Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

MHP-4 L. szám. * Nyíregyháza, január 24. IV. évfolyam.------------------------- 1 ‘'HŐBB Ü El őfizetési áruk: 4 trt. 1 Egész évre • •••** bj Fél évre « .. • ■­Negyed évre.....................• ■ Szerkesztői résiói tirsyazó kHUlem. ny.-k Intezenjek. n ri*f. leiké»*! luk 1 Bórmonteüen'le^l^ttk ..mert kezek­biti fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, i hovd az előfizetési pénzek, a lapba szánt hirdetések és felszélamlasok küldendők. Illinrz «Villa kiinyvkereskeilése. Vnroslin* ftWiiJárAs első ajtó balra. SZABOLCS Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Kiadó-tulajdonos ILLIN CZ GY ULA. a B "■& B" «P1^ Hi rde lét i dijait Minden 4 baiibo* petitkor ojjjgaerl Mr* detóiinél 4 kr.t t!ibb#'lrliwi 4 Kr, ;v _ • • Terjedelmes blrdotések . . elk* Urtki, kedveifibb fölbétolefc kdxSlhett Minden egyes beiktatás után kincstár« illeték 80 kr. T _ A nyílt-térben mindon hfara kajákét garaond-ior dija 20 kp. Ac előfizetők, a hirdetések meg­szabásénál, 20%-nyi kedtecménjr- ben réseeiülnek. A „magyar hirlapirói-egye- sület“ előleges értekezletének lefolyása. D ebre c ze n, jan. 17. Nevezett nap reggeli 9 órája után ; a hírlap képviselői, jelesül Szatmári Ká­roly szerkesztő , mint a „Debreczen“, I „Erdély“, „Bihar“, „Abauj-kassai köz- l löny“, Telegdi László szerkesztő, mint I az „Alföldi hirlap“, — Báthory Sándor I szerkesztő, mint a „Debreczen-nagyvá- radi értesítő“, — Maurer Károly szer­kesztő és Angyal Gyula munkatárs, mint a „Szabolcs-hajdukerületi közlöny“, — Kompolthi Tivadar munkatárs, mint a „Reform“ és „Közérdek“ , — Lukács Emil munkatárs, mint a „Hon“, — Fü­redi Lajos, mint az „Egyetértés“, Lukács Ödön szerkesztő, mint a „Szabolcs“ és „Bereg“ képviselője , — megjelenvén , előleges értekezletet tartottak, leginkább azon kérdés képezvén az értekezlet tár­gyát, országos, vagy vidéki jelleget öl- tend-e magára a gyűlés ? Egyező megál­lapodás szerint a „magyar hirlapirói-egy- let“ eszméje fogadtatván el, a hirlapok képviselői együtt a városház kistanács­termébe vonultak. Itt Lukács Ödön indítványozó rövi­den üdvözölvén a jelenvoltakat, kijelenti, hogy a tanácskozás rendes folyamban tartása végett mindenekelőtt elnök s jegyzőválasztását látja szükségesnek e gyűlés tartamára, minél fogva Báthory I Sándor mint a legrégibb magyar hírlap I szerkesztője, elnökül, jegyzőül az „Egyet- I értés“ képviselője Füredi Lajos megvá- I lasztattak. Elnök felhívása után, hogy t. i. I mely hírlapok által s mily szempontból I bízattak meg képviselőkul, a bejelenté- [ sek az alább közlött jegyzőkönyv 2-ik I pontjából olvasható rendben megtör- [ téntek. Ezután Telegdi László megkér- i dezé indítványozótól, minő indokból s miképen óhajtja a tárgyalás végett kitü- i zött eszmét létesíteni? Szatmári Károly indokolva j megjegyzb bogy a mikéntről tanácskozni ( időelőtti volna, miután ez tulajdonképen azon bizottság feladata leend, mely az alap- és ügykezelési szabályok kidolgozá­sával leend megbizva. Lukács Ödön a lehető rövidség-' gél előadja, hogy eredeti felhívása is e te-i kintetben az összes magyar sajtó-! hoz volt intézve s csak is miután a fővá­rosi sajtó részben közönyt, részben ellen­szenvet tanúsított az eszme iránt, merí­tette fel több vidéki lap a vidéki újságí­rói egyesület eszméjét. Szóló, hogy az eszme, melynek létesítésétől igen szép eredményt vár, el ne ejtessék, kész volt ennek támogatására is ; miut.'n azonban a „Debreczen“, „Bereg“ s majdnem egy­idejűleg a fővárosi lapok némelyike is érdeklődőbben kezdett foglalkozni az eszmével. Nem titkolható örömmel járul a „Debreczen“ által ajánlott „országos hirlapirói egyesület létesítéséhez, sőt kellő sikert és megoldást csakis igy remélhet, tudván, hogy valami üdvös czél létesíté­sére nézve kivált a mai indifferens korban a legüdvösebb sikert a nagy nevek, or­szágos tekintélyek varázsa eszközölheti. Indokait, melyek e lap olvasói előtt ismeretesek, körvonalozza, készséggel já­rulván ez alkalommal azon eszmékhez is, melyek e tárgyban azóta felmerültek, mint a hirlap-bélyeg, cautio eltöröltetése iránti intézkedés, a fővárosi s vidéki sajtó kö­zötti viszony szabályozása, nyugdíjalap létesítése stb. Kompolthy T ivadar kijelenti, hogy miután a czél o r s z á g o s hirlap­irói egyesület létesítése, őis já­rul a tanácskozáshoz, s a fent kifejtett nézeteket elfogadja. Füredi Lajos az alább közölt jegyzőkönyv 3-ik pontjában olvasható határozati javaslatot terjeszti elő, a mely egyhangúlag elfogadtatott. Lukács Ödön indítványba teszi, hogy az alapszabályok elkészítésére bizottság választassák. TelegdiLászló bizottságot kivá- lólag fővárosi hirlapirókból óhajtja alkot­tatni, s elegendőnek vél 3 tagot, mivel ilyen küldöttségek sikeresebben jutnak eredményhez, ha kevesebb tagokból ál­lanak. LukácsÖdön nem véli mellőzen­dőnek a vidéki sajtót sem, nem féltékeny­ségből, hanem azért, hogy minden érde­keket s tekinteteket figyelembe veendők­nek tart az ügy sikeresebb megoldhatása tekintetéből. SzatmáriKároly a főváros­ból azon lapok szerkesztőit óhajtja meg- bizatni, melyek képviseltették magukat u. m. A „Hon“-t „Egyetértés“-t „Reform“-ot és „Közérdek“-et. LukácsÖdön a vidéki sajtó ré­széről indítványba hozza, hogy a debre- czeni hirlapirók közül a „Debreczen“ szerkesztője választassák a bizottságba. Szatmári Károly, az „Abauj- Kassai közlönyt“-t a „ Szabolcs “-ot s „Magyar polgár“-t ajánlja, mert a „Sza­bolcs“ meritéfel az indítványt, az „Abauj- Kassai közlöny“ az eszmét melegen pár- tolá s a „Magyar Polgáriban az erdélyi sajtót óhajtja képviseltetni. Ez indítványok elfogadtattak. A jegyzőkönyv hitelesítése végett Báthory Sándor, Füredi Lajos, Kom­polthy Tivadar, Szatmári Károly és Lu­kács Ödön kiküldettek. Miután még a városi elöljáróságnak a tanácsterem átengedéséért köszönet szavaztatott, a hirlapirók a Király ven­déglőjébe mentek, s a közebéden a hely­beli lakosok közül is többen vettek részt. Balázs Kálmán kitűnő zenekara a leg­szebb magyar nótákkal mulattatá a kö­zönséget. Az izh tes ebéd felett Balázs Kálmán a Rákóczival kezdette meg szebbnél szebb dalainak sorozatát. Az ebéd felett meg­nyíltak a szivek bizalomra, a jókedv csa­pongóit. Elmés pohárköszöntésekben sem volt hiány. Éltetve volt a többek között Jókai, rOsernátonyi, Simonyi Ernő, Csavolszki.j Ittak Lukács Dénes emlékére, a hazáért,! a hirlapirók egyesülete sikeréért, az eszme indítványozójáért, Oláh Károlyért, a pesti és vidéki sajtóért, különösen azoknak je-i len volt derék rokonszenves ifjú képvise­lőiért Kompolthy Tivadarért és Lukácsi Emilért. A vacsora szintén Királynál tartatott meg, mely után az egymást az előtt még* nagy részben csak névleg ismert hirlap-í írók mint bizalmas barátok váltak el a minél közelebb óhajtott viszonttalálko- zás reményében. KÖZÜGYEK. Válasz, a „Szabolcsi Lapokéban Morvát Imre ur által közzétett „Nyílt szó a sza- bolcsmegyei pártokhoz“ czimet viselő czikkre. Mielőtt a válasz tüzetes tárgyalásába fog­nék, felkérem t. szerkesztő urat, hogy bár lapja társadalmi czimet visel homlokán: ide vonatkozó nézeteimet, habár némileg a politikába vág is, közölni szíveskedjék.*) H. I. ur ügyes-tollal szerkesztett czikkében fel akarja rázni pártfeleit közönyösségükből; méit úgymond, a közöny kóranyag, mely a nem­zet,, a társadalom testén emészt, s melyet eszme­csere által vél megorvosolhatónak. Nézetem e tárgyban egyezik jobboldali cziklriró úréval s felkérem én is vezérszerepre hivatottainkat, hallassák tettrehivó szózatukat, nem tévesztve szem elől, hogy erőnk egyedüli alapja, életképességünk a hazán ejtett sebek őszinte felrázásában s ezeknek közös megállapo­dás alapján leendő orvoslásában áll. Kötelességemnek tartom azonban többi pontjaira, melyek a kitűzött czéltól eltérve p r ogrammsz e rünek tűnnek fel előttem, — melyek által felszólítja a szabolcsmegyei pár­tokat különbség nélkül, hogy vállvetve siessenek megmenteni a hazát, •— szerény észrevételeimet ezennel megtenni. Czikkiró ur zokon veszi, hogy a Deákpárt ki van feledve a központi választmányból, s talán ki lehetnek hagyva a képviselő választók összeírásánál, s ott leszünk, — mondja — hogy e megyében, melynek nevezetes része Deák­párti (?) csak a reánk rovandó terheket viselhet­jük — a politikai jogokat ellenben gyakorolják helyettünk, kiskornak helyett a hivatottaki E kikezdésbe ügyesen szőtt vádra felele­tem ez: mi is voltunk s vagyunk kénytelenek tűrni ily mel őztetést, ha bár jelenleg nem Sza- bolcsmegyében is, és ezt a tények mutatják. — Kihagytuk a jobboldalt, mint kihagytak minket Hont s más megyékben, hol a jobboldal még erős lábon áll; ott azonban a panasznak helye nincs. (A jobboldal férfiai csak ott tartják szük­ségesnek a lojalitás modern elvének hangoztatá­sát, hol mint Szabolcsban számra nézve e gy ál­talában nem felette nevezetes részét teszik a megyének. A mi pedig a „hivatottak“ szóval kifejezett gúnyt illeti: elértettem! E szót gúnyolódásra használni lehet, de ezt a jobboldalról, annyival- inkább H. I. úrtól nem vártam, ki tudja, hogy a politika az exigentiák tudománya, a melynek életrevalóságát az idő mutatja meg, mint meg is mutatta az önök politikája helyte­lenségét, tarthatlanságát az önök „nagykorú­sága“ (?) alatt 1867 óta űzött gazdálko­dás és kormányzás! Ezt ön bizonyítja legfényesebben, midőn soraival felszólít minden­kit pártkülönbség nélkül: hogy siessenek megmenteni a hazát. Ha a haza veszélyben van, sietnie kell meg­mentésére minden hű fiának: ez elvitázhstatlan tény, csak azt nem tartom helyesnek, miszerint czikkiró ur alapjában az eddig követett utat je­lölte megmentésére czélhoz vezetőnek. Ez nézete szerint lehet a leghelyesebb, de én nézeteltéré­sünkből, pártállásunkból kifolyólag ebben politi­kai élveinek másokra erőszakolását látom; miért is meg fog engedni, ha egy szerény kérdést fogok feltenni: bizhatunk-e abban, ki önmagában nem bízik? — Felelet: Nem I - Kiváltképen akkor, midőn az önmagában vetett bizodalmát elvesz­teni megtanította az élet és a tapasztalás. Polgári kötelességeinkről alkotott képleté­ben igen jól esik olvasnom, midőn önhibáinkat (tulajdonképen pedig saját párt a önhibáit) milye­nek : a pártoskodás, tudákos tudatlanság, fonák számítás, a nemzet ezredéves fejlődésének (gé­niuszának) tekintetle nem vétele s nagy részben a müveit s hatalmas államok, nemzeti fejlődé­sünk, szegénységünkkel össze nem egyeztethető intézményeknek átplántálását sorolja szoros egymásutánban elő. — Az ellenzék kétszeresen örülhet most, először azért, mert azon párt, mely egyedül magát érezte hivatva ezideig a haza megmentésére, ma a komolyabb, a válságos idő­ben baráti jobbal kínál meg; tehát fel kellett ismernie a pártunkban rejlő férfias erőt, másod­szor azért, mert politikánk, melynek képviselői az országházban minden hibás lépés elkövetésé­nél nem feledték el, bár sikertelenül, — figyel­meztetni a hatalmas s egyedül üdvözitő tant valló pártot. — Sok évi küzdelem s e küzdelem alatt hazánk végelsülyedésének küszöbén győzel­mének bár szomorú ünnepét elérte. Az ellenzék hibás semmiben nem lehet, mert nem csak elvének érvényre emelését, a többs'égben levő párt ezideig nem engedte meg, de az elvek személyesitőit a baloldali férfiakat is kizárta kormánya gépezetéből; igy sem hibás, sem az elkövetett hibákért felelős nem lehet; véleményem szerint felelősséggel csak az tartoz­ván, ki a hibát, vagy vétkes mulasztást elkö­vette: igy én, a pártomnak bár helytelenül, de *) Készséges örömmel; a nézetek úgy tisztulnak, ha minden oldalról bevüágittatn&k. Őzerk. czélzatosan felrótLhibaicat s az ezekkel járó fe­lelősséget a többségben levő Deák-párt roska­dozó vállaira hárítom. A megye férfiaihoz vállvetett erővel mun­kálkodás végett pártkülönbség nélkül intézett felhívására bátor vagyok megjegyezni, hogy a haza megmentése iránt követendő eljárásm«, az általa tett alap kijelölést helytelennek Ítélem, mert a hazafiaknak szerintem s talán njkpolr sze­rint is gondolkozásuk s közös megállapodásuk eredménye, elveik s ebből kifolyólag pátiállásuk különbözik. A közjogi alap határozott fenntartá­sával ki van z£rva a máskénti megállapodás lehetősége, igy feleslegessé téve megjelenésünk a határnapra, melyen a haza megm.eMéieben vállvetett erővel keilend közreműködnünk. H. I. ur első helyen pénzttgyeinit rendezé­sét teszi feladatunkká. — Elfogadom ! Nagyon helyesnek tartom alapelvét, melyet kii^ölt, nógy ne adjunk ki államháztartásunkban többet, mint a mennyi a józan gondolkodás alapéivá^' fekte­tett bevételeinkből telik. (Folyt, és vége köv.) A „Szabolcs“ t. szerkesztőségének. T.' szerkesztő ur! Tisztelettel kérem, szíveskedjék lápja hasábjain az alábty követ­kező közleménynek helyt adni. Kivonat az 1875. év ián. hé 7-én tartott ág. ev. iskolai tanácsülésnek jegyzőkönyvéből. Jelenti az elnökség, hogy szabolcsmegyei s hajdú-kerületi tanfelügyelő ur mpgküldóaz 1872-—73 évről szóló elnöki jelenet, molyben a nyíregyházi ág. ev. egyház elpmiískola ügye­ire vonatkozó oly téves adatok foglaltatnak, melyek az egyházttnács figyelmét ki nem ke­rülhetvén, az ügy érdemleges tárgyalása az is­kolatanácshoz tetetett át. Az iskolatanács nem vonja kétségbe a tanfelügyelőnek államadta felügyeleti jogát, de nem hagyhatja megjegyzés nélkü a jelentésnek különösen azon észrevételeit, matyók tanítóink egynémelyikére vonatkoznak. Tudva api, hwrc a tanfelügyelő ur a téli vizsgák' táitpwi alatt látogatta meg iskoláinkat, a mikor még, a kü­lönböző időben jelentkező tanulókkal teljes eredményt felmutatni lehetetlen, vagy legalább is igen nehéz feladat; — tudva azt, hqgy a tanfelügyelő ur a tót nyelvet nem ér^i, pedig a tanítványok egy nagy részéhez intézqty kér­dések tót nyelvben intéztettek, és hogy pMn jelentésben oly férfiak rovatnak meg, jakpek eredménydus működését nemcsak egyhazunk községe, de az egész egyházmegye és kerület is ismeri és méltányolja; továbbá hogy az éa- peresség elé ugyancsak 1873-ik évben éerí^S- tett tanügyi viszonyainkat feltüntető jelenfés sok tekintetben ellenkezőjét állítja aUppk, 'a mit a tanfelügyelő ur mond jelen téséij^trész­leteiben: az iskolatanács ragaszkodik^az egy­házmegye elé terjesztett ama je^n^sffiez, mely is szószerint következőképen hapg^fe: „a nyíregyházi városi-népiskolákban a tanítók általán, és daczára az uralgó hólyagos himlő és váltoláz miatti nagymérvű mplaszfcásoímífk, dicséretes, sőt minden tekintetben jojjb ’ élőtá­ladást tanúsítottak, minek ejgyik oka a tano­dáknak 3 tanosztáíy és 3 tanerővel szaporítá­sában rejlik. K^üntetik §zén£ Gyula, Pazár István, *)' Mráz Károly ft Rúzsa Endre. A magyar nyelv tanítása mellett meglepő ered­ményt felmutatott Pazár István a Kofeilicz-féle alapítványból 20 frtal jutalmaztatott.“ A meny­nyiben pedig a nyilvánosság utján lett ismer­tetve a némely jobb tanítókra nézve lesújtó tanfelügyelői jelentés, iskolatanácsunk hasonlóan ez utat választja, hogy elégtételt szerezzen azoknak, kik azt megérdemlik, és ez okból e jegyzőkönyvi határozatot az elnökség által a sajtó utján közzétenni rendeli Nyíregyháza 1875, jan. 17. jegyezte s kjadta Martinyi József tanár, iskoai jegyző. Közli megbízásból az elnökség nevében Farbaky József egyházrendi wftfjik, (A helybeli tisztelt hírlapok felkötnek e közlemény szives átvételére.) A magyar hirlapirók debreczeni értekezle­tének jegyzőkönyve, i A..”^.za'30^caU cz* lap szerkesztője Lukacs Ödön által, lapjában megpendített hir­• i ?Ínek osatálya p. o. a IV-ik classieba, a „rosa iskolák közzé van a tanfelügyelői jelentésben ao- [rozva. közlő.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents