Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-12 / 11. szám

11. szám Y. évfolyam. 1876 Nyíregyháza, mártius 12. I & s —"í- z'® Kififizeiéti arak : I EKÍ** ®vre • • • • • • * * Síi JL pj| évtn 1 • ................................* Í ® • '; * • * * ’ * í- Szeri« 037.lßi Iroda es kiadói hi rátái, — í hová a lap jn$y mint anyagi 1 ,Ax«t tirgyaao küldomrnyek, úgy sainte £» 1 hirdetések s minden felszólamlások intézemlök: n.-debreczeni utcza 1470. számú Figeczky-féle ház.' i gíi mentistlon levelek csalt lemért kerek­Í töl fogadtatnak el. ' A kéziratok nem adatnak vissza. ■ti I "fg SZABOLCS. Ve^yfes tartalmú lietílap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes számára 10 kr.) Kiadó-tulajdonos: Répássi István. í Hirdetési dijak: „ Min dón 4 hasábos potit-sor egyszeri hir* 58 detdsnél ß kr., ttfbbazttrlnél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többaadrl belk- ^ tatása, kedvaztfbb foltétoltík alAtt esz- { f közölhet#. Mindén egyes beiktatás titán klncatár- ilteták 30 kr. A nyílt-térben mlndon négy hasábos garmond-sor dija 20 kr. I í Az előfizetők, a hirdetések meg­szabásánál, 2Ó*/,-nyi kedvezmény­ek ben részosttlnek. ■■"■«8 -«8 ' tg e az emberiségnek egy nagy ünnepe van, ez, az ige hirdetőjének, Krisztusnak szü­letési évfordulója. Nagy ünnep ez az egész keresztyén- ség előtt s talán nincs egyetlen tagja sem, a keresztyén világnak, ki e napot kegyelettel meg nem ünnepelné. Ama hármas, nagy, dicső és szent eszme hirdetője Öltött ekkor magára em­beri alakot, ki a testvériség, egyenlőség és szabadság szent igéjét első merte nyilván hirdetni. Hisz — „mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk“ — mondá ő. , 1848 évvel későbben, márczius 15 dikén lön hazánkban testté eme szent ige, 1848-ik márczius 15-ke örök ün- nepe a magyar nemzetnek, mert hazánk­ban az egyenlőség nagy eszméje, me­lyet Krisztus 1848 évvel ezelőtt szemé­lyesített, ekkor vált valósággá. Mintegy 13 millió tagja a magyar nemzetnek, kik addig nem tekintettek testvéreinknek, nem embereknek, önként ösmertettek el testvéreik által azoknak, a mik valóban voltak addig is. Es ez nem érdemök a kor uralóinak, mert „kötelesség“ volt. — Két évvel későbben e dicső nem­zet, — ki e szent eszmék megtestesítése által megifjodva, a világ szabadságnapja­ként terjesztő szét a szabadság hajnalát, ki bár 1848 évvel későbben mint a leg­nagyobb „democrata“, de még is első a nemzeti családok között — testesítő meg a szabadság, testvériség és egyenlőség hármas szent eszméjét, — jogaitól meg­fosztva, virányai vérrel borítva s egész­ben eltiporva lett két császárság zsoldos hordája által. Es miért?! Megváltónk a Krisztus által hirdetett ama szent esz­mék miatt: „szabadság, testvériség és egyenlőség“ .... Ne bolygassuk a múltakat, vessünk reá fátyolt, hiszen hazánk, ez eltiport szegény haza legtöbb gyermeke nemcsak | fátyolt, de a legsötétebb lepett, a fele­dés leplét borították már reá úgy is. Lépjük át, elíödött szemekkel azon tért, melyet 48-tól máig a természet is az örök semmiségbe temetett. Ha a keresztyénségnek legnagyobb ünnepe megváltónk születési napja, úgy a magyar nemzetnek ezután nincs mél­tóbb ünnepe, mint „1848-ki márczius 5-dike!“ Ha némely embereket böl­csek, vagy szentek közzé iktatnak, s azoknak neveik évfordulóját megün­nepelik, mennyivel szebb, djcsőbb meg­ünnepelnünk nekünk ama nagy nap év- Oidulóját, amidőn mintegy 12—13 mil­iő ember nyert keresztséget, újjá szíi- etvén! Mennyivel méltóbb megünnepel­nünk azon napot, melyen a keresztelés- íez szükséges folyadékot majdnem 100 ezer ember adta önként ereiből, melyen a keresztvíz a nemzet vére volt.- Jertek azért hazám polgárai, üljük meg kegyelettel ezen — a magyar nem­zetnek legnagyobb nemzeti ünnepét! Jertek! ünnepeljünk ezen örök em- ékezetü naphoz méltóan, — elmélked­jünk Krisztusnak által hirdetett, 1848. márczius 15-ke által létesített és a ké­sőbbi napok által megszentelt nagy és dicső eszmék, — a szabadság, egyenlő­ség és testvériség hármas szent eszméje ’elett. Éljen a haza!!! Mikecz József. Politikai, társadalmi és csa­ládi életünk. Miért küzdünk ez életben ? Az anyagyi vagy szellemi jólétért, vagy mindakettőért együtt ? Az élet, melyet a mindenható adott, egyiknek édes, másiknak terhes. Egyik küzd a családi életért, másik a társada­lomnak szenteli életét ; harmadik a po­litikai téren akár feltűnni. Ha összevetjük kötelességeinket, első sorban a családi életnek kell meg­felelnünk, s ha ennek viszonyait ren­deztük, léphetünk a társadalom körébe s ha itt is megfeleltünk a kivánalmak­nak, foglalhatjuk el csak a politikai küzdtért. A családi-élet az, mely fő tekinte­tet érdemel. Itt jő elsősorban tekintetbe a becsületesség, a szorgalom, a mun­kásság s a vagyoni állapot; a társada­lom innét szemeli ki tagjait, s a mint jó vagy rósz választást tett, aként emeli vagy sújtja önmagát. A társadalom kiválasztottjai tartják magokat jogosultaknak a politikai küzd- téren is szerepelni, de jaj azon ország­nak, mely kormányzatának eme szerep­lőit, a mételyezett társadalomból sze­meli ki. Valamint a családi életben büszkék a tagok arra, ha egyikök vagy másik tagjok testben és lélekben felülmúlja a közönséges kívánalmat s benne fellelik a szépet, a jót, a nemest, az erőt és az észt, úgy e családi-tagra már a társa­dalom is' számit, és örvend a jövőnek, mely őt körébe emeli. A politikai életnek is igy kell ki­szemelni tagjait a társadalom köréből. Vajmi dicső és nagy lenne e haza, ha minden család egy tagot adhatna a társadalomnak, és ez egy-egy kiszemelt­jét, a politikai pályának. Ámde, hogy állunk ? Családjaink, melyek vagyonilag és erkölcsileg sü- lyednek, nem egyenként, de csoporton­ként is alig tudnak kiemelni egy-egy szellemi erőt; ezért nincs olyan társa­dalmunk és politikai körünk, mely megnyugtathatna bennünket.- » Mi szüli hazánkban az indolentiát? Ném-e a politikai, társadalmi és családi élet ziláltsága ? A családok elszegé­nyedve: nincs anyagi, nincs szellemi jólét. Félve lépünk a társadalomba, és szédelgünk a politikai körökben. Hiány­zik az erős támasz, mely óvna veszede­lemtől, bajtól. Mit ér az élet, jó családi, helyes társadalmi és megnyugtató politikai élet nélkül. Az ily élet csak tespedés és lé- lekküzdelem. Nézzünk végig hazánk sanyarú hely­zetén. Hol látunk most egyesek arczán valódi örömet, valódi megnyugvást? Komoly mo3t minden; az érzés is elfajul, s ezt mindazon körülmény okozza, hogy meg van mételyezve családi életünk, társadalmunk, és politikai légkörüuk. Visszavonulunk mindentől. Nincs oly élénk mozgalom társadalmunk terén „mint volt régen!“ Erőszakolni kell a társadalom létesítését; erőszakolni a politikai mozgalom fenállását. S nem tudjuk megfejteni okát e nagy csa­pásnak. Szerintünk a családi-életben kere­sendő a métely, melynek magvát annak tagjai beviszik a társadalomba, és fel- burjánoztatják a politikai világban. E mételynek csiráját magából a csa­ládi életből kel kimetszeni; aként, hogy meg kell változtatni életmódunkat, szor­galmat, tevékenységet, s e kettővel mun­kásságot, kifejteni; nem anyagi, hanem szellemi erőre törekedni s magunkat az önmegtartóztatásra szoktatni. Ha családi életünkben elvül hozzuk be e szabályokat, és kitartással visszük azt keresztül, korbácsoljak a roszlelküsé- get, szédelgést és könyelmüséget, akkor el lesz érve a czél, babár nem a jelen, hanem a jövő nemzedék életében, hogy a családi, társadalmi és politikai élet nem tespedésből és lélekküzdelemből, hanem valódi megelégedésből fog állani. Szózatul adjuk egyelőre a családok­nak, hogy most, midőn oly nehéz napokat élünk, vonuljanak vissza a világ zajától, keressék örömüket belső életükben; és ha kiszemeltek egy-egy méltó tagot kö­rükből, nevelj ék azt úgy, hogy büszkesége lehessen a társadalomnak, és fénycsillaga j azon pályakörnek, melyre hivatásánál fogva belépnie kell. Most, a mi hiányzik, az egymás iránti tisztelet i az is meg fog jönni, ha megja­vítjuk e hármas nemes életet, első sor­ban a családi életet, mely napjainkban oly mélyen sülyedt alá. A családi-élet megjavítása a vagyoni és erkölcsi sülyedéstől is meg fog ben­nünket menteni. Réső-Ensel Sándor. ISKOLAÜGY. Nép és felsőbbiskolák a phila­delphiai kiállításon. (Folytatás.) II. Iskolai bútor és fölszere­lés. Kiálllitandók a tanítók székei, asztalai, ülőhelyei; a tanulók irótámlái, asztalai, pad­jai és ülőhelyei régiek és újabbak (hasz­nálatban levők) és uj feltalálók példányai, azok előnyéről, kitűnő oldalairól szóló beírásokkal, valamint a különböző alakú támlák és ülőkék magasságáról, a padok és ülőkék relativ tá­TARCZA. A besztereczi halász. — Reg én'y. — Irta: Angyal Gyula. (Folytatás.) m A leirt eseményeket követő napok egyi- l.én Fekete uram egyik bolyongó szolgájától már mindenről értesült. A kunyhóban valaki lakik 1 Kilehet, honnan jött, miként nevezik a jövevényt, azt nem keresd, elég volt nekie tudni, hogy a kunyhóban élőlény lakik, és a besztereczi vidéken halászgat. — Nos, Nikul -— szólt mogorván e kirt vivő zsoldoshoz. —: Tehát van ott valaki ?. — Igenis nemzetes uram, csakhogy.. . • —I Mit; csakhogy... Mond ki egyszerre, és ne rángasd úgy a vállad, mert majd ki- egyenesittetem... Csakhogy ? — Csakhogy szegény lehet nemzetes uram, mert azon a madzagon kivül, melybő hálót kötöget, alig van kunyhójában valami. — Eh, mit tudod te azt ? Oda lehet szárazon jutni a kunyhóhoz ?