Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-03-14 / 11. szám
Nyíregyháza, márczius 14 11. szám IV. évfolyam. 1875 £---9—----fia El öflzeiést árak: Egész évre 4 frt U Fii é Negyed évre lap szellemi W részét tárgyszó Idkrszi lak SZABOLCS b A kéziratok nem adatnak viasza. Ki.tló-lilvfttiif» . i oiííflzottísi pénzek, a lapba szánt n hirdetéaek ^a felazólamli-aok kllldendök: í iinIlt.7 Gyula kíinyvkfrrskede.e, HhA ajtó bnlrn. J Vegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. üiadó-tulajclonos ILLINCZ GYULA. HSHirdetéti dijak; Minden 4 iiasáboi petli*aor egrateri hirdetésnél 5 kr., tdbbtzBHnél 4 kr. Terjedelme* hirdetések többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek aiákt eszközölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték SO kr. ▲ nyílt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 90 kr. A* előfizetők, a hirdetések megszabásénál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. Feledhetnétek-e polgárok! Feledhet- néd-e Magyarhaza e nagy napot, mely korszakot, fényes, ragyogd korszakot alkot történetedben? A megindult, a diadalra emelkedett, jog, igazság, szabadság ragyogó ünnepe volt ez ! Ünnep! Örömünnep egy nép életében, mely századok alatt szokott egyszer előfordulni, — hogy azután ismét gyász és romlás következzék reá! Emlékezést, örök, lelkesült emlékezést e napnak !... Különösen most, most költsétek fel szivetekben e nagy nap fényes emlékezetét. Legyen ennek fénye világosság fáklyája kezeinkben polgártársak, mely a köznyomor éjszakájában a szabadság csillaga felé emelje szemeinket! Legyen e nap lánglelkesedése ama tűz, mely felgyújtsa s elhamvaszsza korunk pokolba vezető bálvány képeit, s azok hamvaiból támadjon ki egy dicsőbb kornak erényes uj világa! A mit nagyot, dicsőt teremthet egy nemzet, mind annak magva elvettetett, mindannak eszméje fellángolt a 48-diki márczius 15-kén. Oh adjátok meg e rég ápolás nélkül hagyott magvak és nemes eszméknek a termékenyítő esőt, a növelő napsugárt, az éltető szellőt, az önfeláldozás rendithetetlen polgári jellem és tiszti nemzeti erkölcs imádása által, ezekbő emeljetek örök oszlopot e nap emléké nek és e magvak, eszmék, magas élőfáví növekszenek, alattuk áldva pihennek me^ hálás unokáitok, virágos paradicsomim változtatjátok a hazát magatok körül, — s e nemzet „nem volt, hanem lesz!“ Ha ezt teszitek, akkor megünnepel tétek hiven márczius 15-két. Csák Jenő. gyámolitása tárgyában készített törvényjavaslat feletti eszmecsere; ugyanekkor olvastatott Tóth János ta- nitó kérvénye, melyben arra nézve hívja fel az egyleti közgyűlést, hogy ez is, más egyletek példáját követve, ha e nyugdíj-intézmény szükségességéről meg van győződve, egy folyamodványban kérje fel az országgyűlést, mikép e törvényjavaslatot minélelőbb tárgyalás alá vegye s ez évben törvénynyé tegye: elnök ur megbizatott, hogy e kérvényt az egylet nevében a képviselő házhoz beterjeszsze. Ezzel kapcsolatban beterjesztett és olvastatott a „vértesaljai tanitóegylet“ kérvénye és átirattá, melyben egyletünket a fentebb jelzett törvényjavaslat pártolására s annak az országházbani mielőbbi tárgyalása végett egy kérvény benyújtására hívja fel: miután e tárgyban a fentebb irt határozat által a gyűlés intézkedett, e kérvény s átirat csak tudomásul vétetett. Előterjesztetvén a kisvárdai községi iskolai szék elnökének kérvénye az ottani közös iikala segélyezése tárgyában: az 1875-ik évi bevételből ugyancsak 1875-re utalványoztatni határoztatott 50 frt; jövőre, ha az egylet pénztára engedi, nem tagadja meg az intézettől a pártfogást; de évenkénti kötelezettséget iránta nem vállal. Ebből folyólag inditványoztatott, hogy az említett iskolai szék elnöke kéressék fel, miszerint a kisvárdai közös iskola kül és bel állapotáról s a vizsga tartása napjáról egyletünk elnökét tudósítsa: az indítvány helyeslés- i sei fogadtatott. Beadatott s felolvastatott a múlt évi báli rendezőség számadása, melyből kitűnt, hogy tiszta jövedelme volt az egyletnek 292 frt 67 kr: a rendezőség a számadás felelőssége alól felmentetett s közgyűlés a rendezőknek jegyzőkönyvileg is köszönetét szavaz. A pénztár állásáróli tudósítás vétetvén elő, egyszersmind jelentvén az elnök, hogy a pánztárnok elfogadható okok miatt a gyűlésen J'den nem lehet, egy bizottságot kér számadásainak vizsgálása végett kiküldeni: a szám- vizsgáló bizottság tagjai kiküldetni határoz- tattak. Olvastatott Jávdán Lajos volt szerencsi tanító özvegyének segélykérvénye; egyletünk ! évre már oly sok oldalról van igénybe véve hogy folyamodónak ez idő szerint segéiyt nem adhat. Felolvastatottt a Kiss Endre által irt s a múlt évi közgyűléshez beadott „Nevelésügyünk s a néptanítók jelene“ czimü nevelészeti tanul mányra Görömbei Péter által irt bírálat: a n:ü bírálatával együtt az egylet könyvtárába tétetni rendeltetett. Elnök ur előterjeszté, hogy egyik czélunk az egylet könyvtárát hasznos müvekkel szapo. ritani; egy egyleti tag pedig országos statis tikai adatok megszerzését hozza javaslatba Görömbei Péter megbizatott, hogy egy ilyen ki mutatást, ha lehetne a minisztériumtól ingyen ha másként meg nem nyerhető, az egylet pén zén is megszerezzen. Felmerült a múlt ülés jegyzőkönyve alap ján, miként a múlt évben a közgyűlés által 60 frt szavaztatott meg az 1874. évi jövedelemből a vidéki szegény gyermekek részére iskolai eszközök s kézi könyvek beszerzésére, határo zatba ment, hogy az e tárgyban kinevezett küldöttség elnöke t. Somogyi Rezső ur keres tessék meg, hogy eljárásokróli jelentését a jövő gyűlésre beterjeszsze. Kérdésbe tétetvén, hogy a folyó évben tartson-é az egylet alaptőkéje gyarapítása vé gett majálist? ennek megtartása elhatározta tott. A kivitel múlt évi rendezőségre bízatott, melynek tagjai közé Hrabovszky Guidó ur fel vétetett. Egyletünk majálisai oly jó hírben ál lanak nemcsak e vidék, hanem a megye mu látni szerető közönsége előtt, hogy azt hiszem, miként azon határozat közlése által, hogy szokott majális a folyó évben is megtartatik Kisvárdáo, csak kedves dolgot hozok 8 teszek köztudomásúvá. E gyűlési tudósításból pedig beláthaják azok is, kik mulatni nem óhajtanak hogy megjelenésük által egy rözczélra működő egylet ügyét mozditandják elő. Görömbei Péter. KOZUGYEK. A kisvárdavidéki felekezetnélkiili népnevelési egylet közgyűléséről. A kisvárdavidéki felekezetnélküli népnevelési egylet közgyűlése, mint e lapban is hirdetve volt, febr. 18-án tartatott meg kisvárdán, t. Pilissy László egy. elnök vezetése alatt, szép számú vidéki tag jelenlétében. A városi tagok közül alig egy pár jelent meg talán a hetivásár általi elfoglaltatásuk miatt? De vannak tagok, kiket üzletök s vásári ügyek el nem foglalhattak s mégis távol voltak; pedig szinte megszoktuk már őket a gyűlésen. Talán csak nem hült meg a lelkesedés tüze; talán csak nem lankadt meg nálok a buzgóság ? óhajtjuk, hogy ne igy legyen! Elnök üdvözlése után, a múlt ülés jegyzőkönyve olvastatott s némi igazítás után hitelesíttetett. Olvastatott Kiss Endre volt könyvtárnok levele s meghallgatta közgyűlés egyidejűleg a jelenlegi könyvtárnok jelentését íb, melyek szerint a hiányzó könyvek közül nehány megkerült 8 a mostani könyvtárnoknak átadatatott; a még hiányzó könyveknek természetbeni megtérítésére Kiss Endre ur az elnökség által fog felszólittatni. Inditványoztatván a könyvtár megvizsgálása s az egyes könyvek használati idejének meghatározása: e végett Lovas Dániel és Bal- kányi Gyula urak, jelentésük bevárása mellett, kiküldettek. Következett a tárgysorozat szerint & Molnár Aladár országgyűlési képviselő által, a ta Bitók nyugdíjazása s özvegyei! Az „egy csipetnyi orvostudomány “-hoz egy „farsangi predicate.“ (Folytatás.) A mi „van“ „haben“ rovatunk sem a vaiami fényesen, igen sok dologban. A „tartó zik“ „soll“ rovat mutatja, hogy sokkal adósok vagyunk, p. o. az iskola ügyben a szabolcsme Jgyei s bajdukerületi tanfelügyelő ur 1874-dil 5vi elnöki jelentése kimutatása szerint a „van“ •ovatunkban 36, az „adós“ rovatban 16 vagyoni lllásunk van; azaz: mig ezen tankerületben részesült iskolázásban 36,000 gyermek, addig 16.000 semmi oktatásban nem részesült. — A 56.000 iskolába járók közül télen, nyáron feljár fele, a másik fele pedig csak a téli hónapokban részesül oktatásban, a mi annyit jelent, i mit télen tanult, nyárban ismét elfelejti. Az iskolába nem járó 16,000 gyermek között a kényszeriskoláztatás foganatosíttatott 985 gyermek, azaz minden 16-dik mulasztó ellenében. Az 1868-dik isk. törvények meghatározzák, hogy minden iskolaköteles gyermek tartozik iskolázásban részesülni. Hogy létezhet tehát e roppant számmennyiség a haza törvényei ellenére ? Ki a hibás ? Az összes, az egész társadalom. Iskola, iskolaköteles, tanító, pap, megye, megyei hivatalnokok, mind a közönség javára tartoznak szolgálni. De mindenek felett i közönségnek, melynek tagjai összesen teszik i hazát, egyik tagja sem mondhatja: ott vannak az egyházi s állami hivatalnokok, hajtsák azok végre az isk. törvényeket, létesítsék a népnevelés nagy munkáját. A közönség érzi a hasznot vagy kárt, mely az iskolai oktatásból vagy annak elhanyagolásából származik. Ezek a szegény ártatlan gyermekek, ez a 16.000 értelmetlenül felnevekedő társadalmi száműzött, tisztelt társaság! az ön lelkiismerete. 5s miután ezen 16,000 ártatlant le méltóztat- tak nyelni, mint Saturnus a maga gyermekét, legyenek szívesek egy kis várakozással lenni, logy egy még ennél keserűbb labdacsot elkészítsek s egyúttal azt is beadhassam a tisztelt közönségnek. A ki a német irodalmat ösmeri, az tud- íatja, hogy a német tudósok már régen megúszták felettünk a halálharangot. Ha Mária Therézia korára, mikor mágnásaink közül alig tudtak már egynehányan magyarul, a József császár kora nem következik, mely a magyar nemzetet álmából felriasztotta, akkor ez akárörvendő jóslás bekövetkezik. De hála Istennek még élünk és ha a magyar társadalmi életét folytonosan fejlesztendi, s az idők lelkének intéseire hallgat, azt követendi, élni is fog. Más nemzetek tudósai is sokat beszéltek arról, hogy a különböző országok népei egykor el fognak pusztulni a föld színéről. Montesquieu, ki az emberi szellem fejlődését az ó és újvilági népek szokásait, erkölcseit, törvényeit, s történelmét behatólag tanulmányozta, megütközve kérdezi: „Tehát az a sorsa a népeknek, hogy egykoron elpusztuljanak. — Mi az oka, hogy a különböző országok nem oly népesek, mint a régibb időben? Elvesztette a természet előbbeni termékenyítő erejét?“ A németek nyilatkozatai reám nem hatottak, bár sokszor okosabb cselekedet lenne, ha az ellenünk szórt vádakra inkább fígyelmez-| nénk, mintha dicséretek után törekedünk. I Montesquien, s mások nyilatkozataiban pedig azon megnyugvás rejlik, mit a latin példabeszéd igy fejez ki: „solatium est miseris, soti- os habuisse malorum,“ mi magyarul ennyit teszen: ha meghalunk mi, meghal a német is, meg a muszka is, melylyel némelyek szoktak ijeszteni bennünket. Hanem a tanfelügyelő ur 1874-ik évi elnöki jelentése csakugyan felrázott flegmámból. Ez már nem kárörvendő jóslat, nem elmefuttatás, hanem a magyar ember flegmáját is megrázó tény. Nem, nem tény az, hanem szám, mely a tisztelt közönséget, ha tőle a „spiritus ist hingeflogen, nur das Flegma ist geblieben“ jobban megrázza mint „szent Pál az oláhokat.“ Az elnöki jelentés igy szól: „Jelezem azon sajnos veszteséget, melyet öt év alatt a tanköteles gyermekek számának valóban tetemes apadása által Szabolcsmegye és a Hajdúkerület szenvedett összesen 9099 — tehát egy híján 10,000-et. — Az iskolaköteles gyér mekek között rövid 5 évi időszak alatt történt eme roppant halandóságot feltüntetni, illetőleg jelezni kívántam azért hogy ame gye összes lakosságával, értelmiségével, hatóságaival és az egyes községek elöljáróival meg- ösmertessem a bajt, és úgy a hatóságok, mint a társadalom részéről rögtöni orvoslást kívánó kórt, mely kíméletlenül pusztít és a megye életén huzamos idő óta emésztő féregként rágódik. Tagadhatatlan, hogy a megyei-hatóság, fő és járás orvosok, lelkiismeretes buzgósággal igyekeztek orvosolni a bajt, s elhárítani a csapást, melyeknek végleges megszüntetésére a z eddigieknél nagyobb mérvű intézke dések szükségeltetnek. A tapasztalás mutatja, hogy a halandóság rendszerint a gyermekek közt, különösen pedig köznép osztályában legnagyobb. Melynek oka megye nagy területéhez képest, részint az r^osok felette' csekély számában, részint jár- ány ideje alatt a beteg gyermekeknek szüleik Itali sqját sorsukra hagyásában, mi legna- yobb részben a nép közt uralkodó tudatlanság, lőitéletek, megrögzött balvélekedések miatt zármazik; melyeken idővel egyedül a nevelés egithet, ha t. i. a mostani nemzedék helyét z 1868-ik évben hozott isk. törvények szelle- oében nevelt generátió foglalja el. A tankötelesek közül ily rövid dő alatt elhaltaknak megdöbbentő- eg nagy száma csak nem kétségbe- íjtőleg mutatja a baj mielőbbi or- oslásának szükséges és halaszt ha- atlan voltát.“ A tisztelt közönség talán már unni is :ezdi a sok számokat, s azt kérdezi: micsoda sszefüggés van és lehet az orvos ur „egy sipetnyi orvostudománya“ a 16,000 iskolázat- an, a 10,000 iskolaköteles cholera halott és e losszu „farsangi predicátió* között?, s kérdezi, logy ha orvos ur „egy csipetnyi orvostudo- uányt“ kotyfasztott, miért kell tulajdonképen i közönségnek inni meg a levét? A dolog igy áll, hogy az orvos ur ellen ntézett csatározás csak úgynevezett „fedezet satározás“ volt, nyitánya, egy a közönség dien indítandó háborúnak. íme a tanfelügyelő írnak egy laicusnak kell jelezni a nemzet teáén elterjedt mély sebet, azok, kiket a dolog lletne vagy „csipetnyi orvostudomány“-nyal vesződnek folytatnak homeopathia, s „más dolgok“ ellen kisszerű polémiát, vagy esznek, vagy alusznak, korteskednek, kopóznak, aga- rásznak, dalárdáznak, vagy egyszerűen semmit nem tesznek. Jó orvos ur, gondolám, „ha te vered az én zsidómat“ a homeopátiáét, — mely önsegély utján hozzám tartozóim közül hősiesen megmentett a cholerától hat áldozatot, — „én is verem a te zsidódat,“ megkezdtem a csatározást az orvos ur ellen. Mivel pedig a 16,000 iskolázatlan erkölcs és 10,000 cholera halott gyermek, tehát összesen 26,000 halott — és ez is csak a tankötelesek közt és csak Szabolcsmegyében, — a tisztelt közönség „egy csipetnyi orvostudománya,“ a valódi háborút megindítottam a közönség ellen. Tulajdonképen az orvos ur nem vétett sem többet, sem kevesebbet, mint a társadalom _ többi intelligens tagja, csekélységekkel vesződik akkor, midőn nem „domus Ucalego- nis ardet“ hanem saját fejünk felett ég a házi A közönség hideg, részvétlen. Beletaaar- ja magát a „minden úgy van jól, a mint van“ semmit nem tevés köpenyébe, — mint a selyembogár beköti magát gubójába — várva az időtől, hogy egy szines világ Eldorádójába ébressze; holott legtöbb esetben ezen gubáknak azon sors jut, hogy forró vízbe vettetvén, le- gombolyittatnak. A tanfelügyelő ur czikke ennyit jelent: Szabolcsmegye értelmes közönségei Van neked 16,000 iskolázatlan erkölcsi és 10,000 cholera áldozatod. Bajod, nyomorod oly nagy, hogy az eddigi szokott eljárás =: a hivatalos segítség nyomorodon nem segíthet, s — úti figura docet, — tehát ha a közönség vett szent lelket = van értelme és jóakarata, a társadalom mély sebeit, mely azt végenyészettel fenyegeti, igyekezzék társadalmi utón meggyógyítani, s ezen baj gyógyításában minden értelmes polgárnak részt venni kötelessége. A tanfelügyelő ur úgy van meggyőződve, hogy ezen, a nemzetet végelenvészéssel fenyegető kór oka a nép tudatlanságában, részvétlenségében, a maga érdekeit félreösmerő balvélekedésekben, s minden iránti közönyösségében van. Én is igy vagyok meggyőződve. A Mária Therézia korában veszély fenyegette a nemzetet, mert a legnagyobb földbirtokosok elnéme- tesedtek, az értelmes osztály mentette meg. Most az alsóbb néposztályon terjed a fekély, iskola nevelés hiány és ragályos *<usztitó vészek alakjában, sa társadalom mindenintelligens tagjának — legyen az férfi vagy nő, — köt elességeharczra szál- lani, s a fenyegető alakban terjedő kór ellen önsegély utján meg menteni az alsóbb néposztályta tudatlanságtól úgy, mint a járvány ok pu s z- titásaitól. A tanfelügyelő ur végszavában nyilatko- zik, hogy majd ha a mostani tudatlan alsóbb néposztály helyére, egy, az 1868-ik évi isk. törvények szellemében nevelt értelmes ne mze- dék lép, ezen bajok elfognak enyészni.
