Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-17 / 42. szám
Nyíregyháza, október IT. 42. szám. IY. évfolyam. 1875. 4 fi t. /■J/ö/lzefrti árak : Egész évre........................................... «a Fél évre ....................................... •v Negyed évre . . • - ^ j • * ” Bz.rko.KtKI Iroda í» kl.dAI “ hová a lap ».olloi.ll W|HÍ Kémények, ngy .«Into * »v«odiiknilndeu fol.*61amlá»ok lu,'^!k a helybeli rel. lolhro*. •»«* I t I f I t Bórmontotlen le.elok cak l.o.rt kezek bői fogadtatnak el. A kéziratok nőm adatnak vlzaza. Minden pénzkUldoményok W eföflze té.I mint hirdetési, dijak. Vitéz Mihály prnílHrnoklioz 1BH helybon) IntézendBk. ZABOLCS. Vegyes tartalmú lietilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) IliriMeni Híjak: Minden 4 haiibos p«tlt-»or egyiaorl hlrÍ dntésnél # kr., tlíbbszUrinői 4 kr. Terjedelmen hirdetések tSbbszdrl beikig Intése, kndvozKbb föltételek alatt esz- köitilhetti. Mlndon egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 30 kr. Az előfizetők, * hirdetések meg- szab&B&n&l, aóy.-nyi kedvezményben részesülnek. üiadó-tulajdonosolt: Lukács Ödön és Vitéz Mihály. Előfizetési felhívás % MM1875-ki utolsó évnegyedére. Figyelmeztetjük s kérjük t. ol-' vasóinkat előfizetéseik megújítására s hátrányaik beküldésére! Előfizetési feltételeink alap homlokán olvashatók! Előfizetési dijak Kemecsére Vitéz Mihály pénztárnokhoz küldendők. Tisztelettel, Nyíregyháza, okt. hó 25. 1875. A szerkesztőség. A hivataloskodásról hivatalnoknak. Montesquien szerint a megélhetésnek három módja van: a munka, koldulás és lopás Jellemzi okvetlenül korunkat, hogy ez igazság a mindennapi életből van me- vitve, habár nem mindig munka is az a mit korunk annak tart és igen gyakran nehéz elhatározni, nem koldulás, sőt lopás-e, mit tisztességes keresetnek tartanak az emberek. Legalább a mi penészes társadalmi és közgazdasági viszonyaink között hajszálhasogatásig lehetne felállítani a különbséget munka, koldulás és a miről Montesquien nem emlékszik meg, a hivatalviselés, vagy hogy a szokásos kitételről se feledkezzem meg, a hivatalvadászat között. Mert annyi tény, hogy hazánk ma a válság ama legszélső fokára jutott, midőn a hivataloskodás, mint egyetlen kenyérkereseti mód, az összes intelligentia áltál vadászattárgyát képezi. Ez szállitja le becsét a hivatalviselésnek; ez okozza, hogy a közvélemény másik része, mely nem hivataloskodik, a hivatalban nem a munkát, hanem vagy a koldulást, vagy a lopást szemléli. Készakarva állítottam ily mereven TAHCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) Il-ik kötet. III. Részi A dicsőség tetőpontján. (Folytatás.) A két nő pedig nem ért rá egymást gyű lölni I Jó barátnék lettek egy közös gondolatban, jó barátnék: annak a harmadiknak életéért 1 A találkozás pillanatában pedig megmérték egymást egy hirtelen odavetett oldalpillantással, de aztán egymás nyakába borultak s összecsókolták egymást. Edének volt a legkellemetlenebb helyzete ! Fájt neki, mélyen fájt, hogy Boriskát megcsalta; de mikor olyan szeretetreméltó, oly bájos lény volt Cziczelke is ! S különösen betegsége alatt, mily önfeláldozó, mily isteni türelem és önuralkodas mutatkozott minden tettében! Lehetne-e őt nem szeretni ? 1 Majd Boriska képe tűnt fel, az a gyermeki kor, az a bűbájos, délibábos vidéknek tetsző semmi ség! melyben azért oly sok minden terem Azok a gyermekes önfeledt pillanatok, midőn egy elejtett szó, -egy -önkéntelen mozdulat, vagy tekintet egészen felfedi a szívnek rejtett titkait, hol szerelem van, anélkül, hogy sza fel a közönségben hullámzó gondolkozást. De korán sem azért, mintha becsmérelni akarnám a szellemi munka értékét, ha azt az állami szolgálatban értékesítik ; legke- vésbbé azért, mintha hizelegni akarnék azon meggyőződésnek, mely a sok hivatal felállításában látja bajaink minden forrását. Ez nem az én pártom nézete, ez a kormánypárt botrányköve. Könnyű volna kijelentenem, ha e lap a politikai fejtegetések számára nyitva állana, hogy ép ama párt irányával nem fér össze e felületes vád, melyhez én tartozom. Mélyebben feküsznek és egészen más természetűek a mi kétségbeejtőleg keserves pénzügyi és közgazdasági bajainknak gyökerei, hogysem kizárólag és egyedől a hivatalok felállitásában állítsuk fel a bűnbakot. Mert hisz ez esetben nehány hivatal eltörlése által, mint ez most a törvényszékek reduktiója által történik, eleje volna véve egyszersmindenkorra a bajnak. Holott nemcsak hogy mostan eleje nincs véve, de épen ellenkezőleg elmér - gesiti a bajt, mert növeli a proletariátust, nyomorba sülyesztve a családokat, társadalmi katastrópháknak teszi ki az országot Egészségesebb körülmények között semmi veszélylyel sem jár a hivatalok apasztása. Jefferson Amerikában csaknem felét bocsátá el a hivatalnokoknak és mégsem volt baj, mert volt keresetforrás. Nálunk meg lesz baj, mert nincs keresetforrás. Itt a kulcsa összes társadalmi és politikai életünk visszásságának. Nincs keresetforrás, ez szüli a hivatalvadászatot ; nincs keresetforrás, ez teszi oly végzetszerüvé az elbocsátott hivatalnokok és az iskolából kikerült értelmiség helyzetét. Hiába utasítjátok ifjainkat: legyetek iparosok, kereskedők, gazdák. Bukott gazdaságban gazdának lenni, az iparnak nevezett koldustarisznyát czi- pelni, a kereskedésnek nevezett szatócskodás és házalásban a szegény gyűrűs zs dófíu szerepét játszani, senkinek sem kerekedhetik jóravaló érzéke. Hivatal, az egyetlen megélhetési mód, miután utóvégre is, azért pár frt kijár pontosan míg az iparos, kereskedő és gazda azt sem vakban nyilatkoznék az, mint a hogy megvan a bimbóban a virág, a tavaszban a gyümölcs És mit tegyen most ? Melyiket szeresse hát ? Oh miért nem lehet szeretni mind a kettőt ? ... És miért ne lehetne ? ő szeretni fogja igazán mind a kettőt oda fenn! S e szavakra nedvesnek érezte szemeit. Másnap már oly hűséges jó barátnék let tek együtt Cziczelke és Boriska, mintha együtt nőttek volna fel. — Tudták egymás titkait, tudták, hogy mindketten szeretik Edét, most már az a kérdés, hogy Ede melyiket szereti igazán. Dehiszen azt majd meg fogják tudni ha Ede meggyógyul, egyik leend majd boldog, a másik majd le fog mondani kettőnek boldog ságaért! . . . Hátha nem leend az egyik sem ?!. .. Mindketten ott ülnek Edének ágya előtt ki most a szokottnál nyugtalanabb 1 Arczán lázas pír szemlélhető, az édesanya ismeri már azt ! Kihajol az ablakon és könnyezik. Künt ködös őszi idő van, a fák levelei sárgulva hullanak alá 1 Cziczelke az utazás éleményeiről beszél, bájlakta, enyhe vidékekről, hol soha sincs tél, hol a füge és narancsfák, a csodaszép növényzet, minden de minden életet lehel. — Boriska is jönni fog velünk lássa kedves Ede, mily jól fogunk ott mulatni, s mily egészségesen térünk majd haza t És az a kedves gyermek mind de mind hitte ezt! Ha tudta volna, ha ismerte volna a jővőt! ? Majd Boriska is megszólalt: — Jövő nyáron majd mily kellemes mulatságokat fogunk csinálni együtt I Cziczelke zongorázik, én danolok, te pedig Ede majd hegetudja, megél- e máról holnapra. Hasztalan harczolunk tehát azon fonák társadalmi irány ellen, mely ma a hivatalvadászat felé tereli legderekabb embereinket. Mindaddig nem lesz segítve e bajon, mig köz- gazdasági állapotunkat teljesen önállóvá netu teszik és önálló vámterületen önálló és többoldalú keresettorrást nem nyitnak a munkának és intelligentiának. Csak egy gyökeresen uj közgazdasági politika mentheti meg Magyarországot a szellemi proletariátus által megteremtendő catastro- phától. Csak ily politika teheti lehetővé, hogy az államélet tényezői, melyeket a nép romlásáért és nagy fokú teherviseléséért megvet és átkoz, állásukban több tiszteletet fognak kivívni. A hivatalnoki tekintélyhez ugyanis kettő szükséges: függetlenebb társadalmi állás, kedvezőbb anyagi helyzet. A mostani viszonyok között egyik sincs meg. A hivatalnok nem egyéb a váltakozó kormányok páriájánál. £gy szolga, ki hivatal vadászó társaival minden rendszert szavazatával kénytelen támogatnia. Anyagi helyzetében a hivatalnok egy a czifranyomoruság minden Jüntetésével sulytott koldusur, kit megszán az ügyesebb napszámos. Es mégis a hivatalnok anyagi nyomora meg szolgasága között oly összefüggés van,, mint az ok és okozat között. Támogatja a rendszert, mert ráparancsolják; e támogatás által aztán szépecskén maga tesz legtöb-j bet arra, hogy a legjobb esetben koldus államnak koldus szolgája, vagy roszabb esetben, egy pénzügyileg bakó félben levő ország által kirúgott társadalmi nyomorult legyen belőle, ki jelen közgazdasági helyzetünkben nem tud majd kenyérhez jutni, még ha törvényszéki ülnök volt is. így látom én a jelen Magyarország képét. Ennyi feleletül egy hivatalnoknak, ki Nyíregyházáról bizalmas soraival megtisztelt. E képben feltalálja kulcsát annak, váljon van-e kilátás, hogy a jelen rendszeren belől valaha a hivatalnok tekintélyesebb állást foglalhat el akár szellemileg, akár anyagilag. Nekem meggyőződésem, hogy soha. Mellettem szól a tapasztalat: a hivatalok reductiója, meg 10 millió deficit, melyre a 8 millió adófelemelésen kivül sincs fedezet. E tapasztalatban rejlik viszont a tanúság, hogy a hivataloskodást tekintélyesebb társadalmi állássá csak amaz irány segélyével lehet, mely az országot gyökeres közgazdasági politika által jóléthez juttatja. Gazdag országnak lehetnek egyedül gazdag polgárai, mert egyedül gazdag országban lehet jövedelmező és jól fizetett minden keresetforrás. Verhovay Gyula. KÖZÜGYEK. Törökországi levelek. T&rsadalmi tanulmányok a magyar életből. Madzsar Ben Mohamed kedves barátomnak (Folytatás.) Stambulban. Ha Jussuf mellé állott, hogy fejdiszét megigazítsa, csak melléig ért, de lábszék se- gedelmevél legalább elérte fejetetejét. Én a czivilizáczió nagyságát még gondolatban sem tudom betekinteni. Bezzeg megbüntetett engem Allah, a miért Jussufot — kilesvén háreme titkait — ki- gunyoltam. Még most is előttem áll, mint gördült könnye fekete kávéjába. Szegény Jussuf. Mióta tőletek eljöttem „megegyletesed- tem.“ Tagja vagyok vagy hat-hét .egyletnek, p. o. népnevelési-, dalárda-, gazdasági-, tiizoltó- stb. egyesületeknek. Azt hinnéd talán, ennyi egyesületeknek tagja lévén, a túlterhelt munkával megölöm magamat? Hml nem azért lesz az ember egyleti tag, hogy dolgozzék; sőt ellenkezőleg, hogy az ember a munkától magát megkímélje. Ebben az országban, hol senki nem akar, senki nem teszen, hogy az ember mégis honfiúi teendőit végezni látszassák, minden ember egyleti tag lesz, hogy más ember akarjon és tegyen helyette. Ha aztán az összes tagok akarata és tevékenysége elérte a vízállás 0 fokát, akkor minden ember száraz lábbal a közrovására I menekülni igyekszik, mossa magát, az ered- I mény csekély volta miatt; a felelősség, a szé- 1 gyen, az összesre s nem az egyes tagokra esik. így mint a török példabeszéd mondja : „megosztozunk a gémen“. Az egyik elveszi a szárnyaiban lévő szé- jles tollakat, a másik, harmadik a farkában | lévő kondor tolláit, igy felékesiti magát min- i denki gyönyörű gém toliakkal; de osztatlan állapotban megmarad a hátsó fele, a mi a dűlsz, (perte voltak 1 A gyermekkornak kedves szabadalma ez!) Ede pedig minderre nem szólott semmit, csak mosolygott tulvilágilag, átszellemülve. — Anyám ! szólalt meg, — jöjjön közelebb ! — Mily jó anyám, hogy ön is itt van 1 Mily boldognak érzem magamat, hogy itt van- vak mellettem. Csak még kedves apám és testvéreim hiányzanak I... — Ők is itt lesznek holnap reggel kedves fiam 1 — Lássák csak I szólalt meg Ede, — mily bohókás kedvem jött most, — mesélni akarok 1 — Halljuk! Halljuk ! mondák a leányok, jóra magyarázván a beteg vidám kedélyét. — Egy igen kedves barátom van nekem, úgy szeretem őt, mint tulajdon magamat. Ez a barátom beteg, nagyon beteg. Már csak félig van ezen a világon, pedig oly kedves lények marasztják, ő még sem maradhat, neki menni kell! — Szive két angyal birtokában van, mind a kettőt egyformán szereti, és fogja még a siron túl is. Ezen felül szereti nagyon szüleit és testvéreit is. Mindkét angyaltól van egy drága felejthetetlen emléke 1 Végrendelete ez, hogy e két emléket tegyék hozzá a koporsóba 1 Es még valamit, a mit oly nagyon szeretett, mint kedves barátját 1 Most előkérte hegedűjét, lebontott annak nyakáról egy díszes szalagot, Boriska adta azt! Azután előkeresett kebléből egy száradt virágcsokort, Cziczelke felismerte, ugyan az volt az, melyet a zeneestélyen Edének átnyújtott, szépen és csendesen rákötötte a virág- äokorra a szalagot, azután megcsókolta mint a kettőt 1 Most előkérte a hegedűjét, elhúzott azon egy szivigható dalt, azután megcsókolta azt a szárazfát is I Azután odahívta édesanyját közelebb, átkulcsolta nyakát lázasan, hoszszu, hoszszu csókot nyomott ajakára 1... E jelenet alatt a leányok szeméből megeredt a könnyű, csak az a keményszívű anya tudta ezt a jelenetet megállani egyetlen köny nélkül; — pedig csak ő tudta, hogy mit érzett. Ede kimerültén hanyatlott párnájára, s nehány perczig szótlan maradt, behunyt pilláiról könyek gördültek alá. Azután tiszta, reszketés nélküli hangon megszólalt: — Most kedves hű barátnőim, engedjenek aludni, hanem először kívánjanak nekem szép álmokat 1 azzal odanyujtá két kezét a két szép leánynak, s azokat a jó kezeket oly forróan csókolta meg. A két nő az ablakhoz ment s ott egymás nyakába borult és könyezett. Most édesanyját hivta magához, egy csókot küldött apjának, egyet-egyet testvéreinek. Aztán kérte édesanyját, hogy legyenek csendesen, mert egy kisé aludni akar 1 Egy kissé ? talán örökre ? 1 Eközben besötétedett. Az ablak melletti asztalon meggyujtották a gyertyát, s leültek oda a leányok Ede anyjával együtt, s beszéltek susogva, lassan, hogy ne zavarják a beteg álmait! ö felőle ugyan már akar ágyuzhattak volna l A mint befordult, azonnal elaludt örökre! Egy óra múlva Cziczelke nem nyugodhatott tovább, oda ment ágyához, nézte, nézet
