Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-06-24 / 26. szám
Nyíregyháza, junius 9> 20. szám V. évfolyam. 1876. ^mmSU7m A Dm 'v* szerkesztői ~ T a lap «ív «/.eiiomi I H [pMRHHp§S HHHHHIHHH HBH HHHHHIP slHHHIf I részét tárjfyazó kilMeinéiivek, úgy szinte JL . fl % hirdetések b minden felszólamlások K -w « ^ -• . # _ # 2 ,' '?'rixi.„ . 1 Vegyes tartalmi lietilap. Epreskerti utcza 694-dik számú I o«/ Jr ' X55^ .. T Megjelenik minden vasárnapon. Bérmentotlen levelek csak ismert kezek* H j atíSmnBŰXA.T (Egyes szám ára 10 kr.) —•"■ *** W0F" Hirdetések felvétetnek ifj. C z u k o r Márton füszerkereskedésében, a nagy czukrászda épületben. —-*» Hirdetési dijak : Minden 4 hasábos petlt-flor egynáorl hir* döfésnél 5 kr., többsBÖrlnel 4 kr. Tirjodolrani blrdelthek liibbittOrl beik* | §& taUMns, kedvezőbb fUltétolek alatt oan* kbiölbotö; Minden Agy es beiktatás után kincstár* iUeták 30 kr. A nyílt-térben munden négy hasábos garmoud-sor dija 30 kr. As előfizetők, a hirdetések; megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben réssesalnek. ■ m é&M. Via ■■q — g" Lapunk t. olvasóihoz ! A fúziók korát éljük, tehát éljen a fúzió*! Csakhogy nem az a f e 1 ső, mély aztán a Duna hötnpölygéseivel Pest szivébe kanyarodott, onnan pedig a -honatyai kegy • nagy Magyarország meggyőződés-kertjében plántálta, megmételye- sitvén azzal a szeplőtlén öntudatot; . . . mondom, mi nem az olyan magas fúziót éltetjük. Lapunk a jövő hó elejétől kezdve egybeolvad a „S zp b o 1c^meg y e i és h a j d u k e r íi 1 e t i k Ö z 1 Ö n y n y e 1.“ I r á, n y, e z é 1 egy-;— — ezt tennünk kellett.. (Mintha hallahók a dugaszba pattogó megjegyzéseket, miért az egy irányt és egy czélt lapunk és a „Közlöny“ közt még mindezideig fel nem ismertük.) ' De igenis," sőt tudva azt — épen azért igyekeztünk szélesebb körben haladva, a szabad irányt és ész- mét terjeszteni,.... csakhogy e viszonyok a közelmúltban nagyon megváltoztak. Legjobbjainkban nemhogy csalatkoztunk, de tökéletesen megcsalat- tattunk. Ez az, a mi szükségessé teszi az egybeolvadást. De ha nem állnánk is oly egészen az örvény szélén, ez egybeolvadást amúgy sem tartottuk volna károsnak, s megvalljuk, hogy e lapok jelenlegi szerkesztősége ez , eszmét már az év elején is felvette volt, s csupán az akkor még némileg fenforgott magándiffe- rentiák gátolták eredményében. TÁBCZA. Aron Judith. Szombaton este libeg-lobog a gyertya — Áron Judit gyermeke fölött viraszta, lezi-piczi gyermek, gömbölyű kis alma, — Csitt... csitt... aludj kedves kis gyermekem Ringatom az ágyad, S valaki kopog az ab’akon, s lobbenő, Reszkető szél támad. Senki az . . semmi az édes kicsi fiam, Szeráfok játszódnak látod amottan, Aludj, pihenj, betakarlak szépen lágyan, — Édes anyám, én mégis valakit láttam. Bobó vagy, gyermek vagy, képzelődöl csupán, Ki volna ódakin? . S benéz az ablakon ijesztő arczával A sánta Joachim. Iczi-piczi gyermek alszik, jázas álma, Reszket a kis keble, remeg a kis szája. ... Áron Judit sápad, rémes arezot látott, Hah minő álom, minő álóm ... kit látok ? Ki az