Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-04-02 / 14. szám
ezen kölcsön felvétele, illetőleg a város függő adósságainak abbóli kifizetése után a város által fizetendő kamatok összege a mostaninál kissebb lesz* *aa> 1- ör Idővel folytonosan javulni fog a város pénzügyi mérlege az évi költségvetésben. 2- or. A város ez utón mostani adósságait idővel egészen kifizetheti; és igy 3- or. E mellett Amiden birtokát is megtarthatja. 4- er. Haszonbéri rendszer mellett, ha az helyesen életbe léptetve és szigorú felügyelet alatt lesz, a város ingatlan birtokának értéke folytonosan emelkedni fog, mig ellenben a mostani rendszer mellett bizonyos csökkenésnek indul. Kelt mint tent. ISKOLA ÜGY. — Dánia népoktatás ügye. Dánia társadalmi életében igen örvendetes haladás történt az u(ólsó tiz esztendőben. E haladás leginkább a kitűnő elemi oktatásnak és részben az újra fellobbanó nemzeti érzelemnek, továbbá az általános hadkötelezettség jó hatásának és végre a közép osztályok növekedő jólétének eredménye. E haladás legszembeszö- kőbb bizonysága az intelligens dán földmivelő és munkás osztályban látható. Azon körülmény is sokat nyom a latban, hogy az Internationale mindent felforgató theoriái, és egyátalá- ban a forradalmi propaganda itt nem gyökerezhettek meg, és csakis elszigetelt, meglehetős ártalmatlan forrongást idézhettek elő, mivel az alsó néposztályok ép esze és aránylag megelégedettsége elejét vette terjeszkedésének. Többek közt kiemelhetjük az itten alakult munkásegyleteket és philantrophikus társulatokat, melyek között némelyik tökéletesen el is érte czélját, hogy t. i. olcsó, tiszta, minden igénynek megfelelő és egyúttal jövedelmező lakásokat készítsen munkások számára, úgyhogy különösen a főváros környékén egész uj, munkásoktól lakott városrészek keletkeztek és még most is keletkeznek, meljek az alsó osztályok-1 nak csekély lakbérért aránylag nagy kényelmet szolgáltatnak. A mint azonban már előbb megjegyeztük, Dániában a népiskolát a társadalmi haladás főinditójának tekinthetjük. Ez a tökéletesség igen magas fokán áll, és ha más államok túlszárnyalták is Dániát a felsőbb oktatás tekintetében, azért e kis országnak meg kell adni, hogy Németország mellett az első helyet foglalja el Európa müveit nemzetei között az elemi oktatás dolgában, utóvégre is a lakosság nagy tömegére nézve dönt; és hogy már jó ideje, hogy behozatott az általános kényszeriskolázás. A dán lakosság csak kevés százaléka (8—9%) nem tucl írni és olvasni és ennek következtében aránylag igen magas az intelligentia foka az országban. Dániában feltétlen kényszeriskolázás alkalmaztatik. A szülők és gyámok kötelezve vannak arra, hogy gyermeiket. legalább is azon oktatásban részeltessék, melyet a népiskola nyújt. A gyermekeknek a hetedik év betöltésével el kell kezdeni az iskolába való járást és azt a konfirmálóig, azaz a 14. vagy 15. évig kell folytattok. A konfinnatió csak a vizsgálat letelte után történhetik meg. A szülőknek meg van ugyan engedve, hogy gyermekeiket otthon oktassák az elemi tantárgyakban, hanem ez esetben a nyilvános félévi vizsgáknak alá kellőket vetni és ha ezeket jó sikerrel ki nem állják, akkor nyilvános iskolákban kell jármok. A ki ezen rendszabályokhoz nem alkalmazkodik, az pénzbírságra ítéltetik. Bizonyos esetekben el lehet a gyermekeket vagy gyámgyermekeket venni szülőik vagy gyámjaiktól, hogy bizalmi férfiak ügyeljenek a rendes iskolázásra. Az elemi iskolák vagy egyszerűek vagy magassabbak. Koppenhágában legfeljebb 30 vagy 40 tanítvány lehet egy osztályban. A felállítandó iskolák száma az egész királyságban a