Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

egy 60—70 hazai község, számtalan egylet és testület, köz* és magáfnDtézét képviseltető magát a szomorú gyászszertartáson.

Afőutczák és különösen a háromkorona- utcza, a melyben a boldogult lakott, számos gyászlobogóval volt ellátva, melyek a magánosok, intézetek és egyletek házairól lengve hirdették a kegyeletet az elhunyt iránt. A legtöbb vidéki küldöttségek ma a déli vonattal érkeztek és habár három nap óta igen gyakran esett az esó és így nagy sár lepte el a kövezetlen korona-utezát, délfelé ez utcza mégis szokatlanul élénkült és a vendégek, helybeliek és a kiváncsiak nagy tömegei hullámoztak azon föl s alá. Pont fél 3 órakor az ünnepélyesen föl- diszitett zsinagógába vitetett a koporsó, hol a képviselők, küldöttségek és nébányan a helybeliek közül szinig megtöltők a feketével bevont és fényesen kivilágított templomot. Az oltár előtti frigyszekrény fehér függönye fekete fátyollal volt bevonva, a koporsót illatos és ritka szépségű virágok vették körül, mig rajta a meghittebb barátok és családok, volt tanítványok s tisztelők által készített számos gyönyörű koszorúk egész halmaza díszelgett. Az ünnepélyt a templemi chorus gyászdala nyitotta meg, melyet Steinhardt aradi főrabbi magyar szónoklata követett. £ hatásos szónoklat a próféták könyvéből vett jeligén: .eloltom a napot délnek idején“ alapult és a boldogult elhunyta fölötti fájdalom talált abban hü kifejezést.

Utána a boldogult fia Löw Immanuel papjelölt lépett a szószékre és ez volt az ünnepély leginkább megható mozzanata. Az iiju ember könytelt szemekkel mondá el, hogy apja ép egy év előtt ugyanazon a helyen, hol most kiteritve fekszik, mutatá be a zsidó hitközségnek fiát, ki ugyanezen ünnepen, melyen most eltemetjük, tartá első magyar hitszónoklatát. Nem akarom érdemeidet elsorolni, nem akarlak magasztalni — mondá, —• mert eléggé beszél érdepaeid mellett az egész nemzet élénk részvéte. „A haza mindenelőtti“ E szavakkal bocsájtá a boldogult fiát a papi pályára és e szavakat és nevét hagyta örökül. Megindulva mondá a fiatal papjelölt, hogy e név: Löw Li- pót nem puszta emlék, hanem jelszó a tiszte vallásosságra, a hazafiul szeretetre, az önérzetlen buzgó működésre és a háziasságra.

A jelenvolt ák mélyen megindultak a fiú búcsúztatóján, a szemek könyben áztak és legmélyebb részvét és fájdáTom kifejezés.» ült az arezokon. — Ezután a helybeli dalárda megható gyászdalt énekelt és a koporsó a templom udvarára vitetett, hol roppant közönség várta már. Eohn Sámuel budapesti rabbi szónoklatát Kohn ur hosszabb magyar szónoklata behatóan foglalkozott az elhunyt érdemeivel.

A többi között figyelmeztetett, hogy a magyar zsidóság mindenik tagja azon utón haladjon, melyet Löw számára kijelölt, hogy mint a hitben szabadelvű és hazájukat hőn szerető zsidók, segítsenek azokat az eszméket diadalra juttatni, melyek érdekében L ő w| küzdött.

A menet ezután a temető felé indult, hová beláthatlan néptömeg kisérte. A menet következő rendben indult meg. 1. Aji'szegedi összes tanodák növendékei, kiknek a boldogult hittanitójuk volt; 2. A főkántor és énekkar;

3. A gyászkocsi; 4. Az elhunyt családja, a rabbik; 5. A szegedi hitközség és a testvériségi egylet elöljárói; 6. A vidéki községek, egyletek és testületek képviselőségei; 1. A Szegedi izr. hitközség, testvériségi egylet és a honvédtisztikar képviselőségei és a többi gyászközönség. A rendet Szeged város fiatalsága, különösen az elhunyt nagyobb tanítványai tartották fen. A gyászközönspg, mely á menetet kisérte, számra nézve meghaladta a tizezeret.

A temetőben fáklyavilágitás mellett ismét megindultak a gyászbeszédek, s itt külöszenteljük a mezei gazdálkodásnak. Erre csak csekély költséget kell előtégéztíi, aztán pár év múlva nagy haszon lesz rajta, mert a századok óta trágyázott és pihent föld önteni fogja az áldást. E kert jövedelmének felét fordítsuk nevelési czélokra és egy kertész fizetésére, másik felén pedig osztozhatnak a részvényesek, kik a kert előállítására adakoznak 1 Egy részvény ára csak 5 forint! Ha a jövedelem gyarapodni fog, évenként a részvényesek beleegyezésével' majd egy egy kis summát tőkésítünk, mely alapját fogja képezni egy tőkének, melynek rendeltetése leend odáig nőni, hogy annak kamatjából a belső emberek fizettessenek, hogy ne legyen a nép és belső emberek között kellemetlenség a fizetés behajtása miatt. — Hogy mily nagyszerű haszna lesz ezen intézkedésünknek azt első pillanatra megha- tározni nem is lehet. Kedvet kap a falu közönsége a fa ültettéséhez, s ez nemcsak gazdasági, de egészségi tekintetben is kívánatos, mert a fa tisztítja a levegőt, s ez által jótékonyan hat az emberi egészségre !

' És e második indítvány is nagy lelkesedéssel elfogadtatott, rögtön 100 részvény lett aláirva. Épen elegendő ahoz, hogy hozzá foghassanak.

Következett a kivitel.

Másnap hozzá kezdettek a mintagazdaság kiméréséhez s beosztásához.

A mint nagy sebten lánczoltak, czöve- keltfek a lelkész vezetése; alatt, összegyűlt a falu népe, bámulni a szokatlan átalakítást.

Hanem Itt már volt akadály is.

Már mindjárt vasárnap akadt bujtogató ; ki mindenáron elakarta Vétíni a‘ közönség kedvét ezen „ostobaság“-tói, mint a hogy ő iie- veaéé /'Mire Vfiló az 1 T Boí1 thtéty'' ínfirt majd

nősen Rosenberg nagyváradi rabbi tűnt ki szabatos magyar beszédével. Szólották még JÜiflxb e r makói és. S.pJ~t-z e r eszéki rabbik. Ez utóbbi kettő németül, mindketö hatásosan.

A temetés este 10 órakör ért csak véget, a mikor a temetőhöz rendelt külön vasúti vonaton a közönség hazafelé tartott. G. M.

KÖZÜCYEK.

Törökország levelek.

Társadalmi tanulmányok a magyar életből.

Madzsar Ben Mohamed kedvet barátomnak

Stambulban.

(Folytatás.)

A régi magyarok értették a haza védelem eme szabályát s lángkardjaikkal Írták fel számos népnek és nekünk is homlokainkra, önvédelmi harczaikban; de mai időben nem csak halni, hanem élni is kell tudni a hazáért; ugyan azért a régi fordítás mód, az újabb idők kívánalmai szerint, igazitandók ki a füstösökben.

Azt kérded, mi az a füstös?

Barátom, a füstösnek nagy divata van Magyarországon. A legelső úrtól kezdve, mindenkinek szájában van annak az ize, a falu végén lakó veresnadrágu uj magyarig. A tanulóknál ez az „önmunkásság“, homeopathicze 8000-ik dilutioban. A papoknál ez örökségi hagyaték, mely firól fira marad, de leányágra ki nem teijed s örökösödési jövedelem adó alá nem esik. A principálisnál ez az Írnok, napdijas, titoknok; az anyánál, kinek gyermekeire csak a megszülés! gondja van, a dajka; a gazdánál, ki mezei termését a mezőben csak akkor látja,, mikor Icziktől az árát előre felveszi, az ispán; a tanítónál a magyarázat helyett a nyakleves és a vessző, stb. stb.

Az ember egymás iránt vérengzőbb s kegyetlenebb mint a pusztai vadállatok. Különösen az újabb korban a különböző népek közt a vetélkedési küzdelem s harcz, nem csak szuronynyal, Krupp és Uchatius ágyúval folyik, hanem az ész, ipar, kereskedelem, pénz és miveltség ezernemü fegyvereivel. A vadállati küzdelmeknél az emberi küzdelmek veszélyesebbek is; mert ha a gyengébb állat kikerüli az erősebbet s előtte farkát behúzza lába közé, a harcz köztük elmarad; mig a népek között a gyengék, s azok, melyek a vetélkedési küzdelemben elhagyják magukat, a győzők által felemésztetnek. Ezekben a vetélkedési vérnélküli harezokban fegyverek az Abcés könyv, az eke, véső, kalapács fejsze, a rőf, az ipar, kereskedelem és munka ezernemü szerszámai, melyekhez járult az újabb időben a takarékosság is. Mindennap szemlélhető, hogy különböző országok gyermekei jönnek Magyarságra, ha nem Krupp ágyúval is, de a varrótűvel, fejszével, a kőmives vakoló kanalával, az ács bárójával megverni a magyart saját hazájában. Láttam cseh favágókat, olasz kő- miveseket, hid és ház-épitőket, német kereskedőket, cseh napszámosokat harczolni a ma-, gyár ellen saját tűzhelyénél, különös, hogy e nép még ott is meg hagyta magát veretni, hol ez ideig legerősebb volt, az úgynevezett „la- teinereskedésben.“

A régi táblabirák mind kikelnének sírjaikból e csata vesztés hirére; nevezetesen most iskoláik egy részében Hannoverben készült latin-nyelvtant tanítanak! Mivel tehát a lét vagy nem lét harczát a népek jelen korban az ész, miveltség, munka, szorgalom, ipar, takarékosság fegyvereivel is vívják egymás ellen s nem csak Krupp ágyúval, a társadalmi tagok részére elmulhatlan kötelesség, ha magukat legyőzetni nem akarják, hogy a társaössze a kanász a csűrhet ! Hova fogják már rakni a trágya dombot ? sat.

S a mint haza mentek a munkások ebédelni, szépen kiszedte a czövekeket, összekuszálta a lánczot.

Délután úgy kellett megint elől kezdeni a munkát i Reggelre megint él lett az rontva.

Ekkor a lelkész kihozatta szépen a szolgaimét, és a dominét megbüntették 40 forintig az iskola javára, és az okozott költségek megtérítésére.

Ez azután használt ; de csak egy kevés időré.:>

A lelkész maga ment el gróf Radácsyhoz, kinek minta faiskolája volt, s kapott tőle ajándékba vagy 2000 oltványt, s ezeket elültet- tette. Az egész térséget körül árkolták és korláttal látták el, hogy az állatok be ne mehessenek. A föld fel lett szántva s bevetve mindenféle, 1 faluba még addig nem is ismert veteményekkel. — Folyt a munka, segített a kedvező időjárás ! A kertész számára a térség közepén csinos lakot építettek.

Mikor már a fák kezdettek szépen ki- zöldülni, még egyszer megkísértették az ellenállás, egy éjjel vagy 150 oltást kivágtak, azon dominus vezetése alatt, ki már egyszer akadékoskodott. Dehát kitudták azt ismét s most félévi börtönre, vagy 200 forint fizetésére büntették az illetőt, egyszersmind az oltványok megvételére és beiütettetéséré’. Tagadni nem ehetett semmit, mert a béieaczek ellene val- j ottak.

Ezzel aztán vége szakadt a birtokháborításnak.

Tiszteletes Tornay uram soha boldogabb napokat nem élt, mint ezen rövid idő alatt.

Ééledni tudta családi gyászát,, feledni a

dalom minden tagja részére azon fegyvernem, I melyet forgat, legyen az A b c-czés könyv, számtan, gőz, rőf, véső, kalapács, fejsze,szántó vas begyakoroltassák és igy a népek vetélkedési harczában a létjoga biztosittassék- — Az életmentesitésnek tehát legelső feltételé':"a közmivelődésnek előmozdítása.

Élni a hazáért első ízben annyit jelent: légy munkás, szorgalmas és takarékos. Igyekezzél, — hogy azon társadalomnak, melynek tagja vagy, minden tagja munkás, szorgalmas, takarékos képzett, ügyesitett harezos legyen. Hol az ember sátort üt, kunyhót épit, palotát emel, ott nyomor, báj, szenvedés van mindenütt.

E tekintetben élni a hazáért, az újabb fordítás szerint nem csak azt teszi: fizesd le országos terheidet; hanem, ezt is: „Keresd fel a nyomort kunyhóiban, adj kenyeret a munkaképtelennek, munkát a munkaképesnek; gyógyitalt a betegnek, tudományt, ügyességet a tudatlannak. Ha elvállaltad a társadalom által nyújtott előnyöket, ne vonakodjál elvállalni az ezzel járó terheket sem. A társadalmi második szabály pedig ez: az ideig, mig meghalnál a hazáért, élj érette; munkálkodjál a társaság fennmaradásán, enyhítsd nyomorait ott a hol mutatkozik, melyek léteiét koczkáz- tatják. Légy életmentési tag először, és ha e téren társadalmi tiszteidet teljesítetted, azután lehetsz dalárda — agarász tag; lehetsz csónakász, sportman, halász, vadász, madarász, éhen kórász.

Ha hajad megőszültéig törnéd is fejedet, még sem tudnád kitalálni azokat a fogalmakat, teendőket és segédeszközöket, melyeket a czi- vilizátió hozott világra, az „életmentesités“ tö- kélyesbitésére. Szájtátva fogod hallgatni az életmentő „dr“-ekmagasröptű leikéinek szárnysuhogását, ha elmondom neked, mit tettek ők annak érdekében. Bámulni fogod a nagyszerű feltalálásokat s intézkedéseket, melyekkel e tudós urak boldogítják a magyar társadalmat; bámulni az egyszerűséggel párosult magasztos és fenséges kinyilatkozási módot, melylyel a czivilizátió szelleme testet ölt magára Talán nincs is teste? vagy lelke nincs? vagy nekünk nincs „contactum punctumunk“ ? elég az hozzá, én fel nem bírom fogni, csak bámulni tudom a czivilizáczió nagyszerűségét és „dr“ urak szellemi nagyságukat.

Mi hétköznapi emberek úgy okoskodunk, ha van testünkön egy szennyes ing és szakadozott felső ruhánk, mossuk ki legelsőbben szennyes ingünket, mivel ez van közelebb testünkhöz és úgy jön a sor a felsőruha kiigazításra. A czivilizátió „dr“-ei megfordítják a dolgot; szerintük lehet testeden az ing szeny- nyes, sőt nem is szükséges, hogy inged legyen, hanem az elmulhatlan szükséges, hogy felsőruhád szemkápráztató czifra legyen, hadd ko- lonczoljon aztán alatta a piszkos rongy.

A mi több, a czivilizáczió országába be sem hatolhatsz ha előbb ki nem lépsz saját természetes bőrödből, s majombőrbe nem öl- tözködöl, hogy te, ne légy többé te, hanem légy a czivilizátió majma, s majmolj vakon idegen szokásokat és erkölcsöket.

(Folyt, köv.)

Nyirfalombok.

XXH.

(Venio nunc ad fortissimum I Haszontalan mendemondák a jágerczéh rovására. A bűvös kacsa és elbűvölt pnskaporgs szaru. Olyan búcsúztató féle.)

Perse komámuram hősi | dicsőségét meg- irigyli Firduzi bátyó s még jobban reágyujt a jágerdohányra, hogy csak úgy prüszköl bodor füstjeitől a hallgatóság. — Egyszer Erdélyben volt vadászaton báró Kakascsjpjemeg barátjámultnak sajgó sebeit, hiszen boldogulni kezd az ország, s boldogsága felé megtette helysége is az első lépést, mely biztosan czélhoz fog vezetni 1

Hivatalos teendőin kívül majdnem minden idejét az olvasó egylet és a mintagazdaság között osztotta meg! Vasárnap délután rendesen közhasznú- és érdekű felolvasásokat tartott, ez által a népet visszatartotta a kores- mázástól. Tett, alkotott, gyarapitott, tűz lelkének mindén hevével a közügyeken csüngött. A nép java áhítattal csüngött szavain, kérte és elfogadta tanácsadásait....

Azonban eljött az idő hamarabb mint sem remélte, midőn ebből a boldogságból alá kellett hullani.!

Mint iszonyatos vésziéi!ég járta be a hazát, s ejtette sötét aggodalomba a jobb lelkeket a szomorú hir, hogy az országgyűlést feloszlatták, ezt már megelőzte Teleky László hirtelen halála, melyről mindenféle rémhírek keringtek, némelyek vérlázitó orgyilokról, mások még iszpnyubb dolgokról beszéltek. Követte ezt csakhamar az ostrom állapot kihirdetése az Ország több pontján.

A Teleky László halála már mélyen meg- rendité a Tornay uram kedélyét, s midőn az országgyűlés feloszlatását is megtudta, leki- ereje annyira megtört, miszerint kezdett egészen .világunttá válni.

Végig tekinte alkotásain, törekvésein, a szép eredményen, melyet kevés idő alatt oly szép sikerrel kivívott, s látta, hogy mindez most semmi I Az olvasó-egyletet betiltották.

Midőn pedjg az ostromállapotot is kihirdették, a sokat hányatott lélek, a felzak- ;latptt idegek nem bírták az . , életet viselni (tovább.

nál, egész nap senki aem tudott csak egy sül- dőnyulat is meglőni, hanem ő egy kitűnő szép őzet ejtett el első lövésre, még pedig oly sajátságosán, hogy a lövés a szegény párának jobb lábát és jobb fülét zúzta szét. De hát miként vehetett a lövés ilyen görbe irányt? kérdezi tőle egyik kiváncsi czimborája. Csak úgy öcskősl hogy az őz, mikor a lövés hozzá érkezett, lábával épen a fülét vakargatta. — Más Ízben elromlik a duplája, tehát csak szimpla páskával megy ki vadászni,^ egy roppant nagy falka vadlud röppen fel előtte, közé durrant, de alig kettő esik le, rögtön ismét lő, s ekkor lepotyogott vagy tizenhárom. No már hogyan lehet az — nyugtalankodik egy hihetetlen Tamás — szimpla puskával duplázni? Hogy lehet? replikázott azonnal Firduzi bátyó, hát csak úgy . . . igen igen úgy, hogy a puskám először csütörtököt mondott...

Azt nem is említjük, hogy hajdan egy b .... i birtokos midőn kacsázni járt, a lelőtt zsákmány közt nehány vadkappant is fedezett fel... hogy Y. ujonezjágert a vén nyúl, melyre czélozott, első lábával megfenyegette ... hogy Q. ur rókák helyett vizslákat lőtt meg, s függesztett fel megannyi diadaljelül tomáczá- ban . .. hogy Kótyogós úrral nem tanácsos vadászatra indulni, mert már egy pár czimborá- ját, a kik pedig a lőtávolon kívül állottak, megsrétezett, — mindezek nyilván nem egyebek, mint elkoptatott rágalmak, kigondolva azok által, kik csak szelíd vadak, például smiz- lis eziezuskák, uszályos sneffek és krinolinos libák ellen folytatnak olcsó és dicstelen háborút. Hanem kegyes engedelmökkel még egy furcsa krónikát elmesélünk.

Kiballag Nevenincs barátunk egy este „húzásra“ s hamarosan lesóz egy hatalmas himkacsát. Nem is ment aztán kacsa arra a tájra, tehát más helyet kellett keresnie. Az áldozatot azonban nem akarta magával hurczolni, de hát mit tegyen vele? a kacsa még él, és miután csak szárnya van találva, könnyen menekülhet, ha magában hagyatik, a barnalébe jutás veszélyétől. Eh 1 itt a lőportartó, zsinórját a kacsa nyakára csavargatja, no most már meg- fuladt, s teljes biztonságban ott hagyja egy árokparton s kedvezőbb álláspontot keres. Azonban nincs vadászszerencse, s eredmény nélkül lövi ki mindkét csövét . . . sebaj! újra töltünk ... de ám miből? a kacsa nincs a tett helyen, nincs sehol, az átkozott még a lőporszarut is elvitte . . . hah 1 mit mondanak erre a czimborák, ha otthon megtudják 1 Keresi, keresi a szökevényt, s végre megtalálja az árok fenekén. No te gyáva dezentorl itt vagy? jer csak, most már nem fogsz menekülni! — Most már még erősebben megszorongatja a kacsanyakát, néhányszor földhöz is vágja, fegyvert tölt, s távozik előbbi állomására. Hajhl ismét nincs szerencse, setétedni is kezd, s a fellegek ugyan nyomulnak erre, menjünk haza ... hajh! a ki erre meg amarra, az a gonosztevő gácsér ismét utat vesztett, már most se kacsa, se lőportok . . . harag, méreg, desperátió, vacsorafogyatkozás, ráadásul pompás hideg zuhany, átázás és nátha a zuhogó zápor kegyelméből s végre másnap a tó gazos széleinek többszöri begereblyézése után is a szomorú meggyőződés, hogy nincs kacsa, nincs lőporszaru, s talán nem sokára a vadászjury által kiállitaudó diploma is hirde- tendi famosus dicsőségét ...

*

Nyugodjatok most már békén ti, kik eddig mint a vadak rémei, mint megannyi mondakört alkotó hősök szerepeltetek. Apaizs fel- forditva, de nevetek, emléketek élni fog századokon keresztül s reátok és áldásos működésetekre hálával és kegyelettel fog gondolni az emberiség, mig a nyulak és kacsák ki nem fogynak a föld színéről. ..

—z —y.

Épen dolgozó szobájában ült, midőn hozták a lapot, melyben egyik leverő hir a másikat érte ! Kezébe' vette a hírlapot és olvasott, a hü nő aggodalmasan nézett férje arczára, mely mindig sötétebb és sötétebb lett, szeműidéit összeránczolta, homlokán a vér ki- dülészté az ereket, görcsösen összeszoritott öklével nagyot ütött az asztalra, úgy, hogy az azonnal összeroskadt, szemeiből egy pár köny- csepp hullott alá, aztán feje keblére csuklóit s egy pillanat alatt vége volt 1...

Sikoltva ugrott fel a lelkészné, körül karolta férje nyakát, csókjaival, ébresztő szavaival halmozta el, aztán hirtelen orvosért küldött!.. Késő volt, a nagy lélek elrepült, messze járt már ama sejtett boldogabb haza felé, hol nincs önkény és zsarnokság!

Leírhatatlan a keserv, mely az egész falut igaz részvétre hívta fel egy pillanat alatt. Egy zokogó könnyező vásár volt a lelkészlak tájéka, mig kiteritve feküdt. Sírja felett azóta is az igaz részvét, a tiszteletteljes kegyelet és hálás emlékezet ünnepel 1 Legyen áldott a nagy szív és nemes lélek emlékezete!

Sírja felé a hála egyszerű emlékoszlopot emelt, de minden emlékoszlopnál többre becsülendő és maradandóbb azon emlék, mit nagy szive és nemes lelke tetteiben hagyott maga után !...

Pestmegyének egyik rendezett nagyobb községében a falu derakán, kiváló helyen emelkedik egy elég csinos, kényelmes, szép fehérre meszelt lak, a községháza az.

I Itt találjuk fel Tornay Elemért, mint e község közkedvességben álló jegyzőjét, mióta nem láttuk őt, egészen megférfiasodott, és mi több meg is nősült, neje egy szelíd, gyöngéd