Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-16 / 20. szám
20. szám. IV. évfolyam, 1875. Ny iregyháza, május 16. ~S -Sj-^ 1 Kiáflzelrti árak : Egész évre . .. . 4 frt. Pél évre . ' . . . . 1 2 p J Negyed évre^. . . ._ . . ,, 1 „ Szerkesztői Iroda és kiadói hivatal, — ? hová a lap szellemi részét tárgy azó klll- dein én vek, ugy szinte a hirdetések a minden felszólamlások iutézendök: a helybeli ref. lelkes;.! fák. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek* bői fogadtatnak el. \ ? A kéziratok nem adatnak vissza. Hind ó-liivn tál, | } Minden pénzktildemények ugy elöflze* tési, mint hirdetési dijak: Vitéz Mihály uéiiztáriiokhoz Kemecsére (posta helyben) Iutézendök a^r-»nr-|g!ro.g§HB SZABOLCS. Vegyes tartalmú lietUap. Megjelenik minden vasárnapon.-&—a—® Hirdetési dijak : Mlnilqm 4 bűibe. p»H»-«,r «cjac.rl hír- daté.nSl 5 kr., tBbb«;8rIn<Sl 4 kr. Terjedelme» blrd.tíi.k tBbbir.Srl bulk- tatái», kédumübb röUétéledc ■>*» •»*- közölhető. Minden eure, beiktatás útin klnottir- illatúk 30 kr. A nyílt-térben minden három taaiibo» garmond-sor dija 20 kr. A? előfizetők, a hirdetések megszabásénál, 207,-nyi kedvezményben részesülnek. Kiadó-tulaj donosok: Lukács Ödön és Vitéz Mihál^T w •4» Pünköst ünnepén. 1875. Motto: „Minél több isten- és emberszeretet, annál kevesebb önszeretet ; — minél gyorsabban mozog a bolygó csillag a nap körül, annál lassabban forog önmagában.“ Jean Paul. Támadj fel teljes pompádban, s dicső ragyogványodban te üdvözitő láng- sugára az első piinküst Ünnepének : szent lelkesedés! . . . Jöjj, hamvaszd el azon kötelékeket, melyek mesterséges hálózattal fogták körül az emberi sziveket, s kötözték a föld porához a magasba vágyó lelkeket. A szellemvilág boltozatának ragyogó csillagai: a nagy eszmék és gondolatok a közöny és önzés felhőpalástjába burkolóztak! Tépd szét e rettegést gerjesztő sötét palástot! Az emberiség, a világ nagyrésze hazugságokkal ámitja önmagát a társadalmi s politikai közélet terén, hogy a százados bilincseket, — még ott is hol az idő rozsdája megszakgatta azokat, — újra megerősítse, hogy következendő századok, sőt ezredévek életét lehelje bele! Jöjj, állitsd ellenébe világokat ujjászülő hatalmadat, hogy megeső rdüljenek a bilincsek, és e hangtól megreszkessenek az önzés zsarnokai, Kétkednek az igazság és szabadság gyözedelmében, mert kisebbségben vannak annak apostolai; azért csak úsznak tovább az áradattal, mely szemetet hord sötét hullámain! Jöjj, mutasd fel e nap dicső emlékét előttünk, midőn nehány igénytelen apostol érvényesíteni képes vala a nagy tömeggel szemben az isteni igazságokat a lelkesülés hatalmával. Mi lett volna a keresztyénség nagy eszméjéből, ha az apostolok lelkesedésének lángját meg oltotta volna a közöny és gúny, mely fellépésök alkalmával keményen megtámadta őket? — Nehány vonás a történelemben, melyen már rég átcsapott volna az idő! Ha meg vagyunk győződve elveink jogos, igazságos voltáról, ne ügyeljünk reá, bár mit mondjon az önzés és kételkedés! . . . E nap emléke támaszsza fel bennünk a lelkesedés szent lángját, s küzdjünk nemes bátorsággal, a győ- ! zedel.m nem fog elmaradni! Ne hallgassunk reá, ha ábrándnak nevezik nemes törekvéseinket, álljunk szilárdan s rendületlenül s a józanság negélyzésében megküvesült szivek termő földdé Iá- 1 gyulnak s virágokat fognak teremni lelkesedésünk sugarának ellenállhatlan hatása alatt. Az igaz lelkesedés olyan, mint a nap, elűzi a telet, felnyitja a patakok bilincseit, kicsalja a virágokat, az erdők lombkoronáit, dalra hivja a természet dalnokait; nyomain valóban felpezsdül a nemzetek óhajtva várt tavasza. A pünkösti lélekre: a lelkesedés lelkére van ez idő szerint a honpolgároknak legnagyobb szüksége! . . . Ez ellensúlyozhatja egyedül ama fásult közönyt, melynek feneketlen örvényében nehéz csapások, sikertelen küzdelmek, fájó csalódások taszították a nemzetet! Jöjj azért lelkesültség szent lelke! Teremts közöttünk uj eget és uj földet, — mint az első pünköst ünnepén, — melyben lakozik az igazság, jog, erény, szabadság és testvériség! Csák Jenő. A mi „rósz cselédeink.“ Magyarította Mandel Mihály. „Hat már csakugyan nincsenek többé jó cselédek ? S honnan jön az ?“ Mint gyuröppentyük estek e kérdések egy nagyobb női társaságba alá, melyet Csörgeiné vendégszerető háza hozott egy kedélyes ozson- nára egybe. A fesztelen, vidám társalgásnak játszi szellőjét e fentebbi kérdés erősebb fer- geteggé változtatta át, mely a kedélyek hullámait meglehetősen felverő. „Azt mondhatom nektek, barátnőim,“ kezdő Balsainé, „az mind csak az uj divatu vallástalan nézetekből jön, melyek mai napság még a cselédek s munkások között is erőnek erejével 'elterjesztetnek. Mióta a szakácsnők kalapot viselnek, s a munkások képző-egyletébe fut kosnak,' azóta oda vannak a régi jó idők. Nevethetnénk rajta, ha vérig nem kellene boszan- kodnunk. Különben egy olyan korban levő nő, mint én, utóvégre már nem sokat gondol vele, 1 mert én nem érem el; de önök, fiatalabbak, I talán még mindannyian emlékezni fognak reá midőn majd senkijök sem lesz, ki drága pé zért s jó szóért házi munkájok elvégzésé leereszkedjék.? S az öreges nőnek kötőtűi hevesebbe, csörögtek, mint az előtt; , „Engedjen meg kedves nénikéin,“ szolt némileg felhcvülten egy kis fiatal nő, Dombai szerkesztőnek neje, „a munkások képző egylete legkevésbbé sem oka a cselédek rosszabbulásá- nak ; különben én nem is találom oly égbekiáltó rószaknak a mostani cselédeket. A régiek sem igen voltak csupa eszményképek s a közmondás is azt tartja: Jó gazda, jó cseléd.1 Egyszer egy igen kitűnő nővel beszéltem egy oly egylet eszménye felett, mely a cselédek javítása czéljából volna alapítandó. Az én Bor- czám a konybaajtón keresztül figyelmesen hall- gatódzoft beszédünkre s miután az a nő már elment, azt,mondjn hozzám: ,Az nagyon szép a javitóegylettel, de nekünk cselédeknek is kellene ám egy ilyen javitóegyletet alakitanunk az ,.. asszonyságok részére.8 Az egész társaság nevetésre fakadt, csupán Balsainé moqdá megvetve,: „E szavakért az illetőt azonnal elbocsátottam yolna szolgá- atomból 8 < ;, „S miért ?