kővetkező feltételektől függ : 1.) A tanítványnak nem szabad az iskoláig egy negyet mértföldnél nagyobb utat tenni, és 2.) Egy tanítóra legalább 100 tanítvány oktatása bizható. Az első feltételt ritka lakosságú vidékeA környék azonban azt igy hitte. Pedig hát nem telt biz az sehonnan, csupán abból a gödörből, melyet ezelőtt mintegy harmincz évvel, még életének delén ásott azzal a meztelen pallossal,mely még ma is ott függött a kunyhó ágas gerendáján. * * * Mint mondám tehát, napok teltek, évek múltak, s a lezajlott harmincz év alatt nagyon sok megváltozott. Csak a bosszú nem. A bosszú ép oly lánggal lobogott az ezüst haj hullámokkal takart szív üregében, mint harmincz évvel az előtt., midőn a sólyomhalmi romokon felgyuladott. A bosszú ég I ég olthatatlanul, s nem hül meg, csak ha magát kiönté. IX. Emlékezni fog még az olvasó, midőn a kényhó vendége távozott, s a besztereczi halász kétkedő pillanatokat vetett utánna. A kisded csapat, mely eme fekete mént vezetéken hozta, s melyre György vadász — mint magát nevezé — felült volt: már jó távol haladt, a besztereczi halász még akkor is nézett utánna. A felkelő nap tükrét felhők kezdék takarni ; a magasban szálló pacsirtát a felkelő vihar zavarta meg; a láp vize hullámozni ken mellőzni lehet. Az utóbbit azonban minden tekintet nélkül kell fentartani, úgy hogy uj iskolát kell alapítani, vagy legalább egy másik tanítót alkalmazni, mihelyt százon felül emelkedik a tanulók száma — Az oktatás a nép vagy elemi iskolákban dij nélküli. Az iskolai helyiségekre nézve azon 20 év óta alkalmazott rendszabály van gyakorlatban, hogy mindenik tanulónak, 90 köblábnyi tér jusson, a tantermeknek padlósoknak, legalább 12 lábnyi magasaknak és jó szellőzőknek kell lenni. Régibb iskolai helységeket, a mennyire lehet, ezen rendszabályok szerint kell átalakitani. De semmi esetre sem szabad engedni, hogy egy tanulóra 50 köblábnyinál kissebb tér jusson. Az oktatás idejének minimuma 246 nap évenként. A mindennapi oktatás ideje egy tanítóra nézve 6 óra. A különböző osztályokban akként rendezendő,az oktatás, hogy minden tanuló átlag 3 órányi' tanulásban részesüljön. A dán elemi iskolákban kötelezett tantárgyak a vallástan, olvasás, írás és számolás. Lehetőleg énekben és tomászatban is oktattassék a tanuló. A legtöbb elemi iskolákban azonban még a szépírást, a történetet és földrajzot is tanitják. A magasabb elemi iskolákban hozzá járul ezekhez a dán nyelv, a természetrajz, és a számtan oktatása. Ezenkívül két élő nyelvet is kell tanítani. Az elemi tanitók nagyobb része, kiknek száma Dániában körülbelől 2700, a tanitóké- pezdékből kerül ki, legalább a felső elemi iskolák részére. Ha a tanitók nem egy dán tanítóké pezdében képeztettek, akkor kell, hogy jó sikkerrel tegyék le a kiszabott tanítói vizsgát A tanítónők, kik elemi leányiskolákban, bizonyos tantárgyakra vannak kinevezve, külön vizsgát tenni kötelesek. Az egyszerű elemi iskoláknál alkalmazott tanítókra nézve nincsen- nek külön rendszabályok. Dániában 4 tanító képezde létezik 250 tanítójelölt számára. Ezekbe csak a tizenhetedik év betöltése után lehet belépni. A tanfolyam három évig tart és magába foglalja a magasabb iskolákban köteles minden tantárgyat. A tanító vizsgálatot csak a 20-dik év betöltésével lehet letenni. Tanítónők csak 24 éves korukban alkalmazhatók. A tanitók kinevezése vagy a püspök vagy az iskolatanács által történik. — Falusi iskolákra nézve joga van az illető községi tanácsnak három folyamodót ajánlani, kik közül az egyik megválasztatik. A tanitók fizetése Kopenhágá- ban egyremásra 1200 korona évenként, mely