ki ott van kin ?.. « Én vagyok, régi, régi szeretőd Judit, Én vagyok, Joachim. S belépve az. ablakon, karját kitárja,-Enyim vagy, enyim vagy végre valahára. . . — Én a tied? a tied, te hitehagyott! Enyim vagy, enyim Judith, ba .nem. is aaarod, S keblére vonja ... , — Egy csókot arról a piros ajkaidról.,.... Én peked?.;. . nem soha! . No ba nem, no ha nem, a Jehova lássa, Kis gyermekednek lesz az a meghalása, — Minő szépen alszik, felköltsük é Judit? Ab, ugy-e nem, hisz a szemed k ö n y b e n úszik. Most azonban, mint minden megszűnt. Sőt, ha semmi sem szűnt volna vneg — a mai viszonyok egyesülést, tömörülést parancsolnak. De -— és ez szintén szigorú intés —- van e vállalat, sőt minden ilynemű provincziális vállalatnak több oldala is, mely eljárásunkat magában véve is igazolja. A „Szab o 1 c s“ vagy a „K ö z- löny“ ezikksorozatának élvezhetősége teljesen az olvasótól függ, ki tetszését, vagy nem tetszését nyilvánítja — tehát itt elsőbbség számba nem jöhet, de igenis a vállalat mikénti kezelése s az ebből eredő kifolyás. Mert tegyük fel, ha lenne, vágy ha van is lapunknak annnyi olvasója, mint laptársunk bármelyikének, a hirdetési rovatot, tehát a lapkiadás gépezetének helyes igazgatását szerkesztőségünk már hivatalos állásánál fogva sem kezelheti úgy, miként azt tennie kellene, s ez az, mi a legboldogabb időviszonyok közt is az első és kipótolkatlan veszteséget megszüli. . De t é r j ünkjn á s o 1 d,al r a,x 0 11, h o 1 egy város haladása rovására báró m-n é g y l a p áll fenn, ily egybeolvadások mindig erős alappal bírnak. Ez alap az olvasó közönség nyugalma, mely sokszor valóságos ostfómnak van kitéve. Természetesen, három- négy felhívást és ‘ mutatvány számot látva, minthogy mindegyikre elő nem fizethet, valamennyit szaladni engedi, t Es itt az irodalmi viszketeg önnön Csak egy csókot, férjed úgy is messze, távol, — Megverne az isten .!.. Az isten, a Jehova, mit beszélsz Judit ? Messze vau az innen. ... Szombaton este libeg-lobog a gyertya, Áron Judit gyermeke fölött viraszta na. Iczi-piczi gyermek, gömbölyű kis alma, Olyan szép volt, s mégis megkellett halnia.. .. — Csitt. .} csitt... aludj kedves kis gyermekem Ringatom az ágyad ... Szegény Áron Judit ringatja, ringatja Azt az üres ágyat 1 Pataky Árpád. Szinészségem kezdete, folytatása és vége. — Dióhéjba szorított elbeszélés, rr Irta: Angyal Gyula. Ejh ember tervez, és ha valaki direktor, hát rendez. Nálunk is, neszét vette valahogy a direktor, hogy a jutalomjátékom után áhitozok, egyet gondolt, s bizonytalan időre elhalasztotta. Még akkorában ilyen divat volt. Mindegy — gondolám — ba egy kis pénzmagra szert tehetek, úgyis megszököm, s akkor aztán mindennek vége. De fájdalom 1 épen erre a pénzmagra nem tudtam t szert tenni. Mit csináltam hát, kénytelen voltam szeretni a direktomét, forrón, lángolón és hűségesen. Oh, e lángoló szőreimet' csak az képes kellőleg felfogni, kinek valaha vén asszonyt kellett szeretni. Nekem k e lie 11, de fel' is bírom fogni annak édenét, s ezúttal arról meggyőződtem, hogy nagyon téves, azon