Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

utón gyógykezeltetett beteg = meghalt = meggyógyult —. Csodálatos, az előny mindig a homeopathia javára ütött ki.

Számot csak szám győzhet le. Miért de- mostrált tehát orvos ur Koppal, s mért nem számokkal? Nem is képzelheti orvos ur, mennyire más hatása leend czikkének, ha számokkal jól megspékeli. Milyen hatása van annak, hogy L. ő méltósága kimondotta „a magyar nem érti a számot* mutatja a kővetkező eset: kiváncsi lévén tudni — nem mondom érdekelt, vagy nem, — hogy egy társulatnak, melynek I mólt. is tagja — még pedig igen soknak tagja — ki lesz hivatalnoka, s ő kit akar? kérdésemre azt válaszolta: „L. mélt. N. N. -t. akaija* Magáról érzett-é igy egyedül, vagy többekről, nem tudom; de illustratiónak megjárja. Miért nem használt orvos ur számokat a hóm, ellenében? mind kikeresztelkedett volna az alleopathának. Számot neki! Vagy elfut, vagy megadja magát.

A magyar embernek különös, sajátságos természete van. A mi más embernek árt, neki az használ; ösmeri orvos ur a töltött káposztáról való adomát? Neki ha jól meggyomroz- zák, az is orvosság, betegsége elleni gyógyszer.

Leirom ezen betegséget — népszerű nyelven, — annak keletkezését, jeleit, gyógyítás módját, nemcsak az orvosi-tudomány bővítése, hanem a közönség érdekében is.

Ezen betegség a magyarnak kiváló sajátja, annyira sajátja, hogy más nemzetnek még szava sincs, a mivel kifejezze; a német igy is nevezi: „Die ungarische Krankheit.“ Ezen betegség magyar neve „Csömör,“ ezen szó Páriz Pápai szerint ettől, ezen igétől származik: „csőm“ „csömöszöl“ = telerakni, nyomni valamit. Mint neve mutatja, ez a betegség úgy származik, ha az ember torkig eszi magát. Leginkább megfigyelhető köz- és társasebédeinken, mikor ebéd végeztével már alig birunk mozogni. Ilyenkor neki párosodunk, pihegünk, páho- gunk, mint szárnyat eresztett tömött lúd.

Minthogy pedig „plenus venter, non, discit libenter,“ a betegség természetéhez tartozik,! hogy mivel két urnák nem lehet szolgálni, tanulni éppen nem szeretünk, nehogy emésztési functiónk folyama megzavartassék. Hanem annál többet lármázunk, mely az emésztésre jótékonyan hat. Ilyenkor dalolunk „régi dalt régi dicsőségről:“ Extra Hungáriám, non est vita, si est vita, non est iita.

Bár nekünk jobb gyomrunk van mint a strucznak, mennyiben ez csak egyes kavicsdarabokat, mi pedig egész táblaföldeket, sőt fejünk felől a házat is megemészthetjük, mind- azáltal megesik: hogy a terjeszkedési törvénynél fogva a bevett eledel nagy mennyisége hátunkat feszíti. Hátunknak, s a bevett eledeleknek ezen egymásra hatása és ellenhatása neveztetik orvosi néven csömörnek. — Csúnya név az igaz, de ha a betegség meg van, nevének is csak kell lenni. —

Ezen betegség egyik jelensége a „munka csömör“ is; a betegség cronicus lévén, a mindig tele gyomornak időt kell engedni folytonos munkaszünetelés által az emésztésre. Ezen betegségben legbiztosabb gyógymód: a „hát taposás“ ; a betegnek a műtétéi közben mennél jobban recseg ropog a háta, annál sikeresebb, s több kéjjel van összeköttetve.

(Folytatása következik.)

Nyílt kérdés

a szabolcsracgyei t. iskolatanács elnökségéhez, különösen dr. Barüch Mór úrhoz, mint a tankerületi iskolatanács egyik — s a feliforgó ügyben különösen érdekelt — jegyzőjéhez.

Megyénk volt tanfelügyelője nsgos Tokaji Nagy Lajos ur beszédét, melylyel az iskolatanács alakuló gyűlését 1869-ben megnyitotta, ugyancsak Szabolcsmegye akkori főispánja br. Yécsey József ur ő méltósága saját költségén kinyomatta, a fentnevezett tanfelügyelő részéről tett azon ajánlat, illetve feltétel elfogadásával, hogy a bejövő öszszeg jótékony közoktatási czélra, azaz, e megye területén felállítandó tanítói könyvtár alapítására fog fordittatni.

