Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-09 / 19. szám

10. szám. Nyíregyháza, május 9. IV. évfolyam. 1875. Előfizetési árak < vre 4’ írt.- - - _ , Fél évre Negyed évrrf . • • *. 1 Szerkesztői iroda és kiadói hivatal, — hovA a Up szellemi részét tárgyszó kül- deméqyek, úgy szinte a hirdetések s minden felszólamlások fntézendok: n helybeli ref. lelkeszi Ink. Bórmentetlen levelek esek ismert kezek­ből fogadtatnak el. 'A kéziratok nem adatnak vissza. Klndó-hiviitnly Minden pónzküldemónyek úgy előfize- . téei, mint hirdetési dijak: Tltéi Mihály pénztftriiokhoz Kémé cséré (posta helyben) lntézendtík. SZABOLCS. % ^■ ‘gyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. K.iadó-tm£jdonosok.:XiUltéos Ödön és "Vitéz Mihály. rs Hirdetési dijak: ? Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hir­detésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beik- tatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- közölbotö. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 20 kr. f Az előfizetők, a hirdetések meg- I szabásánál, 20%-nyi kedvezmény- f ben részesülnek. a Hivatalos. A honvédelmi .miniszter' a közŐ3 hadse­reg és honvédség' számára szükségelt lóállitás tárgyáhah következő reudeletet intézett a ha lóságokhoz: A hadsereg és honvédség lószük­ségletének első kivetésé az 1870. évi X£.. t. ez; *8i :§-á 'alapján az' 1869. évi Ilfl-'t. cti. ér­telmében végrehajtott népszámlálás alkalmával talált lovak számának arányában történt. Ezen kiütést arány azonban ugyanazon §. 2 dik bekezdése szerint a törvényesen eszkózlendő lószámlálásig mafadliatván érvényben, a szük­ségéit - lómefinyiség a m. bir. beiügy miniszter­rel; 1 illetölég-1 Horváth-Szlavón-Dalmáturszágok babjával és'a m. kit. föltfmiv. ipar és keresk miniszterrel égyetértöteg minden törvényható­ságba az 1878. illetőleg 1874. évben összeírt s a törvényhatóságok által hadi szolgálatra al­kalmasnak talált lovak száma arányához képest egyenlő, és pedig a hátas lovak 13 V2, hámos lovak 35, a malhás állatok 5 7* százalékkal számíttattak és vettettek ki. Az ezeu kive­tésről’ szóló kimutatás, melyben azon számok is, melyekkel a törvényhatóságok által alakí­tott e^yrs lóállitási bizottságok, a múltra nézve megjelöltettek, továbbá az állítási és fize­tési helyek is kitüntetve vannak, a hatóságnak npgküiáettek.1 De mivei a hadsereg mozgósí­tása esetében u lovak avutását őt nap alatt be kell fejezni, egy-égy lóállitási bizottság fel­adatául pedig naponként 100 darab ló avatá­sánál többet kitűzni alig lehet, az 500-at meghaladó lójutalék felavatására, valamint oly helyeken is, hol egy bizottság a járás-kelésre szükségelt ‘ idővesztése miatt a kitűzött idő alatt 500 lovat sem képes felavatni, külön bi­zottság alakítása szükségeltetvén, tekinteitel arra, hogy ő os. és apóst, felségének még ez év májas hó folyamábun jelentést kell tennem: Felhívom a hatóságokat, hogy a már alakított egy bizottságon kívül, még egy bizottságot, szükség esel eben "rendkívül tartandó közgyű­lésben az előbb idézett t. ez. értelmében ala­kítson, s tagjainak neveit és lakásait nekem minélelőbb, de f. évi május hó 15-ig okvetle­nül, jelentse be. — Az ujooan alakítandó bi­zottságok számát s a lóállitási helyeket elő­tüntető kimutatás mellékelve van. Községi és közigazgatási dolgok. „Önkormányzat, autonó­mia!