Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-05 / 36. szám

I tömi. A világ midőn azt beszélte, hogy a pap jság egy része képes megétetni hallgatóival I szénát, nem hittem, hanem most hiszem, hog; I az ember képes megenni a szénát, nem a pap I hanem a kortes kezéből. — A kövérebb fajt; I szavazóknak időnkint pártfogolás, hivatali kilá tás, vasúti konczeBsio igértetett. Ezek az idomitási órák igen sok költ I ségbe kerültek a jelölteknek; ha ezen össze! la haza boldogitására fordittatott volna, mos jobb idők járnának Magyarországon. Egy hegyaljai bortelmelő társaság elnöke ki mint képviselőjelölt fellépett, kiszámította hogy egy baloldali jelölt megválasztása bel került 15 ezer ftba. egy jobboldalié 30—41 ezerbe. — Tehát drágább egy jobboldali, mini egy bal jelölt, sőt kétannyi áru. Mellesleg legyen mondva, ezen tisztel úri ember választóinak szemükre vetette, hog; emherevők a muszka húst is képesek elfő’ gyasztani. S egy pesti kalapgyárost, ki tők megvette azon az áron, mennyibe neki voltak de ki nem fizette, beperelte, fizessen ügyvéd jének honorariomul néhány üveg asszubort. Nem tudom, hogy megnyerte-e perét, d< én kijelentem, hogy azon vád alól, hogy min a bortermesztő társulat elnöke, ügyes eljárás mellett több hasznot tett volna a hazának, — minthogy föllépett képviselőjelöltül, s így kái is volt fellépnie, fel nem oldozom, ha csak ne' kém is nem küld ügyvédi és birói honorári­umba nehány üveg tokajit. — Az nem teszel semmit, hogy török vagyok, s bort innom nem szabad. Megalkuszom lelkiismeretemmel, mini a sicziliai papok a bűnnel, vagy számtalan ember lelkiismeretével — nem fogom inni i bort, hanem kanállal fogom enni; tehát kérem a bort, s a felmentvényt postán megkül- dendem. Már most vevén 480 képviselőt. S ugyan­annyi ellenjelöltet, kitűnik, hogy egy képviselői actus bele kerül 21 millió forintba, 20 millió napszámba, több ember halálba, s a millióknál több erkölcsi sülyedésbe. Kik vették ezen elprédált pénznek hasz­nát? A korcsmárosok. Nekik fütyölt az alkot­mányossági rigó. A honatyák látván, hogy ha sokba került az alkotmányosság, elkezdtek takarékoskodni, s a szavazó-gépek egy részét a lomtárba szállíttat­ták, mig lassankint mind oda kerül. Tehát eljő az idő, mikor az alkotmá­nyosság török kézibe kerül. Ez idő szerint a választás iránt érdeklő- I dést, csak az oly kerületekben szemlélünk, hol két ellenjelölt áll egymással szemben; itt még az alkotmányos gyomornak az orrában van a „lucri bonus odor.“ Egyébütt pedig a | programmokon kívül holt csendesség van. A képviselőnek két fontos teendője van, I a beszámolóbeszéd és a programm. A múlt há­rom évről a beszámolás igen könnyen megtör­tént. Az egész beszámolóbeszéd körül-belől igy hangzott: „Tisztelt sírásók 1 A lefolyt há­rom év legfontosabb eseménye az, hogy mivel 'már a napi szükségeket, kiadásokat is adós­ságból kellett teljesíteni, s a sok kölcsönkérés miatt a jobboldal hitele elveszett, szükségessé lett, hogy a jobb és baloldalok össze házasod- jana k ; sőt nem is házasodnak, hanem mint régi társak, kik egy darabig külön éltek, miu­tán mind a kettőnek megjött az esze, ismét össze költözzenek. Na már most barátom, ha ezen házas­ságból nem származnak életre való magzatok, s a házasság meddő lenne, akkor elő jön a törökállapot, a Sennyeyállapot, kinevezett apró basáival. Ez a szó programra, azt jelenti: „előrajz.“ A programm készítés nem egyébb, mint próba papolás, vagy mint a diákok műnyelven ne­vezik, mikor őket szavalni tanítják „futnak.