Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-07 / 6. szám
dég- színről, színre ismerni meg a társadalom azon bölcs rendjét, mely India virányos mezőkön legelő fiait boldogítja, a miben eddig az a párezer írt hiánya gátolt, melyet a párezer mértföldnyi utazás kíván és íme most ezen pár ezer forintom megtakarítva van azon pár ft. áldozat által, melyet a tbasi árvák javára, mint belépti dijat fizettem. Igenis uraim, Thas emes közönsége megmutatta nekem színről színre azt, a mit én csak messze távolban hit tem feltalálni. Itt láttam Brahmánt isteni fenségében, itt láttam Ksetriát vitézi dicsősé gében, itt láttam Vaiszját dús gazdag tuagt raiban, itt láttam Szudrát tudományos elő zékenységével s pávatoll legyezőivel s remény lem a folytonos haladás elvénél fogva, p§| jövőre felfogom találni Páriát is dicső Banaanja alatt elrejtőzve és ezeknek tanulmányozása végett, nem szönök sóba a tudomány kedvelőit Tbasra utasítani. Éljenek hát a lelkes tbassiak a társadalmi tudomány pályáján. Fájdalom hogy nekem már távozni kell, mert jelzik már a másik előadást Pátrohán. Pátrohán? Igen, ott is bált rendeznek csángó magyarok javára, január 28 án Kérded talán szives olvasó, hogy Názeretből szármáz hatik-e valami jó? Igen, állítom, hogy származott, mert azon egyetértés, rend, illem, mely itt uralkodott azon szives vendégszeretet, azon előzékenysé melyet Pátroha a Vidékiek iránt tanúsított semmi kívánni valót nem hagytak fel. A tár saság kedélyes, fűszerezett volt, az egész va lóban müveit emberekhez méltólag viselte ma gát. Elégedetlenül senki nem távozott el Pát robáról s ezen elismerésünknek m ndnyájan kifejezést adunk. Nem is maradt el az áldás mert a tiszta jövedelem 50 Irt. körül van S midőn a mulatság rendezőinek köszönetét mondunk azon kellemes órákért, melyeket ne künk oly élvezetessé tettek, ígérjük, hogy pátrohai bálból jövőre sem fogunk kimaradni ■K.Í Visszapillantás megyénk közmivelődési s társadalmi mozgalmaira. Olvasó-egyletek vannak: Nyíregyházán, Kis-Várdán, Büd-Szent-Mihályon, Ivemecsén Emez utójára említett derék községünk értei misége különösen megérdemli, hogy a közvéle mény figyelmét felhívjuk reá. Van ebben még az olvasóegylettel együtt dalegylet; van nép bank. A közélet élénk. S ezt mind a jóakaratu értelmiség egyetértése és összetartása esz közli. Kívánjuk mi is Kemecsének, hogy: „vi ruijon, mint Éden.“ — Dalegylet van még Balkányban; — Nagy-Kállóban is volt dalárda; — de a múlt évben feloszlott. Olvasóegylet vau még Nyir-Baktán. A megyei közkórház épen a múlt 1874 évben, melyről e szemlét Írjuk, újólag szerveztetek s a szenvedő emberiség érdekében meg is kezdette áldásos működését. Muzeum-egylet — úgy látszik — csak volt megyénkben; mert nemhogy működésé ről, de létezéséről sem ád semmi jelt. Talán feloszlott ez is?! Óhajtandó, hogy ekkor újból szerveztessékI Ha fennáll: e megemlékezést ne vegyék az intézők rósz néven; hanem ha például eddig csendben, zaj nélkül működtek volna, már t. i. a múlt évben — mert mindig TARCZA. Retsky András barátomhoz.