“ Az ezen szavak által kifejezett, kor­mányzási formáéit rajongásig lelkesül az emberiség szabadabb, függetlenebb, humánusabb gondolkozásu és báiran mondhatjuk, hogy: nagyobb része, úgy polgári, politikai, mint az egyházi életben. S minden független nagy iró és gondolkozó el is ismerte, ki is fejezte, hogy ez az emberiség, illetve a hazafiak nemesebb érzelmű és emelkedettebb gon­dolkozásu, tehát lia kisebb is talán, de jobb része a politikai életben, a r e s p u b 1 i k á t. E miatt indítványozták, sürgették alig pár évvel ez előtt, sőt óhajtják ma is hazánkban is a felvilágosult, liberális gondolkozásu rom. kath. az önkormány­zatot, az autonómiát, a protestánsok pél­dája szerint. Az önkormányzat azonban úgy az egyéni és társadalmi, mint az állami és egyházi életben az erkölcsi érzék — s szellemi képzettségnek igen magas fokú fejlettségét követeli. Az önkormány­zat szellemileg s erkölcsileg nagykorúvá lett embereknek való csak egyedül; hitem szerint. Mert roppant felelősséggel jár. A ki e felelősséget felfogni nem bírja, annak autonómia nem való. Nem; mert — mint példák is igazolják — borzasztó következményeket idézhet az elő s ve­szélyes, bűnös s az emberiséget leala­csonyító dolgokat szülhet egyéni, társa­dalmi. állami és egyházi életben egy­aránt. Törekvésünk fő czélja legyen hát nekünk magyarókul, hogy: egyem egyen nagykoruakKá legyünk szellemileg és erkölcsileg mielőbb!. i. t • Hogy hazánkban ősidők óta, az önkormányzatú megyék, a haza védbás- tyái voltak: e felett ismétlésekbe eső, dresériákat tartani nem ákarok. Ki nem hiszi: olvassa a történelmet. Azt sem akarom részleteden felemlegetni, hogy épen a mi időnkben is, a protestánsok, vérrel szerzett s drágán őrzött autonó­miájukkal hogyan váltak a hazának végváraivá, s a prot. iakolák jellegének fmtartása, megőrzése által a hazafias szellemnek menedékeivé. Nem akarok itt soká időzni. Mert bármely magasz­tos tárgyak is ezek az elmélkedésre: azok fejtegetése most felvett tárgyamtól messze vinne. Mivel én most csak a köz­ségi, képviseleti alapra fektetett, önkor-1 mányzatról s az ezekkel járó felelősség­ről, tehát kötelességekről akarok egyet- mást elmondani, á mint e képviseleti önkormányzatot az 1871. évi XVIÍI-ik t. ez. megállapította. A községek jogai és kötelességei s az ezekkel járó felelősség, a hivatkozott XVIII. t. ez, III és VII. fejezeteiben van elég részletesen körvonalozva. Hogy megyénkben a községek s a községi képviselőtestületek miként érvé­nyesítik jogaikat, mily mérvben teljesi-. tik az oly nagy jelentőségű önkormány­zati joggal járó kötelességeket: a me­gyei szolgabiró urak és a megyei t. bi­zottmány a megmondhatói. Hanem, hogy a képviselőtestületek felelőssége merő illusióvá lett, igen sok községben: arról már van némi tudomásom. És épen e miatt szólalok fel, e rövid czikk kere- retéhez mért általános vonásokkal kör­vonalozva a jelen helyzetet. Úgy tudom ugyanis, hogy a tör­vény 58, 102, 114, 117, 128 és 129. §§-aiban megirt kötelezettségek és felelősség csak a levelen van, mint az egyszeri levélvivő rákjai; de a valóság­ban talán sehol, vagy legalább nagyon kevés helyen. — En igy ismerem ? körülményeket. Rendezett tanácsú vá­rosunkról e czikkben tudni sem akarok, csak a kis és nagy községekről beszélek. Mert, hogy mindjárt példákkal bi­zonyítsak, ha a közköltség kivettetik is, azaz, elkészül a költségvetés s a me­gyei bizottmány is helyben hagyja, az 58. §. szerint, mit ér, ha a zárszám­adások soha meg nem tét tnek; ha a kivetett költségek — hova fordításáról évekig nem történik említés, akkorára pedig sok dolog kihal az emlékezetből. A leltár nem nézetik át, mint a 102. §. rendeli. Az előbbi év pénztári marad­ványai tehát hevernek, természetesen a ládafijában. vagy a hátrányosoknál, vagy a pénzkezelőknél, ki tudja, hol? azt csak a zárszámadások mutathatnák meg. Vagy forgathatja is talán valaki, persze hogy nem a község, hanem sa­ját hasznára. így az uj költségvetésben az előbbi év pénztári maradványáról említés sincs, a 114. §. rendelete elle­nére. Semmi sem bizonyos tehát, csak az, hogy senki sem tudja, mit tart meg a községi elöljáróság a 117. §. értel­mében, mit nem. Pedig ott az van meg­írva, hogy: „a községi elöljá­róság felelős a költségve­tés szoros megtartásáért.“ A számadásokat kis és nagy közsé­gekben a képviselőtestületek vizsgál­nák meg a 128. §. értelmében; de én tu­dok reá nem egy példát, hogy fel sem veszi a képviseleti gyűlés ezt teendői közé, sem az őszi, sem a tavaszi gyűlésen. Tudok reá példát, hogy a számadók ma­gok követelik számadásaik megvizsgálá­sát 6— 8 év óta, nem is hallgat rájok senki! . . . vagy legfóllebb azt felelik Pató Pál ur szavaival: „Eh!! . . .rá­érünk arra még!“ Bezzeg a! . ! De az ember nem él örökké. S ha meghal: szá­molhat majd az özvegy és árva arról a miről mitsem tud. ... Az ily számadásra szokták aztán mondani, hogy: „Sirva 'nézhet utánna!“ . . . A megvizsgált számadások a tör­vényhatósághoz lennének felterjesztem dők a 120. §. szerint . . . De idelent sin­csenek megvizsgálva: mit terjeszszenek fel? . . Aztán se nem kérdi, se nem kéri ezen számadásokat senki. S igy a községi képviselőtestülek sem veszik komolyan a felelősséget: a törvényhatóság sem intézkedik elég eréj- jel; mert nem parancsol rüjok, hogy a megvizsgált számadásokat felterjeszszék. Ebből világos, hogy nem lehet tudni: pénze van e egyik, vagy másik község­nek, avagy adóssága ? Nem kiskorúság jelei é ezek az ön- kormányzat körében?! . . Legyünk már valahára nagykorúak! Ne álmodozzunk, ábrándozzunk mindig újabb tervezetek­ről, hanem lássunk munkához; az elfo­gadott s törvénybe iktatott tervnek va­lósításához. Tele torokkal kiabálunk ön- kormányzat után, de a vele járó köte- Tessé^eket, felelősséget semmibe sem vesz- szűk. Járásunk közszeretet, becsülésben álló szolgabirája szokott körutakat tenni őszszel és tavaszszal. Nem lenne-é taná­csos ilyenkor a számadásokra nézve min­den községben kérdést tenni, s az adott feleletet a törvényhatóságnak, azaz a bi­zottmánynak jelenteni, akár kedvező, akár nem. Ez a/.tán a nem számoltató képviselőtestületekkel csak tenne talán vaiamit?! . . . Azt tartjuk, hogy a sh tónak köte lesisége volt rátenni e sebre kezét s fel­hívni a t. m gyei bizottmány figyelmét a községi képviseletek iránt. Felhívni, hogy ezeket az évenkénti zárszámadá­sok megvizsgálására utasítsa szorosan, s e számadásokat felülvizsgálat végett, be­kérje. Én az önkormányzatot lelkemböl szeretem s nagvrabecsülöm egyénben, államban, egyházban, társadalomban egy­aránt, de komolyait veszem ezt, azaz a felelősséget és kötelességeket velejárónak tartom. E felelősig- és kötelességre való emlékeztetés czéljából vettem igénybe a sajtót^, az önkormányzat s minden intéz­ménynek. eme hatalmas támaszát, gyá- molát., sőt az autonómiának édes test­vérét, hogy általa egy nagy baj, egy bel­ügyi kérdés el arapódzására ujjal mu­tassak. A kik azzal kérkednek, hogy a sajtó figyelmeztetését számba sem veszik, fon­tolják meg, hogy ez nagyobb hatalom minthogy felsemvevéssel tevékenységét megbéníthatnák, nagyobb erő és hata­lom, mint gondolnák, s azokat is elsöpri, a kik gzámbavenni nem akarják! Végül: ha az a legjobb barát, — ki hibánkat nem takargatja, kerülgeti, leplezgeti, banem szembe mondja: akkor én im e kötelességet megtettem. G. P. Csevegések. A papokban egy barátommal a nőnevelés, nőemáncipatio, s a közoktatási miniszternek a nők hiúsága, határt nem ösmerő fényűzése s ezek miatt sok család tönkre jutását jelző Vádjáról beszélgetvén, — mely vádat a kép- viselöházban, az ország színe előtt elmondani elég férfias bátorsággal birt: a barátom azt ál itá, hogy ő, egy s—i zárdabeli nevelésű serdülő leányka s egy házi nevelésben részesült, de józan miveltségü nő közötti, következő párbeszéd fültanujának lenni elég szerencsétlen vala. Közöljük.e párbeszédet némi megjegyzé­sekkel a nőnevelés barátainak buzdítása vé­gett. És kinek-kinek figyelmeztető példáu1. * # . * Ágota (falusi