Ezek után önkényt felmerül e kérdés:

TARCZA.

j\. hajnal.

Pirulva, mint ifjú menyasszony Nászéje reggelen :

Derül a hajnal — bibor arczczal S mosolygón ncz felém.

Kis ablakom függönyredőin Általhat e mosoly;

S én bámulom : álom és való Mily szépen összefoly ! . . .

Es felkelek — vidor kedélylyel És gyorsan öltözöm.

— Szajkó imádság én előttem, Csak czifra szóözön. —

Én megbámulom a szabadban A nagy természetet !

És keblem elfogulva érez Magasztos érzetet!

Biborpiros szőnyeg takarja Az ébredő napot;

el árusitt attak-é ezen beszédek valósággal a nemes czél érdekében?

ha igen? mennyi jött be azok árából? továbbá:

hol ? ki által ? minő feltételek s biztosíték mellett kamatozik ezen öszszeg? vagy talán e felszólalás előtt valamelyik tanítói könyvtár alapjához csatoltatott valósággal ama beszédek ára?

ha igen: melyikhez?

Ezen kérdések és kételyekre nézve tisztelettel kér felvilágosítást azoktól, kiket e dolog leginkább illet —

egy érdekelt.

Egy főúri nevelésügy barát.

.,A magyar főurak azok, kiknek legtöbb érdemeik vannak a múltban .... legtöbb tartozások a jövendő iránt.*- Jénai Mór.

Ma, midőn országunk pénzügyei oly szomorú állapotban vannak, mindenki látja s tudja már, hogy a népnevelés 1 általában az oktatásügyre a kívánt összegek, melyek e téren az ügynek lendületet adnának, talán jó darab ideig, az országgyűlés által meg nem szavaztatnak. Ennélfogva úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki lapok a társadalomtól várnak, ha nem mindent, de igen sokat. S méltán. Mert mind az ultramon- tán és felekezetieskedő párt, a mely azt állítja ma és holnap a felfogásából folyólag mindörökké, hogy : mi köze az államnak a polgárok neveléséhez, — mind a szabadelvű, modern nézeteket valló egyéneknek el kell azt ma már ismerni, hogy az ember sem nem az államért, sem nem egyik vagy másik felekezetért van; és igy elis- merendik egyszersmind azt is, hogy: „a nevelés, a tanitás ügye katekszokhen társadalmi és nem felekezeti — nem is merően állami ügy,“ mint b. Vay Miklós egy ünnepélyes alkalommal kifejezé.

Ebből aztán igen természetesen következik az, hogy ha a társadalom fejlődését, békéjét, jóllétét szivünkön hordozzuk, az eszközökért, iskoláinkat értem ezek alatt, áldoznunk kell, mint áldozik az amerikai, a yanke. „Amerikában ugyanis, mint Tyndall megjegyzi, egyesek oly készséggel rakják le vagyonukat a közművelődés érdekében a közjóiét oltárára, minek párját másutt nehezen találjuk.“

Ha nem mondhatjuk is azt, hogy e tekintetben mi volnánk „párja“ Amerikának; de annyit mégis mondhatunk, hogy az érdekeltség ébredezni kezd nálunk is a közmivelődési ügyek s intézetek iránt, társadalmunk minden rétegében. Nem emlitem itt az egyleti működést, mely nagyobb részben szellemi s erkölcsi irányú. Nem emlegetem fel a városokat és községeket sem, melyek egyetemesen s szinte versenyezve egymással, igyekeznek iskoláikat az országos törvény kívánalmainak megfelelő állapotba helyezni. Nem emlitem azon egyeseket sem megyénk főúri birtokosai közül, kik saját birtokuk területén, tanyáik és pusztáikon már eddig is iskolákat állítottak s szereltek fel; nem nevezem meg azon buzgó tanügybarátokat sem, kik itt-amott éven- rint áldozatot hoznak a nevelésügy oltárára; mert ezek a közelebb megjelent tanfelügyelői elnöki jelentés s táblás kimutatásban feltüntetve vannak. Csak azt hozom az olvasó tudomására, miként gr. Forgách Kálmán ur Öméltósága a közelebb múlt őszön a mándoki uradalmához tartozó birtokán, vendégeivel vadászatokat rendezvén, a volt úrbéresek birtokán is vadásztak; s mivel ezek minden községben szó nélkül elnézték ezt, bár birtokuk területén a vadászati jogra nézve, a törvény értelmében szabadon intézked- íetnek, a gróf ur utólagosan, mintegy a vadászati jog élvezetéért, az egyes községek erőijáróinak bizonyos összegeket küldött iskolai czélokra, azon hozzáadással, hogy azon összegek minden egyes községben hitfelekezeti különbség nélkül, egyenlő arányban osztassanak meg a különböző felekezeti iskolák között. Igen alkalomszerüleg ehet itt idézni egy iró szavait, a ki ezt moridá: „a tehetség tudja mit kell tenni, a tapintat tudja hogyan tegye.“

Ezen jótéteményben a következő községek, az alább feltüntetendő arányban, illetőleg meny- nyiségben részesültek; u. m.

T.-Pálcza kapott 50 frtot,

Mándok „ 50 „

Eperjeske „ 50 „

Sz.-Márton „ 50 „

E szőnyegből csinál magának Felséges ablakot.

Ez ablakon tűn lassudan fül, Méltóságteljesen A felkelő nap bibor arcza Ragyogva fényesen.

Altalragyogja fényvilággal A félvilági tért . . .

Ilyenkor érzem, hogy van Isten És egek a hitért.

Mikola Károly.

Muki barátom szerelme.

— Humoresk. —

Kiss Endrétől.

(Vége.)

— És kidobóm őt az ablakon 1 — fejezé be az idegen.

Zsurk „ 50 „

Mogyorós „ ________25 „

Ös

szesen . 275 o. é. forint. Oly tény ez, melyet csak fel kellett említeni, dicséri az a maga emberét.

Kötelességemnek tartom még megjegyezni, miként Mándok, Sz.-Márton és Zsurkon ezenfelül a vadászati jog élvezetéért külön haszonbért fizet fent megnevezett gróf ur.

Nem bíztak ugyan meg, de azt hiszem helyeselni fogják a kiirt községek elöljárói és összes lakossága, ha a nemeslelkü főúri nevelésügybarát gr. Forgách Kálmán ur Öméltóságának nevükben is a legtisztább érzelemből fakadt köszönetét mondok nagybecsű adakozásáért. Adjon a magyarok Istene minden vidéknek, illetve megyének olyan nevelésügybarátokat, mint gr. Forgách Kálmán, gr. Degenfeld Imre, br. Vécsey József, gr. Lónyai Menyhért, gr. Dessewffy Aurél és gr. Dessewffy Gyula urak. Ez a tér az, melyen főuraink tartozásukat a jelen és jövendő iránt leróhatják s újabb érdemeket szerezhetnek. Ha aránylag igy tesznek a tásadalom minden tagjai: akkor nem lesz hiábavaló a társadalomhoz kötött remény a nevelés terén. — Adja Isten, hogy úgy legyen! r. 1.

VIDÉKI ÉLET

Gáva, 1875. február 8.

Tekintetes szerkesztő ur!

A „Szabolcs“ f. évi 3-ik száma egy közleményt hozott, válaszul „g á v a i jegyző- választás“ czimü czikkemre, mely a lehető legsértőbb és gúnyosabb hangon szórja üres és okadatlan frázisait, de közleményemet legkisebb mértékben sem czáfolja meg.

De igenis meghozta a legerősebb czáfo- latot Szabolcsvármegye bizottsági közgyűlése, czikkiró ur minden védekezése ellenében, melyeket, a választási eljárás mellett kifejteni igyekezett, meghozta azáltal, hogy a v á- lasztást megsemmisítette, — mig az én fellépésem igazságos és jogos voltát ugyanezen bizottsági határozat igazolta, szentesítette.

Czikkiró ur üres handabandáira tehát kevés szavam van, szerinte én „szélmalom harezot“ folytattam, szerinte nem lehetett a választást kifogásolnom, anélkül, hogy magamat nevetségessé ne tegyem. Czikkiró urnák törvénymagyarázataim émelygősek voltak. A megye t. bizottsága azonban más szemmel nézett át a dolgokon s remélem, hogy ezen tiszteletre méltó testület igazságo ságában czikkiró sem fog kételkedni s leesett orral bár, de elismerendi, hogy rósz ügyet védett.

A választási ügy tehát be van fejezve, csupán azon alaptalan vádját kell czikk'ró urnák visszautasítanom, mintha én igyekeztem volna a választásban megnyugodt kedélyeket felizgatni: ez nem igaz! mert én csak párthi- veimmel érintkeztem, ezek pedig bizony nem voltak megnyugodva a választásban s nem kellett izgatás hozzá, hogy fellebbezzenek, feliz- gattattak ők a választásra gyakorolni kívánt befolyásuk visszautasítása és érvénytelenítése által — s egy órát sem akartak késni megsértett jogaik orvoslatával, itt tehát nem kellett erőszakolás, s ha az elrendelt ujvátasztás- nál tisztelt ellenfeleim nem lesznek szívesek, a választás szabadságát különféle kigondolt és kigondolható mód >k által ismét akadályozni: talán mégsem kell újból ültetni azt a rózsafát, melybe czikkiró oly gyakran belekapaszkodik.

A mi pedig azon korlátoltabb gondolko- zásu nehány választó polgárt illeti, kik az ellenpárt és a szolgabiró urtóli félelmükben ne- vök aláírását megtagadták, az ellenem bizonyítékul nem szolgálhat, valamint az sem az én hibám, hogy 3 év alatt a községben levő társadalmi osztályok egyesítésének felséges müvét véghez nem vihettem, mert nekem legfőbb és legszentebb elvem az egyetértés és egyenlőség eszméjének óhajtott megtestesítésében öszpon- tosul; de keressék az egyenetlenség forrását önmagukban azok, kik nem akarják, vagy nem képesek felfogni a kor intő szavát és szellemét. Ha czikkiró ismerne, meg kell vala győződnie arról, hogy én mindennemű ódon kiváltságoknak, — melyek az osztálykülönbség és bizalmatlanság tényezői, valamint a vallásMuki tekinte'.e önkéntelenaz ablakra esett,

— Ön ajánlta az amerikai párbajt s én elfogadom. Tud ön whistezni?

— Igen! — Feleié Muki gépileg.

— Tehát üljünk le; ön szereti azon hölgyet én még jobban szeretem mert... — no de fogjunk hozzá. Ki elveszíti a játszmát, az fogja kiüríteni ezen üvegcse tartalmát; a legerősebb méreg ez, egy másodpercz, és megteszi hatását,— saz idegen ember egy kis üvegcsét vett elő s helyezett az asztalra.

Muki barátom arczán egész elszántság tükrözött, mintha beszámolt volna az élettel, de volt annyi esze, Irgy ezen a világon kiszívjon egy imperialt; ellenét is megkínálta s nemsokára füstfelbőben úszott a szoba s a két vetélytárs. Elkezdődött a játszma, mi lesz már ebből? gondolám. Bár jól esett látnom Muki barátom hidegvérüségét, azonban véget akartam vetni az egésznek, vagy ha lehet a dolgot békésen kiegyenlíteni, A szoba kilincsére tevém kezemet. Mintha csak szándékomat találták volna ki, azon szoba ajtaját, melyben én feszülten várakoztam, kívülről — valószínűleg Muki — bekulcsolta.

— Bocsáss ki Muki barátom! megmentelek, Nem, nem engedem, hogy megöljenek.

felekezeti gyülölségnek is — a mennyire csekély behatásom engedte — ostorozója voltam s csak nem rég bangoztatám e lapok hasábjain: vajha eljőne az idő, a mely ledöntené e visszás fogalmak s felesleges ambitiók által épített válaszfalakat a társadalomban, melyek sötétítik a látkört és minden közös magasz- tosabb czéljaink kivitelében akadályoznak.

Mikola Károly.

ÚJDONSÁGOK.

(!) Meghívás. A „Kisvárda vidéki felekezet nélküli népnevelési egylet“ tavaszi kösgyülését

f. é. febr. 18-án d. e. 10 órakor Kisvárdán a nagyvendéglő termében tartandja, melyre a t. tagtársakat és tanügybarátokat tisztelettel meghívom. Főbb tárgyak: 1., Néptanitói nyugdijter- vezett tárgyalása. 2., A kisvárdai községi isk. szék elnökének kérvénye az ottani közös iskola segélyezése tárgyában. 3-or a múlt évi bálirendezőség számadásának előterjesztése. 4., Egy özvegy tanitóné kérvénye. 5., Pénztárnoki számadás és a könyvtár megvizsgálása. 6., Egy beadott mü felett irt bírálat felolvasása s több ügyek. Kelt Eperjeskén 1875. jan. 29. Pilisy László egyleti elnök. —

(sz) Beküldetett szerkesztőségünkhöz Zoltán Jánosnak a bogdányi választókerület ellenzéki képviselőjelöltjének a választókhoz intézett programmja. Ezen rövid, de korrekt nyilatkozatnak minden egyes sora igaz hazafisá- got és határozott álláspontot tanúsít. Mi üdvözöljük őt, a jeles képzettségű ifjút közöttünk. A haza mostani zilált helyzetében nagy szüksége van azon pártnak határozott és jeles tehetségű tagokra, mely a haza önállóságát, szóval teljes megmentését tűzte zászlójára. Meg vagyunk győződve, hogy Zoltán Jánosban nemcsak csalatkozni nem fogunk, de működése meglepő eredményeket fog elválasztatása esetén felmutatni.

*** Blau Gyula pesti hegedűművész f. hó 17-én Nyíregyházán a nagyvendéglő termében hangversenyt rendez. Múltkori fellépése magasabb élvezetben részesité a jelenvóltakat. Reméljük, hogy ezen hangvérseny látogatottabb leend, mint a múltkori volt. — A szereplőkről még nem értesültünk. Jegyek előre válthatók Illincz Gyula könyvkereskedésében. Helyárak : körszék 1 ft, számozotthely 80 kr, földszint 50 kr. Kezdete 7 és fél órakor.

! Uj község SzabolC3m3gyében. Ibrány mellett a gr. Lónyai-féle tanya hatósági engedély nélkül „Rétköz“ község név alatt már a debreczeni pénzügyigazgatóság előtt is majd úgy szerepelt, mint önálló község. Azonban a megyei bizottmány e jogtalanul elnevezett községet el nem ismerhető s a rajta alakítani szándékolt jegyzőséget tudomásul sem vette.

X A legközelebbi (febr. 3—5.) tartott megyei bizottmányi gyűlésen a gávai jegyző- választás megsemmisittetett; a döghei jegyző ellen pedig, ki a közmunka végzése ellen a népet lázitá, erélyes határozat hozatott.

(11) A polgári olvasó-egylet bálja a nagyvendéglő termében fényesen sikerült. Szép hölgykoszoru gyűlt össze, átalában az érdeklődés nagyobb volt, mint az őszi egyleti bálban. A kedélyes fesztelen mulatság viradtig tartott.

(n) Folyó hó 10-kén este tartotta bucsu- zeneestélyét B e n c z i Gyula jól rendezett zenekara. Varsóba lettek szerződtetve 4 hóra. A vendégszerep kirándulásra készített disz magyar ruhában voltak felöltözve. Szerezzenek minél nagyobb hirt a magyar zenének.

— Figyelmeztetnek azon polgártársak, a kik a polgári olvasó egylet pénztárába a múlt évekről tagsági dijjal tartoznak, — miszerint nyugtáikat Mráz József pénzszedőtől kiváltani szíveskedjenek. A polgári olvasó-egylet virágzásnak nem örvendhet, ha tisztességes polgárok aZ olvasó-egylet iránt közönynyel viseltetnek s fizetésbeli kötelmeiket nem teljesitik. Van az egyletnek tagsági dij követelése nyugtákon 1869 évtől 1875-ig körüibelől 1330 írt 50 krajezár.

(i) A nyíregyházai ag. ev. gymnázium által rendezendő sorsjátékra újabban adakoztak: Kelemen Jánosné egy horgolt dohányzacskót; Nikelszky Mari egy pár hímzett papucsot; SáUram, nekem úgy tetszik, mintha a mellékszobában valaki lenne — mond az idegen.

E hangot mintha vaahol már hallottam

Rám se ügyeltek.

— Muki hallgass rám! Véged lesz én tudom; ne whistezz, tudod, hogy örökösen megveszted; inkább játszatok máriást vagy azt az általam gyűlölt „dur nyit. “Vagy menjetek kardra. Muki! neked úgy is vannak vivókardjaid, azzal úgy sem sérthetitek meg veszedelmesen magatokat. Nem, az nem lehet, hogy amaz irtózatos nemét válaszszátok a halálnak. Uram 1 legyen ön könyörülettel e fiatal ember iránt 1 Becsületemre! Muki a legroszabb kártyás; a „dumyi“-ban mindig neki tisztázzák be az orrát. .. Felelőssé teszem önt Isten és a világ előtt!...

Semmi hang, semmi felelet; egyetlen szóra se méltatták az én ajánlatomat; ez már bántott.

— Ez hát a hü barátság jutalma, hogy bezárva tartasz — mintegy gonosztevőt. Oh, hogy meg kelle ezt érnem! Ha ki nem nyitod te Muki, vállamon viszem ki ezt az ajtót, mint egykor Sámson, akkor aztán adok én nektek wbistet, a melytől viszketni fog a hátatok)