Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-12 / 11. szám
volságáról való részletes tudósítások; terűié szetrajzi gyűjtemény számára való szekrény minták; könyv-szekrények, rajz-tokok; föld abroszok felfüggesztésére való készülékek, ab lakfüggönyök stb. Mindezen említett czikkek a szó szoros értelmében legyenek p é 1 d á 11 y o k, azaz oly minőségűek, mintha használatra és elárusitasra készültek volna. III. Tanszerek és rokon. K ro vat alá esnek a gyermekkerti játék és foglal kodtató szerek, s minden a nézleltető tanácsra tartozó eszközök, úgy a gyermekkertekben mint az osztatlan és felosztott népiskolákban a természetrajz, természettan, vegytan és mértan elemeire, valamint ugyanazon tantárgyaknak a magasabb tanintézetekben való tanszerek példányai. Relief földgömbök és térképek, továbbá abroszok, különös tekintettel a viz- rajzi, helyrajzi, climatographiai, ethnographiai történeti és statistikai részletekre; a földrajzi és történelmi tanítás különböző fokaira tar tozó gyűjtemények és rajzolatok; a különböző elemi- és közép iskolákban használt irótáblák; átlászok, irkák, rajz fületek, palatáblák; a projectió és távlattan tanításához szükséges drót és plasticai minták példányai; rajzónak, Írónők, tollak; számoló és Írógépek; csengettyűk; tintatartók: érdemkönyvek; — leltárak; statistical kimutatás-lapok; diplomák és ér demjelek; egyenruhák és katonai Szereivé! nyék; könyvpolczok; könyvtarisznyák, könyv-] hordozók. IV. Kézi és segédkönyvek. — Teljes példányú népiskolai tankönyvek úgy az Egyesült-Államokból, mint más nemzetek részéről, a rendes kötésekben kiállítva. A közép, felsőbb tanintézetek, valamint a szakiskolák tankönyvei, árjegyzékekkel; úgyszintén a segédkönyvek kiválóbb példányai, s annak kiadóinak teljes könyvjegyzékeivel. Könyvtartók, (szekrények) minden díszítés nélkül, üveges ajtóval ellátva, egyénlő nagyságban, s a különböző nagyságú könyvek szei'int változó s é- lcsségben. A szekrények legyenek négy láb magasak, vagy csak két láb magasak minden alap vagy tető diszités nélkül. Mélységö- ket, a beléjük teendő könyvek alakját, határozza meg. V. A t a n u 1 ó k munkái. A rajzot kivéve a kiállítás, ízen osztálya nem mutatós jellegű, de igen fontos része a tanügyi kiállításnak, melyet nem könnyű dolog egyöntetűen kivinni. E részben igen sokat kell a tanítók Ítéletére, ízlésére és feltaláló képességére hagyni. S bár az oktatás eredménye a szellem birtoka, mégis abból jó adagot lehet a szemnek kiállítani, mennyiben az Írásbeli vizsgálat épen ezen a föltevésen alapszik. Ez az osztály minden graficus nézlelte- tésre való gyakorlatot felölel; továbbá magában foglalja a mekchanicai készüléket, moteleket, faragványokat, legyenek azok eredetiek vagy másolatok. Lényeges dolog, hogy e dolgozatokon meg legyen jelölve a növendéknek nemcsak osztálya, hanem kora, a kidolgozásra fordított időtartama, s az is, ha váljon közönséges dolgozat-e, vagy épen a kiállításra készült Ez utóbbi adatok nélkül nincs elegendő alap az összehasonlításra, alig van értéke és értelme a kiállításra. Terjedelmes utasítás helyett legyen elég itt csak nehány ujmutatás, tekintettel agyér mek kerti — és gyermekkertészeti nőképzöintézeti munkára. nép a földkerekségén, álljon az emberi! művelődés bármily alacsony fokán, a mely nyelvét nagyra nem becsülné; mert ez azon kapocs, mely a néptest egyes tagjait egymással egybefüzi, és minden nép csecsemő korától kezdve azon kőiig, melyben a sors úgy akarja, bogy a világ színpadáról lelépjen, e nyelven ad kifejezést legelső érzelmeinek, örömeinek, bánatának, vágyainak; e nyelven énekli meg hőseit, nagy embereit, e nyelven zokog vesztett dicsősége felett, s önmagával fejlesztve a nyelvet, még elenyészte után is örökbecsű kincseket hagy az utókornak nagyszerű müvekben és nyelvemlékekben, egyszóval: Nyelvében él a nemzet. A nemzetiség legbiztosabb alapja, ha nem egyedüli a nemzeti nyelv. Mivel ez egyszersmind legbiztosabb eszköze a hazafias szellem ébresztésének. A magyar haza idegen ajkú nem lehet, s ha prioritásunkat idejekorán nem biztosítjuk, egy szép reggelen könnyen arra ébredhetnénk, hogy nem vagyunk otthon. Magyar nemzetiség üres fogalom magyar nyelv nélkül, s hazafias érzület a nyelv szeretete és ismerete nélkül vajmi ingatag alapon álló érzület az előtt, a ki tudja, hogy az idegen szellemi termék mennyire képes befojásolui a gondolkozás módot, a belső szellem életet. S nincs-e szükségünk nekünk magyaroknak arra, hogy a hazai nyelv minél szélesebb körökben terjedjen, hogy meghódítván a nyelvnek a hazában lakó idegen elemeket, a nemzeti nyelv révén verjen tanyát kebleikben a valódi hazafias érzület s ezzel együtt a magyar szellem. Azt hiszik sokan azok közül, kik a hazafias érzületben közönyös gondolkozásunk, hogy annak tettlegesitésére csak addig volt szükség, mig a haza alkotmányossága helyre lön állítva, e hogy ennek ténye felold a haza- fiúi lelkesedés tüzének további ápolásától. Nem úgy van ez. Volt idő. mikor annak kifejezést nem volt szabad adni, mikor a jó honfiak Iteblök melegén ápolták, legföllebb a család szentélyében szítva azt, hogy el ne aludjék. Volt idő, mikor legboldogabbnak az érezte magát, ki hazafias érzületének minél nagyobb ál- doznttétellel adhatott kifejezést. — Es most újra felderült alkotmányos életünk első tizedének végén nem érezzük, hogy egyedül nyelünk lehet, annak fenntartója? Hazánk dicső volt a múltban; csak a jelenkor nemzedékének szeretete, lelkesedése és buzgalma vetheti meg jövendő nagyságának alapját. ...........A múlt csak péld legyen most, S égve honért bizton nézzen előre szemünk! *- Mindegy! (Költ. Majtbényi Flóra.) — Az árvíz Budapesten: Az árviz 1876-ban. Az árvíz 1838 ban. — A fővárosból: Árvízi böngésze- tek. (Porzó.) — A sárga álarczos. Elbeszélés. (Wilkie Collins.) Folytatás. — Sakkfeludvány. — Szórejtvény. — Szerkesztői üzenetek. Rajzok:! Tóth Ede. — Budapesti árvízi képek,.: 1. A ra'czvárosi templomtér Budán. A Duna. — Deák Ferencz nyári lakhelye a városligetben. E'őfizetési dija negyed évre 2 frt 50 kr, félévre 5 frt, egész évre 10 frt. * Táborszky és Parsch zenemű kereskedésében, Budapesten legújabban megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldetett uj zenemű: i, „Gyászhangok Deák Ferencz halálára“, zongo- z rára szerzé Langer Viktor. Ára 60 kr; ajánl- s juk a nagy közönség figyelmébe, n * Az „Otthon“ szépirodalmi és ismeret- n terjesztő havi közlöny márcziusi füzete megje- n lent és szerkesztőségünkhöz beküldetett. E fo- í. lyóiratot ismert nevű Írónk Szana Tamás szer- v keszti, 3 minden füzete a leggondosabb, a leg- s kitüoőnb tartalommal jelent meg. Közöljük a- mostani füzetnek tartalmát: A kakukos óra- (elbeszélés) Kazár Emiltől. — Sisyphus (költe- Ei mény) Torkos Lászlótól. — Egy női Nárcisz 3 (elbeszélés) Murad Effénditől. — Nero anyja i, (művelődéstörténeti raj/.) dr. Molnár Antaltól, n — A bragánzi herczeg (költemény) Thaly Kál- mántól. — Tóth Ede. — Irodalmi szemle. — v Előfizntési ára negyedévre 2 ft, egyes füzet- 70 krajczár. Levelezés. t ____________■ • A - - - “ ' “T Vidék. | Nyírbátor, febr. 29. 1876.: : Hogy városunk is adjon némi élet jelt: I magáról, s hogy a farsangi ivadot tényleg is . élvezzék; f. hó 19-én jótékony czélu bált ren- deztek; — melynek tiszta jövedelme, felerész• bon a helybeli r. kath. templom beszerzendő j | uj orgonájára, felerészben a r. katb. iskola ■ fentavtására fordittatott. volna (!). — Az estély bár szükkörü volt, mindazon- i által igen kedélyesen folyt le; — a fiatalság : kifáradhatatlan volt. I Tyrsaeus nem öntött nagyobb lelkesedést a spártaiakba, mint Kacsary talpalávaló magyar csárdásai, a miért aztán a tánczterem falai viszhangzották az „ujrá“-t! s újra forog- , tak az uszályok, s hullámzott a kebel. Mig a tánczteremben a kedélyesség tetőpontját élvezték ; addig a mellék teremben a nem tánczoló férfiak egy része Bacbus karjaiba vetve, szerzettek maguknak élvet, — igy igyekezvén a csorbát kiegészíteni, melyet szemé- lyökön az idő ejtett. Mi az egybegyült bölgykoszorut illeti, méltán lehetne nevezni „angyal koszorúnak.“ — E koszorúban számtalan tündöklő rózsa volt, többek közt: Dr. Boldizsár Imréné, Vo-^ záry Rezsőné, Ilyasovics Elekné, Sulcz Ida és Berta, Balogh Gusztávné őnagyságaik stb. stb,' kik közt ha kitört volna a szépség feletti viszály, mint Hera, Pallas és Aphrodite istennők között; nem habozok állítani, hogy Páiis| Vozáry Rezsőné őnagyságának Ítélte volna Eris almáját. Az egybegyült társaság csak reggel fele : oszlott, szét, vivén onnan boldog emlőket ma-' gukkal. —r —I. Gyulaháza, febr. 27. 1876. „A gyulaházi ref. egyház rozzant iskolá- i ját a múlt 1875. év tavaszán teljesen szét'; bontván, a helyett még azon év nyarán egé-'| szén uj, kor és törvények igényeinek megfelelő iskolát épített. A sok baj, nehéz idők éB körülmények miatt a tanítást csak f. év jan. < havában lehetett rendes folyamnak indítani. S hogy, mint minden munka, úgy a gyermekne-y (Folyt, köv.) Irodalom. — (Beküldetett.) Megrendelő iv, ily czimü munkára: „A nemzeti nyelv.“ A nemzeti öntudat és hazafias érzület ébresztésénél eszköze. Irta: Hoffman Mór, polgári isk. tanár több nevelészeti mü szerzője. N. Kanizsán „Nincs így mondja Kisfaludy. A jövő nagyság ez alapján minden honpolgár, még a legszerényebb is, közremunkálhat körében és tehetsége szerint, csak legyen keblében egy kis zugocska, a melyben a haza iránti szeretetet és lelkesedés érzelmének bár parányi lángja háboritlanul loboghat. Nemzetiségünk megőrzésén, terjesztésén folytonosan munkálkodnunk kellene, és magasan tartva, nagyra becsülve nemzeti nyelvünket, ennek segélyével a haza- fiúi érzület ébresztésére kellene hatnunk, Minden ez ellen intézett gálád törekvésnek ellentállani honpolgári és hazafiui kötelességünk egyszersmind. A serdülő nemzedékben pedig a nemzeti nyelv és irodalom segítségével kell ébreszteni, fejleszteni, ápolni az érzelmet, mely majdan a hazafiui erények dús forrásává van hivatva lenni. Nemzeti, hazafias szellemütanodáinkban, intézeteinkben. Erre van nekünk szükségünk, nagy szükségünk.“ A nemzeti nyelv. A nemzeti öntudat és hazafias érzület, ébresztésének eszköze. 10— 12 8°-iven, igen díszt s kiállitásbanjfogmegjelenni. — Előfizetési ára: 1 frt. 20 kr. Előfizetési határidő márczius vége. Ez ideig a kiküldött előfizetési ivek, esetleg gyűjtött pénzek szerzőhöz czimezve küldendő. A munka április 2. felében fog megjelenni. * A „Magyarország és a nagy világ“ képes hetilap legközelebbi 10-ik száma, a következő tartalommal jelent meg: Szöveg; I Tóth Ede. — Ejy fáradt ember nap ójából. Újabb közlemény. (Opitzky János.) (Folytatás.) velés, tanítás nagy feladata is, keresztyének, bez illőlég az isten nagy névével kezdődjék az uj tanodát, febr. 13-án szenteltük fel (fig ünnepélyességgel. Ez alkalommal, a maradandóbb emlék és jótékony czél kedvéért, az ui iskola 22 □ öl nagyságú tantermében, táncz- vigalom rendeztetett. A mi e tánczestélyt ma. gát illeti, bármely részrehajlatlan ítélő bátran kimondhatja, hogy falun ily szép és intelligens mulató közönséget látni, ritkaság. A csinosan felszerelt teremben, jó zene mellett, saját konyháinkról s szőlős kertünkből kikerült éttkek és bor sziwidámitása közben folyt is szép rendben és jó kedélylyel a vigalom; főleg a remekül összealakult bölgykoszorunak csák megtekintése is oly lelkesitőleg hatott a kedélyekre 1 — a sok szépség közül a legszebbet bizonyára csak egy részrehajló lett volna képes kiválasztani, (hisz itt Szabolcsban csak szép leányok vannak). De hogy mégis igazságos legyen e közlemény, ki kell mondani, hogy egy nemes ifjú legénynek, egy bizonyos üres kosár miatt történt haragos kitörése, „el is maradhatott volna. Szóval itt is bebizonyult, hogy életünkben a jó és rósz, a kedves és kellemetlen, vegyülve vannak. Bevétel: 124 frt 77 kr; kiadás 55 frt 28 kr, tiszta bevétel: 69 frt. 49 kr. De a mi az egész falusi bálban a legérdekesebb volt, azt a tisztelt közönségnek nyilvános tudomására hozni elmulaszthatja kötelességünk: >• Midőn ugyanis a szünóra megérkezett, egy valóban remek látványt is hozott magával. Petrás Anna kisasszony, kisvárdai nevelőnő, a bécsi világkiállításra készített, egy valóban díszes és a maga nemében páratlan női rubát, Fehér atlaszon, necceléssel készült, sárga selyemmel varrt tózsabukétokkal ékített, legalább is 3 rőf hosszú uszálylyal büszkélkedő női szoknya, szintén ily anyagokból és munkával ké zült, tűnik és derékkal. Egy valóban remek mü, mely mint kézi munka, megfizethetetlen; s melytől csak a szerencse hiányzott. E mü férfi és női - neveken kisorsoltatok A húzás febr, hó 13-án agyulabázi bálban történt meg. S z a n i s z 1 ó néven, helyi lakos Tek. Simái Mező Miklós ur nyerte el. A nyerő urnák neje nem lévén; mint Hírlik, az isten dicsőségének kíván az ékes nyereménynyel áldozatot hozni, a mennyiben templomi asztalteritékeknek fog a ruha átalakíttatni. B. K. CSARNOK. Egy utazó török levelei M. bárdijához (Vége.) Magyarországon is a közelebbi választás- (kor a választóképesség ezerektől elvonatott, polgári miveletlenség ok miatt; pedig Magyar- ' országot lakják Anglia után a legalkotmányo- sabb érzetü polgárok, egész Európában, s mégis azon képviselő választási kerületekben, melyekben csak egy jelölt lépett fel, alig jelent 1 meg fele a választóképeseknek — ott pedig I hol több képviselőjelölt lépett fel, szürőnyból I kellett érczfalat huzni középen, hogy a polgári í jogok magyarázatát, ungvibus et pugnis, ujabb- kori szemléltető módszer szerént, ne adják elő, Nem áilitom neked, hogy Európában s Magyar- országon is haladás nincs, azt tagadni nem lehet; nagyszerű küzdelem forr a népek életében, mely őket a tiszta teljes alkotmányos- sági életbe egykoron be is vezetendi. Én, csak a létező álláspontot jeleztem neked, mely teljesen megfelel a polgárok jelen politikai s polgári kultur állapotoknak., Egykor egy magyarországi német városban voltam. Harangok zúgása mellett szelíd, lassú éneklést hallottam szállásom ablaka előtt. Kitekintettem az ablakon mintegy másfél száz egyén, fél fi és nő, haladtak el előttem, kísérve' egy szegékórban szenvedél, én kötelességemnek eleget tettem. Ne bántsd, hagyd nyugodni békében. — És mi 1.. . — Ab, az más. Mi nem fogunk nyugodni soha!. .. És.. i — Csitt I — szólt most hirtelen a nő, s I kunyhó ajtó felé ment, honnan lassú kopogást vélt hallani. — Hallasz talán valamit? — Igen, mintha... Zákó uram villámgyorsan ragadta kezébe a meztelen szablyát — Senki, — szólt ismét a nő, elvéve fe^ jót az ajtó nyílástól. — Senki. Mintha pedig lépteket hallottam volna. — Ah, isten, hozd ide azt, kit várok, azután sújts .... ’ — Még ne! kiált erre a belökött ajtón egy férfiú, apró szemeit végig jártatva Zákó urait mék inegmeredt vonásain. * 1 — Ki vagy? — kérdi bámulva Zákó uram. — Én Fekete vagyok, Zólyomi Uram várnagya, s ki vagy te? — Én ... én meg a ... hát hallja kegyelmed : a besztereczi halász. Fekete uram ajkain sajátságos mosoly futott végig. Egy pillanat alatt felismerte emberét Furcsa, megmagyarázhatatlan hatalommal is bir az a boszu. Egyiknek ajkait reszketted meg, másiknak szemeiből lövell véres szikrákat. A boszu, ha féket vesztett, él nem palástolható semmivel. Az idő sokszor az, mely annak gátat vét, a nagy idő, de ekkor már a boszu sem oly félelmetes, s elszalasztván első véres alkalmát, önnönmagán emésztődik. így volt Fekete uram is. A boszu, melynek okát talán mi is megtu- dandjuk, lenne is szikrázott, de leélvén ttiz- korszakát, ma már csak önnönmagát emé.-zté, i ha fel-fel is lángolt benne, pusztító elemmé soha sem fejlődhetett. Egy titkos sngalom azonban e csendes lávát egészen felznklatta. Előtte e kunyhó rejtélyes lakosa különös gondokat keltett fel. Nem tudta magának megmagyarázni az okot, de lakosában látatlanul is vetélytársat látott, s e/. rég szunnyadó lelkének ördöge lön. Fel kelle öt tehát keresni, fel kelle a véres egyesülésre szólítani, nehogy a boszu esetleges torának ő — behegeszthetlen sebeinek daczára is — már csak néma és tétlen szemlélője legyen. A felelet, melyszerint őt a sors egy ha- lászszal állította össze, mint mondók, egy sajátságos mosolyt csalt Fekete uram ajakára. — Te és halászi... Jó ember, ezt talán más inkább elhinné, de én nem. Te halász?;... és ez a meztelen kard a kézben, melyet ma harezfiak és nem a halászok tudnak igy forgatni!. . . Későn keltél fel. Te nem vagy halász. Arczodról bánatot olvasok le, melyet a boszu által vélsz onnan eloszlathatni. Zákó uram és Móré Sára kővé meredtek. Honnan tudja ez idegen férfiú ama titkot, melyet még gondolatban sem árult el senkinek. (Folyt, köv,) A karosai templom.- — Tiimlérrege. — (Folytatás.) V. Rég otthon a tündér.. . Lelkén fájdalom van, Fájdalom, mely többé el nem szállhat onnan; Gyakran öntudatlan szive fel-fel dobban, — ób, hogy I láng végsőt o'y nehezen lobban!.. Tudta: birodalmát örökül úgy kapta, Ha földiért nem ég lángszerelme napja: S hogy halandóvá lesz, mi helyest szerelnie Szeretni honából föld ölére kelne. Ha kiért szive ég, tiltva hogy szeresse, ügy szerelmi üdvét hol s kiben keresse, | fogadta megtartji híven, mindörökké, Hogy szive nem gyűl fel senkié r t, se többé. Igyekvők megölni szive lángját végkép — S megölni kinait, melyek dúlva tépték’; Sőt már azt kivé hogy elfeledte régen, Azt a fény csillagot szerelme egébi|.. Pedig dehogy, dehogy, csillagot az égről, Vagy üdvet mennyország kellő közepéből Könnyebb volna kapni, mintsem lelke képét Kiirthatni, hogy azt elfelejtse végkép. Nem is viselt többé fehér öltönyt testén, Üdve, boldogsága sirfenékre esvén.;.. Testvérei lettek fájdalom' s'a bánat, Gyászöltönyt varratván általok magának ügy hervadt naponként, mint a Yirág, melynek Az emésztő férgek gyökerére kelnek; Egyenként hull alá megfonnyadott szirma, — Az utolsón is már ott a halál irva. Szabálytalan sötét éjhaján a hullám, Hófehér vállára rendetvesztve hullván. .. Mintha gyászlobogó volna összetépve, — Hosszú idők óta ■— sirszoborra téve. Bánatos szemében az a szép két csillag, Mely egykor úgy lángolt, most csak alig csillog, — Sötét sirüregben kripta,-mécsvilága, Gyéren szórva fényt a kihalt sirvilágra. Hervadt arczán — miként őszre vált természet — Halvány fátyoléban haldokolt az élet, Aszott kóró alatt lehullt szirmok romja, Széjjeltépett tavasz, őszi ködbe vonva. Ajkának rózsáit — összetépve régen — Már csak nehány hervadt szirom jelzi épen, Az is halvány, mintha már felvetett képe \oln’ annak, mely befult a bú tengerébe. Már csak alig látni keble hullámzásit — Halvány, beteg levél, reszket lehullásig — Megbomlott gép — mely még mozog addig lasan, Mig már —mely reá hat — az erő szétpattan.