leány): Mond csak kedves Szerénám: hát csakugyan olyan szigorú az a zárdái élet, hogy a zárdabeli nők és növendé­kek a külvilágtól teljesen el vannak zárva? s viszont: a zárdából egészen ki vannak re- kesztve a világiak? No tudod a férfiakat értem. Szeréna (zárdában nevelt leány): Ha- haha 1 édes Ágotám 1 te ugyan félre vagy ve­zetve. Beli kevéssé vagy ösmerős a zárdái élettel és neveléssel 1 Csak igazán meglátszik rajtatok falusiakon s rajtad is kedvesem — bocsáss meg e bizalmas megjegyzésemért! — a földhöz ragadt gondolkodás 1 Hanem hát figyelj csak kissé rcám! Elmondok neked egy epizódot az én időmből, a mi részint szemeim előtt, részint velem történt az s—i zárdában. Tehát egykor Martba schwester (a világ­ért nem eresztené ki Szerénke a száján e szót, hogy nővér; mert ő is, mint minden zárdái nevelésű nő, abban keresi s véli rejleni a műveltség titkát, bogy idegen, sokszor épen nem odaillő szavakat habar beszédébe. Külön­ben mai napság ez nem egyedül az ő hibája! Á felületes, zárdaszerü műveltséggel bíró nők a társaságban az által akarnak tündökölni és szellemdusnak látszani, no meg tudomá­nyosnak is, hogy 3—4—5 idegen nyelvtől szedik, rakják beszálgetésökbe a műszavakat s szólásmódokat. Féregnek, pattognak, sokszor nyaktekerve bukfenczeznek a miveit tár-' sa 1 gó nő nyelvén: latin, görög, német, fran- 1 czia, angol és olasz szavak; pedig a magyart sem tudják szabatosan írni és nyelvtani sza­bályok szerint hangoztatni;) tehát egykor Mártba schwester, mond Szerénke, épen fraú- czia órát tartott, midőn szobaleánya jelenté, bogy a szomszédos előteremben látogató vára­kozik. Mártha schwester engedőimet kért, hogy megnézhesse: ki az? elfogadható-é? Ó ment ki elől tudod, a szobaleány utána. S igy a félig nyílt ajtónál alkalmam volt látni: mint karolta át hirtelen Mártha Schwestert az azt ifjú, kit bent is, de az intézet előtti járón még több­ször láttam sétálni, fel-feltekintve az ablakokra, s láttam, mint ölelte kitárt karokkal a schwes­ter a szép, barnapiros ifjút. Aztán tudod édes Ágotám, az óra ekkor félbemaradt. Mártháék bementek az ő szobájába a kedves vendéggel s úgy látszik, hogy sóvárogva várt becses lá­togatóval. Nekünk pedig megtilták a bemene­telt hozzá, míg vendége el nem távozik, még pedig szigorúan . j I Ágota (közbeszól): Hadd el kedves Szerénám; szinte lehetetlennek látszik, a mit beszélsz. Hadd ell nem kívánok bővebb felvi­lágosítást a zárdái nevelésről... Szerénke: Csak pár pereznyi türe­lemre kérlek még kedves Ágotám, mig elmon­dom, hogy fizettem én aztán a schwesternek az óra félbeszakításéi!. Tudod ez a Mártha szives, nyájas volt hozzánk mindég; de ha ki­hágást, rendetlenséget vett észre, kérlelhetet­len volt és szigorú. Egyszer engem is valami kis hibáért rosznak, erkölcstelennek czimezett. Én meg tudod, szinte megfeledkezve fegyelem­ről s magamról s emlékezve a tiltott látoga­tásra,— visszamondtam neki: „erkölcstelen maga!“ . . . Ágota: Jaj édes Szerénám 1 most már komolyan kérlek, hogy ne beszéljünk többet erről . . . (Elég is ennyi, hogy egy ártatlan, romlatlan kebelt megmérgezzen!) * * * A két fiatal leány tovább is beszélgetvén még egyről-másról, Szerénke megint beleszőtte a zárdái nevelési rendszert beszédébe, a pró­babálról való ábrándozáskor. Szerén: Tudod édesem, a próbabál persze bemutattatik ugyan az intézet nagy termében, de jóismerősét kiki meghívja okkal- móddal. Természetes, hogy az ifjúságnak szine- java a legszebb, legelegánsabb s legmiveltebb ifjak jönnek ott egybe, s igy szebb mulatság is van ott, mint itt kint; nem oly zagyva mindenféle emberekből. ’ Ágota (közbeszól); Ekkor a Schwester is, a növendékek is szabadon társalognak a kivel tetszik és azzal is tánczolnak ? 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents