Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-01 / 1. szám
Nyíregyháza, január 1. 1. szám. V. évfolyam. 1876. Elit fiz eteti árak : EgáBZ évre .............................J 1 Fé l évre..........................* ’ ’ i Ne gyed évre.................................... ] SaerkaaRtöi Iroda éa kiadói I hevá a lep agy aialleml mint eny*»1 1 részét tirfíeiíklUdemények, 8 • hirdetések s minden felssólftmlésok • intézendök: I n.-debreczeni utcza WJO- **ámu • Figeczky-WI® ház.' 4 Bdrmoot.tl.n l.ToI.k cm* Urnort kotoktól fofadtatoak «I. __ A kéziratok nem adatnak vissza. SZABOLCS Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulajdonos: Répdssi István. Hirdetési dijak: Mindaii 4 haaibo. patll-ior bírdetésnél 5 kr., többsiörlnél 4 kr. Terjedelmet hirdetések többaitfr! beiktatása, kedvezőbb föltételek ftlfttt ««• közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden négy hasábos garmond-sor dija 30 kr. Ai előfizetők, a hirdétéiek meg* szab&s&nál, 20*/,*uyi kedvezmény - ben részesülnek. Nagyérdemű közönség! A „Szabolcs’ 4 évi fenállása tanús* kodik eddigi irányának helyessége felől. Neai akarunk nagyhangú ígéretekkel lépni a t. olvasó közönség elé, ezen évi pályafutásunk kezdetén sem. Nem pedig annyival inkább, mivel lapunk szelleme és iránya marad jövőre is a régi. — Ostorai leszünk minden fonákságnak, a mi a társadalmi téren előfordul, pártolunk ellenben minden szépet, jót és nemest. Lapunk mint társadalmi lap, kizár minden politikát keretéből, de a politika zűrzavaros légkörén felülemelkedve, tudományos szempontból, tárgyalni fog minden nevezetesebb országos eseményt. Ezen kívül különös figyelmet fordítunk megyénk és városunk speciális ér dekeire, mint egyházi, árva, telekkönyvi, adó, dohány, rendőri, közigazgatási ügyek megvitatására. Rovatot nyitunk a N y i r- vizek lecsapolása feletti eszmecserének. Állandó rovatot nyitunk továbbá a „közönség érdekében“ czim alatt, hol szellőztetni fogjuk mindenkinek jogOS és tényekkel igazolt panaszait, valamint a közönséget közelebbről érdeklő közügyeket. Már eddig is széles körben lévén elterjedve lapunk, biszszük, hogy jövőre szerencsénk leend azt még szélesebb körben is terjeszthetni, minélfogva a t. hirdettető közönség figyelmét is bátrak vagyunk felhívni, s kijelentjük, hogy a hirdetések feltűnő jutányosán s a lehető legszebb csinnal fognak közöltetni. Végre határozott föladatunk, hogy úgy a vidék, mint a fővárosi lapoknál is napirenden levő személyes czivakodá- sokat a lehető legszűkebb térre szorítjuk, úgy a közönséget, mint laptársainkat illetőleg. Lapunk előfizetési ára, — valamint alakja is marad a régi: Egész évre 4 írt. Fél évre . . 2 „ Negyed évre 1 „ Szerkesztőségi irodánk és kiadóhivatalunk , n-debreczeni utcza 1470-dik számú Figeczky féle háznál van. — Kérjük a t. közönséget: szíveskedjenek lapunk úgy anyagi, mint lát illető mindennemű Küldeményeiket, (előfizetéseket, hirdetési dijakat és dolgozatokat) oda czimezni. Tisztelettel A szerkesztőség és kiadóhivatal. Pültünk rögös határain 2C# génius vezet — Kemény s emlékezet." Nehéz kort élünk \... A sötét, a terhes emlékezet annyira megnyomta keblünket, hogy alig merünk reményleni! Ma a reménység ünnepén! az uj év bölcsőjénél, akaratlanul is a múltnak emlékezete borong a lelkeken! Összetört remények sötét romjai vesznek körül!... csalódások szellője sóhajt körültünk!.. Könnyező szemek tekintenek a jövőbe! A keresztre feszített emberiség fájó Bebeire teszszük kezeinket, a nyomorral küzdő hazára gondolunk, s az idő gyermekének, az újévnek arczán megfagyva találjuk a biztató mosolyt! De azért ne csüggedjünk! A valódi lelki nagyság nem retteg a veszélyektől, nem retteg a tövisektől, melyekkel az erény küzdelmes pályája borítva van! i A mit azért nem hozhatott meg a nagyokba vetett remény és bizalom, azt igyekezzünk felkeresni és feltalálni saját magunkban! Teljesen önmagunkra vagyunk hagyatva! Támaszkodjunk tehát legjobb barátunkra: „önmagunkra.“ Legyünk munkások, takarékosak, becsületesek, renditbetlen jellemüek, s a győzelmet meghozza a minden szeretetnek Istene! Kívánjuk, hogy az uj év bölcsőjéből sarjadjon fel és érjen hova elébb áldásos gyümölcsösé a hazai tiszta erkölcs, megelégedés. Adja meg az ég a polgárok boldogságát, anyagi, szellemi jólétét! A népek Istene velünk! Kallós. TARCZA. A nagymama rózsája. Nagymamának haja fehér, Halvány mécs pislog szemében Feddő ajkán nincsen mosoly, Ráncz vonul az öreg képen.... Régen él már! — hányszor fordult Azóta a gönczöl rudja!.... Emlékszik, hogy fiatal volt, Mikor volt, tán ő se tudja. Van neki szép bibliája, Bársony tokban., ezüst csattal, Sűrűn nyomott lapjairól Fápaszemén olvas nappal. Bibliája lapjai közt Egy elszáradt rózsacsokor, Ha bevégzi olvasását Nézegeti olykor-olykor. Kezébe fogva rózsáját Pilláin két könycsepp ragyog, Nagyon sóhajt, s halkan mondja: „Arany idők!"...„Boldog napoki“ S körbe gyűlve unokái — Elmesélget csendes estén Mi hallgatjuk, arany-szája Mézes szavait ellesvén. Látjátok-e? igy kezdi el Ez a rózsa hervadt, száraz, Régi idők emléke, hajh 1.. .. Eltűnt, vissza sem jő már az! Tavasz megjön, derűit az ég! Csillagának tenger sokja Kis csalogány dala mellett A sötét éjt átragyogja Csillagos, hüs tavasz éjen Harmat száll levélre, fűre, Köszönti a kelő napot A természet megfrissülve. Szin s illatát visszakapja E rózsa, ha könnyem hull rá; Elmúlt élet élő tájon Támad körülöttem újra. Nap sugárzik zöld berekre, Árnyában hüs csermely szalad, Tarka gyikok serge hüsöl, Virág fördik a part alatt. Selyem fűben földi eper, Piros, édes, mint ajkatok,— Eprészni ment a kis leány!.... „Arany idők!“... „Boldog napok!“ A tisztelt olvasó közönséghez. Összetorlódott magánügyeim, különösen a miatt, hogy folyó évben munkáimat sajtó alá rendezni szándékozom, kénytelen vagyok a „Szabolcs“ szerkesztésétől visszavonulni. Midőn e körülményt tudomásra hozom, lehetetlen köszönetemet nem nyilvánítani a „Szabolcs“ olvasó közönségének azon pártolásért, melylyel a vezetésem alatt álló lap iránt mindenha viseltetett. Igyekeztem azon, és jeles munkatársaim segélyével el is értem, hogy időről időre tartalmas és változatos lapot nyújthassak az olvasóknak, és most azon nyugodt önérzettel teszem le a szerkesztői tollat, hogy felvállalt kötelességemet lelkiismeretesen teljesítettem. Lapunkról a j ellem télén és becstelen sajtó minden megtámadásai, mint alaptalanok, visszabullottak, mit igazol azon körülmény, hogy különösen azon időtől fogva, mióta egy helybeli szemétlap a „Szabolcsi lapokkal miuden érintkezést megszüntettem, mint olyannal, melynek minden törekvése elvi fegyverek és férfiakhoz illő érdek helyett egyenesen személyem ellen volt intézve, előfizetőink száma folyvást növekedett, s ime még a lap meg sem indulva újólag, már tetemes számú uj előfizetők jelentkeztek. A szerkesztést Angyal Gyula ur veszi át jövőre ; a munkatársak az eddigiek maradnak, és én is ígérem, hogy a mennyire bokros teendőim engedik, olykor-olykor felkeresem e lapot dolgozataimmal. Magamat az olvasó közönség becses jó emlékezetébe ajánlván, maradtam Nyíregyházán decz. 28. 1875. tisztelettel Lukács Ödön a „Szabolcs“ volt felelős szerkesztője. A közönség érdekében. E lapok 52-ik számában az „ÖnálláB“ czimü biztosító és hitelintézet ismertetéséről szólván, érintettük annak életbiztosítási részét is, de csak futólag legyen szabad nekünk a nagy közönség érdekében egyetmást jelenleg bővebben elmondani. Ugyanis. A legtöbb életbiztosítási intézetek, vagy épen semmi, vagy igen csekély nyeremény osztalékban részesíti biztosítottak, és ha azoknak táblázatait figyelmesen megtekintjük, úgy fogjuk találui, hogy azoknál a biztosítottak vajmi kevés előnyben részesülnek. Mi ennek az oka, fogják kérdeni némelyek ? Annak oka igen egyszerű és kézzel fogható, amennyiben honi és más biztosító társulataink kivétel nélkül részvényre vannak alapítva, minek folytán oda van minden igyekezetük irányulva, hogy részvényeik után mentül nagyobb osztalékot nyújthassanak, ez lévén hévmérője szilárd állásuknak. Biztositó intézeteink, mint hogy részvényeik beváltását mindezideig nem voltak hajlandók lassanként eszközölni, természetszerűleg nem lehetnek egyebek nyerészkedő társulatoknál, kik, habár szilárdul állanak is, de a Bokor rezzen, halk szellőben, Szélyel válik a lombsátor, Vadasz lép rajt’ ‘ki zajtalan Karcsú, fürge, ifjú, bátor. Futna a lány,... késő I késő I... Szól a vadász esdve kérve I... Piros rózsacsokrot tűz fel A remegő lány keblére. Mig feltüzi hü kezekkel Beszéde lesz mézes-mázos ... Ember tervez, és felette Jó az isten, jól határoz, ülatterhelt levegőben Himes pille szállong, csapong, Bohó kedvvel lepét űztek. „Arany idők!