Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-02-27 / 9. szám
mithatunk, de bát... hm hm I... no bát mindez csak mellékes kérdés a főczél mellett, hogy tudniillik a nemzet magas „aspirátiói" kielégitessenek. Aztán, ba csak egy fő, egy intéző szellem vólna, nem járnánk-e ismét úgy, mint már egyszer Világosnál, míg így a vezérek örökös féltékenysége és villongása folytán nem könnyen jutunk sem Világoshoz, sem ... világossághoz. — Abban is mond ön valamit, hogy a nemes fiatalság kispé szerényebb lehetne Vágyaiban, és «von Pike auf“ kellene felsőbb hivatalokra emelkednie, nem , pedig mint most, a tudomány csarnokait, a gyakorlat küzdho- mokját alig érintve, az érdem nimbusza nélkül csak úgy Bajcsi uramként (az „Elátkozott csa- ' Iád“ czimü regényben), és stentorhangu körte - sek lármájával, a közpálya magasb régióit am- bitionálva ... azonban rósz közvitéz az (ezt feleljük önnek) ki tábornok szeretne hamarosan lenni... aztán ha egy leobeni kellner lehetett Comitatsvorstand, miért nem vállhatnék ilyen a mi inainkból ‘l... és nem éppen önök Ítélik el a „zopfrendszert“ ... Paraguay ban, hol n legnagyobb géniét is ignoráló fokozatos előléptetés annyira megrontotta a hadsereg szellemét, hogy egyik csatát a másik után vesztette el az uruguay és texasi csapatok ellené-l ben ? ... Mondjátok, harsogjátok ti nagy re ményü fiatalság ! ezeknek a megavasult öre-1 geknek: miénk a jövő 1 „kitelt időtök vén szakállasok 1“ Még se adja ön meg magát ? Jó tehát haladjunk 1 Azt már megérthette, hogy nálunk úgy terem a nagy ember, mint a vadkender most még azt fejtjük ki, hogy a finom társal-1 gásban is mennyire tökélyesültünk. — Ezelőtt nyilt és őszinte vólt fájunk, tehát tapintatlan és nyers szájú,— ma már nem ilyen többé. Miveitek, udvariasok vagyunk, mint bármelyik dandy vagy delnő a párisi magas körökből.. . legalább külsőleg, mert hiszen ez a fődolog s hogy bensőleg miként érzünk, azt senki nem tudhatja biztosan. — Olyan csinos bókokat vágunk egymásnak, hogy valóban csoda, ha —mint hajdan a római madárjósok — egymás szeme közzé nem nevetünk. Tudjuk jól, hogy Héjaur házára bátran fel lehet írni „congeries lapidem, multis congests rapinis“ de biz azért kedves barátunknak nevezzük, kezet szorítunk vele szivélyesen, még meg is dicsérjük finom borait ízletes arany-galuskáját, i, és miért nem ? A sem titok előttünk, hogy donna Innoczenza nem nagyon érdemes szép nevére, de azért csak meghívjuk leányaink mellé „garde des dames-nak.“ — Üdvözöljük, de sőt „paszabi“ csókokkal fogadjuk vendégünket, pedig nem bánnánk, ha ott vólna valahol, hol a gyöngyöt halászszák, vagy a hol a rozmárok és irámszar- vasok tanyáznak. — Tudunk sirni, midőn alig fékezhetjük öuömünket, vidám arczczal mosolyogni, holott a fájdalom ölyve tépi bensőnket... kenetes szavakat zengeni mint Tartuffe... jó tanácsokat osztani, mint a róka a ludaknak örök szerelmet esküdni a kis leánynak, no meg annak az öt-hatszáz hóid föld ráadásnak.. .j Azt hiszi ön, mindez nem finom társalgás, nem miveltség, hanem alakoskodás és malitia? Menjen ön, megjavithatlan ember, gerebeinbe 1 ön, ki még az autuni püspök hírhedt jelszavát a nyelvről sem akarja ismerni és követni, nem e világba valót Jobb lesz, ha elvándorol innen Magyar László királyságát felkeresni, vagy a Jókai „Delejországában“ szerez indigenatust.. .1 mi részünkről szerencsés utat s mellé még soha visza nem térést kívánunk az ilyen nyughatatlan, izgága, és berzenkedő dominusnak...