke. A Béke Fejedelme egyszersmind az Igazságosság Királya. S ha azt kivánjuk, hogy az emberirtó és kuítursorvasztó világküzdelmet valóságos és tartós béke, a kölcsönös megértésből és érdekszolidaritásból fakadó kiengesz- telődés váltsa fel, nem pedig csak újabb, talán még borzalmasabb küzdelmekre előkészítő fegyverszünet: akkor nekünk már a békekötés alkalmával gondoskodnunk kell a nemzetközi igazságosság biztosítékairól és a nemzetközi igazságszolgáltatás szerveiről. Ez még fontosabb kérdés, mint az, hogy mikor lesz meg a béke ? Mert igazságosság és béke megcsókolják egymást, mondja a zsoltáros, és ha ezt belátják Európa népei, akkor csakugyan elég hosszú volt a küzdelem és itt az ideje, hogy megjöjjön a népek legnagyobb boldogsága, a most már mindenki által megbecsült béke. Dr. Giesivein Sándor, r 1
