Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-11 / 15. szám

évi enemfl kiadás, a mennyiben az anyátlan árvák száma még folyvást szaporodik, aligha több nem lesz a tavalyinál. Jelentékeny k’adá- sát képezik a városnak egyes nyilvános kór­házak általi gyógyítási követelések, azok irá­nyában, a kik nyíregyházai illetőségüeknek bi­zonyulnak. (f.) A gymnasium! sorsjátékhoz, melynek búzása, fényesnek Ígérkező tánczvigalommal kapcsolatban, múlhatatlanul legközelebb május 1-én fog megtartatni, erősen folynak az előké­születek. — A Teitelbaum Henrik lovag által Ígért csikó, mely a második főnyereménytár- gyat képezendi, már megérkezett; jó növésű, sötét pej, hátsó bal lábára kesely 2 éves mén­csikó, mely szakértők ítélete szerint igen szép lóvá fogja kinőni magát. Találja fel az adomá­nyozó derék hazafi, ezen szép tettéért az elisme­rés méltó babérain kívül azon öntudatban is méltó jutalmát, hogy nagylelkű adományával a legnemesebb czélu vállalatok egyikének bizto­sítja kívánt sikerét. Az első nyereménytárgy, egy gyönyörű massiv ezüst csemege állvány, ér­téke s elegantiája által szintén a legválasztékosb igényeket is kielégítheti, díszére válnék bármely háztartásnak s Kubassi Gusztáv ékszerész ur kirakatában már szintén közszemlére van kitéve. A harmadik főnyereménytárgy nem sokára szin­tén köztudomásra leend hozható A többi nyere­ményszámok között sok csinos bőr, üveg, por- czellain stb, tárgy fordul elő, valamint a bekül­dött női kézi munkák közül is több a készítők jó Ízléséről kezeskedik. Ajánljuk az érdekes sorsjáték sorsjegyeit újólag is a közönség buz­galmába. — A nyíregyházai ag. ev. tanítókor f. hó 4-én tartatott értekezletében tüzetesen tár­gyalta Péterfi Sándor urnák a „Népnevelők lapjáéban közzétett „Eötvös-alap“-nak alapsza­bály tervezetét. — Eötvös-alapityány czélja : a magyarországi néptanítók, kisdedneyelők, polgári iskolai és képezdei tanárok saját évi járulékaik és kegyesadományaikból oly orszá­gos alapot gyűjteni, melynek egyrésze az első három évben Eötvös József-alap czimen tőké- sittetvén, oly alapítványok létrehozására for- dittatik, melyeknek kamatai magyarországi néptanítók, kisdednevelők, polgári iskolai és képezdei tanárok tudományos egyetemeinket sikerrel látogató gyermekeik között ösztöndí­jakul osztatnak ki, — az alap másik része pedig részint egyetemeinken, részint felsőbb tanintézeteinken tanulók között — osztatik ki ösztöndíjak gyanánt, egyedül a vagyoni álla­potnak és a kitűnőségnek, valamint azon kö­rülménynek tekintetbevételével, hogy hozzá­járult-e a folyamodó szülője ezen alaphoz. Ezen országos alaphoz járulhat minden ma­gyarországi néptanító, kisdednevelő, polgári iskolai és képezdei tanár hetenként két kraj- czárnyi, illetőleg évenként egy forintnyi járu­lékkal Kegyes adakozások köszönettel fogad­tatnak. E szabályokat a H-dik egyetemes ta- nitógyülés 50-es bizottságának f. év tavaszán tartandó gyűlése fogja tárgyalni és véglegesen megállapittatni. — A nyiregyházai ev. tanító­kor az alapszabálytervezetet elfogadta s pár­tolását megígérte, csupán az ösztöndíjak ki­osztásával van eltérő véleménnyel, amennyiben az ösztöndijak odaítélésénél sokszor protectio működik, hogy azok előre megállapított sor­rend szerint kerületenként osztassanak el úgy, hogy ha 1867-ik évben a Dunáninneni tanítók fiai közül nyeri el a főösztöndijat, 1877-ben részeltessenek abban felváltva a Tiszántúliak, vagy Dunántúli jogosult folyamodók fiai is. közli Pazár István. x A népkonyha javára utólagosan Takács Gézáné küldött 2 zsák krumplit, melyet is a szertárnokné özvegy Hvezda Karolina asszony­ság természetben kiosztott azonnal a szegé­nyek között. Nyirfalombok. vm. (Leáuyszirek hullámzása. A na«>y ünnep. Tavasz és lánt', — állítsunk tűzoltó egyleteket! Három lány, három fiú, Tarka képek a szomszédban, a taluban. Újabb szereplők Castiliából. Hasznos recipe a nőtlen­ség ellen. Modern béke apostolok. Hontó Pál siralmas históriája uj kiadásban. A lehűtött szónok) Milyen soká jön fel ma az a nap I Vagy talán fel is jött már, csakhogy az idő borula- tos. Keljünk fel lányok I mert még szégyen­szemre az ágyban találnak a fiuk bennünket. Pedig más falusiak is voltak tegnap a temp­lomban. Mit mondanának rólunk ! Frissen, szapo­rán, a Bodri már ugat, bizonyosan jőnek. . . így ni . . . most már jöhetnek. . . Julcsa, igazítsd meg csak a kendődet, te meg Borcsa simítsd meg egy kissé a hajadat. . . Jól van I . . . Nem jöu senki. . . De hát hogyan is jönne, mikor, még csak most ütött hatot az óra... No semmi... Vajon eljön-e az a Jósi ... vajon meglátogat-e Ferus ... vajon eszébe jutok-e Péternek ? ... Vajon együtt jönnek-e ... vajon melyik jön elébb ?... Vajon ide jönnek-e legelőször, vagy ahoz a kaczérozó Rákhelhez ? ... Vajon soká mulatnak-e itt, vagy hamarosan tova sietnek ? ... Az enyim megígérte ...' az enyim is ... hát még az enyim 1... oh beh soká jönnek ... oh bár csak jönnének már... oh miért nincsenek már itt... oh istenem istenem! talán el sem jönnek ... No, valahára itt vannak... * Nagy Magyarországon száz meg száz ház­nál suttognak az ajkak, és ábrándoznak a szi­vek ilyen formán Husvét másodnapja reggelén ... hogyne ! hiszen nagy nap, nagy ünnep van ma, a húsvéti öntözködés kedélyes napja, a kikelet és szerelem fönséges ünnepe. A természet mint valamely ifjú, csoda­szép menyasszony jelen meg az őserő szóza­tára, léptein ezer virág tárja fel illatos kely- hét, a madarak bűbájos örömdalt zengenek, a légben ódvillany- és delej áramlások röpkéd­nek, a nap aranysugarakkal csiklandozza a fel­hőket e mogorva és irigy vén boszorkányokat, kik ragyogó szépségét minduntalan elhomályo- sitni akarják, a könnyű lehel pajzánul enyeleg és udvarol jobbra-baíra, uj élet diszlik fel ró­nákon és bérczeken, uj élet pesdül meg a szi­vekben, és mindenütt és mindenben a mi él, mint egy varázsütésre alakul, fejlődik, hevít és gyújt a szerelem magasztos tulvilági lángja . .. talpra fiuk! oltsátok gyorsan azt a lángot, óltsátok vízzel, oltsátok lánggal, mert különben elégeti a sziveket, elhervasztja az arczok üde rózsáit, elhamvasztja az ifjúság mosolygó köl­tészetét. Oltják is ugyancsak ... A mi derék kis lányaink már meglehe­tősen részesültek a nap áldás-hamatában, mégpedig különös 1 épen azok a deli ifjak öntözték meg őket legelébb, kikről oly édes- deden álmodoztak; aztán a mi még különö­sebb 1 mindegyiket az öntözte, a kitől legszí­vesebben fogadta; az egészben pedig az a legkülönösebb, hogy azok a fiatalok sehogy sem tudnak tovább haladni attól a háztól, —: már ötször is búcsúzni kezdtek, mégis csak ott vannak ... igaz, hogy szívélyesen maraszt- j ják is őket, no meg azok a kis lányok is olyat kedves, olyan gyönyörű alakok, kivált most t ajkaikon édes mosoly, szemeikben bü-; vös fény, arczaik mintegy átszellemülvék . .. oh dicső tavasza az életnek, oh tündéri bol­dogsága a szerelemnek 1 Hanem már a szomszéd házaknál, de az egész faluban is nem ily boldog csendélet ho­nol. A tűzoltó fiatalság maga is tüzet kapott már a jóféle tűzifáitól, melylyel itt ott megkí­nálták, (no meg a sok tüzes szemtől is) és hatalmas adagokban árasztja a vizet leányok­ra, menyecskékre ... sikoltás, kaczaj, mene­külés, buvósdi, szabadkozás, esenkedés, tilta­kozás, gyermeksirás csodás hangvegyüléke, néha egy egy .szedte vette“ mordul meg, midőn tévedésből a házigazdát zuhanyozzák meg, néha olyan ezuppanás fonna paszabi hang is hallatszik (bizonyosan a kis macska ásított 1) nagyanyó zsörtöl a fiatalságra, hogy de bizony elég volt már, hűvös idő van, meghűlnek a lányok, nagyapó meg biztatja a legénységet, hogy nagyanyót is locsolják