-z-y. ágjulüvés, mintha egy rettenetes nagy méhkast bolygatott volna meg, úgy talpn állitá a közönséget. Házakból, utczákbó raj ként ömlik a nép majd a Duna fele majd vissza lakásai fele irtóztatő ijedelem ben. Az a falragaszokból tudva van, hogy két-két egymást 5 perczenkint felváltó ágyulövés vészt jelent mind a jobb, mine a balparti fővárosra. Benn a házban is te tőpontjára hág a sürgölődés. Földszintrő is hurczolják az értékesebb holmikat, szó bák, udvar egy költözködő néptenger be nyomását teszi, annak morgásával. Itt a jégzaj! Oly veszett rohammal jő és alig föle alatti mély lármát kelt, akár egy a vá rost bevenni készülő sereg. Csattogás és omlás, hullámzaj és jégtörés hat a fölhöz. Neki-neki támad a kőpart kiálló részének, s majd hizelegve nyalja, majd dühösen veri fel a szétporlasztott jeget Már csak három lépcső áll ki a vízből, az is fel van halmozva felapritott jégdarabokkal. A zajban szálfák, kivehetetlen tömegek, hajók és ismeretlen tárgyak rom jai felében vegyest úsznak, jelezve a rombolást, melyet felül elkövettek. Roppant sebességgel látjuk mindezt nagy néptömeg jelenlétében fáklyák vi lágánál lefolyni — A nézők szive egyre könnyebb. Szabad tehát az ut! A Duna irtóztató ereje nem bir győzedelmeskedni a védmüveken. Budapest kőpartjai millió veszteségtől kímélik meg az ország szivét, Ily víztömeg, oly jégzaj s nem tud győze delmeskedni, 24 lábnyi vízállás mellett sem. Tizenegy órakor 2 lábat apad a hömpölygő ár. Mentve vagyunk! LEGÚJABB. Budapest, febr. 25. Elüti a kilencz órát, s a váczi jégtorlaszoknak még semmi nyoma a fővárosi Dunán. Jégtől mentes vizszinnél emelkedik egy-két hüvelyket a viz, s a jég, melyet várunk pillanatról pillanatra, nincs. Ez fo kozza az aggodalmakat. Némi vigaszt nyújtanak az alólról érkező táviratok, me lyek a jégtáblák porhanyós voltáról érte sitenek. Promontoron alól folyvást meg megindul ajég a nagy viznyomás ellenállhatatlan ereje alatt, s egyre hoszabb vol nalon teszi szabaddá az utat. Ebben van összes reménységünk. Mert ha len egy hatalmas jégtorlódás emel gátat a felülről jövő óriás viztömegnek és zajlásnak,veszve a főváros, s vele millió meg millió értékű vagyon. Negyed óráról negyed órára nő a veszély s vele a lakosság félelme a következő éjjel bizonytalansága miatt. Senki sem gondol az alvásra, senkinek sincs kedve mulatni, arczról lesik a híreket, szájból kapják, szájra adják a legtarkább változatokban. Háromnegyed tízre két egymást érő Budán éjjel. A margithid és lánczhid gránitoszlopai fél tíz óta morzsolják és törik a vakid és vadul nekik rohanó ellenséget. A Duna újabb és újabb jégoszlopokat küld megostromolni a hidlábak titáni erejét. De mind hiába! Szélvész jő, hogy segitsen korbácsolni a hullámokat és jégtömegeket. — Csak úgy süvölt a lánczszemek nyílásain keresztül éles támadása. Egy hadjárat moraja kél fel alólról, mig végre is a part felőli oszlopokon megtört jég, a budai oldalon mintegy öt ölnyi hosz- szaságban torlódik össze és emel véd- gátat jégből a Pestnél jobban fenyegetett Buda védelmére. Mindazáltal a víz az összetorlódott jégtáblák nyílásain a Széchenyi szálloda kapuján túl terjeszkedik a Ráczvárosban és alig nehány házzal a lánczhidon alól vízzel borítja az udvarokat és a főutat. Kis és csendes víz nem okoz túlságos aggodalmat. Kivilágított ablakaikból nézik a polgárok és családjaik. Mert Buda veszélyeztetett helyei, híven a felszólításhoz, ki vannak világítva, mintha csak egy általános nászhoz készülne a város, csol- nakokon, fáklyák világánál hurczolják a holmikat nagyobb biztosságba. Valami ünnepélyes komolyság van az egész éji jelenetben. Persze, hogy a tudósítói toll csak most látja immár oly ünnepélyesnek, mikor felkiálthat: Túl vagyunk a veszélyen! * — Pozsonyból vett magántávirat szerint a közönség az osztrák államvaspálya töltését a Duna szabad lefolyha- ása, a város megmentése érdekében erőhatalommal szétbontotta. (A távirat nem lévén tisztán fogalmazva, ezt csak mint szövegéből kivett értelmet, fentar tá88al adjuk). „Egyetértés.“ Az árvíz Budán. Budán már is leírhatatlan az aggodalom; a ráczfürdő előtt a csatorna aknákból felhatolt a viz, nőttön nő azon mérvben, a mint a Duna árad; a délutáni órákban 2—3 lábnyira állt; ä kocsik a lánczhidtól már csak az alag- uton és Atilla-utczán át kerülhetnek a szarvastérre. A vízivárosi főúton mindenfelé látni a költözködőket, a mint kocsikon, talyigákon holmijaikat hordják a magasabb városrészekbe ; látni olyanokat is, a kik Pestről a svábhegyre és zugligetbe költözködnek. A fazekas térig csak a házakba tolult még a csatornák vize, de már a fazekas-térnél a főút egész széliében terjed el a viz, d. után 5 órakor ezen a vizen már csak a kocsik tudtak átkelni; a gyalogosok a köveken átszökve jutnak a fazekas térre, mely még meglehetős szárazon áll. A kapuczinus templomnál oly nagy a viz, hogy a kocsisok 5 órakor nem mertek neki menni; 7 órakor a rendőrök már a fazekas-térre se bocsátották a kocsikat; egész a bomba-térig terjed az ártér. Minden mellékutczába 6 — 8 méterig tolul fel a viz a vár felé. A két nyul-laktanyától Újlakig a főút száraz, de a Duna felőli ház-soron sok udvar el van árasztva; az „irgalmasok“-nál a viz a Dunától felhatolt már a főútig; a császár-malomnál szintén. A Margitsziget és Újlak közti Dunarész 4 és 6 óra közt tisztult; de a hídnál a torlaszok nem változtak Szemben a Ney-féle festőgyárral a főút felső oldalán a viz már behatolt egy ház udvarába; délelőtti 11 óra óta áll már ott egy ladik, a lakók ezen ülve várják a vizet. A császár-malom udvara tele van vízzel, mely már is oly mély, hogy ladikokkal járnak rajta. De még ez mind nem árviz, hanem csak ennek előzménye; mindeddig csak a „közlekedő csövek“ elmélete működik; a főúton oly megasan áll a viz, mint a Dunán; — kettejük közt a csatornák képezik a kapcsot, ezeken keresztül gyakorol a Duna nyomást a főutra; de már is összehasonlításokat tesz a lakosság, s aggódva méregeti, hogy a főúti viz mennyire áll azon emlék tábláktól, melyek a égibb házakon az 1838 iki árviz magasságát jelzik. A vizafogón három mentő társulati tag Jerovics Kornél, Pisztéri és Mayer György, 40 embert mentettek meg. A közönség köréből.*) A „szabolcsi lapok" febr. 20-ik számi, nak levélszekrény rovatában foglaltakra lí" vetkezőkben adom ellenválaszomat: Úgy szik, hogy a szeget fején ütöttem, s mim* váratlanul zavarhatott meg a társa dala> bajok ostorozó ja czikkirhatnám fi tegségében, dühbe jön és nyilatkozatom „irályát* támadja meg. Erre azonban azon megje«.-. zésem van, hogy nincsen szándékom az° ^ irályát 'elsajátítani, még kevésbé utánozni, én meg akartam magamat értetni és nyilatko zatomban tiszta magyarsággal kívántam ki- mondani mindazt, a mit elmondtam, úgy j,j. szem, hogy ezen szándékomban czélt ;8 értem. Különben is a nagyérd. közönség f0„ a felett ítélni, mi nemesebb foglalkozás az igazságot szolgáltatni-e? és igy a mindent rágalmazó és „stílussal“ bíró egyéneket dfi. höngésökben friss vízzel megkeresztelni, avagy holmi tudós egyének sugallatára azoknak vak eszközéül szolgálni, a becsületesség sár ral való dobál ásával ? Ne sutor ultra a kaptafánál! A nyír. izr. hitközség egy tagja. Szerkesztői posta. Némónak — u. p. Karász. A tehetség nem hiányzanék, de az az átkozott pongyolaság! Pongyolában csak a nők szépek és szeretetre méltók. Értekezések. Egyes eszmék jók és a kor színvonalán állanak, de sok lében vannak feleresztve. Nem szeretjük a sok levest. Több húst belé! Az,arany idők boldog na- p o k" szerzőjének — a Tiszaháton. Van még abban a kalamusban több is! Vagy tán az a „lenvirág szem" bűvölt el annyira, „hegedűdet függesztetted fűzfára?" Cs. J. urnák. Még eddig „néma csönd ül a komor tetőkön .. Samu bátyónak A—n. Kivánata szerint elküldtem, remélem, azóta kapta. A kérdéses könyvet várom Ny—ra! hogy Felelős szerkesztő: ANGYAL GYULA. Főmunkatárs : Vitéz Mihály. Az árviz Újlakon. Szomorún állnak a dolgok Újlakon; itt a viz egyenest a Dunából tolul fel; a főutról a Margitszigetig sima tükröt képez a viz; itt nincs gát, nincs rakpart; a fő-ut alsó házsorát Duna hullámai mossák; egész a fő-térig csendes hóvizet látunk; de már a főtéren túl Duna hullámai a szokott partvonalon túl 100—200 lépésnyi szélességben hömpölyögnek tova; a főutból a házak és ütdarabok szigetek gyanánt állanak ki, melyekről a lakók ladikon hordják ki kevés holmijokat; csak a Já- nos-hegy felőli utczákon lehetséges a közlekedés. Itt hullámzik a költözködő, menekülő nép; itt-ott látni egy-egy rendőrt is, sőt a főtéren, a tűzoltók tanyáján hirdetményt is látni, me- yen az aggódó közönség azt olvashatja meg, íogy — a vadászati jog bérbe adatik. Este Va6 órakor átjött Thaisz Elek főkapitány, ki alkalmasint nagyobb mérvű intézkedéseket teend. A Spitzer féie festőgyár táján ott, hol Ó-Buda és Újlak érintkeznek, akkora a viz, hogy egy üres szekeret, mely kiszálolás végett a főutra akart jutni, két ló is alig bírta huzni; itt egy.roppant nagy udvar a végső pusztulás jeleit mutatja; semmi sem látszik ki belőle, a ház az ablakokig áll a vízben. Ö-Budára már semmiféle kerülő utón se juthatni, oda már csak ladikok visznek. A viz minden háznál az ablakokig ér, sok helyütt be is hatol a szobákba. A nép menekül. Üzleti értesítés. A nyíregyházi terménycsarnoknál dé ez. hó 18-á bejegyzett terményárak. Keretkedéti ár, Piaczi ár. Rozs 100 kilogram 6.45—6.55 Búza „ Árpa „’ Zab „ Tengeri „ Köles ,, Bab, tiszta fehér Bükköny Káposztarepcze Lenmag . Komhorka . Kendermag . Mák Napraforgóolaj 100 Szesz 7m 7.35—7.35 0.00—0.00 5.00- 5.10 6.40—6.50 4.00— 4.05 3.80-4.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 <jg 00—.00 ^ —25 6.60—6.65 8.10—8 50 5.10- 5.25 4 10—4.15 6.50—6 60 38.00—40.00 24 Ercsiben 12 óra 25 perczkor a jég ismét megállott, Adonyban szintén; V á- ezott árviz van. — Kossuth Lajos Deák Fe- rencz elhunyta alkalmából levelet intézett a lüggetlenségi párt nehány tagjához. Kossuth e legújabb nyilatkozata az ország pénzügyi s általános politikai helyzetéről kimeritőleg szól s az „Egyetértés“-ben fog közzé- tétetni. Hirdetés. Alólirott értesitem a t. ez. gazdaközönséget, hogy saját gulyám mellé, mintegy 1000 hold legellőu felvállalok még 200 drb szarvasmarhát; egy darab tehén vagy tinótól fizettetik 4 írt, —. rúgott borjú 3 számíttatván egy párba. — Kihajtás ideje folyó évi márczius hó 15-ik napja. Kelt Nagy-Halász, 1876. febr, 6. 3—3 Kállay András. felvételére a leg jutányosabb árak mellett ajánlkozik A„SZABOLCS“ kiadóhivatala. ' *) E czim alatt megjelent közleményekért csak a sajtóhatóság irányában vállal felelősséget a S z e r k. Debreczen, 1876. nyomatott a részv. társ. könyvnyomdájában.
