Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-05 / 49. szám
Nyíregyháza, deczember 5 49. szám. IY. évfolyam. 1875 Előfizetési árak : Égést évre .................... 4 Pé l éw . . . * • i * n Negyed évre.....................*>* 4 Sz erkesztői Iroda és kiadói hová a lap stellemi restét tárgy az o küldemények, úgy szinte a hirdetések * minden felszólamlások intézendő*: a helybeli ref. lelke«** Ink Bérmentetlen levelek csak Ismert kezek- bSl fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Klndo-blvalnl, Minden péntkUldemények ngy elöfize- téíl, mint hirdetés! dijak: Vitéz Mihály pénztáritokhoz Kemecsére (posta helyben) intézendő*. SZABOLCS. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Hirdetési dijait: Minden 4 hasábos potlt-sor ogvazorl hirdetésnél 5 kr., ttibbsstfrinci 4 kr. _íiWjocloluios hirdetések többszöri beikig tatása, kedvezőbb föltételek alatt est- közölhető. Mind en egyes beiktatás után kiucstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden bárom hasábot ■garmond-sor dija 30 kr. Az dőfizotők, a hirdetések meg- szabásánál, 2O“/0-nyi kedvezmény- boa részesülnek. Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön és Vitéz Mihály. jelöljük emléktáblával Böszörményi László szülőházát! — Fölhívás a megye t. közönségéhez. — Midőn nem régiben a magyar nemzet, sirkövet emelve feledhetlen hazánkfia Böszörményi László hamvai fölé, bebizonyító azt, hogy leikéből még nem halt ki egészen a nagyok iránti kegyelet s meg tudja becsülni az erőt, mely érte ros- kadt le, érette lett porrá: — folébredt bennem azon óhaj, hogy vajha fellelkesülne a megye t közönsége, s most a mikoron a haza lerótta tartozását azon nagy ember iránt, ki mindnyájunké volt s mindnyájunk által a hazáé — tenné kötelességét, s jelölné emléktáblával azon jelesnek szülőházát, ki miénk volt első helyen, mert e megye szülöttei közé számította magát. Ugyhiszem, felhívásom nem lesz kiáltó szó a pusztában, biztat a remény, hogy így akarja ezt minden magyar, minden hazafi, ki az elhunyt dicsőben becsülni tudá a büszke, meg nem hajló tölgyet, az igaz, hazugsággal s önámitással be nem szennyezett jellemet, ki kimondó azt a mit gondolt, a mi tény volt s úgy mondá ki, mint az szivén feküdt. Bitkák a mai napokban az ilyen aranyjellemü, a honért élő-haló s a becsület szentségét soha meg nem sértő alakok, annál inkább megérdemlik tehát, hogyj megemlékezzünk róluk, nem csak szóval de téttleg is. Azon lelkesedés, ama megható nyil- vánulása a szeretetnek, melynek a sírkő felállításakor voltunk tanúi, bátorítanak tél azon feltevésre, hogy : többek nevében szólok s többek véleményét tolmácsolom, nincsen megyénkben olyan polgár, kit meg ne hatna Böszörményi László múltja, s el nem ismerné, hogy ő megtett mindent, mit a haza egy hü fiától várnunk lehet. Azon szomorú időkben, midőn rab- lánczra volt verve az érzelem, midőn csak titokban volt szabad imádni az oltárt, mely iránti szerelmünket születésünkkel örököljük s melynek féltett, imádott neve — haza; e sötét napokban egyike volt ő ama keveseknek, kik küzdöttek a kor ellen, mely elnémitásunkat tűzte ki czélul, kik kimondották véleményüket, protestáltak az elnyomatás ellen, s követelték a jogot, mely bennünket ép úgy megillet, mint más nemzet gyermekeit. E kétségbeejtő, e nehéz napokra esik az ő szereplése s lejő egészen az újabb kor harczáig, midőn már a szó csatáz, az eszme mennydörög. Megtalálta itt is helyét. Meggyőző szavai, igazságszeretete s azon csendes elragadó, feltalálásokban és eszmékben gazdag hang, melylyel elleneit ostromolta, tiszteletet és becsülést vívott ki seámára minden körben. S lelke még sem érezte jól magát e számitó világban. Rajongásig szerette hazáját s fájt szivének látni, mint tagadja meg azt sok ember, kinek neve mellett ott ragyog a „magyar,“ de szivébe az önzés nyomta bélyegét. Ily korban és körben kellett küzdenie. Nem csuda, ha kialudt szivéből a remény, egy jobb, szebb jövő reménye. Nem csuda, ha feljajdult az elkorcsosodás ellen, ha szavaiban több volt a megölő gúny, a romboló szikra, mintsem megengedhető lett volna. A kétségbeesés, a hazája iránti lángoló szerelem beszélt ajkairól. És midőn bátor nyilatkozataiért börtönbe vezettetett: öröm és szenvedés rohanták meg egyszerre szivét, öröm, hogy távol van a depravolt világtól; szenvedés: mert attól fosztatott meg, a mit legjobban szeretett hazája után — szabadságától. — Csak egy szót kellett kimondania, egyetlen szót és kegyelmet nyer. . .. s nem mondotta ki. Nem mondta ki azon szót, mert becsületével ellenkezett volna. Inkább szenvedett, tűrt, mintsem pirulva lépjen embertársai, honfiai elé Várt, remélt, bár sejté, hogy hiába. Felleget látott, mely feléje közeledett, készen arra, hogy összetiporja; büszke arczc-zal, nemes kebellel lépett a halál elé s úgy fogadta múltjához, jelleméhez mél- tólag a csapást. Ilyen ember volt Böször ményi László, kit százszorta jobban meg ismertet tiszta, szeplőtlen élete, mintsen a róla írott dicsérő szavak. Jobb, helyesebb mottóval nem jelez hetjük az ő nagyságát, mint ezzel, melj sírkövét disziti: „Törhet, de nem hajlik.1 E nehány szóban ki van fejezv< egész múltja, fel van tárva egész műkő dése. Születési helye Kopócsi-Apáthi, ot látta először a hajnalt, ott csókdosta ar czát a napsugár, nem is sejtve tán, hogy s kis gyermekből üstökös leend, kinek meg jelenése reményt csepegtet ezrek szivébe s félelmet kelt sokak számításában. Az id( múlik, nap nap után megyen, eltűnt a: üstökös is, s mostan már csak emléke él Igyekezzünk, hogy ezen emlék ne haljon ki soha sziveinkből, legyen az lángoszlop, melynek fénye megment bennünket a rosztól s erőt ad a jóra. Adjuk meg neki a megérdemelt koszorút, jelöljük emlék-táblával születése helyét, hogy igy eleget téve szelleme iránt tartozó kötelmeinknek, beteljesedjék rajtunk ama jóslat, mit Székács mondott egy feledhetetlen színművészünk sírjánál: „a mely nemzet megbecsüli nagyjait, annak kebléből egymásután támadnak a dicsők!“ Rakjuk össze filléreinket, adjon mindenki mennyit adhat, s legyen jutalmunk az öntudat. Tekintve a nemes, hazafias czélt, megvagyok győződve, hogy e lapok szerkesztője örömest veendi át, az e czélra beérkező összegeket *) s ha a teljes ösz- szeg kezeinél lesz, az ügy élére állva mindent elkövetend, — hogy az eszme mielőbb ténynyó legyen.**) Pataky Árpád. A vámcsempészet ügyében a „Kelet népe“ november hó 25-én megjelent számában a kö vetkező érdekes sorokat hozza, melyet kereskedőink érdekében jónak láttunk mi is szóról- szóra átvenni. „ A vámcsonkitások folytán eszközölt razzia rögtön mérges támadásokra ingerelte a fővárosi német sajtét : de ép oly gyorsan megszűnt e zaj, mintegy bizonyságul arra nézve, hogy vesztett ügyet sem a sajtó, sem egypár t. képviselő tekintélye nem képes megmenteni. A zaj tehát el- osilapult. A vizsgálattal megbízott tisztviselőknek nem könnyebb munka Jutott, mint Augiász istállójának kitisztítása. Reggel 8 órától, esti 8 óráig szakadatlanul foly a munka,a kihallgatások, jegyzőkönyvek felvétele stb. a fontos ügy kö-- rüli eljárás. Azon könyvek, melyekre a vizsgálat nál szükség nincsen: tulajdonosaiknak visszaadatnak. Eredmény eddig is van — daczára annak, hogy némely kereskedő igen óvatos volt. Vannak esetek, midőn a kereskedők, szállítók s bivtalnok értettek egyet a csonkításban, de sok bűn a kereskedők egyetértése nélkül, csupán a szállítók és hivatalnokok egyetértésével követtetek el. Az államkincstár megkárosítása óriási összegekre rúg. De épen ezért nem mellőzhetjük el csodálkozásunknak kifejezést adni a követ kező körülményre nézve. A razzia napján a pénzügyi közegek nem teljesíthettek foglalást minden gyanúba vett kereskedőnél, másnap azm- ban — valószínűleg a pénzügyminiszter rendelő *) Nem csak örömmel veendem, de fel is kérem az elhunyt tisztelőit a nemes czél érdekében leendő adakozásra. Szerk. **) Az ügy élére csak azon esetben állanék, ha az enyimnél erősebb kezek nem vállalkoznának. Szerk. téré — a további kutatások nem folytait attak. E helyen ki kell emelnünk a német sajtóval szemben, hogy a pénzügyigazgatósághóz érkezett nem „névtele nu, de „ t i t k o su feljelentés folytán rendeltetett el a nyomozás. Hogy a feljelentő tájékozott volt az ügyekben, kitűnik abból, mert a nyomozásnak vidékén is volt eredménye. Szegeden két kereskedőnél eszközöltetett váratlanul kutatás, s az egyik helyen az eredmény az; hogy csak egy év alattié húszezer fői intig károsittatott meg a kincstár vámjövedékben. A mi a lapokban Aradot és Temesvárt illetőleg közöltetett,- az téves volt. E városokban nem történt foglalás és kutatás. A közönség azon része, mely a sajtó egyró- szében ütött pokoli zaj daczára is megtartotta tárgyilagos Ítéletét, méltó érdeklődéssel várja az óriási mértékben elterjedt corruptió kiirtására teondő lépések eredményét. Nem fojthatjuk azonban el megbotránkozásunkat a felett, hogy a pénzügyminiszter ur nehány — valószínűleg tévesen informált — kereskedőnek s e kereskedői kör nyomása alatt álló sajtónak kiabálása által magát bizonyos mérvben intimidáltatni engedte s a még hátralevő gyanús egyéneknél eszközlendő foglalásokat betiltotta. A Rádayféle királyi biztosság idejéből emlékezhetnék a miniszter ur, hogy az említett lapok közül egy akkor nem álalolta az orgazdák egyik leg veszély esebbike érdekében hasonló szenvedélyes modorban izgatni, mint ez most directe és látszólag a kereskedői kar érdekében, indirec- te azonban — habár bizonyára szándék nélkül — a csempészők egy részének hasznára történt. A pénzügyminiszter ur meggondolhatta volna, hogy a valóban solid kereskedő nemcsak nem rettegi a csempészet ellen kifejtett szigort, hanem a csempészetet s a csempészőket gyűlöli, s azokat a valódi kereskedelem egyik csapásának tekinti. Vagy talán liberális kormányrendszer attribútumai közzé tartozik, hogy magát a bűn üldözésében gátoltatni engedje ily fajta összeröffenések által, mihelyt azok bizonyos oldalró! ős bizonyos körből erednek/' — Az országos honvéd-egyesület múlt héten tartotta nagy gyűlését Gáspár Audrás tábornok elnöklete alatt. — A Mi’cár jegyző által felolvasott évi jelentésből kit&Dt, hogy az aradi emlék felállítására eddig 2000 forint gyűlt össze. Értésére adatott továbbá a gyűlésnek, hogy király ő felsége a honvédmen- házDak 5000 forintot ajándékozott. E közlemény hallattára a gyűlés lelkes éljenzésben tört ki, s elhatároztatott, hogy a gyűlés báláját e nagylelkű adományozásért jegyzőkönyvileg is kifejezze. — Az Aradon felállítandó emlék ügye hosszabb vitára szolgáltatott alkalmat, végre abban állapodlak meg, hogy az ügy keresztülvitelével az aradi bonvédegylet bizassék meg. Az „erkölcsi elismertetés“ tárgyában a képviselőházhoz intézendő felirat felolvastatott, de annak a képviselőházba való benyújtása Várady Gábor és többek javaslatára későbbre halasz- tatott. Végül az egylet bizottsága választatott meg. Elnök újból Gáspár Audrás lett. AlelnöTAÄCZA. !éiattetéii©t©L Az l87*-ik őszének egyik unalmas est- véjén igen kedvesen látott vendégek gyűltek össze szerény hajlékomban. — Egy birtokos, két lelkész, egyik magával hozta szellemdus nejét is. A társaság intelligensnek volt mondható a szó valódi értelmében, melyről eléggé tanúskodhatnak azon eszmék és ujjabbkori vívmányok, melyek beszéd tárgyát képezék. Kunt a legkellemetlenebb őszi esték egyike volt, a szélvész erőteljesen dühöngött, s a kövér esőcseppeket erősen verte a téliablakhoz, — és oly sötét volt, hogy 2—3 lépésre alig lehetett látni. Bent a kályhában barátságoson pattogott a tűz. A társaság az asztal körül ült és beszélgetett. Szóba hozattak a legújabb találmányok, felfedezések, természettudományi vívmányok, a materialismus és Spiritismus egymásnak ellentmondó szélsőségei. Verne Gyula tudományos alapokon nyugvó pompás költészete, Jókainak fényes ábrándjai, melyeket a többek között a „Jővő század regényébe“ fektetett, — és miután meghurczoltuk magunkat a tenger alatti villanyos hajón, és a föld feletti téreket keresztül hasitó aerodron mokon képzeletünkben, előhozattak a különbféle jós- lelkek, az úgynevezett kopogó szellemek, a mesmerismus mindenféle balgatag kinövései.,-Volt közöttünk is egy materialista, (hiszen ezeket korunkban nem nehéz feltalálni,), ki nagyokat nevetett a társaság némely tagjainak (mint ő állitá) elmaradottsága felett, de meg volt a társaságban ellenlábasa is, ki meg az ő hitetlenségét ítélte el. „Ugyan, ha már ön olyan hitetlen,“ — szólalt meg az idealista, — fejtse meg nekem, mi annak oka, hogy a Csokonai ismert „jóslata“ évről-évre beteljesedik? Ebben nincs semmi ámítás, mert nem mostani keletű, még az apámnál láttam ezen iratot, tehát nem most készítették. „Semmi nem egyébb az, — felelt a materialista, — mint sajátságos véletlen, mely nem azért következik be, mert Csokonai megjósolta, de mert az örök törvények miatt más-, képen nem lehet.“ „De, — szólalt meg az egyik lelkész, — ne mondjunk könyelmüleg ítéletet oly dolgokban, melyek emberi felfogásunk korlátain kívül esnek. Én lord Byronnal tartok, ki azt mondja: „igen sok dolog történik a föld felett, melyek megfejtésére az emberi ész elégtelen. — Épen velem történt égy olyan esemény, mely mai napig is gyakran foglalkoztatja elmémet. Az 1860-ik év tavaszán mint ünnepi követ utaztam Szatmármegyében, akkori szokás.szerint „per pedes apostolomul.“j Midőn egyik helységet elhagytam, már allco-j nyodni kezdett, s egy felleg emelkedett fel nvugotról, oly gyorsasággal, miszerint át kelle látnom, hogy nemsokára nyakunkba fog szakadni az eső... Egyszerre elsötétedett any-j nyira, hogy utitársanmak kezét kelle ' megfognom, hogy el ne tévesszük egymást. A felhö- szakadás-szerü eső egy fertály múlva bekövetkezett, 1 ugyancsak erősen szakadt nyakunkba, utunk egy magas töltésen vezetett, melyen két felöl iszonyú mély sáncz futott végig, a sáncz tele volt vizzel, de még azt se lehetett megkülönböztetni. — Megvaláuk rémülve, az iszonyú sárban se megáilani, se leülui nem lehetett a megbetegedés veszélye nélkül. A kétségbeesésnek már majdnem utolsó fokára jutottunk, midőn egyszerre egy sajátságos fény kezdett hátulról világítani utunkra, bátra fordultunk, s nem messze tőlünk egy fáklyáfény- szerü lobogó tüzet láttunk, mely midőn pillanatra megállapodtunk, hirtelen élénkbe szállt és egészen a faluig mindenütt előttünk lobogott, mely még egy jó negyed mértföldre lehetett előttünk. A fény megvilágította előttünk az utat, s minden veszély nélkül elértük a falut, és a fény a legelső háznál ellobbant. — Sokszor hallottam a bolygó tűzről beszélni, ekkor láttam azt először! Tudora, hogy ez az volt, de hogy miért kellett annak épen a legnagyobb veszélyben fellobbanni, s miért kellett neki épen akkor elenyészni, midőn már veszélyen kívül valánk? Ezt fejtse meg nekem az isteni gondviselést kigunyoló materialista. Mig a materialista készen lett volna tagadó válaszával, megszólalt a földbirtokos : „Akárki mit mond, de velem is történtek oly dolgok, melyeket a természet törvényei szerint megfejteni magamnak képes nem valék. A házról, melyben lakom, rég idő óta azon hiedelem él a falu népénél, hogy ott kísértetek járnak. — Én sok ideig nevettem a dolgot, lg Egyszer egy asztalos, ki bizonyos házi bútoraim kiigazítása végett időzött nálam, beszélte el nekem egy reggel a következő eseményt: — „A szobában, melyben egyedül háltam, sokáig nem tudtam aludni, egyszerre azonban mély álom nyomott meg, de éjfél előtt nehány perczczel bizonyos zajra ébredtem fel. A holdvilág gyönyörűen világított be az ablakon, úgy, hogy minden tárgyat, bútor darabot tisztán meglehetett különböztetni. Egyszer a szembelévő ruhaszekrény ajtaja felnyílt s belőle egy öreg ősz " ember lépett ki,, ágyam előtt megállt és érthetetlen szavakat mormogott, aztán nehány perez múlva visszatért, az ajtó bezárolt! Én ijedtségtől .az ágyhoz lettem szegezve, reggelig nem bírtam elaludni, midőn az első fény betört az ablakon, felkeltem, hogy megvizsgáljam a schiffont, s ime ajtaját kívülről bezárva találtam, a
