Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-28 / 48. szám
Nyíregyháza, november 28.-48. szám. .többet a|egyletnek tar IV. évfolyam. 1875. TüJőfizefési árok . EgűsK evro 4 frt. i} Fél évre..........................................? Negyed évre . • j « • * 1 Szerkesztői Iroda és kiadói k*vftífb|1T hová a lap szellemi részét tárgyaló küldemények, úgy szinte a minden felszólamlások Intézendő*: a helybeli ref. leiké»*! lakBérmentetlen levelek csak Ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, elŐflzeMinden péniküldemények ogr e tési mint hirdetési, dijak • .Äff ÄgÄ». SZABOLCS. Vegyes tartalmu hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes számára 10 kr.) KLi adó-tulaj donosok: Luk-áos Ödön és Vitéz Mihály. ■a—M a i "aHirdetési dijak: Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., többziörine! 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszőr! belk- H tatása, kedvezőbb föltételek alatt eszközölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyiU-térben minden bárom hasábot garmond-sor dija 20 kr. A« előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-niyí kedvezményben részesülnek.-&• Hangok Kisvárda vidékéről a megye érdekében. A „Szabolcs“ legközelebbi számának vezérczikke felhívta figyelmemet, nemcsak, sőt arra ösztönzött, hogy én is emeljek pár őszinte hangot a megyei autonómia érdekében, Ha megnézzük a megyei joghatáskört, ha felgondoljuk gyakorta a mostani rendszer melletti némely intézkedések ólomlassuságát még ott is, hol a körülmény ek sürgős cselekvést igényelnének, például a víz áradások körüli eljárás, hol az „előirat“ szerinti rendelkezés mellett, — a jelentés és az erre hozott indorsata, iktatóból alispánhoz, alispántól szolgabi- rókhoz járván, — a segély gyakran már a nyakig vízben csúcsúié falvakhoz érkezik meg;— de különösen ha felgondoljuk jelenlegi megyei életünk sivár képét, mely mintegy csonka-borka áll előttünk a különböző uralkodó pártok pro- crustes ágyán keresztül vonczoltatva, ha látjuk azt egyedül és csaknem kizárólag a közigazgatás teréré szorítva, a halott immár a magasban állók „ Sic volo, sic jubeo“-jának esik áldozatul, ha látjuk végre — hogy ez idő szerint többet ne is említsek — azon közönyt, mely épen ezek miatt támadt a közönség szivében a megyeiránt: lehetetlen, hogy magunknak is vágyunk ne ébredt légyen már régebben a megyei joghatáskör reformja iránt. Csakhogy minket egészen más érdekek, más szempontok vezéreiének, mint a közigazgatási törvényjavaslat készítőjét. Mi a már úgy is megnyirbált és össze- zsugoritott megyebizottság jogkörének épen fentebb kifejtett okoknál fogva kibővítését vártuk a mai „szabadelvű“ uralkodó párttól, autonómiát a szó valódi értelmében, nem centralisation — Megváltjuk, hogy érintett törvényjavaslatban semmi szabadelvüséget nem tudunk felfedezni, hanem igenis annak ellenkezőjét! Itt még a takarékossági elvet se látjuk, mely oly gyakorta van napjainkban hangoztatva, hogy csakúgy görnyedünk az adóemelés súlya alatt. A megyei közigazgatási bizottságnak még nem rég időben is igen fontos szeTARCZA. Az áldozatok:. i. Dermedve künt a föld Felelte hó-palást... Hideg szobában az Anyának ápolást Ki ad ? .... Az éjmadár sikolt, A szél zokog, zokog.... „Két ártatlan gyerek Megvédeni ki fog? Ki tud? “ „Anyátok a nyomor Megtörte, s nem remél; Örömmel a balál Nyugalmiról beszél II.,. És ti?l „Didergve, rongyosan Koldulni mentek-e? S kioltja éltetek A tél lehellete?!.. Óh 1 oh!...“ A félj könnyezve igy Neje elé borul: repe volt; mintegy ellenőrként állott az szemben a kormány intézkedéseivel, a haza- vagy alkotmányellenes törvényekhez, rendeletekhez joga volt hozzá szólani, a sérelmesek ellen óvást tenni, feliratot intézni. Még mostani alakjában is van joga kérvényezni, ha bár annak, mint a legújabb idők mutatják, vajmi kevés sikere van; — azonban a javaslatba hozott rendszer szerint erre sincs többé kilátás, egy oly bizottság kebelében, melyben oly jelentékeny szerep jut a kormány közegeinek, kik, — tudjuk, — hogy nem egyszer még pressioval is vannak kéuysze- ritve a kormány érdekét támogatni. Lehetnek, sőt bizonynyal vannak is kormányok, melyek csak a nép jólétét, az alkotmányos szabadságot tartják szem előtt, de ki tudhatja azt előre, hogy minő párt emelkedhetik egyszer, vagy máskor a hazában túlsúlyra ?! Akkor aztán majd fájó kebellel nézhetünk a jogáldozatok után, melyeket készakarva cselekedtünk. Ilyen fontos intézkedéseknél nemcsak a jelent, hanem mindenek felött a jövőt is kellene szem előtt tartanunk, s én nem tudom, hogy más hogy van vele, de engemet érintett törvényjavaslat komoly aggodalomba ejtett. Mint egyszerű földmivelő, távol a világ zajos lármájától, nem igénylem magamnak a magas politika mélyen látását, én az okokat, melyek ezen intézkedésre sarkalják az uralkodó kormányt, a magam egyszerű gondolkodása szerint ítélem meg, és nem tudok találni oly sarkpontot, melyről ezen törvényjavaslatot védeni tudnám. Annak idejében majd meg fog ismerkedni bizottsági közgyűlésünk is tüzetesebben e dologgal, s meg vagyok győződve, hogy valamint már több megyékből hangok emelkednek, ezen czélba vett intézkedést helytelenitők : úgy megyénkben is lesznek egyének, kik a zöldasztalnál is ki fogják fejezni e tekintetben okadatolt véleményüket. Addig pedig remélem, hogy t. szerkesztő ur jelen czikkemnek, mely távol van a politizálástól, helyet adand társadalmi irányú lapjában. *) Kisvárdavidéki. *) Annyival inkább szívesen, mivel ez mindnyájunkat érdekel. S z e r k. Kímélje életét! Kezére csókja hull Soká. — A nő csak halni vágy, Megtörve, mint virág, Melyet lehervasztott A sivár pusztaság őszszel 1 — A félj kínálja az Enyhítő balzsamot! Attól bizonynyal a Betegség szűnni fog, S zokog.... De mint a szírt, kemény Az anya kebele.... Kioltja életét Halál lehellete S pihen. Pihen, de nem soká... A férj is megtörik, S felette védtelen — Két árva könnyezik! Zokog. — n. Két árva vánszorog Bezárt ajtók előtt, Ah nem mosolygva már S örvendve mint előbb.— KÖZÜGYEK. A felső szabolcsi ref. egyházmegye őszi közgyűléséről. Nyírbátor, nov. 16. 1875. E tudósítás nem annyira a gyűlés letárgyalt ügyeinek időszerinti előadása, mint inkább azon eszmék kifejezése, melyeket régi fényében hanyatlott egyházmegyei gyűlésünk lelkemben ébresztett. Mindjárt első helyen nyommasztólag hat egy vallásos kedélyre azon érdektelenség, — mélyet az egy^s egyházak, a minden egyházat egyformán érdeklő ügyek iránt tanúsítanak. Gyű éseink oly néptelenek, hogy a papi tanácsbirokon kívül alig vesz részt azokon egy két papi vagy világi egyén. Különösen érzékenyen hatja meg a szivet a világi tanácsbirók közönye, kik részben még arra sem érdemesítik az elnökséget, — hogy e kimaradásuk okát tudatnák. Az általános baj az érdektelenség, és közöny mellett, csekély felfogásom szerint e hanyatlásnak oka az, melyszerint nem adjuk meg gyűléseinknek azon egyházias színezetet, mely azokat jogosan megilletné. Igaz ugyan, — hogy a gyűlés rendesen imával szokott megnyittatni, de én ennél, megvallom, többet óhajtanék. Szükségesnek látnám, hogy a gyűlés rendesen a templomban nyittatnék meg, mégpedig alkalmi szónoklattal, mint ez már egyházmegyénkben eddig is szokásban volt, ez által a gyülésidejét mintegy ünnepélylyé kellene tennünk azon egyházra nézve, melyben az tar- tatik. Én hisszem, hogy ezáltal, mig a vallásosság az illető egyházban ébresztetnék, magának a gyűlésnek tekintélye is emelkednék. Különösen határozottan megszüntetendőnek vélném a délutáni gyülésezéseket, melyek soha jó sikerhez nem vezetnek, anyival is inkább, mivel a délelőtti gyűlés 2 órakor ér véget, azután a gyűlés éjszakára marad, a tanács bírók csak kis részben jelennek meg, s az egyetemes gyűlés puszta conferentiává tör- piilvéu, a tanácskozók nem egyszer pipára gyújtanak; azután egy falusi kurátortól hasztalan fogjuk követelni, hogy a falusi egyháztanácsban letegye pipáját! Nem ok az, hogy népes egyházmegyénkben sok az elintézni való ügy! — Alakítsunk egy állandó választmányt, mely a gyűlés előtti nap üljön össze — s készítse elő a tanácskozási tárgyakat, vagy pedig az elnökség gyűlés előtt egy hónappal ossza ki a tárgyalandó ügyeket a tanács bíráknak, — hogy azok tüzetesen referálhassanak. így a gyűlés azt hiszem két délelőtt bizonynyal véget érend. A világi tanács bírák részvétlenségére vonatkozólag, valóban kívánatos lenne, hogy ha az illetők megválasztatások idején, ha tarják, Szemökből a hideg Fájó könnyet facsar; — Testök úgy megremeg, Mit gyér öltöny takar — És látja, látja ezt Az anya szelleme, Felnyil nagy éjszakán Koporsó fedele. Eljő árváihoz És együtt sir velek, De nagy inségöket Hogyan szüntesse meg? Nincsen nyugalma ! Nincs. 1 Nem adhat kenyeret Nem adhat számokra Irgalmas sziveket.... Árváit üldi sors! S ez igy megy évekig, Mig a két árva ia Nyomorban megtörik. • He * Sokára véget ér A hosszú szenvedés I-... Anyjok se gyötri már A méltó büntetés. Csepeli. hogy teendőik visszatartják őket az egyházi ügyektől, lemondanának. Kétségbe kellene esnünk, ha egy egyházmegyében nem akadnának oly lelkes egyének, kik szivesen és melegen érdeklődjenek az ősök vérén szerzett eme drága örökségért: evagyéliumi egyházunkért. Gyűléseink folyamával sem lehetek megelégedve 1 Az alapszabályok meg vannak ugyan, de azokat nem tartja meg senln, gyakorta oly zaj van, mint egy zsinagógában, beszél mindenki, a ki fel bírja nyitni száját. — Ki van ugyan küldve egy bizottság az alapszabályok módosítására, de ez még mind ez ideig össze nem ült. Nem csoda, ha ez a sajnos körülmény is alászállitja a papi tekintélyt, melyre bizony féltékenynek kellene lennünk. Ezek után előadom röviden a gyűlésen letárgyalt ügyek közül azokat, melyek egyetemes érdekkel bírnak. A lelkész) fizetés minimuma hosszas tanácskozás után 800 forintban lett megállapítva, illetőleg javaslatba hozva. Múlt gyűlésünkön indítványba tétetett az özvegy-árva illetménynek legalább 60 frtra leendő feleemelése. A pénztárnok javaslata folytán évenkénti 2 frtos feljebb emelés lett megállapítva. Lesz tehát már ez évben egy özv. évi dijja 32 firt. Érdekes volt e vitánál, hogy az öreg lelkészek az emelés mellett, a fiatalok pedig ellene küzdöttek Egyházkerületi papi képviselővé Litkei Péter mellé Dr Heizler József; világi képviselőkké Patay István és Dobozy Ferencz választattak meg. Papi értekezleteink ugylátszik lassanként elalusznak — örökre 1 A hitbuzgóság és tudo- mányszomj forrása gyéren buzog 1 Az idők nehezek. Egyik részt az anyagi vágyak, másik részt a szegénység fojtó kezei szorongat- jákl... Isten adjon jobb időket Argus. Törökországi levelek. Társadalmi tanulmányok a magyar életből. Madzaar Ben Mohamed kedves barátomnak Stambulban. (Folytatás.) Van ennél egy nagyobb hiba a dr. Ar- genti könyvében s ez az, hogy könyve mellé golyó alakban rendeli a gyógyszereket. Ezen golyók hamar elvesztvén erejüket, mint igazán „semmik“ a homeop. hitelét elvesztették az ahoz nem értő laicus közönség előtt. A magyar ember megrendülhet, ha tekinti a közelebbi háromévi nagy halandóságot, s tekintve azt, hogy a homeop. mennyire uralkodik az úgynevezett járvány-betegségeken, minemüek a cholera, typhus, skárlát, himlő, stb. melyek évenként tetemes áldozatokat köEgy boldog hölgy naplója. — Elbeszélés. — Kiss Kálmántól. Február 10. Épen mosogattam. No igen, vagy talán a mosogatás egy müveit hölgyhöz nem illenék ? ... Prózai lények azt mondhatják : nem; de mi, kik felül vagyunk emelkedve a mindennapi élet korlátolt gondolkodás módjának gőzkörén, ezt egyátalában nem mondhatjuk. És a mosogatás nem a tisztaságról te- szen tanúságot, a tisztaság pedig nemde egyike a legszebb erényeknek?... Oh bár a világ a külső tisztaság mellett tisztán tartaná szive világát is, hogy a szív minden redői átlátszók volnának, úgy nem dúlna közöttünk a kétség- beesés, s a tört szivek vesztett boldogságán nem kellene annyit kesergenünk !... De hova ragadtak a gondolatok a mosogatás mellől, mely még azért is megbecsülhetlen dolog; mert az embernek nem kell rózsás ujjai hegyéről a sokszor oly alkalmatlan körmöcskéket, a nőknek oly sokszor diadalmas fegyvereit hosz- szas műtéttel levagdalni, mivel a mosogatásban szépen lekopnak. Tehát épen mosogattam magamban egyedül, kis lámpám halvány világa terjesztett fényt a szerény konyhában, a szolgáló fonóba kéred- zett, anyámék aludtak, atyám lassú léptei hangzottak ki szobájából, — midőn az előszoba ajtaja felpattant. Annyira el voltam mélyedre; mert gondolatim nem a tányérok tisz-