meg, hiszen még csak most múlt két hetes (77 éves) a kis leá­nyok örülnek ha piros tojást adhatnak az is­kolásfiuknak és sirásra fakadnak, ha vizet kap­nak, a nagyokon már egy tenyérnyi száraz sincs, nosza I adjuk vissza a kölcsönt a fiuk­nak I vissza is adják sokszoros kamattal, de már ezt nem lehet tűrni a fiuknak, egyik de- rakon öleli Jutkát s viszi a kúthoz, a másik hasonlóul tesz Pannával, a' harmadik tele ve­der vizet önt végig rajtok, Zsuzsi néni egy rocska vízzel siet ségitségül a csuronviz le­ányzóknak, zsupsz 1 maga is kap egy veder vizet, azt sem tudja prüszköljön-e, vagy ká­romkodjék, vagy kontyát igazítsa, mig nem aztán mindnyájan kibékülnek, testvérekké vál­nak a szilvóriumban, fonatos kalácsban és füs­tölt sódorban, persze csak holnap reggelig, mert akkor lesz az asszonyok napja, akkor majd „duflumosan“ megszolgálják a mai szí­vességet, kivált komámasszonyék erősen biz­tatják komámuramékat, pedig a mit az asszo­nyok egyszer fejőkbe vesznek, annak törik-sza- kad, meg kell lennie mint az egy halálnak... * Hát itt miféle karaván közelget ? Ah 1 ezek a helybeli caballerók, jelesül dón Hajmagágó, dón Antonia, don Nicolo, don Kuglibábó és több más lovagok. Tisztelt sen- norok I szabad legyen önöket mint Ö-Castilia ősszabásu igaz lovagjait, kik a szép hölgyeket rózsavízzel üdvözölni sietnek, szivünkből üd­vözölnünk s egyszersmind becses lovagrendjük­be sorakoznunk... — Uram uram dón Estebán lovag uram, jöttünk, hogy e ház úrnőjét, ön szivének ki­rálynőjét legmélyebb hódolatunk jeléül illatos rózsaharmattal gyöngéden bepermetezzük. — Ne bolondozzatok hát, hiszen tudjá­tok, hogy nincs feleségem 1 — Akkor érdemes sennor I daczára an­nak, hogy még most is az ágyban heverész, önt kell az úrnő helyett amúgy istenigazában most és minden Husvétban meglocsolnunk, va­lameddig csak meg nem házasodik.. . (Fránya spanyolok ezek I Házasodj meg, vagy pedig hét üveg h deg vizet kapsz a nya­kad közé. — tessék választani 1) — Békesség legyen e háznak 1 — És vendégeinek is 1 (Hát anntüc a szűk nyakú üvogaek miért nem hagynak már békességet 1) — Don Nicolo! ön aligha merészelné a Don Antoinio arczát egy pohár vízzel meg- lepni. — Micsoda? Nem merném? Én, ki annyi ütközetben vettem részt a mórok és szaraceénok ellen ? ... Don Antonio I ön tűz­ben látszik lenni, ezennel képen öntöm egy bádog vizzel. Don Antonio haragra gyűl, kirohan, kezé­be ragad egy öblös locsolóbádogot, s tele me­rítve a kutnál, nyilsebesen ront a házba, ha nem is véres, legalább vizes boszut állani a vakmerő lovagon, arcza vészt jósol, szemei villámokat szórn k... Don Nicolo megszeppen, egy másodpercz alatt az ablaknál terem, má­sik perez alatt derékig keresztül fúródik a szűk ablaknyiláson, most felakad, újra eről­ködik ... ripp, ropp (a nadrág reped, vagy mi ?) hah I most dón Bornemivó a hűtlen álbarát üstökön ragadja, tejét felfelé billenti, don An­tonio mint valami boszuló cherub oda lép, a locsolóbádog csövét a delinquens nadrágkorczá- ba illeszti... általános özönvíz az alvidéken ... don Antonio ismét megtölti a locsolót, dón Bornemivó lejebb sülyeszti a szánandó ablak fogoly fejét, don Antonio most a mellény aljá­ba helyezi a csövet... özönvíz a felföldön is, és nevetés, kaczagás, káromkodás, szóval való­di olympi mulatság. * No csitt 1 vége legyen a bohóságnak, mert már beharangoztak. Légátus uram ma ki akar tenni magáért szónoklatával s előre gyönyörködik a nagy hatásban, melyet kivi- vand... Csakhogy mikor kilép a szobából, rektorné asszonyom úgy leönti egy fazék víz­zel, hogy aligha úgy nem jár ifjú barátunk, mint az az öreg pap, ki Jónás történetéről prédikálván, többszöri kísérlet után sem tudta kiigazítani azon nyelvbotlását, hogy „Jónás el­nyelte a czethalat“.. . —z—y Felelős szerkesztő: LUKACS ÖDÖN. N y i 111 é r. Tiltakozás. A Szabolcs megyei és Hajdú kerületi közlöny folyó ápril hó 4-éu választóimhoz in­tézett beszédemet nem hiven közli. Neveze- zetesen a második lap első rovata 24-dik 25- dik sorában ez áll: „de tekintve az ált alános helyzetet, én azon változtatni nem kívánó k“. Ez egészen hamis közlés. — Ha én a helyzeten változtatni nem kívánnék, úgy hát tulajdonkép mi értelme lehetne az én egész beszédemnek? ki 1672-iki program- momról mondtam azt, hogy rajta változ­tatni nem kívánok, s etre vonatkozólag mond­tam, hogy ha választóim rajta változtatni kí­vánnak, világosítsanak fel engem. A lap ve­zére Kinethy ur, megtagadta tőlem a gyors­ír'! felvétel átnézését, a hibáknak ez az oka. Vidliczkay József. Farbaki József helybeli lelkésznél egy jó karban levő kricsku eladó. HIRDETÉSEK: 20 22 24 25 27 kros eladás. «I-cd ns c$ w O u C* e* !?* o <N í ELSŐ Budapesti nagykereskedői bizományi raktár KATZ X., Kubilczinő-féle házban, Gredik és Tester-féle ezukrászdának átellenében. Van szerencsém a nagyérd. közönséget ezennel tudósítani, miszerint egy Pesten székelő, egyike a legnagyobb és legjobb hírnévnek örvendő kézmü árus nagykereskedő ezég — helybeli bizományi raktárával bízattam meg. Azon kedvező helyzetben vagyok, hogy a t. ez. vevőimet, akár nagyobb akár kisebbszerü vételeknél oly kedvezményekben részesiihetem, a minőket itt helyben senki sem nyújthat — gazdag választékú mindennemű ruha, füg­göny és nadrágszövetek, Creton, Mousselin, Battiste és minden színezetű fran- czia jpg, Percail, — ^U&USU szélességű ChiffoavásznakT fonál, hollandi, creas és pamutvásznak, — minden színezetű párnahajnak való ezérna kanavásznak, törüflTözó s tányérkendőkTlranczia Mousselin és angol tóul ár d kendő^"is^r‘s szines vászon zsebkendők, fehér s színes barketok, harisnyák, szalagok — és még más többféle árukkal dúsan felszerelt raktárammal pedig, minden hozzám intézett megrendelésnek azonnal megfelelhessek. A midőn még kérném itt jegyzett árakból azon meggyőződést sze­rezni, hogy velem senki sem álihatja meg a versenyt, nagybecsű látogatását, kikérném — egyelőre s legszilárdabb kiszolgáltatásról biztosítom és kiváló tisztelettel maradtam, A nagyérdemű közönségnek. Nyíregyházán, 1875. év február hóban. (1-12) Alázatos szolgája. KATZ T. 20 22 24 25 27 kros eladás. 1 to o bS to to to c* to IW* o co £­so Q­P' OB I Hirdetés. A nyíregyházi ipar- és kereskedelmi bank t. részvényesei folyó 187ő-ik évi ápril hő 28-án délelőtti 9 órakor a városháza nagy termében tartandó rend­kívüli gyűlésre ezennel meghivatnak. Tárgy: Barzó János és társai beadványának tárgyalása. Azon részvényes, ki jogart a közgyűlésen élvezni óhajtja, köteles a köz­gyűlés megtartása előtt 10 nappal részvényeit a banknál letenni. Kelt Nyíregyházán, 1875. évi ápr. 6-án. Ai igazgatóság. Meghívás. A debreczeni ügyvédi-ka­mara folyó évi ápril 18-kán d. e. 9 órakor a kir. törvényszék termében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a kamara tagjai tisztelettel meg­hivatnak. TA r gy a k: az ügyrend, a költség­előirányzat, a tagsági dijak a fizetések megállapítása. Debreczen, 1875. april 2. Az elnökség. növeldéjében, ápril táucztanitó urnái. 12-től magánál a (0-1) Táaestaaitáe. Zsembery Adolf ismert táucztanitó ez évi táneztanitását Nyíregyházán ápril 12-én megkezdendő Illőre is jelentkezni lehet t. falánszkyné Csapó Ida úrnő ».»Kittéi közbirtokosság tulajdonát képező királyi kisebb haszonvételek és vásárvám, nyil­vános árverés utján az ’ 875. évi szent- mihály naptól számítandó három egy­más után következő évre bérbe fog adatni. Az árverés Nagy kálióban, a nagy­vendéglő teremében f. é. april hó 25-én, d, e. 9 órakor fog megtartatni. A feltételek nálam megtudhatók. Nyíregyháza, 1875. márczius 30. Czukor József, (t—3) közhír tokossági megbízott.

Next

/
Thumbnails
Contents