áHitás, miszerint az ember mindent megszokik, 'mert én, a direk- tornét nem szoktam volna meg soha. magán boszulja meg magát. Megfulad, csirájában. . De, mellőzve mindent — bár ez okok egyátalán nem mellőzhetők, vegyük -a dolgot ngy,- a mint van, tekintsük a legnyQmósabbat, »pénztelenséget és Achilles sarkon van tálaivá. I Két egyöntetű lap, egy elv, és iránynyal, ha fentarija is magát, e fen tartás, csak élteti, de erősödését nem mozdíthatja elő. Szerintünk tehát az egyesülés a leghelyesebb eljárás. Hogy. az egyesülést illetőleg, úgy a megye t. olvasó közönsége, mint általában á megyei hírlapirodalom csak nyereségben lehet, felesleges fejtegetnünk. A „Közlöny“ ez által erősödvén, mind anyagilag, mind szellemileg. Amihelyt valami vállalat igyen erősbül, bátrabban néz a jövő elé. A „Szabolcs“ tehát meghalt, hogy a „Közlő ny“-ben uj életre támadjon, s épen azért, mert igy balt meg: a „Szabolcs“ továbbra is él. Szerkesztőségünk mint itt, úgy ott is vezérszerepet játszand, s irodalmi dolgozatai íb megszakítás nélkül folytattalak. Az egyesült lap szerkesztéséért, s igy a felelős szerkesztő ifj. Maurer Károly le- end, ki egyúttal könyvnyomda tulajdonos is lévén, igyekezetét az egyesült lap csinos és correct kiállítására s mielőbb leendő nagyobbitására forditandjá. Midőn tehát mindezeket a „Szabolcs“ t. olvasóinak tisztelettel jelen- tenők, egy forró kérelemmel járulunk hozzájok. Ily boldogság közepette aztán csakugyan e hegyi városka volt az, hol művészetünk ,,h ó , megáílj“-át teljesen utolértük. Nem tudom, a többi is úgy gondolközott-e, de részemről töb.bet se a direktorné Szerelméből, se az úgynevezett művészetből — teljességgel nem instáltam. Pedig' feltekintve attól a kényszer-szerelemtől, — türelmem vetekedett a legnagyobb spanyol birkáéval, sőt művészetemtől átihletve még azt is szívesen tűrtem, hogy iz-idegeim- nek nagyon sokszor egypár vad-almával kelle magát lecsendesiteni, egy szóval mindent tűrtem, — de midőn már azt kezdtem tapasztatni, hogy előadásainkra csupán csak házigazdáink teszik be ingyen lábaikat, bizony isten megharagudtam. Majd bizony, én üres színháznak fogok oly szépen dalolni; . Egy szóval: művészetem bilikoina csordultig megtelt, de azért még’tűrtem, vártam a pénzmagot. Egy távász felé járó reggelen kitekinték rongydarabokkal bedugott ablakomon, s látva az alatt a járó kelő emberiségét, s kezdtem irigylem sorsukat. Azután láttam egy napszámost, kezében egy jó darab piaczi, pecsenyével, mely égy fehér czipóra volt fektetve, s bosszankodtam a világ járására,' mely belőlem nem napszámost, de művészt alkotott/' No, de nem fog ez sokáig tartani, gondolám magamban,. s elfordulva az ablaktól, szerepemet ■ kezdtem tanului. Det tudja a tatár, a pecsenye szaga anyányira átjárta a — már olyat'legalább is egy hónapja nem izlejt idegeket, hogy kedvet kaptam egyetlen és utolsó jókarban álló mellényemet a szomszéd. zsidónak eladni, s az árán pecSényét vásárolni,_ Az ige’ testté lőn,‘rs a mellényért kapott H hatossal bekuporodtam a laczipecsenyéS sátorába. E kérelem az egyesült