- — Egy kis kerüléssel — talán. — Félre előlem e talán szóval! Előttem nincs talán 1 Nyergeid meg a Gázlót. A szolga szó nélkül távozott, s nehány pillanat múlva egy hosszú sörényű, zömök fekete ló kapált lenn a várudvarban. — Akár egy hal, akár e ló. .. dörmö- gött Fekete uram, mintegy önnön maga előtt dicsérvén paripáját, melynek tehát nem ok nélkül adhatta a Gázló nevet. A kisded fekete ló csakugyan gázló volt. Alig érezte magán a terhet, madárként, rö­pült a süni ingpvány felé. És a lovag a várnagy! mintha rajta ter­mett volna. Sajátságos tulajdona is némely embernek, úgy a múltban, mint ír a a jelen­ben, hogy összetöpörödött alakjukkal paripáju­kon ülve, még majdnem hőst árulnak el. Ilyen volt Fekete uram is. Kisded nehéz- kess alakjával a lovon. — Mikor várjuk vissza az urat ? — Kérdi a lovat tartó zsoldos. — A mikor a lódohogást halljátok — lön a válasz. Fekete urammal nem lehetett sok szót váltani, ő a rövidséget szerette mindenben. Nemsokára aztán csak mintegy fekete pont t űnt fel, emelkedve lovával, hol alábukva, miként azt a zsombékok közt való utazás megengedte. — Hm! dörmögött mentében - a lovas, megszorítva rövid pipáját fogaival, mely a Gázló fejbőlintgatásától néhányszor már majc kiröpült onnan, Kik lehetnek ők ? .. . Halász,... egy szegény halász 1S. Nem­nem ; ha százszor szegény halász is, én még sem hiszem, hogy az legyen!... Hm, nem szeretném, ha e sajátságos lakosa a tónak egy magamféle álarezot hordana! . . Ej mindegy. Hordja ugyan azt. A czél egy lesz.. . De mégis 1 azért kelle levetnem magamról az emberit; azért kelle a szegény népet ölnöm, rabolnom, és pusztítanom, hogy e vad isten- telenségem által közelebb juthassam czélom- hoz, s e fészek átkos urát, Zólyomit most mások keze alá engedjem siklani |!... Nem. Ott már csak én magam leszek s pusztulni kell mindenkinek, ki örömeimet. akarja megr rabolni... . de ... úgy is jó. Ki tudja, nem e egyetlen gyermekök vére kiált-e fel hozzájuk! .. . Hisz e megmenhetlen bűnös, rut tetteinek számát sem tudja! Úgy van. Ki fogom őt fag­gatni, I ha a czél egy, legyen úgy 1 így gondolkozott Fekete uram, miglen a távol ködében már fel-feltünedező füstgomoly elvonta figyelmét. — Aha, ott tüzel tehát a besztereczi halász 1 — kiáltott fel aztán önkénytelenül, s lovát nagyobb gyorsaságra nógatta. Az alatt a halász kunyhó is inkább élénkülni kezdett. A bánat, a fájdalom nyoma ugyan még mindig ott volt az egykori szép Móré Sára vonásain, de még sem látszott oly égő színben, mint még nehány nap előtt. — Nos, hogy érzed Zákó uram az egykori udvarbiró, megsimitva nejének borús homlokát. — Jobban. Azt hiszem, fogok segithetni ma a hálókötésben. — Lásd, mondtam én. Ha közelében le­szünk tárgyunknak, a fájdalom is enyhülni fog. — Soha! — Úgy nem, miként te gondolod; de annyira igen, hogy a közeliét kitartáshoz min­denesetre erőt és bátorságot kölcsönöz. A nő feleletül egy halk sóhajt bocsátott a magasba. Es ha örök időkig kellene is a perezre várnom, még sem törne meg bennem a hit, mely ma már egyedüli éltetőnk. .— De Borbála, hol van leányunk? — Nyugodjál meg. Leányunk jó helyen van. Mielőtt a bűnös kezek érinthették volna, önkezével oltá ki magából az életet, melyért az ég bizonyára meg fog bocsátani. Egyik csatlóstól tudom ezt, ki a gyászos éjjelen Zó­lyomi kísérői között volt, de kinek szive ak­kor sem volt annyira megmételyezve, mint a többié. E szolga már meghalt. — S te mit sem szólottái erről előbb 1 — Nem, mert akkoriban e gyászhirtinég meg nem bírtad volna. — S leányom, hol fekszik egyetlen gyer­mekem ? magad ? — — A sólyomlialmi majortól nem mesz- sze; az Aranyos partján. Ne félj, nincs sírja kérdi! elhagyatva. Mig te a szerencsétlenségszülte

Next

/
Thumbnails
Contents