Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-26 / 39. szám
Nyíregyháza, szeptember 26 30. szám IY. évfolyam. 1875 c ElirflzeifJii ural: Egész «vre Fél évre Negyed évre »Szerkesztői - irofta é# T*. P üóva a lap aaeíferoi*reszel tarjjykíio kill- démóú^ofc, ügy ízinte' a Wvdété»ek » minden felszólamlását lntéaeuciők: I n liíiybw' tff. IMktfcfct lak-. Berxnentotlen levelek csalt lpmertke*ek: böl fogkdiámak öl. }' A kéziratok nem adatnak vissza. Kindó-liivntnl, ) Minden pénzkliidemények. wgyr elöfUe- « téal. Éliát Uttflnftt dtjkk: Vite» Mihály páaitárubkhos } KémeééőV'e (posta helybéli) Itftézendök. 0*^8 hl SZABOLCS tartalmú, hetilap* Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön és Vitéz ATíUály. «a »<s•aT f£ii\delési dijai:: Minden 4 hasábos -piatrtLsor egysaerihlr- detéanál 5 ki*., túbhsabrlnel 4 kr. f Törje dúl mos hirdetések többiatfrl beikig tatása, kwlvtezftbb föltételek alatt eac- közölbotö'. Minden egyes beiktatás után kincstár* Illeték SO kr. A nyílt-térben minden három hasábos garinoud-aor dija SO kr. Az előfizetek, á hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. I »-«■ ISI S^ Előfizetési felhívás a J876-ki utolsó évnegyedére. Figyelmeztetjük s kérjük t. olvasóinkat előfizetéseik megújítására s hátrányaik beküldésére! Előfizetési feltételeink a lap homlokán olvashatók! Előfizetési dijak Kemecsére Vitéz Mihály pénztárnokhoz küldendők. Tisztelettel, Nyíregyháza, szept. 25. 1875. A szerkesztőség. Törvényszék és közigazgatás. Nagy bátorsággal bír a mostani kormány, és túlságosan el látszik bizakodva lenni, azon négy többségben, mely háta megett áll! Negyvenhárom törvényszék eltörlése valóban nem kis feladat! Mily sok érdekbe ütközik ez ? Mily sok embert elidegenít a kormánytól ? Azt mutatja a következés. A törvényszékek eltörlése után kö-1 rülbelŐl a mégyék kikerekitése és ezzel együtt összefüggŐleg a közigazgatás és törvénykezés egyhelyre tétele fog tanácskozás alá kerülni ! Ez actusnál már megyénk is közelebbről érdekelve leendő mert hiszen itt is külön van a közigazgatási székhely a törvényszéktől. Most már az a kérdés: a hegy megy-e Mahomedhez, vagy megfordítva ? Világosabban: Kállóba tétetik-e vissza a törvényszék, vagy Nyíregyházára jön a közigazgatás? Hogy végre éz Utóbbi hely legyen a megye e? Fontoljuk meg a fenforgó érveket mind a két város mellett szólókat higgadtan, elfogulatlanul. TARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) Il-ik kötet. III. Rész. A dicsőség tetőpontján. (Folytatás.) Az ifjú nagy úri elegantiával hajtá meg magát. Ilonkának arczát halvány pir futotta el, némi zavarral fogadta a bemutatást, de iheghivását nem utasította vissza, sőt Jenőről eg&szen megfelejtkézVén, az ifjú odanyujtott karját elfogadta, s megindultak vis á vis-t kéífestoi. Jenőt mintha villám sújtotta volna le, megfordult, egy félreeső helyet keresett, s a Sértődés és féltékenység emésztő fájdalmának adtá át magát. Szemei akaratlanul is felkeresték koronként az ifjú karján boldog önfeledséggfel lengő Ilonkát; s mindannyiszor mélyebben kezdett fájni valami szivében. A második négyes következett; épen Jenő előtt foglalt helyet Kerektay Ilonkával, őt észre se vették, hiszen a boldog szerelmesek nem sókat törődnek a világgal, ők pedig ügy látszik, első pillanatra azok lettek egymásba. — S neki hallani kelleti az érzelmes szavakat, látnia az olvadó tekinteteket, melyeket egymással váltottak. — Ki gondolta volna, hogy ez elfelejtett teljesen székhely Kálidban meg van a megyeház, van börtön helyiség! Mellette szól a történelmi múlt, van kőutja Nyíregyházától, és ki leend nem sokára építve tovább is közlekedésül Bátor vidékének. Ezek az érvek harczolnak Kálló mellett. Nyíregyházának van 25 ezer lakosa, mig Kálidnak alig 7000. Nyíregyházának van virágzó termény- és egyéb kereskedése, összeköttetésben a külföldi legelső czégekkel, Kálidnak alig valamivel több a semminél. Nyíregyházának van vasútja észak-keletnek, nyugot-észak- nak és délnek, s a Kálló felé vezető országút is inkább Nyíregyházának, mint Káli ónak csinálja a kereskedelmi forgalmat. Kálló nem képes befogadni egy valamire való bizottmányi gyűlés szép számmal összegyűlt tagjait, a kik bejöttek a gyűlés első napjára, azoknak ugyanazon nap vissza is kell utazniok, a másnapi utazgatás pedig kellemetlen, igy nő a közügyek iránti közöny és érdektelenség. Mig Nyíregyházán, daczára annak, hogy még uj vendéglőt nem építtetett, 2—300 ember elhelyezése fel sem tűnik.— Nyíregyháza diszes csarnokot építtetett a törvényszék számára, melynek északi szárnyában kényelmesen el fog férni a közigazgatási személyzet. Szóval, felszá- mithatatlanul több érdek szól Nyíregyháza mellett e tekintetben. S meg vagyunk felőle győződve, hogy a kormány mindezeket figyelemben tártja, s a közigazgatásnak Nyíregyházára leendő áthelyezése csak idő kérdése; annyival is inkább, — hogy a megye már 1825-ben hozta az első határozatot e tekintetben, s azóta e határozat többször megujittatott. De figyelembe kell venni a közönség érdekét is! Hozzánk hiába van közelebb Nagy-Kálló, még is csak Nyíregyházára kell járnunk kereskedés tekintetében is. A bizottmányi gyűléseken lehető megjelenés pedig a megye legnagyobb részének sokkal könnyebben esik akkor, ha Nyíregyházán leend a megyeház, már csak a vasúti közlekedés miatt is. Várva várjuk azért e tekintetben a kormány hovaelébbi intézkedését. Bátorvidéki. falu ily tündérkirálynét rejteget magában, — folytatá az udvarlást Kerektay, — valóban sokra becsülöm magamat, hogy eljöttem, s megismerhettem nagysádban a környék legszebb leányát. Ilonka szemérmesen süté le szemeit e czifra szavak hallattára, melyek, azt hivé a boldogtalan, hogy szivből származnak. Hogy iszonyú felindulását elrejthesse Jenő, a pénztárhoz ment, hol épen a jövedelem ösz- szeszámitásával foglalkoztak, 2128 forint volt felülfizetésekkel együtt a bevétel. Az e feletti öröm pár pillanatra feledteté Jenővel keserűségét, de csak azért, hogy kétszeres erővel támadjon ismét szivére a mellőz- tetés keserű érzelme. Majd az étterembe lépett, hot az öreg urak kártyázással és borostással voltak elfoglalva, ott voltak egy asztal mellett a jó pajtások, Pista és Győző, a mint kifáradva a tánezban, s boldogságtól sugárzó arczczal nevettek, csintalankodtak. Jenő feléjek közelitett. — Hát ezt a fint mi léibe*? -— kérdék egymástól, a mint sápadtan feléjök közelített Jenő. Jénő pedig odament hóééájók, Pistát és Győzőt félre hivta, valamit Stigott nekik, azután bement az öreg urak közzé, ott nézte a kártyázókat, a mint egyik, másik öreg ur nagy passzióval fogta el a „pagatultimot,“ nagyokat nevetett, midőn mások nevettek, pedig ő igazán nem tudta, hogy mit nevet, mért lelke odabent kalandozott valahol a tánezolók között, s a kinek eszébe jutott volna kissé vizs gélódni Jenő nevetésein, észre vehette volna, hogy azokban sokkal több a keserűség, mint az öröm és jó kedv. Felhívás SSifi. í a nyíregyházai miveit ifjusághozr'’*„A hány nyelvet bir valaki,annyi emberi“ A többféle nyelvnek tudása teheti az embert, ugv a tudomány, mint kereskedés tekintetében Kitűnő vél Városuuk azon kedvező helyzetben van, hogy Vindszenti jelesen képzett és több hiteles oklevéllel s ajánlattal ellátott nyelvtanár vendég gyanánt itt időzik, s hajlandó mérsékelt dij mellett akár gyermekeknek, akár ifjaknak sőt férfiaknak is a franczia, angol nyelvben oktatást adni. Midőn a közönség figyelmét e körülményre felhívjuk: egyszersmind tudatjuk az érdeklettekkel, hogy az ajánlkozók szerkesztőségünkben is jelenkezhetnek. A tanórák mikéntjéről az összegyűlendő tanonezok fognak határozni. óhajtandó volna, hogy ha ezen kezdeményezés egy állandó nyelviskolának vethetné niog alapját városunkban 1 Más nagyobb városokban már vannak ilyenek. Az előhaladó idővel nekünk is együtt kell tartanunk, nyelvismeret nélkül azonban kevésre mehetünk még a kereskedés és ipar terén is. Kelt Nyíregyházán szept. 25. 1875. Egy nevelés barát. , Népnévelés ügyünk 8 néptanítóink jelene. — Nevelészeti tanulmány.— Ki»» Endréiül. ín. Mindenek felett fő tehát, hogy a népta- iitó fizetése kielégítő, meghatáro- ot t és b e v e h e t ő legyen, fizettessék , néptanító oly módon, hogy a népre birtok .rányában közokt. adó vettessék ki, és ez alól igyetlen családfő se legyen kivéve, m é g a lyermektelenek sem* mert a köz- ii üvelődés mindenkié, aközmi- relődés haszna általános. Azt nondja erre valaki; van elég adónk, bárcsak ízt tudnók fizetni! Igaz, de hiszen, ha nem nint közvetlen államadót, mégis csak fizettük íddig is a tanitó illetményét, azzal a külonb- léggel, hogy jelenleg mégis az fizet leginkább, i ki a k a r, amúgy a törvény kötelezne m i n- le nki § kevés kivétellel; s ha népünk önmaga jelátandja, miszerint a közokt. adó behozása egyelői az ő gyermekei érdekében történnek; ha lá- tandja csinos, virágzó iskolai épületét, derék tanítóját, képzett s jól nevelt gyermekeit, legelőször isközokt. adóját fog sietni fizetni, mert belátandja, hogy az befektetés a jövendőségnek. A néptanítók legnagyobb része felekezeti iskolákban működik, a törvény ezekről nem is sokat szól; ezek olyan mostoha gyermekek; gondoskodjanak rólok az illető felekezetek ; persze ez másként nem is lehet, a felekezeti tanítót az illető felekezeti elöljáróság választván, választja, meghívja, de nem fizeti pontosan. Valóban óhajtandó, hogy a nép ne fizesse közvetlenül tanítóját; a hány a fizető, a hány a gazda, annyi a parancsoló, annyi az igény; a nép azon */„ véka gabonáért— amidőn azt bevitte — jól esik, ba kimoroghatta magát, m ntegy jogosultnak érzi magát tanítója birálgatására s nem ritkán sértegetésére. Nem akarjuk lohasztani a népnek a nevelésügy iránti érdeklődését, de constatáljuk egyszerűen, hogy a tanitó működésébe boldog, boldogtalan szeret beleavatkozni. * * * Láttuk az eddig elmondottakból, hogy a néptanító úgy is alig tud élni, a midőn még szolgálatot végezni képes, nem nagy fejtörésbe kell, hogy kitaláljuk, milyen lesz egy már tehetetlen, munkálkodni nem biró, s nem képes néptanító és családja sorsa. Nagy lelki nyugalmat és békét szerez azon tudat az embernek, hogy akkor, midőn vállaink nem birandják többé a terheket, nem dobnak el mint kifacsart czitromot, hanem a sok évi fáradságos munka s küzdelem után tisztességes nyugdíjban részesítenek, sőt elma- radtainkról is gondoskodni fognak. A tanitó, ki hivatálában a gyermekeket oktatva, zajtalanul s észre nem véve, de hasznos munkálkodások között őszült meg köztetek, még miudig avczpirulással, kótrétgörnyedések között kénytelen koldulni ki azon morzsát, melyet talán felemelt fővel fogadhatna el tőletek. A tanítók maguk, a községek, a hol hi- vataloskodtak, nemkülönben az ország által évenként adandó összeg alapul szolgálhatna a tanitók országos nyugdijintézeteinek*8). Én a tanítót, ki 20—25 évet hivatalos- kodott, tovább működni csak kivételesen engedném ; megmondom miért? A tanitói hivatal már magában oly terhes, hogy mind a test, mind a lélek megérzi, s lehetlen, hogy 20—25 évi hivataloskodás ki ne merítené az életerőt s a mitnkakedvet, aztán lassanként jelentkeznek az öregség gyengeségei, fogyatkozásai; látása, hallása, nem oly éles mint előbb, a kéz sem oly biztos már a fegyelem feltartásában, többen a kortól is elmaradnak, mert mig ifjak [vagyunk, addig hírért s dicsőségért is sovár- gunk, bírjuk a terhet, de a vén tanító olyan mint a vén színész, a ki lassanként sze repét is kezdi felejteni. Kíméljétek meg a vén tanitó feiét, hogy akar gunynyal, akar szánalommal tekintsetek reá, jusson eszetekbe s emlékezzetek meg arról, hogy életerejét nekJenő azt súgta jó barátainak, hogy Ke- rektayt hívják ki nevében párbajra, de csak akkor, ha a mulatság teljesen véget ér, hogy semmi zavar ne történjék és a felől ne tudjon senki semmit. őrültség I Ostobaság l Gyermeknek párbaj 1... Könyvet inkább a kézbe és tollat 1 Mondja most valamelyik vaskalapos olvasó. Dehát mit tehetünk róla, már biz az igy történt 1 Ede volt a nap, vagy helyesebben az éj hőse, alig bírtak kibontakozni magasztalá- sából! Fiatal leányok lövelték felé égető Szemsugaraikat, öreg urak vonták körökbe, mikor a táncz szünetelt, s kérték, hogy húzza el azokat a régi jó nótákat, melyekben oly mélyen örvénylik a magyar ember érzelme, ki sirva szokott vigadni. És o oda állt, nem kéreté magát sokáig, s a mint húzta azokat a régi „kesergő“-két, csak úgy pergett végig a könyü az ősz szakálakon. Aztán megkezdődött ismét a táncz, a jókedv egyre fokozódott, szélesebb és magasabb hullámokat vetett. Mintha az egész végzet Jenő ellen esküdött volna, kinek koronként ki kellett fordulnia, hogy roszkedrét elrejthesse. Ede számtalan meghívásokat kapött, egyszerre nagy és híres emberré lett a környéken, mindenkinek megbellett ígérnie, hogy rövid időn meglátogatja őket. Végre hajnalodott; a vendégek egy része fogatott, s távozott, a másik része, ki hova tudott, ledőlt aludni. Most a megbízottak kihívták Kerektayt a kertbe, hol Ede egy jáczint bokortól árnya- zott körszéken tekintett a hajnalpirra, mely épen szembe vele festé meg a keleti éget. Lelkét keserű érzelmek hullámai csapkodták, kezében irón és papír volt, melyen a következő sorok voltak olvashatók : Sóhaj. Szép vagy te hajnal bíbor.köntösödben 1 Szép vagy te föld, mosolygva ébredő 1 .. . Mig fent a légen fény és néma csend ül: Bokorban édes lágy madárbang zendül.. Az égnek kékjén nincs komor redő. De szellő honnan ? Isten tudja 1 — támad ; S fátyolba vonja a kéklő eget 1. . . S hotellá válik a lomb ébredése, Hol át zúga vihar fájó nyögése, S talán soha nem nyer uj életet. Szivem világa szép mosolyra nyilott, Minőre nem nyíl hajnal ! bíborod 1 .. . Komor felhő lett a sötét bú rajta, Fényét, virányát a mely eltakarta .. . S most oly hideg van, oly sötét van ott. Épen e sorokat irta Jenő, midőn a bokor megrezzent háta megett; s a következő beszédet hallotta: — Igen barátom, mi azért hívtunk félre ide a kertbe, hogy téged kihívjunk párbajra a Jenő nevében 1 — Hühaba 1 — nevetett fel Kerektay gúnyosan, (mert ő volt a Jenő két segédjével ott a bokor mellett) mondjátok meg a kis hősszerelmesnek, hogy menjen az iskolába tanulni még egy nehány esztendeig, s azután járjon a lyányok után 1 Mit gondoltok ? 1 Csak nem fogom egy gimnazialistával össze- | mérni kardomat l