összeg 2200 koronáig emelkedhetik, ha az illetők külön oktatást adnak, vagy mint tanfelügyelők működnek. A vidéken, valamint a királyság többi városaiban ingadozik az elemita- nitók fizetése 800 és 1200 korona között. A fizetés szabályozásánál a gabona helyiára szolgál alapul. Az elemi tanitónak fizetésén kívül joga van lakásra és tűzifára. Egyes esetekben egy darab földet vagy takarmányt is kapnak. Ezen jövedelmen kivül a tanitók korukhoz ké-r pest pótlékot is igényelhetnek, mely évenkint 50—100 k. p. lehet. E czélra évenkint 70,000 k. p. osztatik ki. Az iskolatanács különös en- gedelméből nyugdíjazhatok a tanitók, de csak tiz éves szolgálat után. Tiz, egészen húsz éves szolgálatig a rendes fizetésnek fein a nyugdíj, 29 éves szolgálat után két harmada. A tanitók özvegyei és árvái a fizetés '/8-ig részesülhetnek nyugdíjban. A tanítónőknek kevesebb a fizetése, mint a tanítóké, de azért van joguk nyugdíjra és öregségi pótlékra. Az alsó elemi iskolák alapítása és fentartása, a fűtés, a szükséges taneszközök beszerzése és kiegészítése, valamint a tanitók fizetése, a községeket terheli. Az öregségi pótlék azonban, a nyugdijak tanitók, özvegyeik és árváik számára egy külön iskolaalapból vétetnek, a minő minden kerületben van egy. Ezen iskolai alapok mindegyike, — Dániában 21 van, mindössze évenkint körülbelől 100,000 koronára rugó jövedelemben részesül. Ennek fele az állampénztárból, fele pedig helyi adók által jön be. A felsőbb elemi isko- Iják évenkint 118 ezer koronáig nyernek államsegélyt. Az állam ezen említett, iskolai czélokra rendelt összegeken kivül évenkint átlag csak még 98,000 koronát ad a tanitóké- pezdék részére. <ezdett; esett, fújt — a halász még mindig nézett Ecsed felé. — No, elég volt már abból a bámulásból, térjen be kend már a kunyhóba 1 — kiáltott ld Örzse anyó. — De feleségem! — szólt visszatekintve a halász, de azon perezben visszafordult ama egy bizonyos irány felé, én csak azt mondom, hogy ............ — Bánom is én, akármit mond kelmed, csak jöjjön be már. Az öreg halász még egyszer arra tekintett , hol már semmit sem látott, azután megcsóválta fejét és bement. — Megint vihar 1 — szólt közönyösen. — Az ám, és kelmed mégis künn ácso- rog I Hát a csólnak jól ki van akasztva ? — Miféle csólnak ? hát nem mondtam már az estvé még, hogy kifordultam belőle? — Igaz biz a*, el is felejtettem. — Hanem te, anyjuk, tudod-e, hogy ki volt az éjjel a vendégünk ? — Hát György vadász, igy mondta magái; : — Az ám, György vadász, de miféle György !... Nem vettél te észre valamit ezen a György vadászon? — Nem én. Ruhája nem igen árulta el lenne a nagy urat. Az elemi iskolák igazgatása a községek által választott férfiakra van bízva. A tanitók kötelesek ezek határozatainak engedelmeskedni. Az iskolák ezen legalsó felügyelete felett külön tanfelügyelők állnak. Ezek a kultus-minisz- teriumtól függnek, mint legfőbb hatóságtól, és az alattuk lévő iskolákról jelentést tesznek annak. A püspököknek általános felügyeleti joguk van egyházmegyéikben. Két-két, igazgató külön felügyel az egész országban az elemi iskolák gymnasztika és ének tanítására. (M.-Tanügy.) Levelezés. M.-C s e n g e r, 1876. márt. 21-én. Tekintetes szerkesztő ur! A „Debreczen“ czimü politikai és közgazdasági Űrlap folyó évi 46-ik számú vidéki hírek rovatában — mint becses lapja a „Szabolcs“ czimü lap folyó évi február 27-én megjelent számából — azon hirt közli s terjeszti az olvasó közönség elé, mintha „Csengerben a csak nem rég megválasztott ref. lelkészt több oda való lakos, mint a bukott ellenjelölt hívei, a múlt hó közepén egy este vasvillák- kal s botokkal felfegyverkezve, megtámadták azon czélból, hogy megöljék, s a megtámadott lelkész csak is annak köszönheti életben maradását, hogy még ideje korán sikerült neki észrevétlenül elmenekülni a papi lakról.