Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-02 / 18. szám

Ny troff vhá7a, május 2.

*< ' ■ *

48# szám.

IV. évfolyam. 1875.

Kliflzrlést árak

Egén évre

4 Art*

Eg<3

Fél

___________________________

Ne

gyed évre . • • *VJ

jj|p flzoHenri

Szerkesztői Iro<U> k®'í* k jntézendök:

,„fl,Btás| pénzek, a lapba »Zimt |

ho.« »* ;16/lf, .x<iI.nili«ok küldendők:

C15S2^yMM*s»*taft nJtohnlrn- !

SZABOLCS.

Vegyes tartalmú hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

C*

Hirdetési dijak:

1 Minden 4 hnaáboa petit-sor «gyfuori hír- A IS (létéinél 5 kr., többszörinél 4 kr. 'V

I Terjedelmes hlrdotéaek többaz3rl beikig totósa, kedvezőbb fSltétolok alatt esz- közällietö.

Minden egyes beiktatás után kincstár*

illeték 30 kr. n '

A nyilt-térben. minden három hasábos . . earmond-aor diia 30 kr. ’ '

K.iadó-tnlaj donos ILL1NCZ GYULA.

garmond-sor dija 30 kr.

Az előfizetők, a hirdetések megszabáséinál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek.

•m*

i >

SS

Önállóság.

.Embertársának az leghívebb barátja, ki előmenetelére módot ád s igy szól hozzá: „fáradozz s magad légy jobb léted szerzője.“

Gr. Széchenyi István.

Alig van szánalomra * méltóbb az olyan embernél, ki megszokta már a járszalagon való vezettetést annyira, hogy úgy testi, mint lelki munkáiban képtelen egyetlen lépést tenni előre, mások befolyása és tanácsadása nélkül.

Az ilyen, csak a fél ember nevezetét érdemli meg, s hasonló az olyan teremtményekhez, melyeknek zabola, vagy ostor kell, hogy a járt utón megtartassanak.

Érdekes tanulmányt nyújt egy ilye11 embera „világ közvéleményével“ szemben, melyet t. i. a többség személyek, vagy napi és országos esemény felett hangoztat.

Saját magának véleménye nincs, igy azok után indul, kik kisebb nagyobb érdekeltségből, legtöbbször alacsony önérdekből, hivatva érzik magukat a fennforgó ügyben nyilvánosan szót emelni; s ez az oka, hogy gyakran a legszentebb ügy bajnoka, sőt még a méltatlanul bántalmazott is kisebbségben marad igazságával, s elvonulni, sót futni kénytelen a közvéleménynek minden oldalról feléje zúduló káromlásai ellen; de épen azért, mert a kissé mélyebb belátással biró, tudja, hogy a világ közvéleményét hangoztatók csoportja 9/io részében elvtelen emberekből áll, nem adhat sokat az ily közvéleményre, s megtartja mindig önállóságát, s habár nehéz az ár ellen úszni, még sem választja ennek kényelmes ellenkezőjét.

Az önállóságot nem lehet ajánlani eléggé az embereknek; e nélkül a legcsekélyebb hivatás közben sem lehet ura az ember helyzetének. Örökre igaz lesz Zschokkenak ama mondata: „Csak az nincs elveszve, ki önmagát nem hagyja elveszni.

Az önállóság függetlenség nélkül nem képzelhető! A munka a függetlenség lépcsője, a jellem az önállóság koronája.

Törekedjék azért mindenki önállóságra, saját hivatáskörében, mint iparos, mint ember; de törekedjék mindenek felett mint gyermeke a hazának s mint tagja a nemzetnek.

Önállóság az elvek terén!

ez adhatja meg egy honpolgárnak az igaz hazafiság nevezetét! Ki elvére alkuszik, akar a körülményekkel, akar egyes érdekhajhászokkal, az a csalóknak legalsó fokán áll, s mint ilyen, magasabb szempontból, a legkeményebb büntetésre lenne méltó.

A ki a munka, öntudat és ön- becsérzet hármas lépcsőjén felemelkedett, oly magaslatra jutott fel, honnan édes nyugalommal lehet lenézni az élet nagy ellenségét, ama nagy hatalmat: a múlandóságot; mig az, ki a kiindulás pontjáról az erkölcsi magasságra vezető lépcsőknek hátat fordítva, az önzés, tág elvüség és jellem-árulás mélységbe vezető utam halad, pénz és vagyonra szert tehet ugyan, de benső értéke csekélyebb lesz legértéktelenebb pénzdarabjánál, s ott alant a világtalan világban lesz elesett halottja a hazai és polgári erkölcsi világrendnek.

Törekedjünk azért önállóságra, függetlenségre! „Tanulj nélkülözni idegen segélyt, — mond Zschokke, — és hatalmas leszesz“!

Csák Jenői'

A helyzet képe.

Rétköz, 1875. ápril 20. *

Mottó: Vakolatlan háznak csúnya az oldala, .

De más csúnyább ennél most a Rétköz dala.

Tisztelt szerkesztő urT Midőn a franczi*- porosz háború folyt, sokat olvastuk a lapokban ezt a kifejezést „a helyzet képe.“ Én is megértve és tapasztalva helyzetünket a Rétközön: gondolkozóba estem, hogy erről a mi helyzetünk képéről irjak-e valamit, vagy nem ? Eszembe jutott aztán, hogy a hallgatás bele egyezést jelent, — közpéldabeszéd szerint — nehogy azt gondolják a körülöttünk levő vidé kék, és különösen a nyiri urak — mint fel- számithatlan kárainknak főfőokozói, — hogy mi itt — a mások által eltorzított helyzetképpel nagyon meg vagyunk elégedve; ha becses lapjában helyt ad czikkemnek, kifejezést adok vidékünk közérzületének és méltatlan szenvedéseinek.*)

Február utolján és mártius elején a mint a kegyetlen tél kemény pánczélját enyhiteni és lágyítani kezdé, a fagy és hó távozni kezdett, eltávozott az adóhajtó is a nyakunkról ezen emlékezetes és biztató szavakat hangoz tatva felénk, „Nem hagylak titeket árvául, ha nem ismét megtérek hozzátok“ . . Reményünk lehet tehát, hogy nem távozott el örökre, bár úgy lett volna, hanem mint mondá, ismét meg tér hozzánk, hogy mikor, azt ugyan igy egy szerre megmondani nem tudjuk, mert a mos tani uj kormányzati rendszer emberei, helyhez és időhöz kötve nincsenek, egyik jön, másik megy. Szóval, hogy adóhajtónk lesz, az sokkal

*) Tudósításait szívesen vesszük. Szerk.

biztosabb, mint az, hogy a szegény papok és tanítók államsegélyt kapnak ebben az évben, mert a magas minisztérium teljesen meg van győződve arról, hogy a szegény papoknak és tanítóknak nagyobb szükségök van az adóbajtóra, mint az államsegélyre.

Adóhajtónk jelenleg — hála istennek — nincs, igen de van szikszavas és ammóniákkal telt jóféle nyiri vizünk, és pedig nem csekély mértékben, úgy hogy kaszálóink alant fekvő vetéseink és tavaszi alá szánt földeink mind áldozatai lettek a nyiri urak által mesterségesen csinált sánczokon lefolyt kártékony vizeiknek. S a hol szép vetéseket lehetet volna szemlélnünk és tavasz alá szántanunk: hallunk béka koncertet, szárcsák, kacsák hápogását, ludak gágogását, melyek oly büszkén úszkálnak a nyiri urak vizén, hogy egy lőtávolságra nem is várják be a számítással élő istenfélő embert.

S most már, a ki tudja azt, hogy az adóhajtó, az uj nevelési rendszer vívmányára, és alkotmányos életünkre, mily eljárási modorban teszi fel a méltatlanul károsult családokra községekre a haladó kor győzelmi babérját; ki tudja azt, hogy a mesterségesen ránk )ocsátott óriási nyiriviz, mely előtt most még tiltó is le van zárva, mily borzasztó károkat tesz, a ki érzi és tudja azt, hogy már Tisza elhagyta elvét, — vagyis akarom mondani medrét — áttért a jobb és mind a két pártra — vagyis partra — a ki tudja azt, hogy a hűtlen elem, mily hütelenséget és kárt tehet szétáradásával és kirohanásával, a régóta gonddal ápolt régi és uj határokon; a ki aztán végre tudja azt is, hogy e tavaszszal lábra rapott Szél mindig csak fuj és fuj, és az ember gazdálkodási jövedelmébe mily csalfa és fucs számítást tesz: az tisztába lehet a mi keserves helyzetünk siralmas képével.

Igazán, ha az ember nézi és hallgatja a Rétközön az egyes faluk hangulatát, körülbelül ily eredményre jut. Rádon kezdem, mert ez vindikálja magának a „világ közepe“ elnevezést.

1. Rádon. Husvét óta mindig a m e s s i- ticus zsoltárokat éneklik; triónak

pedig azt, hogy „se ide, se oda, nincs kuporodni hova,“ — a viz miatt;

2. Megyeren, halljuk, hogy a széna !fogyatékán van, a nyiri viz pedig már egész a kertek alá érkezett; úgy hogy már „sem széna, sem abrak a szénatartóba, viz pedig már any- nyi van, hogy nem fér a tóba.“

3. Csakis Iíemecsének kellemes a hangja Mert kevés a vize s rendben van a bankja. Költője énekét csicseregve mondja Mellé bájion susog „éden“ „Nyirfalombja.“

Debreczen, 1875. ápr. 28.

4. Demecser: „Kénytelen felnyitni nyírvíznek

az ajtót,

Nem is kiván ezért nyiri uraknak jót.“

5. Kék: búsulva tölti a tavaszi napot Mert elvitték tőle a fiatal papot.

6. Beszterecz, Nagyhalász s az óriás Dombrád Mondja: Rétköz, vigyáz! mert Tisza vészt

hoz rád.

7. A dombokon épült kies Nagykanyáron Nem volt s nem is lesz baj, sem télen sem nyáron.

Zempléni.

Vasárnap, ápril hó 25-én méltó folytatása következett a múlt pénteki látványosságnak; Már dél múltán megkezdetett a városról a vasúti indóház környékére a minden rendű rangú és korú nép kivonulása, hogy mindanyian szemtanúi lehessenek azon rablóknak és orgazdáknak, kiknek a fővárosból idehozatásuk mostanra jeleztetett. — Esztendőn át alkalmasint nincs oly gazdag bevétele a vasúti pénztárnak, mint ezen alkalommal volt, a perronrai beme- hetésért begyült belépti dijjakból. — A vasúti indóháznál ez alkalommal is kellő számban állottak a szuronyos vitézek az illetők tisztes* séges fogadtatására s a rémitő néptömeg rendben tartására. A fél 4 óra előtt kevéssel Budapest felől megjött vonat egyik 2-od osztályú Kocsijából elsőben is Baranyi G. bihar- megyei csendbiztos, ki Dobosnak ide történt kisértetése napjának estelyén a fővárosba küldetett volt fel, lépett ki, és ment egy hátrábbeső

3-ad osztályú vaggonhoz, melynek egyik ajtaján csakhamar Horváth J. nevű fővárosi rendbiztos egyenruhája tűnt elő, s ki meggyőződvén és tudomást szerezvén a további teendőkre nézve: leparancsolta az ezer meg ezer kiváncsi szemektől várva várt gyalázatos társaságot; mert ilyet képeztek a látvány tárgyául csakhamar kiszállottak; és pedig Katona Gábor, Dobosnak méltó rablótársa, ki M.-Pályiba való, 45 év körüli magas, ragyás képű egyén; Molnár István, balkányi származású, valamivel fiatalabb, alacsony, czigány kinézésű, s ki állítólag Debreczenben is huzamosb ideig nap- számoskodott, s a rablóknak budapesti szállásadójuk s orgazdájuk; a harmadik Bzemély volt Turcsányi Johanna, Turóczmegyéből való, 26 év körüli sugár alak, finom arczczal, melyet a fején volt fekete selyem kendővel teljesen befedni iparkodott, ez volt a Dobos kedvese; ez már kevéssel ezelőtt a fővárosi rendőrség által el is fogatott, mit Dobos nehány lépésnyiről látott is, de jókor elillant; ennek lakásán találtattak az egyúttal két lepecsételt bőröndben szinte elhozott fegyverek, s különféle öltözetek a rablók számára; — ez a nő mostanában beteges volt, és azon levél folytán, melyben ennek állapotát Katona tudatni akarta Dobossal, kinek elfogatását még csütörtökön nem tudta, került elő a helybeli főkapitánynak péntekre viradóra a fővárosi rendőrséghez menesztett távirati megkeresése után az említett három egyén, és a negyedik, ki utoljára megemlítendő: Farkas Terka, a Katona G. kedvese; egy Akasztó helységbeli származású alacsony, 30 éven felüli nő; mindnyájan kezeiken vas- pereczeket mutogatván. Az innen, a mondott időben felküldött távirat nyomán, már hajnali 3 órakor Molnár Istvánnak kerepesi-ut 46-dik szám, 2-ik ajtó alatt levő lakásán még ágyaikban lepettek együtt meg a czinkos tár sak, a Dobos kedvese kivételével, de a kinek- lakását a rendőrség tudván, könnyen elfogat- tathatott. A bevonulás oly rémítő néptömegben történt meg, hogy a szuronyos rendőröknek óriási fáradtságba került utat törni; megszámlálhatlak a legnagyobb mérvű kíváncsiságot tükröző szemek kereszttüzei közepeit vonultak be az említettek: elől a két férfi, utánuk a két dő. A városházánál ezúttal is a kir. ügyész személyes jelenlétében történt meg az

TARCZA.

Egy család története.

(Regényes korrajz.)

'y. rész.

Az atheist a

(Folytatás.)

A lelkész ezalatt szintén a jegyzővel foglalkozott elméjében, neki is fájt valami, és ez az, hogy nem képes megjavítani ezt az embert! Mindamellett nem veszté el türelmét ! Most épen azon töri elméjét, miképen lehetne ez embert valami jótétemény által megnyerni az emberek iránti szeretetre és bizalomra, azután ezen alapon fel lehetne építeni az istenbe vetett hitet, szeretetet és bizalmat is. .

Hosszas tűnődés után abban állapodott meg, hogy kísérletet tesz megharagitására. Volt a faluban egy sokat szenvedett, de tör- hetlen jellemű, becsületes, szelíd teremtés, ki csaknem a végnyomorral küzködött, ezt a lelkész könyörületből házához fogadá, azt gondolta ki, hogy ha e nő rászánná magát e lépésre, az még talán faraghatna belőle valamit. Gondolta, majd meghozza ezt is az idő.

Midőn épen eképen tűnődnék, kopogtatás hallatszik ajtaján.

Néhány értelmes földész lépett be hozzá.

— Mi jót hoztak kigyelmetek ? ! Kerüljenek feljebb, foglaljanak helyet!

— Tanácskérdés végett fordultunk tisztelendő uramhoz, mert hát kitől várhatnánk azt inkább, mint a lelki atyától ?

— Mondják el bátran barátim ? Hát ha valamiben szolgálatjokra lehetek.

— Csak annyiból áll az, szólal meg egyik, hogy a nép nagyon forrong, valahogy kitudták, hogy tisztelendő uramat a jegyző árulta el, most tehát még magunk sem tudjuk, hogy mit akarnak vele tenni, csakhogy vagy az éjszaka, vagy holnap valami csúfságot akarnak rajta tenni, csak valami egyéb veszedelem ne történjék

— Ejnye 1 ejnye 1 Bizony ez nagy baj, hanem majd csak megakadályozzuk azt valahogy 1 Nem tudják kigyelmetek, ki a fő ebben a dologban 1

— Nem tudjuk bizony mi, csakhogy a fiatalok közt van a „sete-suta“ 1

— Na ne féljenek kigyelmetek semmit, menjenek haza, s ha találkoznak a legényekkel, csilapitsák őket szelíd bölcseséggel. Kondor Gábort pedig küldjék el ide hozzám azonnal.

— Az előkelő földmivelők eltávoztak 1 Egy félóra múlva bekopogtatott a falu legszebb, legpajzánabb legénye Kondor Gábor tiszteletes uramhoz.

— No Gábor 1 szólítja őt meg tiszteletes uram. — Ülj le! mi újság a faluban ?

— Nincsen semmi sem tiszteletes uram!

— Gábor! Nézz a szemembe! Mondd meg, illik-é egy oly becsületes, derék magyarlegénynek hazudni mint te ?

Gábor nem felelt semmit, csak lesütötte szemeit.

— Na mondok hát én neked újságot Gábor ! Ti valami csúfot akartok az éjszaka tenni I ti becsületes jegyzőtökön! Na mond meg mit akartok tenni?

— Ha már csakugyan tudja tiszteletes uram, nem tagadom, hogy valami lesz, de azt ne tessék kérdezni, hogy mi, mert azt senkinek sem mondhatom meg 1 Megesküdtünk rá, hogy azt nem fogja megtudni senki.

— Én meg azt mondom neked Gábor,

hogy én szeretlek tégedet, sajnálnám, ha börtönbe kerülnél, de ha valamit csináltok én fel foglak tégedet jelenteni, s nagy baj lesz abból.

— Most azt mondom jól viseljétek magatokat, mert én is ott leszek, s tudod nem jó lenne ott kettőnknek találkozni 1

— Már tiszteletes uram! én hát nem leszek ott, még ma kimegyek a faluból, még a határból is, ha valami lesz, azért én felelős nem leszek.

Ezen szavak után Kondor Gáborunk alá- za'osan köszönt és eltávozott.

Következett az estve; Tornai uram a jegyző laka felé tartott, s néhány perez múlva beköszöntött hozzá.

A jegyző szokásos kedélytelen hangulatában volt, nem is tudta egészen elleplezni kellemetlen helyzete feletti boszankodását; bár mennyire gyűlölte legyen is a lelkészt, mégis óhajtotta volna, ha a lelkészt tisztességesen elláthatta volna; az álbüszkeség dolgozott nála, szégyelte, hogy a kényelem és az asztal nála nem versenyezhet a tiszteletes uraméval.

Í A lelkész igen nagy emberismerő volt, midőn kijelenté a jegyzőnek, hogy ő ma az egesz estvét nala szándékozik eltölteni, észre vette a kellemetlen arczkifejezést a jegyzőnél