Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-03 / 40. szám
Nyíregyháza, október 3 4Ö. szám IY. évfolyam. 1875 r KiőJiz ftéei árak : % 4 frt. Egész évre .......................... i Fél évre . . . • • ■ • • • " » Negyed évre . . . • • • • 1 ■ Szerkesztői iroda és kiadói hivatal,— hová a lap szellemi részét tárgyazo küldemények, úgy szinte a hirdetések s minden felszólamlások intezenűok: a helybeli ref. lelkészt lak. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Minden pénzküldemények úgy előfizetési, mint hirdetési dijak: Vitéz Mihály pénztárnokhoz i Kemecsére (posta helyben) intézendök. íi> SZABOLCS Yegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön és "Vitéz IVIiliály. r fii—'Ss I-SS "tt ' Hirdetési dijak: Minden 4 hei&bo» petit-sor egyszeri liir- (letérnél 5 kr., többszörinél 4 kr. f ■ Terjedelme* hirdetések többszöri belk- 1tatása, kedvezőbb föltételek alatt eszközölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 90 kr. A nyilt-térben minden három hasábos germond-sor dija 20 kr. 6 Izetők, a hirdetések meg- uál, 20*/, -nyi kedvezményben részesülnek. I Ki' < s s sElőfizetési felhívás a 66 1875-Jci utolsó évnegyedére. Figyelmeztetjük 8 kérjük t. olvasóinkat előfizetéseik megújítására s hátrányaik beküldésére! Előfizetési feltételeink a lap homlokán olvashatók! Előfizetési dijak Kemecsére Vitéz Mihály pénztárnokhoz küldendők Tisztelettel, Nyíregyháza, szept. 25. 1875. A szctI A sajtó alásüly édesének okairól. Minden elfogulatlan vizsgáló előtt komoly, de leverő bizouyosságkint tűnik fel azon körülmény, hogy a sajtó,— te kintve különösen a hirlapirodalmat, — mélységesen alásülyedt egynémely közegeiben, s végkép elveszté minden tekintélyét ! A ponyvairodalom kezd szükebb térre szorittatni, de e helyett nagy mérveket ölt a napi sajtóban a zugfirkászat. egy minden nemesebb czélról lemondott, otromba piszkolódássá és megrendilő személyeskedéssé fajult, erkölcstelen valami, melynek méltó nevet adni tilt a szemérem és az irodalmi etiquette! Evek óta foly már hazánkban a sajtó magasztos feladatával homlokegyenest ellenkező, eme megvetendő irány, a nélkül, hogy a hivatottak gondolkoztak volna módokról és eszközökről, melyekkel a sajtóban elharapózott rákfenét kivágni lehetne ! De honnan veszi ezen közösen ismert baj eredetét? Mi oka annak, hogy a sajtó, az irodalom szentek szentébe sáros TARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) Il-ik kötet. Hl. Rész. A dicsőség tetőpontján. (Folytatás.) — Hát ez ifjak annyira nem törődnek semmit a szellemi mivelődéssel, hogy egyáltalán nem olvasnak ? 1 — Nem, mert ez nem urias! De nincs is aztán ezeknek egy csepp emelkedett gondolkozásuk sem! A mi pedig a kimivelt, a nemesebb érzést illeti! egy kis szenvedélyes vágy a magasabb dolgok, a művészet iránt! Na ezek egészen ismeretlen világrész előttük. Azért lássa oly jól esik, hogy szót válthatok önnel, hiszen egy művésznek lángoló, magasztos érzelmeinek kell lenni! És én egy rokon lélek, rokon szív után vágyódom, oly sok és hosszú nélkülözés után. Ede egy pillanatra zavarba jött e nyilatkozatra, hiszen ez majd olyan, mintha szerelmi vallomás lenne ! De azután ennyit ily hirtelen még se mert e nőről feltenni, hanem úgy érezte, hogy a bájos Cziczelke társasága igen rokonszenves, és igen jól találta mellette magát. — Nagysád! folytatá Ede kevés szünet múlva, — én valóban örülök rajta, hogy rólam előlegesen és ily szép véleménynyel van, kedvesebb kötelességem alig lehet, minthogy lábakkal, gálád fegyverekkel tolakodik egynémely kontár, hogy ott szentségtörést kövessen el ?! Oda akarok ez alkalommal mutatni a baj kutforrására! Első baj mindenesetre az, hogy korunkban a ki egy tollat fel bir emelni, s le tudja irni úgy a hogy nevét, Összetud tákolni egy mondatot szófüzési s helyesírási hibákkal telten, már az Írónak tekinti magát! S hírlapíró lesz „önmagával meg- hasonlván“, mint k ö 11 ő a „borzas vargainas.“ .... Oubirálat, képzettség szóba sem jőnek! Egyik vakmerő példája a másikat bátorítja fel, s támad egy egész had gunyjára, alásülyesztésére a sajtónak, hírlapirodalomnak. — Természetes . dolog, hogy a hol a képzettség, tanultság és tehetség hiányzik, és mégis irni kell, ott egymást érik az irodalmi szörnyszülöttek! hol érvek ellenébe érveket nem állíthat a bárgyú és tudatlan, és mégis irni kell : ott igénybe vétetnek oly gálád fegyverek, minőktől még egy lebuj hőse is visszaborzadna! Egy valamire való iskolás gyermek megvetné társával való perlekedésében azt a hangot, a csúfolódásoknak azon szá- nandóul nevetséges nemét, melylyel e sárban fetrengő gyász irodalmárok az erényt, becsületet, tiszta jellemet, igazügyet megtámadni és pellengérre állítani kinos erőködés közben törekszenek. Érzik tudatlanságukat, azért elrejtőznek mélyen a névtelenség palástjába, bogy megóvják magukat a közvélemény megvetésétől, a szégyenpirtól, méltó büntetésüktől, melyet csak korbácscsal lehetne ad hominem végrehajtani! A másik, az előbb felemlített oknál nem csekélyebb ok az, hogy jellemtelen, világ előtt megbélyegzett emberek adják el bérszolgakint tollúkat, tehetségüket, kiknek nincs többé mit veszteniök, ugyanazért nem riadnak vissza a leggaládabb irodalmi bandabandáktól sem. — Ezek még veszélyesebbek, mint a bárgyúk, tudatlanok, mert itt a gonoszság már észszel és tanulsággal van párosulva. — El kell szörnyüködni az embernek, méltóvá tegyem magamat felőlem hitt jóaka- ratu véleményére ! — Már megint szerénykedik 1 Pedig lássa ez nem jól áll magának! Vannak emberek, kikkel csak egy pillanatra kell .találkoznunk, hogy bizalmunkkal megajándékozzuk! Adja ide kezét, fogadja el barátságomat Biztositom felőle, hogy nem fogja megbánni azt! Ede remegve nyújtotta jobbját, s Cziczelke bájos kacsóit hévvel csókolta meg I Eközben jelentik, hogy a hangversenyhez minden készen van, csak Tomay urat várják, Ede karját ffpijtá Cziczelkének s bevonultak a nagy terembe, hol az ifjak látván Edének karján kilejteni a bájos házi kisasz- szonyt, határozottan kifejezték arezukon e körülmény felett való nem tetszésöket. Ede fellépett az emelvényre, és szűnni nem akaró tapsokkal fogadtatott! A mint vonóját keresztül fektette hegedűjén, | egy művészi futamott tett azon, mély csend lett a szobában 1... volt valami leírhatatlan és elragadó kellem az Ede fellépésében, mely soha se tévesztette el a női szivekre hatását! Láttunk már kevéshbé rokonszenves művészeket, szónokokat, kik a szereplés pillanatában elragadó szépek voltak! Mi ez más, mint a művészi lelkesedés, mely mint egy átszeliemültté teszi az arezot, s a közönségre hóditó varázst gyakorol, mint egy ellenállhatatlan delej folyam. Ez tükröződött vissza Edénk arczán is. A müdarab végeztével, mely Edénknek saját müve volt, virágcsokrok és koszorúk hullottak Edénk lábaihoz, a lelkesedés leírhatatlan volt 1 A házikisasszony a lelkesedés zajának, a tetszés kifejezés zúgásának csilapodtával midőn olvassa a napi sajtóban a furfangos! sopbismákat, a tiszta nyílt igazságnak, a legnemesebb érdekeknek, ama konok, száutszándékos félrecsavarását, a közvélemény félrevezetésétv a minden criticán alól álló, undorító személyeskedést, melytől korunkban csak úgy hemzseg a hírlapirodalom ! Nem szent ezek előtt a napfény tisztaságú érdem, nem a legnemesebb törekvés ; hanem igenis imádat tárgya ama darab koncz, melylyel jellemtelen életűket tengetik, melyért elég vakmerők a napi sajtót irodalom helyett irodalmi szemétdombbá alacsonyitani! Sajnos dolog, hogy mindezek kevésbé érdeklik a hivatottakat! Itt-ott látunk, olvasunk ugyan egy-egy jogos feljajdu- lást, de a jobbak még sem érzik magukat egyesülésre hivatottaknak, holott csakis ez által lehetne e rákfenét kiirtani, s a sajtó szentélyét az efféle szeméttől megtisztítani. — Ezennel megsürgetjük az „országos hirlapirói egyesület“ előleges értekezletén megbízottakat, hogy a rájok ruházott kötelességeket teljesítve, — miután a követválasztási izgalmas napok már úgy is elmúltak, — vigyék tovább az „uj- ságirói egyesület“ ügyét! S a határozat értelmében hova- elébb eszközöljék az alapszabályok elkészítését! Különösen felhívjuk a „Kassa- abauji közlöny“ derék laptársunkat, mely ez eszmét az elsők között magáévá tette, hogy ez ügyet erélyesen sürgetni s támogatni ne terheltessék. Lukács Ödön. KÖZÜGYEK. Nehány szó a hazai hölgyközönséghez. AlególcsóbbéB eddig a legtökéletesb nő-ruhaszabászat elsajátítása érdekében. Tisztelt hölgyközönség! Komoly irányban fejlődő korunk szelleme, a társadalmi életnek előhaladt miveltséggel megszaporodott szükségei az ábrándok és elmélkedések teréről a tettek, munkák és gyakorlatok mezejére szólitnak minket. Ügy látszik, hogy az emberiség kinőtte magát a szilaj, könnyelmű és fellegvárakon kapkodó első ifjúság korából; higgadtabban kezd gondolkozni, kezdi életszükségeit felfogni, belátni és azokról önmunkássága által gondoskodni. Alig van a társaságos embernek fontosabb szüksége, mint a ruházat. Ez főleg a nőnemnél, nemcsak évszakonkint, s nemcsak az életkorhoz képest, hanem a nap minden negyede, a környezet, a társalgás nemei stb. szerint (pvén 'változandó, a háziszükséglet legnehezebben betölthető rovatát képezi. Előkelő háznál, főleg hol a családnak több nőtagja van, bátran lehet az összes kiadás felét női ruhákra számítani. Az is tudva van, hogy a kelme megvásárlása után még az elkészítés szinte annyi pénzt vészén igénybe, sőt sokszor megtörténik, hogy a kelme ügyetlen kezekbe kerülvén, mikor elkészült a ritka, szép- izlésü tulajdonosnő igényeinek meg nem felel, — s a költség kárba megy. Mily szerencsés család, melynek nőtagjai saját gyenge ujjacskáikkal készíthetik el öltönyeiket. Mennyi pénz kiméltetik meg ez által, mennyi kellemetlenség hárittatik el a családról ! Mert közönséges dolog, hogy főleg ünnep és társas vigalmak időszakában sokszor elkésik a szabó az öltözékkel, sietve és roszul sem képes a felvállalt munkát kellő időre elkészíteni, — s ekkor aztán van boszuság a női világban! A társadalmi életben naponként szaporodó szükségek, az ezek által kimerített pénzkészletben mindinkább mutatkozó hiány és korunknak a gyakorlati életbölcseségre hajló irányai azon kilátást nyújtják, hogy nem mesze van a kor, midőn nőink a férfi nemű nő szabókat háttérbe fogják szorítani, és akkor többé szükség nem leend a női szabókra. Ezen nő-ruliaszabási oktatásom minden eddig tanított módokat és tabellákat felülmúl. Az én nő-r uhaszabási oktatásom amerikai mód- s rendszer szerint történik, melyet én sok éven át folytonos szorgalommal tökélyesbitettem, hogy a tanulni vágyóknak az elsajátításra annál könnyebben segédkezet nyújtsak ; ennek alapján most minden hölgy 2 hét alatt, naponta 2 órával, divatlap után, saját, vagy más testére, — képes a ruhát kirajzolni és kiszabni. A tantárgyaim következők: 24 féle divatu derékszabás, azok a legdivatosabb nemzeti viseletek köréből vannak összeállítva. Azután többféle szoknyák, tunikok, ujjak, palletók, gallérok, háló reklik, ingek I kötéfelállott, oda lépett Edéhez, ki épen akkor szállott le az emelvényről, haja mellől kitépte az oda oly művészi Ízléssel elhelyezett gyönyörű virágcsokrot, de a közönség meglepetése közben e szavakkal nyujtá át Edének ! — Fogadja ifjú művész elismerésem jeléül e csokrot, melynél sokkal nagyobb becsű az érzelmek azon dúsgazdag virága, melyet hegedűjének varázshangjával e pillanatban támasztott sziveinkben 1 Legyen e virágcsokor a legcsekélyebb jutalom, a legjelentéktelenebb emlék azok között, melyekét ragyogó művészete jogosan kiérdemlend. Ede remegő kezekkel vette át a virágcsokrot, melylyel Cziczelke egy pár selyem aranyhajszálat is kitépett s válaszolt: — Mélyen megtisztelő s egyszersmind megható rám nézve ezen pillanat, s biztosíthatom Nagysádat, hogy e drága emlék, becsesebb leend előttem minden másoknál, s ezt a világ minden gyémántjáért sem tudnám oda adni! Az urficskák görbe szemmel nézték ezen kitüntetést, a közönség tapsolt, a gyer- meköket bálványozó szülék karjaikba ölelték a kedves leányt. A hangverseny pár óra alatt véget ért s a' közönség vacsorához hivatott! Cziczelke maga mellé ültette Edét, az udvarlók serege majd kipukkant mérgében. Vacsora után táncz következett. A házi kisasszony nem akart tánczolni az udvarlók majd letaposták egymás tyúkszemét. Végre maga Ede megszánta őket! — Hát Nagysád talán nem szeret tánczolni ? — Dehogy nem, de miért akar elküldeni magától, midőn én oly jól találom magamat társaságában ? 1 " —■■«.fM i nana Bizony jól találta ott magát Ede is, annyira, hogy a Boriska alakja kezdett előtte egészen elbalványodni 1. . . Híjába 11 Ilyen az ifjú szív 1 Szeret és feled, gyakran egy rövid nap alatt. — Hátha én kérném fel nagysádat egy tánezra ? kérdezé Ede I — Oh az egészen más lenne 1 Nem tudtam, hogy szeret tánczolni 1 A tánezteremben megszólalt a zene I S hallatlan 1 az udvarlók nagy bámulatára Czi- czelkét látjuk Ede karjain, a mint kecsesei és elragadólag megkezdik a csárdást 1 — Ez már mégis sok ! suttogják egymás közt a lovagok! Hiszen ez nyilvános sérelem ! Hogy kitünteti azt a haszontalan muzsikust, hanem talpon legyetek fiuk 1 Ezt a gyereket meg kell előtte szégyeniteni 1 — De hogyan ? Kérdi a másik I — Bízzátok réára I Szólal meg egy hirtelen barna göndör hajú gyerek, majd elbánok én vele t A táncz véget ért! Ede és Cziczelke ismét egymás mellett foglaltak helyet! Alig ültek le,, már mellettük termett a göndörhaju dendi. — Nagysád igen jól találhatja magát e domine társaságában, hogy még az illemről is megfelejtkezik 1 — intézé szúrós megjegyzését Cziczelkéhez! A szúrós, goromba megjegyzésre még nem érkezett a fülig elpirult nő felelni, midőn már Ede előtte állott a lovagnak, meghajtá ma- ít illedelmesen. — Én uram Tornay Ede vagyok, ha még eddig nem tudta nevemet, bátor vagyok önnek ezt kijelenteni,^ azzal jobbját az ifjú vállára tette, s a fogas, melyet az arczában mit sem változó Ede kezétől érzett, kézzel fogha-i