*) Élsz-e vagy meghaltál? hogy hired sem hallom, Kereslek mindenütt, nyomod sem találom. Ha élsz, légy köszöntve... feléd nyújtott kézzel, A régi szeretet, — régi melegével. Ha pedig meghaltál: legyen áldva porod, Nem lesz elfelejtve soha a te korod, — Mig a Tisza mentén magyarul beszélnek, H „Retsky Bandi“ nevét nem eresztik szélnek, Mesébe foglalják, — s estenden az anya Hallgató fiának el-elmondogatja: „Ki voltál ?“ „mit tettél ?“ „hogy élted világod ?“| Hiába keresték, nem találták másod. No de mit beszélek; te nem halsz meg soha] Csillag vagy, mely bolyong, hol ide — hol oda. Egy-egy fényes sugárt hagyva maga után,* Tovább, tovább halad változatos után. . . .|___ Vajjön merre jársz most, hol talál meg lelkem? Kétes reményekkel gyakran igy töprengem. Tán a kies „Tóbik“ **) csalitos berkében?! Vagy a vadregényes Mátra erdejében? Én a vadregényes Mátrát nem ismerem, Qsak „Tóbik“ felé tart hű emlékezetem. Tóbik! jó barátok egykori tanyája, Honfi lelkesedés egykori hazája! Ott yan-e?,mit csinál az ősz gazda mostan? Tán éppen borozgat? s gondolkodik búsan: Mivé lett a világ! kicsinye és,nagyja, Mind az urhatnámság félbolondját járja. A börzeszédelgés most államtudomány, Szorgalom, józan ész nem segit csak ármány. Becsület, szemérem ismeretlen erény, Ha ezt emlegeted, kinevetnek szegény! Apa, fiú, testvér, mind egymás ellene, Szent az eszköz, csak czél legyen érve vele. *) Ki Be ismerné „Reesky Bandi“ nevét?I Ha másból nem, ismeri széles e haza a népdalokból, — E [ költeményt a galambősz, de kedélyében ma is ifjú Reesky Andráshoz egyik kedves barátja, Zabolay i ja. — Hiszsztik, hogy nagy érdekkel fogja ezt olvasni la-1 punk olvasó közönsége. Szerk. **) A Reesky kies tanyája, melyet családja számára kellemes és kényelmes otthonná változtatott. Szerk. szél, Hű barát, jó barát, e két szó oly régen Volt írva az élet mutatókönyvében — Miről fogalma sincs, nem emlékszik rája, A jelen nemzedék elkorcsosult faja. Hát a konszeretet magasztos oltára!! Aljas önérdeknek lett szennyes zsákmánya. Ilyen gondolatok járhatnak agyadban, Midőn elborongasz koronkint magadban. És pedig az ilyen gondolatmenetre, Az árnyas „beduin-tanya“ van teremtve. A hol minden bokor, vagy közte bolygó Becsület, barátság, szeretetről beszél. Hol mindenik ember annyit ért a latban, Mennyit szive nyomott tiszta szinaranybap. Pénz, hiúság, rangkór pöffeszkedő képe, Vagy az álszemérem több ily furcsa népe, A szabad természet egyszerű ölében, Nem páváskodhatott czifra köntösében. „Tóbik“ „Tóbik!“ egykor hű szivek Mekkája, Megvan-e még arezod régi jó formája? Ott van-e, mit csinál az ősz gazda mostan, Vagy elhagyva fészkét, ki tudja merre van ? Ha ott van! borozgat, térjen gondolatja A régen nem látott mindig hű barátra. Ki a csalódások keserűségében, Meggy ülőit világot és embert végképen. Kinek szive alatt ha van még egy szikra, Mely elborult lelkét meg-megvilágitja. E fényben képedet látja minduntalan, Kibékül sorsával és tűri nyugodtan. Zabolay István. Muki barátom szerelme. — Humoresk. — Kiss Endrétől. (Folytatás.) IH. — Hm! Muki barátunk talán kiesett a grácziából I — gondolám. Mintha csak gondolta volna, hogy e jelenet magyarázatot vár, szólt: — Megcsalt! kijátszott. — Ah te hűtlen Eleonóra! Ezt érdemeltem tőle. Ez tehát hacsak 1874-ről van szó — közöljék munkálkodásuk eredményét a megyei olvasó közönséggel is! Tűzoltó társulat régibb idő óta létezik Kis-Várdán. Ez évben alakult Bogáton. llát, többi városaink és nagy közönségeink hol késnek az éji homályban ? Ez is oly ügy, melyre nézve kívánnom kell, hogy a már folyó év szemleirója számos ily társulatról emlékezzék meg annak idején. A vallás-erkölcsi élet ébresztése s felelevenítése czéljából a ref. felekezetüeknél 3 lelkészegylet alakult, Kallóban, Nyíregyházán és Kis-Várda vidékén; de működésűk még nagyon szűk térre — az olvasóegyletek alakitá sára szorítkozott a lelkészek között. E lé pésre minden felekezetnél nagy szükség volna napjainkban, midőn közroralottságról, erkölcs telenség-, vallástalanságról beszél mindenki Legelsőben is megóvnia jót, hogy a meg ne izetlenedjék! Ügyvéd-egylet megyénkben nincs, da czára annak, hogy az 1870-ki „népszámlálási kimutatás“ 63 ügyvédet mutat ki. Bátran mer jük állítani, hogy e szám azóta növekedett mivel egy-egy pályára napjainkban nem vál lalkozik, sőt lehet mondani, hogy tömegesen tódul annyira az ifjúság, mint eire. Hozzáte hetjük az eddig mondottakhoz, hogy megyénk e téren számos kitűnő tehetséget képes fel mutatni. A kis-várdiii alsó és felsőjárás jegyzői is egyletté alakultak múlt év elején; de azóta hallgatnak. Csak nem mondhatják el maguk lói, hogy buzgalmuk, nemes lelkesedésük csak szalmatüz volt?! Fel a zászlót és — előre! A jegyzői nyugdíjintézmény is élénk vita tárgyát képezte a megyei bizottmányban, mint a megyei sajtóban; de erről sincs mostanában semmi szó. Nem merem konstatálni, jelezni hogy ez egylet is megalakult; de a jóakaratu kimutatást ez ügyről, meg a kétség eloszlatá sát, szívesen veszem. Tudom, hogy mások is. A szép művészet pártolásáról a nyiregy házai értelmiség adott jelt; a mennyiben ott a jóért, szépért, igazért buzgó lelkes fiatalság műkedvelői szinésztársulatot alakított s mint ilyen, egy nemes czél eléréséhez kivánt mü liödése által járulni; értem az állandó színház alaptőkéjének növelését; de fájdalom! ennek működését is megbénította az átkos visszavonás. A működő erőket megzsibbasztotta, a nemes lelkesedésnek szárnyát szegte, — hogy micsoda? nem is tudja az ember egy könnyen nevén nevezni ez eljárást — j talán csak jó akaratú, de elhirtelenkedett, tulszigo.ru bírálat, la szavunk eljuthatna az érdekeltekhez, arra kérnők őket, hogy a magasztos czél érdekében, folytassák kitartással, a mit elkezdettek! Az eszményért, a szépért, jóért, igazért lelkesedni tudók méltányolni fogják törekvésüket. Orvos-gyógyszerész-egyletünk gyűlésén, az e szakba vágó tárgyakról felolvasások, előadások tartattak. Azonban az egylet közlönye rezünkhöz jutván, ebből olyasmiről győződtünk meg, hogy ezen egylet is feloszlásnak néz elé, iá csak a lelkesedés tüze meg nem szállja a széthúzó tagokat s ujult erővel nem pártoland- ák a kezdeményezők s vezetőket. Itt egy uj eszme lett felemlitve; ha nevét eltalálnám — mert nincs kezemnél a kérdéses egylet közlönye — talán orvos-gyógyszerész-segélyzőtártalan szerelmem jutalma, hogy most megcsaljál. Ah Tóbiás barátom, szomorú már az én életem. Aztán ehez jön még egy másik csa pás. E miatt a lány miatt nagynéném rokon szenvét, szeretetét is elvesztém, de kárpótolva íittem magamat ő általa s fin most, keserűen ki vagyok ábrándulva. De mindegy ! Hanem jaj lesz annak a másiknak is, ki boldogságomat földulá. — Nos, talán vetélytársad akadt? — ügy látszik. ... valami nagyvárosi andy... láttam a mint csókolta... Hallod ? megcsókolta. Érted ? tudod mit tesz ez! — kiált rám, még kezeit is ökölbe szorítva. Oh ba átom, az égből egyenesen a pokolba esni... Oh jól láttam én őket a nélkül, hogy ők észre ették volna jelenlétemet. — Oh barátom, iszonyú az a féltékenység; mint egy mérges kigyó marja az a szivet, nyelve láng, kettős tőrrel, melynek mi ndkét végén ott ül a halál. Figyelemmel kisértem őket; ittam szobám ablakából, a mint a parkban egymással karöltve sétáltak; meglapultam, s csak csepp h'jja volt, hogy le nem ugrottam, átta volna vonaglani tagjaimat, kitört kezem ábamat s tudni, hogy ennek egyedül az ő lütlensége az oka. Le vagyok dobva a pokolba, sötét pokolba, honnan felém egy remény su- ;ár se jön; az elkárhozottal senki sem törő- ik. Én érzem, hogy itt szivemben daemonok ütöttek tanyát. Igyekeztem őt vigasztalni; hivatkoztam : érfiasságára, mikor láttam, hogy ezzel nem tudok reáhatni, elővettem a gunyort, de ezzel csak azt nyertem, hogy magam ellen bőszitém az elkeseredett fiút; — jónak láttam őt magára íagyni, megmondám inasának, hogy minden tö- ékenytárgyat dugjon el, mert az urfi vagy a fejéhez, vagy a falhoz verdesi. Lementemben egy idegen úri embert láttam, én tehát — miután hallottam, hogy oda en Muki barátomat kérdezi — vissza siettem, íogy Muki barátomat képessé tegyem az elegáns úri ember elfogadására. Alig mondtam ezt, midőn az ajtón kopogtatnak. — Ez az I — súgta hozzám — csak egyszerre menj a mellékszobában. Én gépileg engedtem, hogy Muki a szomszéd szobába toljon. egylet alakítása ?1 Szóval gyám- vagy segély- egylet. Miben áll ez ügy: nem tudom. Reméljük, hogy 76 orvos és gyógyszerész nem engedi, hogy az egylet feloszoljék. Egy szép, társadalmi utón kezdeményezett intézményt kell még az eddigiekez felemlítenem. Ez a népkonyhák felállítása Nyíregyházán. Ez is nehány lelkes nő és nemes szivü emberbarátnak köszöni előállását. Bár követnék e szép példát társadalmi téren több helyt is megyénkben 1 Hirlap keletkezett a megye központján három. Kettő ezek közül hetilap; egy gyógyászati szakközlöny, mely midőn az észszerű élet- és gyógymód által akarja elejét venni az emberi test elbetegesedése s nyomorodásának 1 midőn az emberi test valódi és természetes ápolására nézve ad utasításokat, a legmagasz- tosabb czélt tűzte maga elé mindazok közt, melyekre ember törekedhetik. Mivel, mint dr. Mathews megjegyzé : „ész, itélőtehet- ség, képzelem, ékesszólás, a szellem minden képességei, a test gondozása által oly erőt és fényt nyernek, mely sohasem közelittethetnék meg a nélkül.“ (Hogyan boldogulunk? Irta dr. Mathews, fordította Poligen. 79. 1.) 1 legyen meggyőződve a nemes lelkű emberbarát szerkesztő, hogy ha tömegesen nem szavaznak is bizalmat s köszönetét fáradozásáért, de folyvást növekedik azon tisztelőinek száma, kik elveit követik. Átalában meg kell említenem, hogy lapjaink többet bíbelődtek egymással, mint kellett volna, a közösügy kárára is sokszor. Vajha ! uj irányt jelölne e tekintetben az uj év! Mint fájdalmas körülményt, azt is el kell mondanom, hogy megyénk déli s délnyugoti vidékeiről sem egyik, sem másik lapban, 9em társadalmi, sem közmivelődési eseményekről tudósítást nem olvasánk. Mintha azon részek nem is tartoznának a megyéhez! Ezzel közzéteszem e viszszapillantás után készült vázlatot megyénk közmivelődési és társadalmi mozgalmairól. Ha tévedtem volna valamiben: mentse azt a jó akarat, szives szándék és azon körülmény, hogy adataim hiányosak voltak s ez az első vázlatos kisérlet — tudtommal — a jelzett téren. Töretlen utón nehéz botlás nélkül menni. Görömbei Péter. ÚJDONSÁGOK. (!) A bizottmányi gyűlések rég idő óta igen csekélyül látogattatnak. Legközelebb febr. 3 kán, mint a gyűlés első napján az 500 egynéhány tag közül alig 50 bizottmányitag jelent meg; oly csekélyszám, mely közügyeink fontosságát véve tekintetbe, igen elszomorító. Ennek okát másban alig kereshetjük, mint azon szűk korlátú mozgásban, mely a megyei közigaZga- jásnali ez idő szerint keserű osztályrészül adatott. — Kauzsay és Molnár Ágoston urakat, mint kik állandóul, nemcsak az első napokon, de a gyűlésnek minden napjain jelen voltak, ugyszinte Zoltán János urnák, ki nevezettekkel együtt parlamentaris beszédeikkel a fenforgó tárgyak sikere lebonyolítását elősegélték, méltán érheti i sztatlan elismerésünk. Feltűnő hogy az annyira előnyös színben feltüntetett virilis- mus (tisztelet egy két kivételnek) oly (sekélyes — Ah ezt már szeretem, ő az ő! gondolom észrevette reggel a midőn megvetőleg néztem végig rajta! Bizonyosan párbajra hi! Ez már eredeti gondolat, legalább lelövöm,.—■ megölöm, mint egy gazdátlan ebet. Ezt gondolta Muki barátom, a mint az idegen fiatal emberrel szemközt állott. Én a mellékszobába lépvén, csak a kulcslyukkal rendelkezhettem, de úgy vettem észre, hogy a kulcs bele volt téve, tehát fel kellett adni a reményt, hogy valamit lássak. — Szervus fiatal ember, nos mi lelte,— hogy úgy néz rám, mint valami kannibál — vagy talán... Muki barátom hidegen meghajtotta magát, — Nem ismerem én önt uram; hangja egy kissé merésznek tetszik nekem. Ön meg- fosztá az eget tündérétől. Az idegen, csudálkozva nézett Mukira. — Nos, hát még sem ismerjük egymást? micsoda? — s az idegen egész Muki barátunk elé lépett. — Oh igen... ön az, a ki kitépte Eleonóra szivéből az én képemet... — De liát miféle beszéd ez. I. nem értem... — Ah ön úgy látszik, még elég gyáva tagadni. .. Én tanúja voltam önök közti gyöngéd jelenetnek. Jó, hogy ön jött hozzám, legalább nekem nem kell önt keresnem. Végezzünk egymással. Kard vagy pisztolyra nem megyünk, ehez nem igen értek. Határozzon a sors. Amerikai párbajt akarok. Hallott ön erről valamit? — szólt Muki hüvelyk ujjait kabátja gomblyukába illesztve. — Oh igen, Nekem volt egy pár ily párbajom. Vivtam sötét szobában, nekem jutott a ekete golyó. Vagyis azon helyzetben voltam, íogy nekem a puszta ököl, társamnak a gyi- ok jutott fegyverül, ő rohant rám, mint va- ami vad, én mindannyiszor ügyes szökkenésekkel kikerültem a rám emelt gyilok halálos dőléseit, végre lefegyverzém, kicsavartam kezéből a gyilkot, ellenfelemet a padozathoz, és... (Vége köv.) szivos vendégszeretetet élvezzük, — hanem a jegyző házi gazda és a ref. tanító azon biztatás közben, hogy az urak és úrnők később szerencséltetni fognak látogatásukkal, s mi feltaláljuk, a mit kerestünk. És ime nem vártunk hiába. Mi nem tánezoló férfiak 11 óra- i újban, a jegyzői lakszoba nyitott ajtaján út, láttuk egymásután vonulni az Ízletesen felöltözött nőket a táncterembe. 12 órakor hivatalos foglalkozásaik végzése után megjelennek köztünk Vay György és Kállai Pál urak. Kikről jegyezd meg nyájasolvasó, hogy mint hallottam, csak bevándorlottak. Boldogságunk, örömünk, gyönyörünk, dicsőségünk elérte a tetőpontot. Úszhattok az élvezet hullámain, mondánk egymásnak ti papok, jegyzők, tanítók, hát még nőitek 11! Hála neked óh demokraczia 1 Poharat uraim 1 üdvözöljük Thas intelligentiáját. Vigyük hódolatunkat a tánezteremben ragyogó urhölgyek- nek. Mily magasztos szellem ül arezukon, mily nemes sugarak áradoznak a szemekből, mily fenség honol az egész alakon, mily kecses mozdulatok, óh átkozott táncz, mikor engedsz már hallgatni a bájoló hangokat, gyönyörködni a szikrázó gondolatokban. Ily érzelmek küzdöttek bennem, midőn a mellék szoba ajtajában álló N. N. barátomra estek szemeim, i különös liálálkodás után, következő párbeszéd keletkezett köztünk. „Ismeri ön a thasi jnüvelt családokat? „Nincs szerencsém. „Hogy ismerjük meg a társaságot? „Könnyen. Kellner egy pint bortl „Méltóztassék. „Várj csak, hála istennek, épen tánezszü- net. Kicsoda ottaz ablaknál az a bájos asszonyság? „Az kérem N. N. uraság inasának hölgye. „Pompás demokraczia. Hát az a kellemdus kisasszony ott a tükör alatt? „Az kérem N. M. ur szobaleánya. „Ah. Ah, hát az a harmadik lady. „Az kérem, ismét szobaleány N. K. ura-l ságnál. „A a a a h. Hát a nagyságos urak? . . I úgy már érteném az egész dolgot. Különbeni elmehetsz. „Prosit komám a mulatság, mondám tár-1 samnak. „Kedves egészségére. „Ne boszankodjál brúder, az okos emberi mindent fel tud használni látkörének széles-1 Intésére. . . Látod mennyire elvoltunk ma-| radva! . . . Most már tudjuk, mi az a modern I demokraczia. Ha nincs nagyságos czimed, minti nekem, akkor megbízom a szobaleányomat, I hogy társalogjon veled nevemben és ez nagy-l kérdés, mivel hogy jogot formálhatsz osztályos! atyámfiává lenni. , „Meglehet igy értelmezik a thasi urak is, I de nem kérek semmit az ilyen atyafiaságból. I Majd én kaparnám ki a parázst. Megyek isi haza, nehogy kocsisom beszivja ezt a levegőt.“ I „De barátom egy lelkes toasztban csakl meg kell előbb köszönnünk szives gazdáink I leereszkedő vendégszeretetét. „Igazi önsd ki mindnyájunk hálásérzel-1 meit. I: „Add azt az előbbi poharat. I: „Uraim és hölgyeim csendet kérek 1 L Nagyságos dolgokra nyitom ajkaimat, 11 mert valóban a tudomány hazájában találom I] most magam. Szivem legfőbb vágya volt min-r