“ viszonzá a javithatlan szer. »észtöné. „Nekem nem volt okom e ezélzást magamra vennem.8; A ki ekkép szólt, az egy gömbölyded; mamácska volt. „Ha minden áron rósz •e akartál volna szert tenni, még akkor I betted volna azt jobban, mint a hogy ited. Tisztelet jó s meleg szivednek; de il iegjártad vele. Biztosíthatlak, ha Liza ó ft L . ; z á m jött volna azzal, hogy a vizet nem birja hordani, ekkor mindén teketória nélkül azt feléltem volna neki: „Akkor holnap más fogja hordani," s meghiheted, hogy korsóját szép nyugodtan kezébe vette volna. Nem» magával a jósággá) nem érünk semmit, e mellett még kellő szilárdaknak is kell lennünk és szigort mutatnunk, még mielőtt arra szűk« ségünk van. „Ebben teljes igazad van Irmáin,8 hangt róttak Ftirtösfté szavai. „Kell, hogy szigorúak legyünk irányokban, mert különben elbizakor dottakká lesznek. Bennünket mintegy termát szeles ellenségeiknek tekintenek, kiknek csupán a szükségtől kényszerítve szolgálnak. A viszonyt tehát nekünk is egész józanul kell felfognunk s jogainkat szigorúan oltalmaznunk.“ „De el érte-e valamikor az ily alapelvek mellett, hogy cselédei hűséges ragaszkodással viseltessenek az Ön személye s háza iránt ?? kérdő lágy csengő hangon a fiatal házi neve- löné, ki eddig csak csendesen, hallgatott, > de szép sötét szemeinek mély szelletndus tekintene hangosan elárulá, hogy nem keveset gon* nDe kedves Ellám;8 szóla Dr. Lenkéné a dolkodott már saját s mások sorsa felett, fiatal szericésztőnéhez, „hűld el nekem, hogy a Van-e általában valaki, a ki ezt a mai legjobb banásmoddai smn képes^ az ember ma^id5ben' eléri o* kérdé Fürtösné. iának hú s ragaszkodó cselédeket /szerezni.. ... . „ . Cselédeimmel mindig oly jól, oly kíméletesen „Nincs, valóban nincs egyezett vele bánok,.» mennyire csak lehet. Múlt évben is Balsainé szive mélyéből meg. Ragaszkodást a lakásunkat csupán azért változtattuk, mert Li- J'Selédségnél mai napság hmba - keresünk tob- zám, kivel igen meg voltam, elégedve, azt Ezelőtt egy cselédet t)z-tiaei|két évig tar- mondta, hogy a Vizezi. nem birja a negyedik tottunk, s most ? Ah Istenem 1 most már ,8 o- udyarbó1 az emeletre felhordani. Kezdetben ^ á‘-nak mondják, ha egy évig szolgálnak igeit jól is viselte magát gondoskodott minden- eST “my®®- . ről-és ápolt .mikor gyengélkedő Voltam. Mond-I »Nznfm * 1“a*a‘ hatom, ügy tartottam, mintha saját uyerme- szerkesztené. „Nekünk pedig fel kell hegyiem lett volna. De. már egy félév múlva egy nunk az ős patriarchális^ nézetekkel. A cselé- neveletlen hánytorgó hangot kezdett felvenni,’ dek is kezdik megérteni, hogy ők nem rab- melyről jó módon hiába igyekeztem őt leszok- szolgák s két hely közt természetesen minden- tatai. Mindinkább igényteljesebb lett, folytono- kor azt választják, melyet jobbnak s kedve- san czicz1 mázasra és sétálgatásra gondolt s főbbnek hisznek. A társadalomnak minden más mulaszthatta kötelességeit, miközben minden- osztálya is saját előnyeit tartja szem előtt, napi kiadásaira pőttön-nőttek, a nélkül, hogy ™árt ne tennék hát ezt azok, kiknek épen a ki tudtam volna mutatni» hogy mi által. Végre legnagyobb szükségük van rá ? Különben pedig esetlegesen azon felfedezésre jöttem, hogy Li- sokszor magok a gazdasszonyok okai a za egy minden tekintetben méltatlan terem- gyskori cselédváltozásnak: ^ többet ígérnek, téssé fajult s kénytelen voltam őt egyszerre va8y ,ma3 csalétek által igyekeznek szomelküldeni. Azt fogod talán mondani, hogy ez szádjaik cselédjeit magokhoz csaló ............. cs ak egy egyes eset ; de én biztosíthatlak, | Ideje sem maradt szavait befejezni, oly hogy bármily bizalmat tanúsítottam minden nagy vihar tört ki egyszerre az ingathatlan leány iránt, az ő részéről soha sem találkoz-1 s haladást pártoló szerkesztőnő ellen, tam a hűség jutalmával. Bizony ez nagyon I A vita e perc/.ben azon vonzó stádiumba szomorú.8 jlépett, midőn mindenki beszél, s a nagy zaj„Ne vedd rósz néven kedves barátnőm, ban senki sem hall egy szót sem. E lármában de a te történeteden majdnem nevetnem kel- j Dombainé annyi szabad tért veszített, hogy TARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) V. RÉSZ.. Az athelsta. (Folytatás.) Mit volt mit tenni jegyző uramnak, mint szépecskén utáuna vándoroltatni egyik bajuszának a másikat is. Ollót akasztott neki s levágta epedé sóhajtások közepette. A lelkész nem folythatott el egy mosolyt, midőn e benső küzdelemnek szemtanúja vö t, nem is gondolta, hogy nem sokára neki is hasonló érzelmeken kell keresztül mennie. Másnap ugyanis jött a rendelet kemény hangon irva, hogy minden becsületes honpolgárnak le kell vágni szakállát, bajuszát, s különös gond volt e tekintetben forditva különösen a kálvinista lelkészekre, kik köztudomás szerint, kivált abban az időben, szakáit és bajuszt viseltek. Tornai uramnak szakála s bajusza kitűnő példány volt a maga nemében 1 Másnap a meg- nyuzott képű jegyző nem palástolható kárörömmel adta tudtára tiszteletes uramnak, hogy két nap múlva tartozik levágni szakálát és bajuszát. Tornai uram először egyet nevetett, de midőn a rendeletet meglátta, mély belső felindulás tölté el egész valóját. Nem egyedül az fájt neki, hogy férfiúi | ékességétől meg kell válnia, bár az is nyugta- anságot okozott:; hanem igenis ez a gyérméké ssékig vitt féltékeny kedés, önkény és zsarnokság, mely az akkori kormányt, mint haza- s nemzetellenest silánysággá törpitette előtte. Most már az emberek előtt talán hihetetlennek is tűnik fel az, mely az 50-es évek elején komoly valóság volt. Pedig ez egyáta- lán nem az iró fantasiájának szüleménye. Azon időben még arra ügyeltek, - hogy áll az em-| bernek bajusza, s nem egyszer történt, hogy az ellenszegülőket egy ártatlan bajuszért vagy egy bozontos szakáiért ott tartották a hűvösön egy pár hónapig, vagy egy esztendeig is, vagy ha épen udvariasabbak voltak az illető kormányközegek : becsipeték az engedetlen polgárokat, s ott a hivatalszobában levétették szakállát, bajuszát, hogy csak sirva nézett utánna, s midőn a tükörbe tekintett, megbot- ránkozva kérdezte magától Zebulon bácsiként: „én vagy ok-e én ? 1“ — Vagy a nyelvét nyújtogatta ki magára. Hogyan tarthatta volna fel tekintélyét egy oly kormány töltött fegyver és feltüzött szuronyok nélkül, mely intézkedéseiben az ön-1 kénykedésnek ily gyermekességig nevetséges fokára sülyedt alá ? Ama méltóság, melyet egy kormánynak, még ha zsarnokság felé htjlik is az, fenn kell tartania, az efféle túl vitt szeszélyeskedést, vagy ha ugy tetszik féltékenykedést határozottan ki kell zárnia intézkedéseiből, ha azt akarja, hogy tekintélye legyen, s utón útfélen méltó gunytárgyának ne legyen kitétetve 1 E kornak, talán örökre feledésbe ment, mert rejtve őrizgetett gunyirodalma, mely napvilágot nem látott soha, — érdekes képeket fog nyújtani idők múltával annak, ki egyes termékeit felfedezi, amaz időszakról, midőn még a szakái s bajusz viselés divatját is ukdz-ok határozták meg. Mit volt mit tenni, minthogy Tornai uram is megváljon férfiúi ékességétől, s most már együtt szomorkodjanak, vagy nevessenek jegyző urammal egymás rovására. Szerencse azonban, hogy a Tornai uram levágott bajusza túl érte e dicsőséges kormányt! '^RequieScdt in pace.8 a * * Az 185*-ik év szeptembernek egyik délutánján együtt találjuk a lelkész házánál Kolozsvári uramnak családját, a jegyzőt és számos vendégeket. Ebéd után a lelkészlak délnyugati oldalán a ház ereszére felfuttatott szőlő lugas alatt ül a közönség, a férfiak bodor füstöket ereszgétve beszélnek a napi eseményekről, si minthogy abban az időben a delejesség hatásáról nem csak a tudományos könyvek, hanem magántársaságok is sokat beszélgettek: itt; is az képezte a beszélgetés tárgyát. Divatos rajongással űzetett abban az időben az úgynevezett „ asztaltánczoltatás “ „íróasztalok8 titkos felfedezései etc. etc Ki ne tudná, hogy azok, kik valami titkot óhajtanának tudni, különösen az ábrándozásra hajlandó nők, mohó vágygyal ragaszkodnak minden ilynemű misztériumok után. A lelkészné egész oda tapadt figyelemmel hallgatta az érdekes beszélgetést. Egyik állitá, hogy ő maga is jelen volt egy úri társaságban, midőn egy óriási diófa asztalt kézrátétellel az átkölesönzött delejfo Íjam áHá) annyira niegtánczoltattak vagy buszán, hogy teljesen szélyel hullott, s még midőn összetört is ugráltak a földön egyes darabjai. — Még az semmi, állítja a másik I Ő látott itt meg itt egy delejes betegségben levő 16 ■éves szép leányt, kitől önkívületében nem tudtak olyat kérdezni, melyre szabatos feleletet ne irt volna a bárom lábú kis varázsasztallal, még pedig a mit mondott, mind igaz volt és megczáfolhatlan. Épen jelen veit a (társaságban egy nő, kiről már emlékeztünk, a lelkész fogadott leánya, ki valóban ily delejes betegségben szenvedett, s minthogy abban az időben, mint mondák, divat volt ez, még három lábú asztar lát is magával hordozta. E beszélgetés közben minden szem a fiatal nő felé fordult, mindenki személyesen szeretett volna meggyőződni & dologról, nem áll' atott tehát ellent a sok kérelemnek, fel kelle állítani a kis jósasztalt. Lege’sőben a tiszteletes asszony kérdezett a kis asztaltól, s kiről kérdezhetett volna másról, mint távolban levő gyermekérői. Midőn a kis jósnő elhelyezkedett, s átszellemült képet öltött, a jegyzőt ideges bor- zadály futotta végig. Különös valami, talán következetlenség az az istentagadó erkölcstelen emberekben, hogy mig az Isten léteiét, sőt minden oiyat kereken tagadnak, mely az emberi érzelmeket nemesebb irányba terelni képes, pusztán azért, mert tapasztalataik határán kivül esik *. addig leikök egész erővel a babonásig felé hajlik, Is ennek körében a legnagyobb képtelenségek- |nek u hajlandók háteU adni. Talán abban