“...boldog napok!“ A nap és éj, mint a gyermek Egy „tűnik“ — „keres“ a másik Szakadatlan lánczolatban Játszódják a buvócskásdit. Mintha sürgős utjok lenne, Örökösen jönnek, mennek, Áldáskoszoruzta utján Egy sem fárad, nem pihen meg. Már nyári nap sugarától Árad a sik délibábja, biztosítottaknak igep kevés előnyt képesek nyújtani. * ’■ Az „Önállás“ részvényeit, a nyeremény arányához mérten, időről-időre alapszabályilag kötelezvén magát visszaváltani; rövid időn azon kedvező helyzetbe leend, miszerint, ösz- szes nyereménye a biztosítottak javára esend. Az életbiztosításoknál a részvényesség elve nem bír semmi fontossággal, s hogy e téren a kölcsönösség elve minden, azt vitatni is felesleges volna. Az önsegitség kell, hogy legyen korunk jelszava. „Egy valamenyi- ért és valamennyi egyért“l Az életbiztOBitás a nép erkölcsiségén sarkallik s ha ezen igazságot beismertük, azt nyerészkedési czélokra hosszabb ideig elhasználni lehetetlen. Nem lévén jelenleg czélunk a biztosítás előnyeit hosszasabban fejtegetni, azon nézeteinket pedig világosan kifejtettük, hogy az élet biztosítás csak ott lehet előnyös a biztosítottakra nézve, a hol az intézet részvényeit siet mielőbb visszaváltani s igy az egész intézetet a biztosítottak tulajdonává tenni. Az általunk ismertetett „önállás“ ily elvek alapján jővén létre, ezen intézettől igen sokat várunk, s hisszük is, hogy az élet biztosítás jósága és czélszerüsége iránti hitet ezen intézet legjobban el fogja terjeszteni népünk között. Czélunk lévén társadalmi ügyeinknek mentül szélesebb körbeni ismertetése, t. olvasó közönségünkkel az életbiztosítások előnyeit és hátrányait folytatólag ismertetni fogjuk. M. J. CSARNOK. T*n ii>«pgaaa»aBaaMaP3a3,.i ■ rm i sa raagoBB— Helynév magyarázatok. (Rétö-Ensel Sándor „Helynevek magyarázóié“ czimu gyűjteményéből.) (Vége.) Ördögköve. Erdély délkeleti határának vad hegyei közt egy völgy közepén fekvő oláh falucska medrét egy hegyi patakcsa habzó vize mossa, ennek sziklapartjain bálványképhez hasonlítható kőcsoportok meredez- ég felé. A nép hagyományai e szirt-szobrokat a kővé vált sátánnak mondják, s eredetét a következő regében beszélik el: A régi homályos időkben, midőn még lelkek, s gonosz szellemek látogatták hébe-hóba földünket, e táj hires volt leányai szépségéről. A gonosz is — ezt tudva — gyakran szállt fel látogatóba, s egy-egy szép leányt el is vitt magával sötét birodalmába, s már rendes évi megjelenésre szoktatta volt a szerencsétlen falut, rendesen elragadva magával a falu leányainak legifjabbját, legszebbjét, szomorúságban hagyva szüleit s mátkáját; mert a szép fiatal leányok már gyermekkorukban — román szokás szerint — el lettek jegyezve. S az „ördögi góbé“ mindenkor az ily leányokra vetette „fenésen forgó“ szemeit. Egyszer megjelent újra a pokoli látogató, s a kis oláh falu derék birójáGázol benne a kutágas, Guggol boglya, úszik csárda. Munkás néptől zsong a határ, Köpüböl mint ha méh ereszt, Kasza sarló vágott nyomán Sarju-rend dől, kél a kereszt. Varrogat a kis leányka, Éjét napot egygyé téve, Bár vér serked tüszurástól, Egy a munka gyors kezébe? Munkásnak a berek lombja Árnyat kínál, tart hüs habot Korsajával jár a kis lányi... „Arany idők!“... Boldog napok!“ őszi szél üz hulló lombot Vándor madár szárnya lebben, Légi utján messze hidad Mind busábban... sebesebben, Kihűlt a nap, világa is Ritkán-ritkán téved ide, Sűrű köd árnya nehezül Letartott mezők felibe. Búcsúzik a kis leányka — Vagyis asszony igazabban — Elbangzék az eskü ajkán „Holtomiglan“ — „boltaiglan.“
