Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-14 / 11. szám

tételére felhivattunk — rendelkezésünkre bo­csátani vonakodott. Nehezen esik továbbá a tiszt, asszonynak az általam, Nikelszky Mátyás által tett azon nyilatkozat, melylyel — aka­dékoskodó magatartása által erre indíttatva — hogy: a hitvestársnak az anyával szemben a férj sírjához való erősebb jogát hangsúlyoztam. 1 ezek következtében felszólít, hogy mint nő­nek és anyának a közvélemény előtt férfiakhoz illő elégtételt adni ne késsünk. Miféle „pletykáknak“ esett asszonyságod áldozatul csak az utolsó időben is a KobUicz Ottilia csődtömegénél, errevonatkozólag abbeli nyilatkozatunknak adunk kifejezést, hogy mi ezzel vajmi keveset törődünk, amennyiben an­nak valósága, vagy koholtságának kiderítése úgy is más egyének köréhez tartozik, s leg­feljebb sajnálatunkat vagyunk kénytelenek a miatt kifejezni, hogy egy papné ily gyakran képezi a pletykának tárgyát. Ábbeli gyanúsítá­sát azonban, raelyszerint az egyikbe minket is bele akar keverni — határozottan visszauta sitjuk, mert a minő nyilatkozatot mi asszony Ságodnak és t. férjének előttünk mai napig is megmagyarázhatatlan eljárásáról a mélyen meg­sértett család tagjai előtt tettünk: ezt a •/. szerint bit alatt kihallgatott tanuk bemondása alapján tettük, mint a kik mindketten határo zottan vallják, miszerint, Bartholomaeidesz Já­nos lelkész ur előre megmondta nekiek, hogy addig Nikelszky Sámuel sírját megásni ne me­részeljék, mig az ő felesége velők a temetőbe ki nem megyen, mondván, hogy ő Rezső fia és Nikelszky Sámuel siija közt mindenáron tért akar a maga számára hagyni. A mi azon „borzasztó állítást“ illeti, hogy én Nikelszky Mátyás a rokonom özv. Bertalan Rezsőné irányában önök által követelt gyön- gédtelen eljáráson megütközve (mert említett húgomnak, a mint tudva van, leghőbb vágya az volt, hogy édesatyja tetemeit az ezáltal is annyira szeretett férje mellé tétethesse, a mit önök, a fentebbi tanúvallomások alapján mega­kadályozni akartak) akkép nyilatkoztam, hogy a félj sirjához több joga van a feleségnek, mint az anyának: ezt nemcsak vissza nem vonom, de áthatva a szentirás szellemétől és szemem előtt tartva különösen Máté evang. XIX. r. 5. és 6. versét és Mózes 1. könyve, 2. rész 24. versét, ismételni is bátor vagyok, nagyon sajnálva, hogy a tiszt, asszonynak én vagyok kénytelen figyel­mét a keresztyén tanokkal megegyező ezen állí­tásom helyességére felhivni, holott ezen figyel- meztetézt közelebbi forrásból is meríthette volna. Nemiévén ezek szerint asszonyságodban sem a nő, sem az anya megsértve, semmi sem természetesebb mint az, hogy a kért elégtételt ezúttal megadni feleslegesnek és szükségtelen­nek tartjuk. Hanem adunk e helyet egy jó taná­csot, s ez a következő: Bízzuk ezen kérdés megítélését az elfogu­latlan közönségre, mely ismervén mind a tiszt, asszonyt mind minket, leghelyesebben fog Ítélni a felett: illő és helyes volt e ily magán ügyet a közönség elé hurczolni ? Mi készek vagyunk meg­bocsátani annak, ki ingerlékeny ideggyöngeségé- ben sem a maga, sem a férje tisztes állását res- pectálni nem tudja, s ezen felül még más csalá­dok nyugodalmát is könnyelműen felzavarja, a piaczra hurczolván oly {pletykákat, melyeket — ismételjük — férfias önérzetünk nyugodtságával magunktól egyszerűen elutasítunk. Nyíregyháza, 1875. márcz. 9. Nikelszky Mátyás s. k. KovácsMihálys. k. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv másolata. Hiteles másolat. Kihallgatási jegyzőkönyv. — Felvétetett Nyíregyháza váresa fő kapitányi hivatala által f. 1875-ik évi mart. 5. napján. Jelen voltak az alólirottak. 1. általánosra: Hermann János hely beli születésű, evang. 45 éves, nős, gyermekes városi toronyőr és sírásó. 2. Mait febr. hó 25-én csütörtökön, azon nap, mikor Nikelszki Sámuel hulláját eltemették, midén helybeli lakot Ko­vács Mihály hívta ki magával a telvégeei teme­tőbe, Nikelsaky Sámuel résiére sirt ásni, miért nem engedelmeskedett ? miért nem ment el sirásni? mit felelt Kovács Mihálynak? sason feleletre ki által jogosittatott fel? A nevezett napon d. e mintegy 9 órától 10 óráig ácsorog- tatta étet és társát Bodnárik Andrást n. t. Bar* tholomaeidesz János lelkéss ur as udvarán, előre megmondván nekiek, hogy addig Nikelssky Sámuel sírját ásni menni ne merésseljenek, mig- len az ő felesége a t. assrony velők a temetőbe ki nem megyen, mondván: mert ő azon tért (patkát) mely as ő fia sírja és a Nikelssky Sá­muel s írja között van, minden áron meg akarja hagyatni a maga számára; midőn először Ko­vács Mihály ur megjelenvén a papiakon, őtet és társát a. vele sírásáé végetti menetelre fel­szólította, mire ő Kovács Mihálynak a n. t. Barth. Ján. lelkész úrtól kapott parancsot el­mondván , a véle való menetelt megtagadta, Kovács Mihály ezen nyilatkosatra a paplakot elhagyván, eltávozott, s kevés idő múlva Ni* kelssky Mátyással visssa jött, a midőn is azon­nal mindketten a n. t. B. J. lelkész irodájába bementek; honnan kijővén, már ekkor a n. t. ur őtet és társát a Nikelszky Sámuel házáhozi menetelre, koporsójának megmérésére és a sír­ásáéra utasította, mi úgy is lett; ő és társa i kérdéses házhoz által menve, a koporsót meg­mérték, Kovács Mihály szánjára felült, s a te­metőbe kiszánkázott, és társaival együtt a fel- libbiek szerint a kérdéses sirt meg is ásta. Herman János keze keresztvonása. — Általi nosra: Bodnárik András, nyíregyházi születésű, evang. nős, gyermekes, városi toronyőr és sir­ásó. Az első kérdésre az olső tanúval mindenek ben egyenlően vall. Bodnárik András keze- keresztvonása. Kihallgatta Kralovánszki Qyula főkapitány. Ezen másolat az eredetivel összeolvasta!- ván, azzal mindenekben egyezőnek lenni bi­zony! ttatik. Kelt Nyíregyházán, 1875. mart. 9. Sáry Pál, főjegyző. természetű egyének, de a világ és az idő meg­tisztította azokat. Nekem Fodor Adámhos semmi szavam, vele birkózva, seu vinco, sen vincor; semper egó maczlor. Hazudott már ő nagyobbakat is ellenem, mint a közzé tett nyílt levélben, de ha kérdőre vontam — megtagadta. — Hazudott as egyhásmegye előtt is, de ha vissgála ra ke­rült az ügy, visszavonta. Csak arra kérem még szerkesztő