“ Magyarországon jelenben ily próbapapolás vagy futás van. A programm két szóból van össze- téve, pro és gramm, t. i. előrajza a sok szó­nak, s kevés cselekedetnek. A múlt évi országgyűlés legfontosabb eseménye kétség nélkül az vólt, hogy nehány képviselő Nyitra, Trencsén megyékbe elindul tak meghonosítani a házi ipart. Fog-e sike­rülni nem tudom. Az is dicsérendő, hogy jó szándok van. Hogy tehát az alkotmányosság­ról fogalmad legyen, nézz meg egy hajót, s fogalmat szerezhetsz magadnak róla. A kortes ólmos botja, a kormány rudak. A gyomor az iránytű. Az alkotmányos gulyáshus, bor, pá­linka, a feneksuly. Ezek nélkül felfordul a hajó. A programm a kifeszitett vitorla. Ezek egymást ellensúlyozzák. Ezek a gyomor politika esigentiái. Hanem egy igen szomorú tényt kell még előtted felderítenem, mely méltó a figyelembe vételre, — s ha lehet rajta segíteni. Ezen szomorú tény az, hogy az alkotmányossági életen, egy kezdődő betegségnek, a gyomor tá­gulásnak jelei mutatkoznak. Ez abban áll, hogy a lefolyt országgyűlés az alkotmányosság hitet megingatta az embe­rekben. Nevezetesen, hol párt szenvedélyek nem dúlnak egyes vidékeken, hideg közönyös­séget találunk a népnél — törvényhozók és törvény iránt, jelesül: hogy a nép nem üres frázisu programútokat, hanem tényeket vár s kívánná látni e békés időkben megerősödve politikai léteiét, szabadságát. — A türelmet­lenebb s szenvedélyesebb rész lapok utján is kezd elégedetlenkedni; ahoz nem értő embe­rek birálgatnak „az országgyűlés tagjainak egyharmadrésze nem odavaló s nem érdemes, hogy ott helyet foglaljon. Én úgy érzem, hogy a honfi tartozik törvényhozóját, ha már egy­szer a népakarata megválasztotta tisztelni, s az általa hozott törvénynek engedelmeskedni; ki nem záratván a jog, hogy alkotmányos és becsületes utón minden polgár hathat értelme­sebb képviselő választásra s a rosznak s ká­rosnak ítélt törvénynek megváltoztatására. Annyi igaz, ha ez az országgyűlés, mely­nek tagjai most választattak, a lefolyt or­szággyűléshez hasonló eredményt mutat fel. a magyar alkotmányosság török rámára fog hu­zatai, lesz basaság. Tagadja hát a török-ma­gyar atyafiságot, a kinek lelke van. Barátod Dharádzs. Most tölts, de gyorsan halljam tervedet I (isznak.) Don Hatapupp: (Félrevágott sisakját egyenesre nyomja, lándzsáját kezébe vére for­gatja, toporzékol s danol. „Itt a terv 1 itt a golyó. Oh ne rettegj jó bohó 1 Ha lándzsámat forgatom: Fuss ellen gyorslábakon I Rajta I Rajta hős vitéz 1 A kancsó fenékre nézz 1“ (össze ölelkezve mindketten, táncz és nagy duette:) Itt a terv 1 itt a golyó 1 Oh ne rettegj jó bohó I Ha lándzsámat forgatom, Fuss ellen gyors lábakon, Rajta I Rajta hős vitéz 1 A kancsó fenékre nézz I Don Mosholygino: (pihegve) De nézc barátom 1 Mi lesz most velem ? A csárda forog, tánczol a pohár, Tán e nedű ? . . Eh üsse kő I jerünk I Mert még megárthat 1 Kardomat kölyöl Elébb azonban még egy kis nedűt 1... (Isznak.) Egy jó tanács még: Rejtsük el magunk Álarczban lásson fránya ellenünk. — Mosolygjunk szembe, ránk ha szembe jőnek I kezet szorítva válljunk el I De ha Hátok megett vagyunk, titokban, orvvul Szúrjuk keresztül őket egytől-egyig. (Tántorogva kifelé ballagnak.) Don Mosholygino Quadramano d’ Don Hátapupp Változás. I-» ő j 11 e n e t. lapuk“ között legelész Don (Künt „keserű Asino. Előbbiek.)“ Komé! Úgy érzem baj van Dániában, Úgy megfeküdte gyomrom a „puliszka“!. Vagy tán | bor zavarta meg fejem ? De én nem is tóm E nedű ... izé I Mit is modtunk csak ? Merre ballagunk Avagy ballagnánk, de csak jobbra, balra Bólintgat a fej, a láb tántorog. — D. Hátapupp: (Hátra fordulva Don Asi not meglátja örömmel:) Brávó barátom ! Szervusz, hé izé I... Jer hadd ragadjam meg sörényedet! Don Asino: Mi a kő? Hát ti hol járhat tok itt, Mért zavarjátok áldott reggelim ? Ez a „lapu“ ez a bogáncs mi jó 1. .. Épen Kamcsatka, Sztambul újdondásza Irt a napokban s én itt csendesen Ollózgatok pár gazdasági czikket. — S fülem mozgatván lassan monológban Épen azon elmélkedém magamban : Török, tatár, héber vagy szanszkrít nyelven Vagy épen angolul vagy francziául Fejezzem-e ki láng eszméimet? A jégverésről V vagy a burgonyáról ? Mert, mivelhogy e „nyelveket tu­dom“ .... És im mit látok ? Tántorogva — szégyen — Kijönni titeket a félhomályból. — Don Hátapupp: Hadd most, hadd félbe magas hivatásod, Jer jer velünk, vagy minket vigy magaddal, Világosságnak hőseit leverni I Virad, azonnal itt lesznek nyomunkban. Don Asino: Na már csak látom, hogy bolonddá tesztek 1 Don Hátapupp: (félre) (Bolondabbá már nem lehet bohó) Don Asino: De csak segítek rajtat ok ez úttal. — Itt van a hátam tartom csöndesen. ’(Hátára másznak.) (Hadi induló nagy terczet:) Harczra : Előre ti hős daliák I A szent sereg bátran a vészbe kiált. Nyirfalombok. xxv. (Két együgyű állat. — Egy ember a ki mosolyog. — A szónoki hatás megfejtése. — Nagy reményű óriások. — A kosarak kosarat teremnék. — Országos embe­rek. — A szellemi régió törpéi. — Kegyes füles bag­lyok. — Mulatságos jelenségek. — A mosolygó em­berről mit mond a világ?) A nyarga (hajdani nevén : strucc) mint a* természettudósok állítják, midőn látatlanná akarja magát tenni, a homokba rejti el fejét, azt hívén, hogy ha ő nem lát: őt sem látják . .. szegény együgyü madár, mint megcsalja önmagát I A zsugori ha cseresznyét, málnát vagy földi epret eszik, felteszi pápaszemét, hogy a gyümölcsszemek nagyobbaknak láttassanak . szegény nyavalyás, mint ámítja önmagát 1 Soh’ se tessék mosolyogni érdemes Pö­I Harczra 1 előre ti hős daliák, Zengjenek ajkitokon az : „i-á‘-k. 2-ik jelenet. A világosság bajnokai jőnek. Előb­biek. Don Hátapupp, Don Mosholy g inó es Don Asino egyszerre: Szervus humillimus domini praestantissimi. Világosságbajnokai: jó reggelt. — (Elhaladtak egymás mellett. Don Hátapupp: (folytott hangon Don Mosholyginohoz:) Szúrd hátba őket! Don Mosholygino: (Rozsdás lándzsá­jával feléjek szúr, de elhibázza.) Don Hátapupp: 0 mamlaszok legmam­laszabbika, Te gyáva, böfögő vizibika ! Nem úgy kell azt at! Istenemre nem !. . (Don Asinohoz) Add ide gyorsan álkapezádat oh 1 (Annáig álkapcsát hirtelen lecsavarja, s a vilá­gosság bajnokai után hajítja, de az álkapocs erőtlenül aláhulll. Don Hátapupp: elképed, a légben Ho­meri kaczaj.) Don Mosholygino: Sámson kén annak nem ily gyáva hős ! Most rúgj, kapálj barátom Asino I Oh mert különben mind mind elveszünk. Még csak te vagy a harczképes közöttünk. Don Asino: (Rúg, kapál, miközben a két hős ^ megsebesülve aláhanyatlik.) Don Hátapupp: Oh jaj nekünk ! Don Mosholygino: Fejem zavart, karom kiment helyéből!... Oh ti síroknak nyugovó lakói Jertek védelmül, mert itt kell kimúlnunk! Don polypodianotrifoliatum, (zsongva zizegve megjelen) feteg bafátunk ! mert a strucc bölcsesége g a zsugori észjárása nagyon is uralkodó járvány a mai világban, s erősen hisszük, hogy ön is szenved némileg az öncsalás, önámitás viszke- tegében, legalább a rósz nyelvek azt beszélik, pedig a példabeszédként „nem zörög a fale­vél, ha a szél nem fújja ..." * Pater Csomorika például, kitűnő szónok­nak tartja magát, ki mellett eltörpülne a hi­res Spurgeon, a merész Abrahamus a Santa Chara, a viharzó Ventura, de sőt a legújabb edinburgi „hitébredés“ hőse is, a chicagói apostol Moody... hogy ne I hiszen ha megin­dítja ékesszólásának sziporkázó röppentyűit, elsápad, megrendül, könyeket hullat a mélyen meghatott hallgatóság ... csakhogy persze a hatás titka nem a szónoklat hatalmában, ha­nem azon körülményben rejlik, hogy a publi­kum, midőn a „megfizetés napját“ hallja emle- gettetni, az adóhajtóra és a lezárositott hol­mira gondol, — s ki tudja, ha a nők is nem-e azért keseregnek, (mint már megtörtént) mert attól tartanak, hogy hasonló pályára szánt fiaik is ilyen átkozott hamis páthossal és la- bancz logikával fognak majd a szószéken sze­repelni ? Fiatal óriások magas igényekkel lépnek ki az iskola falai közül, fényes pályáról, dús jövedelemről, nagy befolyásról, sőt vezérsze­repről is álmodoznak, miért nem 1 annyi kép­zetség, genialitás és életrevalóság mellett I . .. az élet azonban nem az önimádás ferde priz­máján nézi, hanem mérlegbe veti az önhitt pályakezdőt, s ime (csodák csodája 1) a súly nagyon hiányos, az érték csak névleges, igy aztán füstbe mennek a vérmes remények, s ifjú hősünk Szalmádon vagy Győszényfalván faragja a kalamust, vagy lesz belőle Kuthy Lajos diákjaként: nem alispán, hanem baga­riáé ispán. Válogatós urhölgyek egymás után kosa­razzák ki kérőiket, a miveit 'solid és minden tekintetben életképes egyéneket, hjah hiába 1 mikor az a tükör oly tündér%rczot, oly szil- füdtermetet mosolyog vissza, no meg a chig­non alatt is egy ugrifüles, jó tánezos, érdekes arczu gavallér motozkál, — igaz, hogy kö- nyelmü fráter, a munkában sem erőlteti — meg magát, a mulatságtól sem idegen, no de majd megjavítjuk, kigyógyitjuk... az ám 1 de nincs kit, a csalfa pillangó tova röppent, más virág körül édeleg, az ifjúság üde rózsái el­hervadnak, beborul az élet láthatára, s „a le­tarolt, megsárgult mezőkön szomorúan ül az őszi köd . ..“ Országos képviselők (benn és künn) büszke önérzettel hivatkoznak az általok al­kotott törvényekre s képzelt érdemeikre ... Hiú öncsalás 1 hiszen rég megmondta az angol bölcsész, de az élet is azt igazolja, hogy ők „csaknem mindig akadályokat görditnek a tár­sadalmi haladás elé, a helyett, hogy azt elő­segítenék. És a felette gyér esetekben is, mi­dőn intézkedéseik jól sikerülnek, azon körül­ménynek köszönhetik az üdvös eredményt, hogy szokások ellenére egyszer feltétlenül hó­doltak a korszellemnek, és azok voltak, a mik mindig tartoznának lenni, jelesül a népfónség szolgái, kik a nép kívánalmait nyilvánosan és törvényesen szentesíteni hivatvák ...“ Államférfiak, ministerek (Mexicóban úgy, mint San Marínéban) azon tévhitben élnek, mintha ők volnának a nemzetek irányadói és boldogítói, holott ugyancsak Buckle szerint mindössze is „apró lábok az emberiség hala­dásának keretében .. . körülök szülemlenek a gondolatok és elvek, melyek az események Minő romlás 1 mily szörnyű egy eset 1 Itt zsongok én: az alvilág Turulja, Véres harezotok, hogy majd jóra válik, S egy két darab majd elhull, s rajta én Megbizhotom : — De jertek nincs idő 1 Szárnyamra szedlek s elviszlek magammal, A sötétségnek éjféli honába, Szemeteket hol a fény nem vakítja. (Felszedi őket repülni kezd.) Don Asino: (menet közben) Jaj az álkap- czám I Oh te kíméletlen 1 Hogy menjek én igy Asinók csúfjára Ha_azt ott hagyod ellenim kezében ? 1 Don polypodiano: (tovább repülve) Ne félj nem olyan becses a te kapcsod, Hogy érte harezot vívjanak; s emésztő Dulakodásban egymást összeverjék. (Zizegve tovább repül, azonban egy forgószél megragadja őket, a földre csapja. Don Háta­pupp, Don Mosholygino és Don Polipodiáno lágy leiköket kilehelik, csak Don Asinó ma­rad életben. — Ez titokban vissza sompolyog, álkapezáját visszanyomja, de a forradás bélyege meglátszik mindörökké.) A függöny legördül. Utóhang. Don Asino halottait egy „lapu“ levéllel be­fedvén igy kesereg: Meghúzta magát Hátapupp vitéz, Elcsöndesül a lárma és a vész, Rozsdás sisakját, nagy csaták ’tanúját Melynél utódi tetteit tanulják, El messze dobta a kuczkóba véle I Tört lándzsa-bognak sincs már többé XT , ... ... éle 1 — Wem lesz biz ebből immár semmi sem. Jól van tehát: beszéljünk csöndesen. Suhogó. leütés, melyszerint hanyag eljárásai miatt h Yíítalából elbocsátandó lenne. A gyűlés többség azonban szavazat folytán állomásában a jö\ pH ményében meghagyandó«ak Ítélte. Folytatólagos gyűlés sept. 2. Nyíregyháza városa polgármesterének azo ké :relme, melyben a nagy kölcsönre vonatkoz wj egyei határozatot még egyszer kiadatni kér Yn egadatott, ugyanazonba, hogy a kölcsön meny n; fiségét illetőleg az évi törlesztés 72000 fc i’i; ntnál több ne legyen. — Józsa Antal feleb b; ezése a dadai képviselőtestület határozat j e] len kellőleg felszerelve nem lévén, illetőleg H 5zsa ellen felmerült vádak meg nem vizsgál tiltván, az újabb küldöttségnek adatik ki je hintése bevárása mellett. Novák József fellebbezésére nézve a vá aosi képviseleti határozat hagyatott helyben I E napi * tanácskozmánynak azonban leg érdekesebb tárgya vala azon felebbezési ügy ■> mely a városi képviselet által, a helybei g'mnasiumra tett 100,000 forintnyi alapit finyi tőke kamatja egy részének (1000 forint íz alapítványi levél úgy látszó ellenére, nen kizárólagosan a gymnasium, hanem az élőké szitő osztályok fenntartására több ével óta lett fordítása ellen, (melyet egy folyó év képviseleti gyűlés helyben hagyott), — Süti József képviseleti tag által tétetett. Majdnen I teljes óráig tartott a vitatkozás ez ügy fe lett. Az állandó választmány javaslata az volt hogy ez ügyben addig érdemleges határoza nem hozható, mig felette a superintendens ii mint egyházi hatóság — ki nem ballgattatik , Fintor bizottmányi tag még tovább ment, — ő ugyanis jogi szempontból helybenhagyhatna! tartja a határozatot, mivel az alapítvány t gymnasium javára szól. Ezek ellen több el­fogadható érvek lettek felhozva, — úgy hogj a tanácskozás folyamából már a többségei könyen ki lehetett venni s a határozatot ie kimondani. Ekkor azonban tiszti ügyész a törvényre hivatkozva, melynek 46-ik §-ában az áll, — hogy a bizottmányi gyűlésbe« nem vehet részt az, ki közvetlenül érdekelve van, oda nyilatkozott, hogy a nyíregyházai bi­zottmányi tagok szavazata ez ügyben nem ér­vényes. Mi ellenkezőleg úgy vagyunk meggyő­ződve, hogy érintett bizottmányi tagok csakis „közvetve“ voltak érdekelve, s nem „közvet­lenül,“ mindamellett elnöklő alispán ur a már teljesen letárgyalt ügyben ki nem mondotta a határozatot. (Folyt, köv.) Törökországi levelek, vn. De hagyjuk el már a nem szavazókat, nézzük a szavazó képeseket, kiknek harczi ria­dójuk ez: „Feli feli szavazásra Árpádnak hős nemzedéke, Ma Dáridó napja vár, Reád a sze­rencse száll.“ A szavazónak tehát az alkotmányos gyo­mor ad helyes elvet s irányt a jelölt válasz­tásban. A kortes jövő időbeni eljárását előre le­hetetlen meghatározni, mivel a kortes elleni statárium hirdettetett, hanem a mint a múlt időben gyakorlatban volt, leirom neked. A szavazót kezébe veszi a kortes, gulyás- hussal tele tömi, borral s pálinkával bőven el­látja s hogy a tele gyomor emészteni tudjon, a kortes kaszállóról száját szénával időnkint tele

Next

/
Thumbnails
Contents