“ Ezen alaptalan hir megczáfolása, s városunk több lakóinak megtámadott becsülete megóvása tekintetéből, indíttatva érezzük magunkat — mint megválasztott lelkészünk Nagy Bernát ur párthívei — kinyilatkoztatni, hogy bár közöttünk a választás alkalmával eltérő véleménykülönbség volt, mindazonáltal a bukott párthívei, megválasztott lelkészünk ellen semmiféle erőszakos megtámadást nem intéztek, sőt még illetlen szóval sem bántalmazta megválasztatása óta soha senki sem, melynek nagyobb hitelére s a teljes igazság felderítése tekintetéből ide csatolva küldjük az elválasztott lelkész urnák saját nyilatkozatát. Ezennel felkérjük tekintetes szerkesztő urat, szíveskedjék becses lapjában ezen nyilatkozatunk közrebocsátása mellett az ily valótlan rágalmazó hir közlőjét velünk tudatni, hogy értésére adhassuk, miszerint a közönség elibe jövőre bocsátandó hirei alaposságáról a közlés előtt biztosabb tudomást igyekezzék magának szerezni. Kun J ó z s e f m. k., főbíró. Osváth György s. k., ref. egyház gondnok. Tekintetes szerkesztő ur! Nagy megütközéssel olvastam a hírlapokból, a fentebb leirt azon gyalázatos és közbotrányt okozó hirt, hogy engem több ellenfeleim vasvillákkal megtámadva — akartak megölni. Csengeri pappá lett megválasztatásom óta, mely is múlt év deczember 19-én történt, soha senki egyetlenegy illetlen szóval sem bántalmazott. Nem történt, mondom, semmi olyas féle, a mivel legkevésbé is megbontattam volna , s nemcsak hogy cselekedettel nem, de még csak szóval sem sértett meg senki sem. Ebből kifolyólag városunk s egyházunk több tagjainak megsértett becsülete megóvása tekintetéből nyilván kijelentem, hogy a „Szabolcs“ czimü lapban megjelent, melyet több lap is átvett, saját személyemre vonatkozó közleménynek egyetlen szava sem igaz. Bárki lett légyen ennek közlője, ilyen hamis és közbotrányt okozó Írásáért, a melyből egyetlen szó sem igaz, megérdemli, hogy méltó büntetését elvegye a közönség előtt, czimezve őt szemtelen, aljas és rágalmazó embernek. Nagy Bernát, ref. lelkész. — Hm, nagyon szép táskája és puskája volt .......nem emlékszel semmire? Az öreg asszony tűnődni látszott valamin. — Megálj csak! — mondá — Nekem úgy tetszik, mintha.... ej, de hisz ez nagyon régen volt. — Igen-igen, — vágott szavaiba a halász — nekem is úgy tetszik, mintha a mi vendégünket régen, gyermekkorában láttam volna. — Megálj csakl — kiált fel a nő, homokáfa illesztve ujjait — csakugyan igaz. Azzal a magas homloku úrral... igen-igen, hisz még mondta is: „itt van fiam Györgyi“ — Magas egek! — rivalt fel rémülten a íalász, — a fejedelem a kunyhóban 1 — Ráááá .... de csitt, mintha kopognának. Kopogtak. — Nos, — hangzik belőlrőj, — mi lesz ? — Nyisd ki. — Nem lehet. Este van. Menj dolgodra, — Borbála — hangzik tompán kívülről, mit három kopogás követett. — Ah, a várnagy 1 — kiált fel [mindkettő, s a kunyhó ajtaja feltárult. Fekete uram volt, átázott köpenyébe Hurkolva. T.