lapra, a most „Szabolcsi Közlöny“ czimü egyesült lapra való további előfizetési, illetve pártolási felhívásunkból áll. Mi az egyesült lapot t. előfizetőink mindegyikének megküldjük, s nem vélünk szerénytelenséget elkövetni, ba biztosan reményijük, bogy t. előfizetőink továbbra is nemhogy azok maradnak, de a most már reménylhetőleg megerősödött lapot ismerőseik körében még terjeszteni fogják. Mig tehát ezúttal igen tisztelt előfizetőinktől a legszivélyesebb búcsúnkat vennénk, magunkat újólag becses kegyeikbe ajánlva, vagyunk Nyíregyházán, 1876. jun. 23. Angyal Gyula Vitéz Mihály n „Szabolcs“ szerk. a „Szabolcs“ főműnk. Mily tenyész-irányt kövessen jövöre a kisebb juhtenyésztö? I. A juhtenyésztés kérdése jelen időben feszült figyelemben tartja mind a nagy, úgy a kis birtokosokat; Németországban pedig a háború kitörése előtt egyik röpirat a másikat érte, bebatólag ezen tárgygyal bővebben foglalkozva, és méltán, miután a viszonyok által keletkezett változások már is szomorú jeleit mutatják azon rázkódásoknak, melyeknek roppant mérvbeni bekövetkezését aggódva látja kikerülhetlennek a kisebb juhtenyésztő. A baj, mely ugyan régen nem uj már — és csakis a több mint busz éven át annyira változó európai constellatiók által javult meg egy-két esztendőben a gyapjú árára nézve;*) mégis egészen készületlen találta kisebb juhtenyésztőin- ket; mit az annyiszor már beállott vál*) Ezt tapasztaljuk most is, de meddig fog tartani? Szegény fogaim, alig tudták magukat a pecsenyébe beletalálni! Nem is csoda, a direktorné szerelme vajmi keveset jövedelmezett, s fogaim a szent- iványi- és vad almától annyira kijöttek formájukból, hogy a kemény bőrös ropogtatása alatt ugyancsak kelle őket biztatni. Később aztán ők is beletanultak volna, de fájdalom, nem volt már eladni valóm semmi. A mint a sátorból kijöttem, a templom órája éppen nyolezat ütött — reggelre. A nap gyönyörűen sütött. Gondolkozva mentem az utczán, néhol meg is álltam, s úgy vettem észre, hogy agyamban furcsa eszmék ténfergenek. Azután homlokomra ütöttem, mint ki valami nehéz dolognak jő nyomára, s futottam szállásomra. Asztalomon hevert egy kék zsebkendő kiterítettem a szoba földjére s kezdtem p a k o 1 ni. — Az ördög lesz tovább is komédiás, de nem én 1 — s vagyonomat — egy kis fiókos törpe tükröt, nehány bajuszt, egy skatulya pirositót és fehérítőt, egy csomóba szedve, elpakoltam. Azután felhúztam zsíros szegélyű gombos nadrágomat, a valaha pityke, de már gomb- nélkülivé vált dolmányomat, fejembe nyomtam árvaleány-hajjall bőven ellátott kalapomat, s igy felkészülten kék kuffere met fokosomra húzva, beállítok a direktor szállására. A direktor élete-párjával még az ágyban szendergett, mely utóbbi midőn meglátott, 59 évének daczára, egy 16 éves leányka szemérmes kurjaütisával bujt a pokrócz alá. A direktor nem lévén ellátva annyi szeméremmel, nem bujt el a pokrócz alá, sőt inkább kiugoryb az alól; reám formed : — Hát maga mit akar itt ilyenkor, ha ! ? — Osztalékomat tegnap estvéről, — feléiéin. — Mért nem vár sort! És most; féljobb 1 Mars 111
