Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-09 / 2. szám
által létrehozott Eötvös alap jótéteményeiben kik és mily mértékbe részesülnek. 9. §. A magyarországi tanítók Eőtvös- alapjinak bizottsága havonkinti gyűlésében megvizsgálja a gyűjtés eredményét, megvizsgálja a pénztár állapotát; intézkedik arról, hogy a gyűjtések a legbiztosabb takarékpénztárakban helyeztessenek el. Felhívásokat intéz az egyes tan-egyletekhez, hogy kebelükben az alapitványgyüjtó bizottságot megalakítsák. Tudomásul veszi a gyűjtéseket s a nyilvános nyugtázást ellenőrzi. 10. §. Az alapitvány-gyfljtő központi bizottság évenkint az esztendő első hónapjában tartja meg zárszámadását, mely alkalommal a begyült összegekről a következő módon intézkedik : A begyült összeget két egyenlő részre osztván, a gyűjtés felét oly 5—5 ezer forintos alapítványok alkotására fordítja, melyek kamatai magyarországi néptanítók, kisdednevelők, polgáriskolai és képezd« tanárok szegény sorsú szorgalmas, egyetemeinket látogató gyermekeik számára szolgálnak ösztöndíjakul; egy egy ily alapítvány kamatja csak egy egyénnek adatik. 11. §. Az összes gyűjtés másik felét a központi bizottság 4 részre osztja s az első negyedből két-kétszáz forintos ösztöndíjakat alkot, melyek szintén egyetemeinken tanuló jogosultak között osztandók ki.' (Ezen 200 forintos ösztöndíjak közül egy mindig a Duna- fejedelemségi vagy bukovinai magyar községekben működő magyar ajkú tanító gyermekét illeti, ha egyetemeinken tanul). Az összes gyűjtés másik felének a/4 részéből a központi bizottság 100—100 frtos ösztöndíjakat alkot, melyek magyarországi felsőbb tanintézetekben főreáliskolák, főgymna- siumok, akadémiák, felső gazdasági intézetek és tan. képezdékben tanuló ezen ösztöndíjra jogosult egyének között osztatnak ki. (Ezen ösztöndíjak egyike szintén a Dunaféjedelem- ségi vagy bukovinai magyar iskolában működő magyarajku néptanító gyermekét illeti, ha hazánkban tanul). A gyűjtés második felének y4 részéből a bizottság 100—100 frtos segélyösszegeket alkot, melyek évenkint az egyes tanegyletek utjain segélyért folyamodó s az illető egylet által erre méltóknak ítélt, mások segedelmére utalt tanítók, illetőleg tanítónők, főleg pedig tanítók kenyérkeresetre képtelen nyomorék gyermekeinek gyámolitására fordítandók. 12. tt§. Az egyes alapítványok ezen szabályok értelmében „Eötvös-alap“ czim alatt a magyar földhitel-intézetnél helyeztetnek el; évi kamataik pedig a titkár által őrzendő alapítványi oklevelek értelmében évenkint kiosz- tatnak. Ha az egy évi gyűjtés fele a teljes alapítvány összegét nem éri el, úgy ezen összeg a legközelebbi év végéig kamatozás végett az első hazai takarékpénztárnál helyeztetik el és csak a kiegészítés után tétetik le a magyar földhitel-intézetnél. 13. §. Az egy évben összegyűlt ösztöndíjakat és segélyösszegeket is a központi gyűjtőbizottság őrzi; a folyamodások tárgyalásának s az összegek odaítélésének jogát mindenkor az egyetemes tanító-gyűlés 50-es bizottsága gyakorolja s ennek ítélete s utasítása értelmében a központi gyüjtőbizottság osztja ki, s úgy az ösztöndíjak és segélyek kiosztásáról, valamint a begyült pénzekről szóló kimutatását évenkint a n.-méltóságii közoktatási minisztériumnak terjeszti fel. A folyamodványok elintézését végző 50-es bizottság évenkint a pünkösdi ünnepek alkalmával tart gyűlést az ösztöndíjak és segélyek Iciosztása érdemében. 