Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-10 / 41. szám
szerbjpn, más világrendi törvények szerint élnek és mozognak. Én azt hittem, a czivilizáczió abban áll, hogy az ember testi, lelki erőit s tehetségeit — a mennyire lehetséges, — azon k ölön félé viszonyokhoz s állagotokhoz képest, utóit ben az ember él,' fejleszteni s tökélyesbiteni tülekedjék. Tévedtem. A cfivilizáczió országának lakosa, e földön, melyen mi közönséges eszii, hétköznapi emberek élünk, kik a rögösföld taposásra vagyunk kárhoztatva, nem is tutr nio- zogni, s nem tud megélni, mint a hal, ha eleméből, a vízből kivétetett s a kzáraz földre tétetett: mi pedig túzok szárnyainkkal nem bírunk az ő regioj'ókba félemelkedni. Az arabs böl{S Murzsajgy,» ir róla : „A czivilizáczió országának lakosai kétfélék, u. m. „ÍXU és ,ktt“. •> 4 i __________ Ma barátom 1 ugy-e hasznát vennők inostv ha számtant tanultunk vólna ? íme itt van két ösmeretlen mennyiség, hogy tudjuk meg, mi az egyiknek, mi a i másiknak számtani jelentése ? Hogy tehát minden fejtöréstől megmentselek, s az ideig, míg a inostiypi szám és mértani növemrelceK fetnevekeilnek, vagy mig Murzsához elmennék, hogyAHineretlen mennyiségeit magyarázza meg,. ne várakoztassalak, tudtódra adom, hogy én Mocnik által a tételeket már megfejtettem, köztünk ezen érdekes párbeszéd folyt,! tnfely alább következik : „líaysohama Diener“ 1 J’ardi 1 majd német hasam lett. KI is: felejtettem, hogy török vagyok s töröknek írok, a török pedig törökül beszél. Mein hiáhan. hogy Magyarországon élek, a magyar szokás kezd észrevétlenül reúm ragadni. Itten, az ujalib időben, a régi »gyász vitézek“ maradékai közt, kezd a szokás lábra kapni, hogy „németül .gondolkoznak.“ Ez a „németül gondolkozás“ cselekszi, hogy a magyar veszti öiibecsérzetét, önerejéhez a | léte fennmaradáséitól bizodalmát. A mely népnél pedig egyszer lábra kap azon kíslelkuséget jelző állapot, hogy önmagában többé nem bízik, s léteiéhez reményét ke?di veszteni, azon a népen többé maga Allah sfcm , segít. A remény utósó birtoka az embernek, megpwad ,még akkor is, mikor már mindenét Elveszítette ; s.'lia ez. elveszott, elvész az élet is. Még a nemzeti lét egyik Iegnyomninsz- tóbb idejében a Baeb korszakban aejn Volt a közszellom lehangoltam) állapotban, injjit. jelen időben. Réteges állapot jele, a legközelebbi kilencz. év átkos ' szülemenye. Magyarország leginkább félhet saját fiaitól, kiknél rn "poüti-J kai erkölcs az' njabb időbén legalább is 50 perczentet esett; külröl jött taszítás miatt, még nép nem esett el, lm csak maga is éles tét nem siettette. Engemet is megítélhet a világ, ha török vagyok, töröknek írok, miért írok magyarul és nem törökül ? Na ért nem fifogtatánból teszem azt, hogy török létemre magyarul beszélek; mint női társaságokban voltam tanúja, hogy a tisztelt honleányok német nyelvetr szapulták meg egymást; nekem igen helyes'okom vau ezt tenni, mit ha megmondok, hiszem, mindenki helyben hagyandja. Nevezetesen én azon ok miatt nem írok törökül, mert ha levelem török, s igy idegen nyelven lenne Írva, a konfuziós világ ez által zavarba jöhetne ; leveleidet könnyen összetéveszthetné a „magyar banknótával“ és < tévedésből zsebre tehetné. Igya konfuziós világ is !— azt gondolván, ilyen nagy török levél lehet ezer forintos bankjegy is, — megcsalatkoznék, fáradságának semmi hasznát nem vehetné, a fogadósok, kávéházasok nem adnának érte egy porczió roszprádlit sem, sem a. „blattra" fel nem lehetne tenni; s ha mégis használni akarná, másképen nem tehetne, ha „in natura“ lenyelné; — mi kissé keserű csemege lenne. Én is megcsalatkoznám; mert levelem nem jutna el Stambulha. . Nekem tehát helyes okom van magyarul levelezni. De a tisztelt úri nőket íjéin menti ki semmi körülmény a űpaszferétetlenség *vmJja alól, Tehát — magyarul szólván —köztünk következő párbeszéd folyt: „ICÜréWrMocitík nr,''legyen szives megmagyarázni, mit jelentenek ezek az ismeretlen mennyiségek „dr* 1* 'és »au“* „Szívesen. A kérdés az, magyarul akarja-e ön tételeit kidolgoztatni, Vagy németül.“ ? „Keresse ki önt mindkét nyelvben a je-( leütéseket, ha úgy tetszik.“ , . . „lUjVan.. A '„dr“ Jelentésé , a .németben rí: doktor, a magyarbán „tücsök.“ *~„Casus I Hat azT meg tudja-eön mondani, mi összefüggésben állanak a doktor és tücsök agyínassaT“'7 „Miért, ne ? Nemcsak ily bagatelle dolgokat. meglehet számtanikig fejteni, hanem mint Berlinben egy hires „dr“ kollegám ,bebi- zouyitotta. még azt ís, hogy bármely' időben az öászes világ Intriájában melyik lesz a nyerő szám ? (Nem jó lenni; nekünk törököknek ezt a berlini kollegát megszöktetni, hogy általa adósságainkat küutrizpók ?). . . „Hát azok az emberek, családok, testületek, melyek erejek felett költenek, s az adóskági teher alatt roskadoznak, miért nem fizettetik ki adósságaikat ezen kollega által“ ? „Ah menjen ön ! Van is annyi pénz az összes világ lutrijában, hogy az oly természetű embereknek, kik olvasatlan erszény mellett szeretnek költeni, elég lenne. Itt nincs más orvosság: a mely ember, fcsalád, testület élni akar, költsön annyit, mennyi jövedelme van. Érti ön ?“ „Értem Mocnik ur 1 De nekem úgy tetszik ez a berlini kollega, meg sok más kolléga is, hogy csak az embernek bolondságaiból él; csodálkozom azon, hogy komoly lapok hasonnemü hirdetéseket, melyek világos csalást foglalnak magukban, felvesznek hasábjaikra ?“ ' „Szegény tatár I A ki akarja, hogy csa- lattassák, legyen csalatott. A pénz rolia sem büdös.; Barbar.“ „De hát Mocnik ur, pdó? . maradt ön a felelettel: mi .összefüggésben állanak á doktor és a tücsök egymásinl V“ „Abban az' összefüggésben, ; Fogy a doktornak a fejében van a fiücsök, ha pedig nincs, semmi sincs.“ „Hát a „kuu ösmeretlen mennyiség mit jelent ?“ „Most ebédelni megyek, más alkalommal megfejtem. Jó étvágyat..“ . Ezen megfejtésből tehát kitűnik : hogy á czivilizáczió. országának lakosai a „dr“-ok; hogy a doktor, meg a tücsök, mint a tanulók egymást nevezik „pátrik“; hogy ketten "egy són, egy kenyéren vannak, egy köcsög kalapot hordanak: Félreértés kikerülése tekintetéből megjegyzem, hogy mivel sokféle „dr“ van a világon, p. o. dl' theologiae, dr medicináé, s hogy ki ne'féledjem á legszámosabb faját, a mivé lenni most készül a félvilág, a dr. juris; én én egyikről sem beszélek, csak annyiban, menny iben ezen urak közül egyik vagy másik, az „,dr“-eiin osztályába tartoznék, t. i. a dr. ci- vilisationis, vagy helyesebben „dr Cicadae“ osztályába. I)e miért is biztatok meg engemet a czi- .vilizáczió tanulmányozásával, hogy oly magaslaton tegyem buvárlataimat, mint a czivilizá- Itjó magaslata, melynek testében egy kis részecske, mint a két ujodon égy íz, ökömyi nagyságot produkál. (ismerted Jussufot, az én négy lábnyi szomszédomat egy lábnyi szakálával, mily hegyesen játszotta az öles férfit ! kivált midőn háremébe felvette a liatláb magas, s harmad- fél mázsás Rebbát. szomszédnődet. (Folyt, köv.) mhbrI Vidéki levelezés. ti I f Tisztelt szerkesztő ur! Nem lehet köztudomásrs nem hoznom, hogy Apagy községére, nehéz napok következtek. Ügy látszik,! ugyanis, hogy Leveleki Mayor jtteui gazdag közbirtokost valamely elkeseredett ellenség? oaólul .tűzte . ki; nem akar nyugodni addig, mig a nevezettnek Apa-, gyón levő kisebb, nagyobb épületeit és termesz tméuyeit hamuvá..nem teszi, • Már a m,ült évben az úgynevezett Peczkós tanyán több. ezer kereszt élet, szalmája, később a szérüs- kertben levő 5000 kereszt gabonája, 800 kereszt butája, tömérdek lednek szénája, szalmája, az épen ott működő cséplő- géppti —. mit helyéből uiozdi'ani idő nem volt. végre a széliében, levő vioczellérház lőnek a lángok martalékává. -— A tömérdek élptneniüek égésekor a délnyugoti szél a roppant tüztengert oly erősen sodorta a község derekának, különösen a papiak éB iskolaháznak, hogy azoknak rmgm&i adása minden emberi segítség mellett is csak 3 gondviselés miivé lehetett. De ezen bor zajjal ómnak koronáját (adja az ég, hogy az lígyeri!) a folyó év tetté fél. Múlt augusztüs 29 íkéo d. ü. 2 óra tájon kigyult belülről a búzával megrakott csűr; erről a inellette álló száraz malom, uj széna szín, temérdek haszonra való fa, az éjszuki oldalon lévő épületek, melyek ugyan szerencsésen eloltátfak, de a növekedő déli szél a papiakon keresztül, -mely csudára ismét épen mnradty valami 300 Jépésoyi távolságra röpítette az égő zsindelyt és csak hamar 8 család maradt hajlék nélkül. Ekkor a szél hirtelen éj szaki széllé változván, egy kettős malom, iskolaház, papink és más, mőst a templom is végpusztulásoak állottak előtte. De isten most is velünk volt, a tűz épen a kettős malom előtt meggátoltatott. Erre .épen egy hőpap múlva p.zuz múlt hő 28-án reggeli két órakor viszont ineggyuladt Leveleki urnák épen a község közepén állott zsinde Prés száras malma. A malom ugyan 2> óra alatt földig égett, de a közelében lévő I épületek templom, papiak iskol&ház a zápor módra hulló tüzes .zsindelyek égőszenek miau, immár menthetetleneknek látszottak. És ób csudáknak csudája! épen th&radtun'-V De avőta mindén éjjel félelem és rettegés kö zott megyünk 'ágyunkba. Vajha sikerülne a gonosztevőnek nyomába juthutui I Tisztelettel, Apagy okt. 4. ^1/875. . HAKSÁNYI, SÁMüELu, N y i r f a I o m b o k. xx. ni (Mit mondanak rólunk? Nem áll! -— Olympusi mulatság. — Töredék a statistikábóí. —, Jäger mindenütt vau. — Azaz liogy csak v olt.- — ineglotte' Őket a'törvényhozás.— Érveiuk a vadászati törvény ellen. — Ellenbeszéd és annak czáfoiata, r- Jaj azoknak, kik a jágerek ellen törvényt alkottak !)! . Szokták mondani, hogy mi magyar em berek politikus és prókátor nemzet vagyunk, azonban helytelenül mondják, —- lévén mi par excellence és mindenekfelett vadász nemzet. — Igaz, hogy a politizálás is erős oldalunk, s — Majd meglássátok, hogy még Cziczel- két hozzá adják, szólalt meg a harmadik, — mily szép lesz majd mikor e muzsikust megszólítja majd valnmelyik városban, midőn nejét karonfogva sétáltatja, valamelyik Odorjas lovag 1 Erre aztán mindnyájan nagyot nevettek. Most haza indult a karaván. Otthon terített asztal várt reájok. I Mielőtt azonban az ebédhez fogtak volna, Ede ura lett szavának, elárverezte a csikót. Az uyfiak kaptak az alkalmon, 500 írt volt a kikiáltási ár. Az urfink fennyon árvereztek egészen 1000 írtig, itt azonban a házi ur még felül igeit százzal. A göndörhaju nemes indignaljóval szólt közbe < ;— Ej ne töltsük soká az időt, én adok érte 1500 irtot ezüstbe!?. v A többiek vissZahátráltak, hiszen ez valóságos bolond. Most megszólalt Cziczelke is: — ügy van urain ! Ne töltsük sokáig az időt, én adok érte 1 2000 forintot tiszta szin- aranyban. Erre aztán felment' minden íicitáifsnak kedve a tovább ig éréstől. — Ez vagy ámítás, vagy pedig tisztességes néven őrültség ! Hanem hát; le is • kell azt fizetni 1 — Bizonyosan Edének akarja megtartani minden áron, azután majd kiegyeznek egymással,-hiszen úgy is nagyon értik már M egymást, — súgtak búgtak a fiatal emberek. Azzal Cziczelke befordult szobájába, kihozott egy gyönyörű elefántcsont szekrényt, te-i tején drága kövekkel, tengeri ritka kagyló darabokkal felékesitve. S szépen leolvasta a 400 darab aranyat 1 Maradt még ott több is. Ede kiállította róla a nyugtát. — Azután szépen felkérte Cziczelke a göndörhaju lovagot, hogy ebéd után legyen szives azt ide meg ide postai útnak indítani. Ekkor aztán csakugyan leesett az álla mindenkinek. Ebéd felett a mai agarászat., Edének bra- your-ja képezé a beszéd tárgyát. Ebéd végeztével felkérték Edét egy pár szép darab eljátszására. Hogy sirt, hogy nevetett ; kezében az a hegedű I Cziczelke el volt ragadtatva I Ede a ijetedik égben képzelte magát! . . Szerelmes \jolt. Egész valóját megbüvölte a kis csintalan jószivü angyal. De nem sokáig tartott a földön ez a paradicsom I , A fiatal emberek elbúcsúztak, s nem is jöttek vissza többé, mit kerestek volna ők már ott ? Ede délután i;oszul kezdte magát érezni, erős láz gyötörte, lefeküdt. Másnap a láz eszméletét is, elvette. Barátai visszautaztak X-be, hogy szülőit tudósítsák gyermekök veszélyes betegsége felöl. A szülék gyorsan készültek fel, pár nap múlva már gyermekök betegágya felett állottak, s kit találtak ott ? A bájos Cziczelkét, éjjel és nappal az ő gyöngéd kezei ápolák, egy anya édes és féltő gondoskodásával, egy Szerelmes önfeláldozásával a béteget. Nehány nap múlva magához tért Ede. De nem, volt ereje 1 Oh mit érzett, midőn Cziczelkét felismerte ágya mellett, a mint ar- őza felé hajolva lélegzetét leste. Az orvosok még nem tudtak mondani semmi határozott választ, még mindig láztól, 3őt többtől, tuberculosistól lehetett tartani. Tornai uramnak haza kellett menni hivatalos teendői végzésére. Neje ott maradt, Czi- czelkével ketten felváltva ápolák a beteget. A szép szeptemberi napok jótékonyan hatottak a betegre, fel is kelhetett egy-egy kicsit, de ereje nem birt megjönni. Az erős lovaglás összetörte különben is már megtámadott tüdejét, az avatottak tudták már, hogy nem sokára vége lesz a drága életnek.- Cziczelke nem engedte őt haza szállíttatni, „itt majd lassanként megjön az ereje,“ monda mindannyiszor, ha haza akarták vinni, „az utazás ártalmas volna.“ Egy szép délután épen a kertben sétáltak a beteggel Cziczelke és az édesanya. — Kedves Edém! Nem titok többé édes anyád előtt, hogy mi szeretjük egymást! Nem titok az én szüleim előtt sem, neked' nem szabad meghalnod, mi pár nap múlva utazunk Olaszországba és onnan tovább délfelé az enyhe éghajlataid! Velünk jön édesanyád is! Jr. Tudom mit akarsz mondani! A költségekről akarsz szólam ! Ne aggasszon ez! Van ne-J kém elégi És azután, ha majd teljes egésség- ben Visszatérünk: vissza fizeted nekem! Hon-j nan ? Akarod kérdeni! Nincsen-e neked hegedűd, művészeted, mely csak egy este is képes leend ezreket keresni ? Tehát semmi ellenvetés ! Ede, ennyijóságtól elragadtatva, nem volt képes szóhoz jutni I Átkarolta forrón Cziczelke derekát! Ennyiből állott köszöneté i El lett tehát határozva, hogy pár nap múlva indulnak. Az alkony hüvösödni kezdett Ede száraz köhögése figyelmeztette a kis társaságot a szobába térésre, midőn be akartak térni, egy kocsi állt meg a ház előtt. Róla Tornai uram és Boriska léptek le. egész olympusi mulatság hallgatnunk, midőn a kávéházák, vendéglők, sorésarnokok, kaszinók és disznótorok politikusai nagy képekkel és komoly meggyőződéssel tárgyalják, hogy ha a fránya porosz igy, a franczia meg amúgy, (hjtth! HagyőTnehezen felejti farka levágását !) perzse anujinak a muszka azonnal pártját í.^ja (a ki ezt sem látja be. nagy tuklil) igen ám! deiakkor tógton kitör a lengyel forradalom, ezt meg uem tűrheti Ausztria, hanem ennek az a baja.o'hogy az olasz és Rumenia sakkban tartják, úgy lehet, a török is ellenünk fordul, mert orosz emisSáriusok elhitették vele, hogy mi vagyunk oka a herczegovinaí lázadásnak, a minthogy ezt MÍetics' és Pofit ki is böffentették az országgyplésen, — szóval, hacsak az angol nem segít rajtunk, daczára az Uchatius ágyuknak, maustodt leszünk, finis Hungáriáé! hitet mernénk tenm.reá, hogy e mély belátásu^ politikusok az „Üstökös1“ nasabjáTroi ‘illantak el. — Azt sem tagadhatjuk továbbá, hogy a prókátorsághoz nagy a hajlam fajunkban^ és há nem is emlitjiikí hogy Ungvárón 38,1Uj- helyben 45, Kassán- 70 körül, Beregszászon és Nyíregyházán negyvenen felül van okleveles működő ügyvéd (pedig adataink nem oly meg- bizhatlanok, mint a spanyol hareztéri tudósítások és a clique lapok ferdítései) állításunkat eléggé igazolja azon körülmény, hog}’ a magyar példabeszéd nemcsak díjazott, hanem fo- gadatlan prókátorról is emlékezik, persze nem valami kecségtető jutalmat helyezve számukra kilátásba. — ^kzonbau, midőn a politikusok e§ prókátorok leginkább csak a nagyobb és főleg a székvárosokban szerepelnek s vidéken igen gyéren és szórványosan találhatók, akkor a tisztelt jáger urak szent István birodalmának minden községében nagy cöntingenst matatnak fel, .. . nincs valamirevaló város, hol szervezett vadásztársulatok nem léteznének, nincs község, nincs tanya vagy dohányóstelep, hol Nimród hős utódai legalább egyegy „lesi- puskás“ alakjában, legalább egyegy példányával a barmincz éves háború idoiutalan flintáinak, rémei nem lenuének a nyulaknak, vadkacsáknak és ludaknak, szárcsáknak, szalonkáknak, fogalymadavaknak, seregélyeknek, varjuk- nek és verebeknek és más hasonló vadászcse- megéknek. Elmúlt idők, tempi p'assati; mint egy Tabántól tanultuk, ki magát gróf De la Ponte néven adta ki előttünk, s utóbb kisült, hogy vasúti munkás ő kegyelme, de hát üthettük már akkor bottal a nyomát;' mikor túl volt Ungon Beregen 1 — Szegény jágerek! nektek ugyan befutott az uj vadászati törvény, ezen egyik remekműve a törvényhozási bölcseség- nek és osztóigazságnak! Oh jaj, oh jaj 1 miként is lehetett az egyéni szabadság ilyen korlátozását életbeléptetni nagy Magyarországban 1 Miként hihéttük volna e sülyedést és visszaesést, mely szabadságot ád a vadaknak, hogy ellenünk büntetlenül hatalmaskodjanak, tőlünk pedig elveszi a jogot, hogy őket a meleg buda és tolltunika czélszerütlenségérol egy pár golyó vágy göbecs ékesszólásával meggyőzhessük ? Ád-e nekünk a képviselőház vagy a miniszter kárpótlást, adóelengedést,, vagy fizetési halasztást, ha ^ai nyúl elpocsékolja drága oltványainkat és jezsuitakalap terjedelmű káposztafejeinkét; ha a róka és farkas lehető legbensőbb viszonyba lépnek aprómarháinkkal, malacza- inkkal, csikóinkkal, borjúinkkal és más Vogt- fajta ükőseinkkel; ha a medve, mit sem törődve a jelezett atyafisággal és a vértagadás büntetésével, lehúzza rólunk azt a kevés bőrt, melyet az irgalmas adóhajtók még meghagytak rajtunk; ha a veréb kifürdi kölesünket és búzánkat, a fecske elpusztítja méheinket, a kecskebak kiöklel — mint a szerb omladina és tót m&tika akarnák — saját házunkból bennünket, s elvégre még a rákok is vérszemet kapva, Tornai .bensőségteljesen ölelte , keblére gyermekét, aztán Boriskát mutatta be, ki úgy állott ott Ede előtt bánatos képpel, mint egy élő szemrehányás! Oh mily sokat tudott most Ede ez arcz- ról leolvasni !‘í * I ! „Elhagytál, nem gondoltál velem r .Elhagytál és elfeledtél f* Én minden pillanatban te reád gondoltam, álomképeimbe te voltál beszőve, ábrándjaim te körülted forogtak és te addig más karjaiba vetetted magadat!“ l jEn életemet adnám életedért, te pedig most meghalsz másért én iáin nem iá gondolva 1“ »Az én szivem boldog volt, mert szerettelek, te pedig most összetörted azt a boldogságot, összetörtél egy-, egésg világot 1 Könnyelmű vagy (“ „Én vissza tudok emlékezni mindenre, Iés e visszaemlékezés, úgy fáj, úgy gyötör ! Te pedig nem tudsz már emlékezni senimi másra, csak arra az egyre, .arra a másikra!“ „Miért tetted ezt ?“ Cil Ezt és még ezenkívül mennyi má-t olvasott le Ede egyszerre arról, a bánatos arczról. Kezét nyújtotta,: Boriskának,, kinek szemei nedvesek Lettek a : szivében tulömlő keserű érzelmektől. Ede roszul kezdette magát érezni, az izgatottság egész valóját megrendítette. Az a két nö pedig az első pillanatban felismerte egymásban a Yefcélytársnét. ! Edének ez izgalom után ágyba kellett feküdni s nem is kelt fel abból az ágyból többet. (Folyt, köv.)