-Lök, Márcz 29. I87g Tekintetes Szerkesztő ur! E hó 17-én kelt levelemben jelzett sze rencsétlenség városunkra csakugyan beköveű kezett, mert másnap azaz 18-án éjjeli lo óra- kor dühöngő szél szárnyain, egy — városunt főbb részét, nemkülönben egy másik — szántóföldeinket, védő gátat az árvíz özöne meg" hágva, dúló rohamokban özönlött városunkra s vetéseinkre. Alig nehány perez alatt, óriási magasságú viz -alá lön temetve a város nagy és szebb része, s földmivelő lakos társainknak legszebb reményekre jogosított vetése. Az éj sötétségében s a vész hirtelensége miatt senkinek vagyonára még gondolni sem lehetett, boldognak érzé magát — minden szerencsétlenség közepett is a családfő, ha szerelmeseivel a roham elől futva megszabadulhatott ; csak bánattól dúlt keblében érze iszonyatos kint akkor, midőn menekülése után visszapillantva, látá, hogy azon hajlék, melyben szerelmeseivel oly boldog vala, melyért egy egész életet-, erőt megtörő munka és fá- radalom közt átküzdött, a vízözön közt már összeroskadott, neki pedig egész családjával éjnek idején, mint bujdosónak, embertársainál kell keresni menedéket. Nincs nyelv, mely kibeszélni, nincs toll mely ecsetelni tudná a vészt, a rombolást* * mely városunkat éré. — Eddigelő mintegy 60— 70 ház vizözönben roskadozva áll. A parochi- ák udvarán öles viz hömpölyög; az iskolák tömve vízzel, összeroskadva vannak. A viz elől menekültek ruha s élelem nélkül futánalc el, s ha meggondolom, hogy vetéseink legnagyobb részétől megfosztattunk, tavasz alá szántani a viz miatt lehetetlen, körülöttem a kétségbeesés mélységes örvénye tátong. Isten óvja szegény városunkat több bekövetkezhető szerencsétlenségtől, melytől pedig folyvást rettegnünk lehet. Borús Lajos ref. lelkész. Irodalom. * A „Magyarország s Nagyvilág“ 13-dik száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Freiligrath Ferdinánd (arczképpel). — A képes biblia. — A csudálatos történet (folyt) — A montenegrói vladika (képpel). — Trape- zunti görög és örmény nők (képpel). — Az 1825. po: sonyi országgyűlés megnyitása és első ülései (vége). — A legjobb szivarok hazája. — Két uj lisztfaj. — Egyveleg. — Melléklet: Hogyan készülnek az illusztrált lapok képei ? (ábrával). — Lenni vagy nem lenni. — A hétről. — Irodalom és művészet. — Köz:ntézetek, egyletek. — Mi újság? stb. Ára egész évre 8 frt, félévre 4 frt. O SARNO HL. Az „Örök világosság“ — Egy vidéki városból. — Meg ne ijedj nyájas olvasó e czimet szem- ügyrevéve — nem a természet örökvilágosságát indultam elemezni . . . Oh, mert az emberi kezek mai napság már mindenkivel versenyezhetnek, még az alkotóval is, kinek megmutatják vala, hogy a komor éjszakákat nem kelletik sötétségben tölteni, s photogen-lámpák segítsége által még fényesebbé varázsolható az, mint a napsugár. Tehát ne ijedj meg. Ház az, melyről én szólok, egy nagy ház, körülrakva asztalokkal, székekkel, mindenféle emberekkel és mindenféle — kártyákkal. Midőn e ház megszületett és megkeresztelteit, „Örökvilágosság“ nevet kapott. Miért neveztetett e kalendáriumban sehol fel nem található néven, sötét háló borítja. A keresztelési ünnepélyt megelőzőleg csupán egy adat maradt fenn, mely — miután a csecsemő teljesen felszereltetett volt, igy szóla Augur az ő szolgájához: — Nyisd fel e ház valamennyi ajtaját, Mint minden látogatáskor, úgy most is reá szögezték szemeiket. — Még nem 1 — szokta ilyenkor mondani. Hanem ma szemeiben a halvány avar világnál sajátságos fény csillogott. — Nos? — kérdi a halász, — mi újság. — Nálam van, mondjátok ti is. — Nekünk az éjjel vendégünk volt. — Tudom, H. Rákóczy György, a fejedelem. Tudjátok mit keresett? — Vadászott. — Igen, csakhogy e vadat nem fogta meg. A bozontos medve fent van a köpe- nyegbe. — Ah, tehát.... — Hallgassatok, ő nem halt meg. Régen itthon lakik, de mint tudjátok is, még eddig mindig hiába! — S most! — kiált fel egyszerre a halászpár. — Most — meglesz. Siricsend állott be, oly néma csend, hogy a szivek lüktetéseit zajgásnak lehetett nevezni. — Beszélj, — szólt végre a halász. (Folyt, köv.)