14. §. Magyarországi tanítók által gyűjtött ösztöndíjakért csak is ezen szabályok által feljogosítottak folyamodhatnak az illető tanintézet tanári testületének véleményes javaslatával az illető tanhatóság utján. A folyamodvány felszereléséhez azon tacsábbnak tünend fel előttetek, mint kilétem. Vadászni indultunk ki a fejedelemmel. A fejedelem és kísérete tőlem messze elmaradva, egyedül rohantam egy fölvert vad után, és pedig oly hosszan, és oly nehézséggel, hogy lovam tökéletesen kiállott, s igy a szegény állatot ott hagyva, gyalog űztem a vadat. Mind hasztalan. A vad eltűnt szemeim elől. Ekkor vettem csak észre, mily roppant tova vagyok már a tanyától, s miután az ég is borulni, s a zápor is hullani kezdett, egy vizenyős helyen álló boglya tövébe húzódtam, hol aztán szépen el is aludtam. A szél fújt, a zápor hullott, én azonban mindig csak aludtam. Most, a mint látjátok, itt vagyok. — Hát a boglya? — kérdi hirtelen Örzse anyó, kit György mesternek e kalandja roppantul meglepett. — Annak is itt kell lenni a ház előtt, mert hiszen átázottau az alól keltem fel, a midón hozzátok beléptem. De hisz különben azt csak magatok is tudjátok, hogy bogjáitok a ház előtt állanak? — Nem a miénk az uram. Ki tudja honnan vándoroltak ide, ba ugyan itt vaunak. Sokszor megtörténik az ezen a vidéken! És valóban úgy volt A kunyhó eleje, mely az előtt sik vízre szolgált, s hová már a szél az öreg halász megérkezte előtt is egy darab lápot hozott, egy szép zöldellá rétet tüntetett elő, nehány, magasra felrakott sugár boglyával. /•— No' öregem, — kiált fel György nemtó-egylet ajánlása is szükséges, melynek gyűjtő-bizottsága az illető szülője évi járulékát beküldötte. Illetők egyenesen a központi bizottságtól is kivehetik az annak igazolására szóló bizonyítványt, hogy szülőik az alaphoz évenkint hozzájárult. A segélyért is csak olyan tanítók, tanárok, nevelők, tanítónők, vagy ezeknek nyomorék és kenyérkeresetre képtelen gyermekei folyamodhatnak, kik vagy maguk vagy szülőik rendesen járultak évenkint az alaphoz s az egyletek egyike vagy másika által gyámolitásra ajánltatnak, ugyanazért ezeknek folyamodványa az illető egyletek elnöksége utján terjesztendő be az „Eötvös-alap“ gyűjtő központi bizottság elnökéhez. Az ösztöndíjakért és segélyekért évenként újból kell folyamodni. A segélyben csak oly jogosultak részesülhetnek, kiket az egyletek kellő indokolással ajánlanak. A folyamodványok február havában nyújtandók be az Eötvös alap központi gyűjtő-bizottság elnökéhez, ki is a folyamodványokat az 50-es bizottságnak adja át, a további intézkedés megtétele végett. 15. §. Azon magyarországi tan. egyletek, melyek ezen intézményt helyeslik, saját kebelükben alapitvány-gyüjtő bizottságot alakítanak, miről a központi bizottságot értesítik. Az egyes egyletekben működő ily bizottság pontosan vezeti külön a járulékokról, külön a kegyes adományokról szóló jegyzeteket külön- külön könyvben, melyek gondosan őrizendők ; ezen jegyzékbe felvee: dő az adakozók neve, lakhelye, állása. Ezen könyv lapjainak hü másolatai az illető egyleti elnök aláírásával s az egyleti pecséttel megerősítve küldendők be a központi bizottság elnökéhez, vagy félévenkint vagy ne- gyedévenkint, vagy havonkinti időközökben, mig a begyűjtött pénz ugyanazon időben a központi pénztárnokhoz küldendő, a mennyire lehetséges, postautalványnyal. Az évi gyűjtések eredményét az egyes tanegyletek Eötvös-alap gyűjtő bizottsága dec. hó közepén zárják be, midőn a gyűjtés eredményének évi utolsó részletét beküldik a központi bizottsághoz. Az egyleti gyűjtő-bizottságok működésükről csakis az illető egyletnek számolnak be. 16. §. A központi gyüjtőbizottság az egyetemes tan. gyűléseknek részletes kimutatásban számol be az egyes évi gyűjtésekről, melyeket az megvizsgáltatván, ha azokat rendben találja, a gyüjtőbizottságnak a felmentést kiszolgáltatja. 17. §. A II. egyetemes tanító gyűlés 50-es bizottsága által megállapított szabályokon csak az egyetemes tanitógyülés változtathat és pedig csak két harmadrésznyi szótöbbséggel; mely változtatások azonban csak akkor emelkednek érvényre, ha a felsőbb helyen jóváhagyatnak. 18. §. Az esetben, ha a magyarországi tanítók egyetemes gyűléseiket beszüntetnék, az Eötvös-a lapból létrehozott alapítványok kamatai felett az alapitó oklevelek értelmében mindenkor a magy. kir. Közoktatásügyi minisztérium intézkedik, — hacsak valamely az egyetemes tanítói gyűlésnek megfelelő országos tanegyesület az Eötvös-alap ügyének vezetését a köz- oktatásügyi ministerium engedelmével, vagy az utolsó egyetemes tanítói gyűlés beleegyezésével át nem veszi, mely esetben ezt illeti meg az Eötvös alap ösztöndíjai fölött való rendelkezés ezen alapszabályok szellemének értelmében. 19. § Az „Eötvös-alap gyűjtése intézményének megszüntetése esetében, úgy az a feletti további intézkedésre nézve az egyetemes tanitó gyűlés rendes szavazatképes tagjainak kétharmada által hozandó határozat foganatosítás előtt a d. méltóságú belügyminiszter úrhoz terjesztendők fel. 20. § .Azon esetben, ha azjegylet az alapszabályban meghatározott czélt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a kir. kormány mes, meglepetve sajátszerü utazásától, — van szénád elég. csak legyen a ki megegye! — Hm, nem lesz már az itt holnap! Ott lesz már az a faköpenyegbe. — Hát lakik most ott valaki? — kérdi feszülten György nemes. — Ha lakik-e!. . . lakik bizony, sőt úgy tudom, hogy nagyon is sokan laknak. Azt mondják, hogy Itália tartományából is van itt valaki. György nemes arcza egészen elkomorult. — S te azoknak ellensége vagy, nemde? — Nem én, nagy jó uram!... Én min deukit tisztelni és szeretni tanultam. Én mindenkit jó szívvel látok, csupán egy embert nem, egy vén ördögöt, kit ott verjen meg az ég, a hol legelőbb találja! — Ej, ej, jó Öreg; hát e tisztes ősz főben oly szomorú gondolatok is tanyáznak ? ... No de, ha ellenséged, mint állitád, egy vén ördög, úgy az ég haragjától mentve vau. De nincs az enyémtől nagy uram! — kiált fel a halász, s mintha már látná, mintha már előtte állana ama kérlelhetlen ellen, vil- lámsebességgel ragadta fel azt a rozsdás a czélt, | miként egy ifjúkon hős, forgatta meg feje fölött. — Igen, nagyjó uram, kiáltá dühösen, — a ki üdvömet, egyetlen leányomat ragadta el, a ki megtörte, megölte ez ősz szivet, annak én is keresztül ütöm bűnös szivét, és ha mindjárt ez ősz főbe kerülendne is! Nemde nyájas , olvasó, e hosszadmas rejtélyesség türelmedet töri meg? Nyugodjatok, mindjárt megmondom. által a, menyiben további működésének folytatása által az állam vagy a tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesz- tetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest felosz- latik, vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására különbeni fetyszlatás terhe alatt köteleztetik. Budapesten, 1875. oct. 25-én. Péterffy János s. k. az „Eötvös-alap gyüjtőbizottság“ elnöke. Komjáthy György s. k. titkár. Örley János 8. k. biz. tag. A n. é. közönség kegyes adakozásait lapunk szerkesztősége szives készséggel elfogadja, nyilvánosan nyugtázza és az „Eötvös- alap“ központi gyűjtő bizottságához szolgáltatja. Vidék. Ny.-Bátor, jan. hó. (Br. E.) Az elmúlt évek káros utóhatása, a roppant adó, s az általános pénzhiány, mindannyi tényezők, melyek a már is számtalan elemi csapásoktól károsított népünk anyagi viszonyait sújtja. — És ha tekintetbe veszszük azon körülményeket, melyek elősegítik népünk anyagi romlását, első sorban találjuk a roppant adót, mely Demokles kardjakint függ fölöttünk. A nép, ki egész nyáron át véres verítékkel szerzetté és takarította meg csekély garasait, kénytelen azt a megjelenő adóvégrehajtó tölthetetlen tárczájába vándoroltatni. — Az adóvégrehajtással karöltve járó Dracoi szigort, a mit a fizetésképtelen népen oly annyira igénybe vesznek, fölösleges említenem, mert azt, fájdalom! mindnyájan ösmerjük. A második ok, mely oly zsibbasztólag hat reánk, az átalános pénzhiány, mely mindenre, de legérzékenyebben hat a kereskedelemre, mely ezért világszerte pang, kivéve az egy Francziaországot. Szomorú látványt nyújt biz ez mindenesetre, s szomorú ellentétét látjuk benne a múltnak, mely hogy valóban megdöbbentő, teljes bizonyítékot nyújt a napi renden levő üzlet bukás, a néptelen heti és országos vásár. És ezen átalános pénzhiány kihat a nép minden egyes rétegére, a gunyhótól kezdve, a palotákig, de mégis legkárosabb befolyással van azon osztályra, mely a néptől él; többek közt az orvosokra és gyógyszerészekre is, a mi pedig eléggé fájdalmas — nem annyira e Két nevezettre, mint a szegény köznépre; ki kénytelen tétlenül nézni, mint lesz családjának valamelyik tagja, a még orvosolható betegség martyrjává, miután az orvos tudományosságát vagy fáradságát egyátalán igénybe nem veheti. Igaz, hogy • a szegényeknek nyújt a megye némi jótéteményt; miszerint azok betegségeikben ingyen gyógykezeltetnek; ámde ma már ez is roppant korlátok közé van szorítva a belügyminiszter ur egy már régibb körrendeleté által, melyszerint a községi elöljáróság többé semminemű „szegénységi bizonylatot ki nem adhat, kivévén, ha az illetőnek a nap alatt épen semmi ingósága nincs! De hát mit tegyen most ama szegény ember, a ki mégis rendelkezik egy rozzant viskó vagy annak egy avar helye fölött ?*) A fent jelzetteken kivül még számos okok vannak, melyek még inkább meggyőződ- tetnek városunk és vidéke lakosainak általános szegénységéről. Mit ér, ha ez év termékenysége egy kissé kedvező volt, ha terményeinket a jelenlegi pénzhiány következtében nem értékesíthetjük. Ily körülmények közt csupán ez uj évbe helyezzük minden bizalmunkat, melyben talán anyagi javulásunk is létre jő. *) Az haljon meg! S z e r k. E rejtélyes, e „v é n ördög,“ kit az öreg halászpár már néhányszor igy emlegetett, Zólyomi Dávid volt. Miért, talán megtudjuk. György nemes azonban ezt már sejtette. Kire is gondolt volna másra a besztereczi lápok közt, mint ama 'rejté yes, ama kalandos kényurra, a faköpenyeges Zólyomira. — Boszud tehát kérlelhetlen Zólyom: iránt? — kérdé aztán. — Igen uram, és az márad örökre. — S mióta lakod e kunyhót? — Mintegy 30 esztendeje. — S láttad-e valaha ellenségedet? — Egyszer, mit nem feledek soha! Har- minczegy évvel ezelőtt. — S hogy nézett ki akkor? — Éppen mint ma. Meggörnyedt ősz alak volt, csupán szemei villogtak, mint az iijué. — Épen mint ma — mormog: a az idegen. — De mond csak: harmmcz éve lakod e kunyhót, s Zólyomit 31 évvel láttad ezelőtt, úgy hol láttad Zólyomit? — Hej nagy jó uram! . . . sok volna azt elbeszélni. Elég az, hogy láttam, s hogy még egyszer megláthassam, harmincz esztendeje várom már a pillanatot... De hagyjuk nagy jó uram, az idő már úgy is mélyen haladt, nyugodjunk egy kissé. Nehány pillanat múlva az utolsó csomó avar hamvadott el a tűzön, s a halászkunyhó néma lön. * « f Csalódunk-e- vagy nem, azt a követként fogja megmutatni. CS ARNO K. A t. olvasó közönséggel egy l804-ben kelt levelet van szerencsénk ismertetni, me lyet egyik derék munkatársunk szívességéből birunk. A csalfa Lilla szerelmesének — q80* konainak a levele — mint alól látni fogjuk 1804. jan. 3-án kelt, tehát épen 71 esztendő^ vei ezelőtt. Közöljük, a mint követke-'’- . I. Kivül: „Az úrnak Dr. S4‘ Úrnak n. Bihar Vármegye Ord egész tisztelettel. — Váradon.“ Tisztelt Barátom! Én most nem mehetek Várad* Ián nem is megyek soha; nem annyi hogy nemolibenter recolit* qUl 1 e s i t, locum hanem csak, hogy életembe sehol sem találtam kevesebb gyönyörűséget mint ott. Esméri az ur Rousseaut ítéljen utána engemet. Ott a szívnek nincs Rubrikája, a Bakatelláknak pedig ezer van. Mihelyt az Isten az én születésemet a maga fi tetszésével valóságossá tette: mindjárt szivemre nyomta azt a Stempelt, melyhez csak Seculumonként szokott nyúlni, s ezt a karak- terizáló mondást ejtette rá: Te szabad légy! Nem kell nekem a politica szabadság nincs is szükségem reá; , én e^y Perzsiái So- phi, egy Indostáni Nabob, egy Európai Respublika, vagy akármi ország és Fejedelem’ igazgatása alatt is, tudnék szabad lenni. Nem kívánok egyebet, hanem hogy testemet ne bántsák, ne akadá yoztassanak annak szüksé- ginek megelégitésébe. Lelkem, felül és kivül van az ő Sférájokon, az egyedül az enyim. Szükségem annyi van, a mennyit bétöltbetek; ha telik szaporítom; ha nincs módom benne, kevesitem — ’s — ehbien! Ha szeretnek ha becsülnek ha tisztelnek; meg nem vetem, ’s Cynikusként nem vagyok rá ügyetlen: ha másképen nem csinálnak velem, kivált a ple- becula (már az akár aranyos, akár szűrös) akkor Horátiussai Mea virtu e me involvo, et beatara pauperiem sine dote quaero. Ilyen érzésekkel tudok én Barátom a kietlen Debreczenben isolálva élni, s a ti gőgös Véradótokra nem vágyakozni!! A Franczia tűz az Anglus hideg vérrel, bennem öszve elegyedett, az Úr Doctor és Physicus, mondja meg tehetek-é róla? Most egyebeket nem irhatiam az úrnak, közelről kapám ezeket az érzésimet, s nagy szerencsémnek tartom, hogy Váradon is van egy oly nemes Barátom, a kinek kebelébe az efféléket kiönthetem. — Éljen az Úr boldogul; s ne utálja meg, készakarva-szegény, de magának gazdag barátját Csokonait mit. — Jövő héten 4 rendbeli munkámmal lesz módom és szerencsém az Úrnak kedveskedni. — Debreczen, 3 jan. 1804.“ Közli: x. x. Nyirfalombok. 11. (Az ember — ember. Azaz hogy szélkakas. Magunk is. Miért ? Előre a méterrendszerben! Az időszámlálás uj alakzata. Másik indítvány. Kinek tetszik, kinek néni ? A mi mindenkinek tetszik.) Az ember, — e sajátságos csodabogara a természetnek —a mily éleslátást és szigort tanúsít mások meg bírálásában, épen oly vak és irósvaj szivü saját hibáival és tévedéseivel szemben. Megrója keményen például Április és Október urfiakat, mint ingatag és szeszélyes dandykat, és nem veszi észre, hogy önmaga j ezerszer ingatagabb ép szeszélyesebb azoknál, nézeteiben, észjárásában, s gyakran Másnap reggel, alig hogy a hajnal keresztül hasit á az eget, György vitézt, fegyverével vállán, utón találjuk. Lépteit, mintha mély gondok vezérelnék, a leghatározatlauabbul intézi. Megáll, körül tekint, s szemei majd az elhagyott halászkunyhót, majd az előtte elterülő pusztaságot kémlelik. Nem sokára a reggeli ködből egy kisded csapat bontakozott ki, szilaj, torzképü vezetővel élükön, miglen hátul a csatlósok egyike egy hollófekete mént tartott vezetéken. A kisded csapat György nemest meglátva, diadalszerü kiiörést hallatott. — Semmi, semmi, — kiált fel György vitéz, a torz képű csapatvezetőhöz, kit beszédében igyekezett megelőzni. — Semmi, mondá. Eltévedtem, s ez az egész. Ott háltam a besztereczi halásznál, hová egy úszó láp vitt. Eközben felpattant arra a hollófekete ménre, s szótlanul vágtatott Ecsed felé. György nemes a hollófekete ménen ülve egészen megváltozott. Férfias, erőteljes vonásai megmaradtak ugyan, de ama szelidség, mely arczát a halászkunyhóban oly igen keresztül sugárzó, mintegy varázsérintésre tűnt el, s láttatni engedé Erdélyország egyik legdölyfö- sebb, legnagyravágyóbb fejedelmét: II. Rákóczi Györgyöt. (Folyt, köv.)