urat, hogy valamint e sorokat, úgy a hitem szerint el nem maradható nyilatkozatokat Kozma József, Qonda Baláss és Lövey Antal uraktól mielőbb közölje. Fodor Ádámnak a „Szabolcs“ lO-ik szá­mában közzétett, s hozzám intézett levelét az esküdtszék ítéleti alá szándékozom bocsátani. E ssándékom létesítése végett tegnap Debre- csenben voltam, hol több illetékes egyének nyilatkosata azon fájdalmas helyzetről győzött meg, hogy hazánkban egy lopott tyúknak meg van a beosértéke, de az ellopott becsületnek nincs, s igen várható, hogy a Fodor Adám nyílt levelében kifejesett gyanúsításokat az esküdt­szék nem fogja bűnnek ítélni, minek folytán várható as is, hogy a perköltségek nyakamba maradnak. Egyelőre elhalasztóm tehát e szán­dékomat ; de felhívom Fodor Ádámot egy oly telmü egyesiéire, mely szerint gyanúsításait, miután Fodor Á. ast beszéli, hogy ő nem bízik a papi testület igazságos ítéletébe, boesássuk egy a megyei alispán által kiküldendö bíróság vissgálata alá, azon kötelezéssel, hogy a vesz­tes tél a megyei szegény alap javára 400 frtot fizet. Ha meg van győződve állításai igazságá­ról, ezen ajánlatot el kell fogadnia. Ugyanazért elvárom, hogy felhívásomra e lap legközelebbi számában nyilatkozni fog. Horvát József, _______pátrohai lelkész. Üa letl értesítés. A nyíregyházi terménycsarnoknál márt. h6 6-án bejegyzett terményárak. Jól tudtam mindig, hogy Fodor Ádám — még 1871-ben tett nyilatkozatához és természe téhsz híven — nem fog a legaljasabb fagyva rektől visszarettenni, azon czélbél, hogy saját szavai szerint engem, kit a többség az ő aka­rata ellenére választott lelkészül, „Pátroháról kivexáljon“. Sokkal inkább elhízta magát, mintsem bele nyugodjék abba, hogy az egyház többsége, ő felette diadalt vegyen, vagy ha vett is, annak élvezetében maradjon. Hogy a pátrohai egyház többsége Fodor Ádámmal ma sem egyesül, azt nyíltan állítom • ezt maga Fodor is bevallotta, egy közelebb hozzám irt piszkolódó levelében, melynek tar­talma van a „Szabolcs“ 10-ik számában, némi kihagyással közölve. Pár nappal előre tudtam, hogy e levél meg fog itt jelenni, maga Fodor Ádám előre hi- resztelte azt, azon remény kifejezése mellett, hogy piszkolódása tiszttársaimat ellenem fogja lázitani, a engem, mint meggyalázott lelkészt, tűrni nem fognak magok közt. Tisztán állok, ezt tudja az isten, tudja Fodor Ádám is, de megváltani azt — nem az ő jelleméhez illik. Többször megkísértette már, hogy azon fegyver élét, melyet Mosga Qergely ellen felvett, én ellenem fordítsa, s ne oda vág­jon, a hol találnia kell. De nemcsak az isten, nemcsak Fodor Ádám, hanem nt. Kozma Jó ■séf esperes, tiszt. Gonda Balázs és tek. Lövey Antal urak is jól tudják, hogy én a Mozga Gergely elleni kereset ügyében tisztán állok. Mind hárman, mint egyházmegyei kiküldöttek vizsgálták meg ez ügyet, s én felkértem őket, hogy tiszta lelkiismerettel nyilatkozzanak e lapokban; találtak e, s mennyiben engem hi­básnak? Nyilatkozataikból ítéljen az olvasó. Más becsületes embert is dobáltak már sárral a Fodor Ádámhoz hasonló vásáron kifejlett Piaczi ár. Rozs 00—00 80—80 i, Búza „ 88-89 ■/, „ Árpa Zab Tengeri Köles Bab, tiszta fehér Bttkköny Káposzt&repcze Lenmag . Komborka . Kendermag . Mák . Napraforgó olaj Szesz itcze fontos 3.15—3.35 3.60— 4.20 0.00—0.00 2.25-2.30 1.70-1.76 2 40—2.50 3.80-3.40 6.60— 6.60 0.00—0.00 0.00—0.00 4.60—6.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 17.00—0.00 177, Kereskedési ár. 100 köböltől kezdve 3.26—3.80 18,00-19.00 17 Felelős szerkesztő: LUKÁCS ÖDÖN. Önkéntes árverelés! A néhai id. Elek Gábor hagyatékához tartozó Simái 300 holdat haladó tagos birtok, az ugyanitt levő Ponyváéi korcsma, a hozzátar­tozó föld e az egész királyi kiBebb haszonvételi jogokkal együtt, az orosi határból a Nyíregyháza alá benyúló, úgynevezett Igriczi birtok, a Pazony alatt fekvő Ibrányi féle terjedelmes kert és ezőlló 8 a pazonyi határban 1200 négyszög öles 220 bold szántó föld n felolvasandó s addig is a tu­lajdonos leinyörökösök s Moys Béla kassai a Szesztay Károly nyíregyházai ügyvédektől meg­tudható feltételek mellett, az örökösök beleegye­zésével f. 1875. márcz. 14-éa d. e. 10 órakor a nyíregyházai nagyvengéglő helyiségében tartandó önkéntes árverelés utján elfognak adatni; hová a venni szándékozók ezennel meghivatnak. 2—2 HIRDETÉSEK: PÁLYÁZ AT. A szabolcsmegyei takarékpénztár-egyletnél üresedésben levő főkönyvvezetői állomásra nyilvános pályázat nyittatik: felhivatnak ennek folytán mindazok, kik ezen állást, — mely- 1200 ft rendes évi fizetés, és 4 — 6 száz frtig terjedő százalékos dij van összekötve, — elnyerni óhajtják, hogy mind, valamely nyilvános tanintézetben nyert oklevél által igazolt elméleti, mind gyakorlati képességüket kimutató okmányaikkal felszerelt kérvényüket, folyó évi márczius hó 31-ig ezen pénztár igazgatóságához, lehetőleg sze­mélyesen nyújtsák he. A benyújtandó pályázatok alapján a választást, a folyó évi ap- ril hó 18-án tartandó közgyűlés eszközli, a megválasztandó főkönyv­vezető,.— ki az alapszabályok 104. §-a értelmében fizetésével egy­szeresen felérő biztosítékot tartozik adni, — folyó évi májas hó 1-én foglalja el állását, N.-Kálló febr. 22. 1875. Szabolcsmegyei takarék-pénztár igazgatósága Dr. Blener Miklós, (3—3)-' igazgató. Üzleti ezégváltoztatás. GROSZ L. H. (elébb Stépán Gusztáv) újonnan átvett s berendezett fűszer, festékanyag és vegyes kereskedésében minden ide vágó kereskedelmi tárgyak a lehető legjutányosabb áron kaphatók. Tisztelt közönség ! Midőn a nevezett czég változ­tatását jelentem, s átvett üzletemnek a lehető legnagyobb vá­lasztékossággal történt berendezését tudomásra hozom: kegyes pártfogásért esdem a pontos és jutányos kiszolgáltatás Ígérete mellett. Nyíregyháza, jan. 21. 1875. Grosz L. H. (4—6) (elébb Stépán Gusztáv kereskedésed) hivni. Tárgyak: 1. A megyei ujonan való megalakulása, s annak megtör­ténte után a folyó ügyek tárgyalása, lesen: 2. A megvizsgált 150 iskoláról szóló tanfelügyelői jelentés. 3. Állami ^községi népiskolák tárgyalása. 4. Tanyai iskolák sürgős intézkedések megtétele. 5. '/ ' Iák nyiihatása végett a mcgycí jskoíatanacs­hoz intézett kérvények és f f®/r1 isko?ák felí uv»lá<;a 6 Felső nép és polgári iskolán ieiai Ste tárg.ábaD UU rijírfcról «M f*-£ Debreczen márczius hó 2-án 1875. Kiss Jo zsef szabolcsmegyei iskolatanacs elnöke. _ nr Dobránszky Peter m. kir. mü és egyetemi jogtanár f. évi márcz. 26-án egysza- B előadást kíván tartani ily cz.men „a jövő nrszáeevülés programiba“, Nyíregyháza város nagytermében, miről az érdeklődő közönség pigoo fi^yßliTiPztotlk« t (_) Táborszky és Parsch nemzeti ze­nemükereskedésében újabban megjelentek: „Aus dem Circus Renz“, franczia polka Quirt A-tol, ára 50 kr. „Tudod e te barna kis lány “^zon­gorára Tisza Aladártól, ára 60 kr. Ajánljuk tz illetők figyelmébe. _________________ 1 Ve gyes hírek. — A királynénk testvére már régebben foglalko i< az orvosi tudományokkal s „dr. Ká­roly T;vadar herczeg“-nek írja magát. — A legutóbbi időkben a müncheni klinikát láto­gatta s néhány nap előtt dr. Rothmund Ágos­ton szemgyógyintézetében a tanár jelenlétében egy igen nehéz szemoperátiót hajtott végre égy beteg férfin, s a műtétet a legjobb siker kÖV6tt6. — Szégyenitő példa. A napokban tör­tént, — Írja a „Temesi L.“ — hogy bizo­nyos Ázsiából jött-török, ki Temesvárt a semi- náriumi templom előtt holmi csecsebecséket árulgat, a kávéházban bizonyos, úri emberrel szóba'áll ván, vele magyar nyelven társalgott; eközben egy kiváncsi harmadik csatlakozók a keleti ember társaságához, ki is a hivatlan csat­lakozót magyar nyelven szólitá meg, mire azon­ban legnagyobb bámulatára kellett hallania: „Ich spreche nicht ungarisch.“ „No bizony szép — mondja törökünk — én Ázsiából jövék és megtanultam a magyar nyelvet.“ Igazán megszégyenítő példa. .— Klapka tábornok Nizzából szerdán este a fővárosba érkezett s mint halljuk, ezen­túl állandóan ott marad. — Két magyar tengerész tért vissza a napokban a tengerről Budapestre. Az egyik Lukács Gyula, ki kilencz évig volt a tengeren, megfordult majdnem minden földrészen és nyolcz nyelven beszél; ő az egyedüli a mostani ma- _gyar nauticusok közt, ki hajótörést szenvedett a spanyol partokon. 12 órai halálos küzdelem után inentette; ki egy angol gőzös. Lukács az olvasóT közönség előtt sem ismeretlen, több szépirodalmi lap közölt tőle sikerült, a tenge­rész életből vett tárgyú dolgozatokat. A má­sik gr. Messey Alfréd.de Bielle, bonyhádi if,u, 4 '/2 évig volt a tengeren. A két derék ifjú a fiumei tengerészeti akadémián végezte, tanul­mányait; most tengerész-hadnagyi rangot vi­selnék. i Nyíl ttér.*) Válasz tiszt. Bartholomaeidesz iánosnénak. E lapok legközelebbi számának megjelent soraiban, ha' zür-zavaros. tartalmát jól fogtuk fel, az esik a tiszt, asszonynak legelsőbben is nehezen,' hogy férjével együtt a közvélemény előtt azon gyanú, sőt'vád alá estek, miszerint néhai Nikelszky Sámuelnek az önök Rezső fia melletti eltemettetését megengedni nem akar­ták, félje pedig az egyházi sírásókat ez okból nekünk; mint a kik t. i. az elhunyt tisztelt családja által a temetési előintézkedések meg­* E rovatban közlőitekért nem vállal felelőssé- get a szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents