Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-03 / 40. szám
nyék stb. összeszániolhatatlan tárgyak, melyeket ide feleslegesnek tartok igtatm. S hogy azonban e tekintetben kevésbbé vágyakozóknak is könnyebbséget eszközöljek e czélhoz eljuthatni, úgy határoztam, hogy a tanitási dij részletfizetés mellett is történhessék, és pedig előlegesen beiratáskor csak 3 frt. o. é. köttetik ki, mig a többi a betanulás után havi törlesztésben 2—3 forintjával is felvétetik. S ba netalán ez idő alatt más városba költözném, az esetben az általam előre meghatározott helyre küldethetik, mindaddig, mig a meghatározott tandíj le nem jár. Ezen oktatás dija — személyenként — társaságban az egész kitanitásért — nagyon mérsékelt áron — csak 15 írtban állapitta- tik meg. A kik pedig „C h a b 1 o n“ szerint a nő-ruha-szabási oktatásban azért, hogy az olcsóbb és közönségesebb, — óhajtanak részt venni, ezeknek az oktatási dija csak 10 frtban állapittatik meg, — mely szabást 3 tan óra alatt lebet elsajátítani. — Az oktatási hely az alakuló társaságtól feltételeztetik. Egyúttal kijelentem, hogy a női közönség meghívására bárhova az országban elme- endek a fen tirt feltételek mellett. A felhívásokat e lap felelős szerkesztőjéhez két hét leforgása alatt kérem intéztetni.*) Gusztrinyi Sándor, vándor nő-ruhaszabási rajztanár. Tisztelt Szerkesztő ur I A „Szabolcs“ f. évi 35-ik számában köz- lött azon hirre vonatkozólag, hogy „Bérezel községben keleti marhavész ü t ö 11 k i“ arról értesíthetjük az olvasó közönséget, miszerint hála Istennek a közleménynek semmi alapja nincs; mert a keleti marhavésznek nemcsak eddig, de jelenben is még csak hire sincs; sőt a megyei állatorvos ur által f. hó 23-ik napján a marhák vizsgáltatván — egészségeseknek találtattak; — azt pedig, hogy luczernától egy marha felfúvódik marhavésznek kikiáltani, — s vele az elöljáróságot s az összes közigazgatási közegeket compromittálni — igen nagyhiba ; minél fogva tudósítót figyelmeztetjük, hogy légből kapott, kivált oly hírek közlésétől, melylyel az egész országot rémületbe ejti, jövőre jobban óvakodjék. Ezek közlésére felkérjük tisztelt szerkesztő urat. Bérezel község elöljárói. 1875. szept. 24. Somogyi Imre 8. k. Görömbei Péter Jegyző. biró. Törökországi levelek. Társadalmi tanulmányok a magyar életből. Madzsar Ben Mohamed kedvet barátomnak Stambulban. (Folytatás.) Ez alkalommal a „czivilizácziót“ mint „életmentőt“ akarom neked bemutatni. Sajnálom, hogy gyémánthegyü aranytollam nincs, sem a ludszárnyakból kitépett, s általam sajátkezüleg metszett toll, sem a falusi bakter lándzsájához hasonló alakú „Wiener-Feder,“ melylyel rendelkezem, nem méltók e nagyszerű tárgy rajzolásához. A honi gyártmányú libatoll, munka közben is szeret fecsegni. Örökösen suttog, per- czeg; beszéd nélkül nem tud egy pillanatig is ellenni, mint „liba“ korában. *) Tisztelettel kérem e czik felvételére mindazon szerkesztő urakat, lük ezen tanitási ügy hasznos voltáról meggyőződve vannak. G. S. tólag bebizonyította a pöffeszkedő gavallérnak, hogy azok a kezek nemcsak a vonót szokták forgatni. — Örülök, hogy van szerencsém 1 dadogd a gavallér s eltávozott, azzal Ede foly- tatá a társalgást, mintha misem történt volna — Lássa kedves Tornay, ilyenek ezek a mi fiatal emberünk 1 Bocsásson meg e mive- letlen ficzkónak gorombaságaiért, s Ígérje rnég nekem, hogy nem lesz ebből a csekélységbő semmi perpatvar I — Hát ugyan mi is lehetne Nagysád o Megmondtam neki nevemet s punctum 1 — De tudom én, hogy mi szokot az ilyenekből kifejlődni 1 Párbaj 1 De Ígérje meg ugy-e, hogy nem fogja azt keresni ? — Becsület szavamat adom, hogy nem fogom az okot keresni, válaszolt Ede. — • Látja I tudja Isten, de én nekem oly sötét előérzetem van I Tudja Isten miért,^ de én oly melegen érdeklődöm az ön sorsa iránti Bocsássa meg őszinteségemet 1 De érzem, hogy-e vonzalom, melyet ön iránt érzek, több a barátságnál, több a rokonszenvnél, álmodja meg, hogy mi lehet az I szép álmokat! Ede forró csókot nyomott a bájos tündér bársony kezére s a távozón feledte merengő, ábrándos tekintetét. Éjfél elmúlt, a hölgyek mindnyájan aludni mentek! Csak az öreg és ifjú urak mulattak még a tánezterem melletti szobában. Ede közéjek nyitott ! Az ifjú urak meglehetősen bevoltak már állítva, büszkén végig méregették Edét tekintetükkel, mig az öreg urak szívesen engedtek neki helyet körükben. Épen a más napra tervezett nagy agará- szatról folyt a beszéd. Mindenki saját lovait és agarait dicsérte! A holnapi napra fogadások történtek, Váljon mit tud örökösen suttogni? Talán azon korról mesél, mikor hajdan, a rómaiak irántuk a legnagyobb tisztelettel viseltettek, azért, hogy lármájukkal a capitóliumot megmentették ? Vagy kérkedik, hogy a magyarok szinte oly nagy, vagy talán még nagyobb tisztelettel viseltetnek irányokban, mint a rómaiak; minek bizonysága azon állapot is, hogy a falusi gyermekek, fiuk, leányok, s a beszédes libák egyenlő nevelésben részesittetnek, a faluvégi pázsitokon: Rousseau elve szerint, a természet ölében tavasztól őszig, együtt erősitik izmaikat, a zöldfü puha bársonyán, s vesznek légfördőt, a nap éltető sugaraiban? Vagy, azon jótéteményről szól, melyet a libák az iskolás gyermekeknek szereznek, midőn ezeket, libaőrzés ürügye alatt, megmentik az iskoláztatás terheitől, a nyirfalombozástól, haj s fül huzogatástól, a káprázó szemeknek a tánezoló bet ükkeli küzködésétől? Vagy elbizakodásában tetszeleg önmagának, hogy mivel az emberek nagy része úgy van meggyőződve, hogy a tanulás árt a gyermekek testi fejlődésének s egészségének, s mivel e szerint a libák még mint egészség és életmentők is szerepelnek, azon tisztelet, melylyel a nép a libák iránt viseltetik, nagyon is kiérdemelt? Vagy zsémbeskedik, hogy bár Magyarországon a „libák“ kellő mennyiségben tenyészhetnek is, de ők, tett jó szolgálataik fejében, már azért is, mivel a kényelmet szerető embereknek tolláik által kényelmes pihenő helyet nyújtanak, megérdemelnék azt is, ha a Már- tonnapi tisztelettől felszabadittatnának; mikor t. i. a libák iránti tisztelet felmondatik, mivel a világot igazgató önérdek lép előtérbe, a gyermekek, az ideig, mig a jövő tavaszkor újra beszédes libák jönnek az életre, az iskolába küldetnek; a felnevelkedett libák pedig, Sz.- Márton tiszteletére megáldoztatnak, hogy mellcsontjaikból meg lehessen jósolni, fehér vagy fekete leend-e a következő tél? Vagy midőn mérgesen perczeg, talán haragszik, s munkaszünetelni akar? hogy ő bizony megunta már az emberek számára százszor ezerszer leimi ugyanazon tárgyat, töltögetni a Danaidák hordóját, vagy üres szalmát csépelni, mivel a tapasztalat szerint legalább is 2000 év szükséges arra, hogy egy igazság fénysugár behatoljon az emberi koponyába, mint ezt Aumale herczeg példája bizonyítja, ki azt hiszi, most fedezte fel azon igazságot, mit a történelem 2000 év előtt megirt: „Rómában az erkölcs legtisztább volt a szabadság koráján, a katonai fegyelem is akkor volt legnagyobb; s a munka hazafiui kötelesség, ha bár az ember herczeg legyen is.“ A lapok dőlt betűkkel szedték a herczegnek ezen beszédét, „mily nagy lesz — úgymond — ezen beszédnek eredménye a franczia tanuló ifjúságra „a herczeg szájából.“ (Némelyik ember igen okos, szükségből erényt csinál.) Tehát az emberek közt nem minden ember szájában igazság az igazság ? s talán a perczegő ludtoll azért haragszik, hogy az emberek abban a mi mondatik, nem azt tekintik, a „mi mondatik,“ hanem inkább arra tekintenek, „ki mondja“ ? így az emberek előtt nagyobb nyomatékkai bir egy báró szava, mint a szülei vagy tanári oktatás ; I az igazság s tudomány egy trón zsámolyán született ember szájában nagyobb nyo- matéku, ha történetesen megtanulta, vagy maga fazekához nem szítja a tüzet, mint egy közönséges herczeg szájában. Vagy azért zajong, perczeg, hogy ha már az embernek, az igazság s tudomány tekintélyének megalapítására „fénylő tárgyak“ kellenek, mint a csókának, saját esze sugala- tának meghódolni nem akar; adjanak tehát az embereknek „aranyszáju“ tanárokat, hogy — Tornay ur! Hiszszük, hogy nem fog velünk tartani, szólalt meg bortól nehezült nyelvvel a göndörhaju hirtelen barna gavallér, — majd itthon marad mulattatni addig a házi kisasszonyt. — De hogy is jöhetne, szólal meg a másik, hiszen a ki agarászni akar, annak a lovat is meg kell tudni ülni, nem csak a vonót nyakgatni! Hahahal rikácsold borízű szavakkal egy koppanhang! Ede nyugalmat tettetett, bár az arczába tódult vér mutatta szenvedélyes felindulását 1 Illedelmesen fordult a házi úrhoz e szavakkal: — Ha a tisztelt háziúr oly kegyes leend, hogy egy lovat nyergeit et számomra, én is ki fogok menni. A házi ur szivesen felajánlotta számára egyik hátiparipáját! Azután jó éjszakát mondott vendégeinek, s kiki álomra dőlt. Másnap épen a reggelit végezték, midőn a hátiparipák és agarak elő lettek vezetve 1 A legszebb nyári napok egyike köszöntött, be, éjjel egy kellemes, csöndes zápor verte el a port, s a reggeli üde levegőt mozgató hives szellő mérséklő a nyári nap hevét, s lengető az udvarkert harmatgyöngyökkel csillogó lombjait és fűszálait. A női társaság kivonult az erkélyre, mig a férfiak kiléptek az udvarra. A nemes állatok toporzékolva türelmetlenkedtek, várván lovagjaikat. A többi lovaktól külön egy gyönyörű aranyszin pejcsikó hányta vetette a két kocsist, dk a lovat alig bírták féken tartani. Az ifjak már nagy részt lovaikon ültek,, midőn a házi ur észrevette a felháborodott jaripát 1 — Hát ti mit akartok azzal a csikóval? Kinek nyergeltétek azt fel, hiszen azon még valahára meghódoljon az ember az igazság és tudomány előtt; s ne kelljen neki szegény ludtollnak az ember számára taposó malomféle munkát végezni, mint a vak lónak, százszor, ezerszer ismételve egy tárgyat, haszontalan le- irogatni ? (Folyt, köv.) Szintlázi szemle. Csütörtök, szept., 23-án „A vas á 1 a r c z o s.M Egressy Ákos mint vendégszereplő mutatta be e darabban tehetségét. A darabnak igen nagy hátrányára van a benne előforduló számos felvonás és változás, mely annak természetes és kívánt lebonyolodása elé kellemetlen, nehézkés akadályokat gördít, igy a különben nem utósó, s egykor a magyar színpadokon nagy hatással adatott darab lefolyása hozzá számítva még a cselekmények módján felüli tultömöttségét, fárasztó és szakadozott. Az igenfárasztó czimszerepben Egressy Ákoskönnye- den és otthonosan mozgott, a szenvedélyt és szenvet (pathos) mindvégig megtartotta. Sikerült és találó jelenetekben nem volt szegény. Maga e szerep keresztülvitele a szerzőnél túlzott, mely nemcsak az iszonyúan undorító álarcz alkalmazása, és a lélekrázkódtztó helyzetekben nyilvánul, hanem ama túlfeszített szenvedések ecsetlésében is, melyeken hősét keresztül sanyargatja, melynél még a történeti hűség után való kapkodás sem menthetné ki a költői felfogást. — Legsikerültebb jelenetei közé számíthatjuk azt, midőn kedvesénél megtudja királyi vérből származását. Alakítása kitűnő volt. Szép színpadi alakjának hatását némileg alászállitja sikamlós nyelve, melyen pedig hogy tud uralkodni, azt ugyan e darabban bebizonyította. — A többi szereplők, kivéve egykettőt, kik szerepeiket kevésbé tudták — elég biven igyekeztek megoldani hivatásukat. Közönség kevés számmal. Szombaton, szept. 25-én „Angot“ látványos Operette bérletszünetben adatott Nyíregyházán zsúfolásig megtelt ház előtt. A közönség jólmulatott. Az énekek jól sikerültek, különösen jól játszottak Csatár és Mikei, Szathmáry, Liptai Laura és Csatámé. Vasárnap, szept. 26. „Három- széki székely leányok.“ A darabnak meséje a legegyszerűbb, hatása még annál is csekélyebb. Egy elpusztított falu leányai, hogy a férfiaknak terhökre ne legyenek, elmennek Brassóba szolgálni, ott a két legderekabb leány egyikébe egy előkelő embernek fia, a másikba egy sindicus beleszeret. — Aztán egyik leányt megbecstelenitve végig hur- czolják a városon, mire a székelység fellázad, azután az igazságos polgármester lecsilapitja a szenvedélyeket azzal, hogy az előkelő embernek fiához, kik egymást úgy is szeretik, hozzáadja az ártatlanul megbecstelenitett székely leányt. Szathmáry, Jakabné, Liptay Laura érdemelnek dicséretet. Hétfőn, szept. 27-ikén „Makran- ezos hölgy“ Shaekespeare jeles vigjátéka, Eg- ressi Ákos második vendégfellépésével. Eg- ressi Ákosról ismét dicsérőleg szólhatunk. — Mig a drámában hátrányára van a sebes nyelvezet, itt épen helyén találjuk azt; szer pét nemcsak jól felfogta, de teljes hűséggel is keresztülvitte, azonban Kőmivesné alakítása már nem volt minden kifogás nélküli. A makran- ezos hölgyet már láttuk vidéki színpadon is kerek ’edebben keresztül vinni. Nála a' makranezoskodás helyett gyakran egyszerű pajzánságot láttunk, igazi hűség felfogásban és kivitelben ott mutatkozott, hol mint megszelídített galamb férjének keblére simul, s az ártatlanságot szenvelgő nővérnek soha sem volt nyereg! Nyergeljétek le rögtön s nyergeljetek Tornay urnák más lovat. Az ifjú urak nagyot nevettek, s megszólalt a göndörhaju gyerek: — Nos hadd lássuk lesz-e bátorsága a művésznek megülni ezen bokros pegazust? Cziczelke az erkélyen elsáppadt, reszketni kezdett. Ede kérőleg fordult a háziúrhoz: — Engedje meg nekem uram, hogy azon csikón mehessek önökkel agarászni, mert kijelentem, hogy ha azon nem mehetek, akkor itthon maradok. S mielőtt a háziúr válaszolhatott volna, Ede már a csikó mellett termett s oly gyakorlott ügyességei vetette magát a vadul tüsszögő állat hátára, hogy egy ügyes mülovar is megbámulhatta volna. Általános csudálkozás és üdvrivalgás tört ki a szemlélők ajkain; a férfiak brávóztak, a nők az erkélyen tapsoltak, Cziczelke az öröm és remegés érzelmei alatt szólni nem tudott, s tekintetét még sem birta levenni Edéről, ki midőn a lovon volt, szeliditőleg simogatta meg a fene állatot. A paripa első pillanatban nem tudta mi történt vele, lábai remegtek, karcsú szép nyakát pereezbe hajtotta, félelmesen fújt és vadul horkantott! De nem sokáig maradt veszteg, lobogó sörénye, mintha delejes folyam csapött volna közte végig, felborzolódott, lobogó farkát magasra erpeUe, s mintha ki akart volna szökni a világból, oly iszonyút ugrott fel a magasba egy állóhelyéből, hogy a nők bátran keresztül karolhatták volna Edének nyakát az erkélyről; a pők sjlioltottak Ede pedig félelmet nem mutató, de egészep Jripinilt arczczal figyelt a paripa mozdulataira! Midőn az első kisérletet megtette az állat s látta, hogy nem sikerül lovagját hátáról lerázni, elővette a probatét okos tanácsokat osztogat. Jakabné, Komáromy stb. jól játszottak. Kedden, sept. 28-án Mikey jutalmául az „Okos bolond“ czimü szinmü adatott, Szigetitől. — Mikei a Sztupa társulatának jeles és szorgalmas tagja, valóban nagyobb pártolást érdemelt volna. — A darab meseje röviden ez. A Hatosi testvérekre gazdag nagynénjök után gazdag örökség néz. Hatosinak a kovácsnak (Komáromi) van egy ügyvéd fia (Csatár) A másik Hatosinak a gyámnak (Mikei) van egy gazdag gyámleánya. (Kőmivesné) Az ifjú Hatosi szerelmes az elhunyt, nagynéne örökbe fogadott leányába (Csatámé). Azonban a végrendeletre kiváncsi testvérek szelét veszik Márton gazdától, (Sántha) hogy az elhunyt a szobában levő egyik szekrényt örökbefogadott leányára hagyta, igy neki esnek a szekrény kiürítéséhez, melyből egy nehány tömött zacskót, a szobában levő vasas ládába rejtenek.— Most megjelen a végrendeleti végrehajtó, s a Hatosi testvérek roppant fájdalmára felolvassa, hogy nem a szekrényt, de a ládát hagyja a leánynak, s a végrendelet végrehajtójául Ha- tosit, a gyámot nevezi ki, azon kikötéssel, hogy ha a leány 24 éves koráig a gyám beleegyezése nélkül férjhez megy, az örökség csak 24 éves korában adassék ki neki. A gyám már annak előtte másik gyámleányára nézve, kinek végrendeletében hasonló kikötés van, szerződést köt egy öreg orvossal, Kinzaival (Szath- mári) hogy 20,000 írtért kezére játsza a nőt, a ki szerelmes egy fiatal gyermekkori barátjába (Demidor), a fiatalok azonban kijátszák az öreg urakat., a Hatosi uram turpiszságát, ki második gyámleányát gazdag örökségéért férjhez akarja venni, napfényre derítik. Ez őrültté teszi magát, hogy a leány sajnálja meg, azonban ép' n ezért fogja meg saját hálója, mert megkötözik, s mindaddig el nem bocsátják, mig a két házassági engedélyt alá nem írja. Mikey különösen az álőrülési jelenetben tűnt ki. Szathmáry a megszólalásig hü művészettel alakított. Kőmivesné, Csatámé, Csatár stb. jól játszottak. Mikey virágkoszorukkal és tapsokkal lett kitüntetve. ÚJDONSÁGOK. ! Az uj évnegyed kezdetével figyelmeztetve kérjük t. előfizetőinket és hátrányosainkat, legyenek szívesek illetményeiket pontosan és haladéktalanul Vitéz Mihály pénztárnokhoz Kemecsére (posta helyben) megküldeni, hogy a lap szétküldésében zavar és akadály fel ne merüljön. (!!) Miután időről időre újabb esetek merülnek fel, melyszerint a volt kiadó által hátrányba sorozottak igazolják előfizetési s egyébb hátrányaik befizetését: végre sem tehetünk mást a végett, hogy a múlttal tisztába jöhessünk, mint azt, hogy a hátrányosok neveit lapunkban kinyomatjuk, mert csak is ezáltal véljük a számadási ügyeket végképen rendbehozhatni. (n) Képviseleti gyűlés tartatott Nyíregyházán szept. hó 24-ikén a városháza nagytermében. A pénzügyi bizottság előterjesztése nyomán 30000 forintnyi újabb ideiglenes kölcsön felvétel engedélyeztetett. Több rendbeli fellebbezett ügyekben a megyei bizottság által hozott határozatok, nevezetesen a Hibján- féle ház tetőzeiére vonatkozólag az ügyiratok kiegészítése; — Szathmáry Endre alapnevelő ügyében vizsgálat elrendelése; — Führer Zsigmondnak a törvény rendes útjára utasítása, a nevelésügyi alapítványi kérdésnek a superintendents elé terjesztése, tudomásul vétettek; illetőleg a Hibjánféle ház falainak megvizsgálása elrendeltetett, s a kisdedóvó ügyben vizsmásodik nemét, felállott egyenesen, mint egy gyertyaszál, hármat négyet lépett két lábon; azután első lábaival nagyot kapálván a levegőben, azokkal a lovagokra nézve annyira veszélyes bakugrásokkal tett kisérletet, miközben magasra emelt farkához nagyokat rúgott hátulsó lábaival! — A szerencsétlen, bizonyosan vége lesz, megöli e tanulatlan csikó! kiáltott a házi ur! Cselédek 12 arany annak, ki e neki vadult csikót megfogja. A cselédek odaszaladtak, de a felbőszült állathoz közelíteni nem lehetett, egyet a legmerészebbek közül már úgy megrugott, hogy másoknak kellett a veszélyes rajcsurtérről elszállítani ! Edénk még mindig ott volt a bősz állat hátán, arczárói a szokatlan erőlködéstől a verejték kövér cseppekben hullott alá! A nők közül a gyöngébb idegzetüek a terembe futottak, csak Cziczelke állott még ott roskadozva mamája mellett, s egy-két bátrabb amazon. — A veszélyes bakugrások, melyek közül 10 egymásután következő a legerősebb lovaglókat is leszokta teríteni, még egyre tartottak ! Edének fejéből kiesett a kalap, s úgy látszott, hogy nem sokáig bírja ki e fene játékot ! Most azonban a ló végerőlködéssel egy iszonyút szökött, a heveder ketté szakadt, s Ede az ugrándozá ló hátán ingadozni kezdett 1 Lélekjelenléte azonban nem hagyta el, a csikónak egy nyugalmasabb mozdulatát felhasználva, mindkét kezével megragadta a ló serényét, kirúgta maga alól a nyerget, de egys^ersmjnd az egyensúlyt elveszítve félól- dalra hanyatlott, úgy, hogy csak egyilt lábával s két kezével tartózkodott már á lovon. (Folyt, köv.)
