Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-08 / 32. szám
magasulnak és nemesülnek a| alakok, mind inkább hatalmat vesz a szellem az anyag felett, mig végre a sorrend élén előáll azon lény, mely képes istent megismerni és szeretni. (Folyt, köt.) Nyilatkozat az 1874-ik évi 7-ik törvényczikkről, és ahoz adott miniszteri utasitásról. Nem tehetek róla, ha természetem, alkotásomnál fogva — nem ilyen-é a horog ? — könnyen bele akadok valamibe. íme, a kormánynak „földadó szabályozásáról" hozott határozata olyan félszeg intézmény, melybe nemcsak én — az akadékoskodó — hanem a leg- jámborabb, simább, a kormányt árkon, bokron követő igaz hivő is megbotránkozhatik. Megalakították — megye, országszerte — a bizottságokat, — mint a paragraphus mondja — „az adó igazságos kivetésére a kataszteri felmérések nyomán.“ Azonban a kiküldött biztos úrral való első találkozásunk meggyőzött arról : hogy a világért sem az a czélja a kor mánynak, hogy a földek osztályozásánál szem betünő régi visszaélések megszüntessenek, nem hanem hogy minél« több adó folyhasson be „daniádák hordójába,“ kell-e világosabb bi zonyság erre a miniszteri utasításnál, mely meghagyja, hogy Bach ur german szolgái ál tál kitekert, magyar eredetiből kivetkeztetett stylus: ezután is sértetlenül álljon ? a mint ők osztályoztak húsz évekkel ezelőtt — rósz akaratulag — az „ne bánts virág,“ — bizony gyönyörű emlék is az, méltó lenne múzeumba tenni, — vagy másképpen tüzbe dobni; — ha valakinek termő földje, használhatatlan ind goványnyá, vagy szél által könnyen hordoz ható portékává változott ez idők folyama alatt az mind semmi; fizesse érte az adót oly men nyiségben, mint a jó földért; s ha annyi számtalan lombokon keresztül ment igazítás után is — veres- és kék tinta fecsérlés —A hibásnak 'tűnik fel az osztályozás: marad majd ha az Isten élteti a minisztériumot — vagy ötven év múlva, — csakhogy addig hány Széll-elhet el? — elkészül az uj adó telekkönyv; addig pedig: „tartsd a bőröd nyisd az erszényed, meg ne kukkanj.“ Ez az a mibe most bele akadt a Horog Nyír falombok. XXI. (Kiknek, és miért kedves a falusi élet? Ezer pardon ártatlanok vagyunk. Nagy fafu ? vagy kiB város ? Pom pás élet a városi élet. A harsogó hangok. Nem igy volt valaha 1 A polgármesternek szót kell fogadnunk j Mindenféle a leányokról, urfiakról, újságírókról és boldog férfiakról.) Denique — mint a Tiszaháton mondják — a falu csak falu, bóldog Eldorádója az el züllött embereknek, a társadalom fakirjainak valamint azoknak is, kik (valószinüleg azért, hogy az amerikai kövérek congressusában kel lő tekintéllyel léphessenek fel s ez utón is emeljék a magyar név becsületét) nem ismernek becsesebb növényt a töltöttkáposztánál s legérdekesebb hangversenynek tárták a sertéstort, .. , de bizony . a ki szereti a zajt. mozgást és pesgést, a ki vágyakozik haladni, szerepelni, közhasznulag és tágasabb körben működni, azt soha nem elégiti ki a falusi élet unalmas egyhangúsága s a nagyvilágtól elszi getelt sivatag sarkvidéke. Ne nehezteljenek reánk tisztelt falusi atyánkfiái I e kemény szavakért, mert bizony bizony nem igy gondoltuk, de sőt nem is gondoltuk mindezeket, hanem hát . . . hogy is mondjuk csak ? ... no tetszik már tudni ? még sem ? tehát megsúgjuk, (hanem aztán ne tessék .elárulni senkinek) az egész beköszöntő az asszony gyors elméjében szülemlett s mi mint udvarias férj készségesen aláírtuk a boldog falusiélet halálitéletét, igen aláírtuk bár hány perez múlva lehetett volna azt kiszabadítani. Ekkor a lelkész megragadta a kötelet, s mielőtt a csolnokban ülők magukhoz térhettek volna az ijedtségből, a csolnok már alig egy pár lépésnyire volt a tutajtól. Egyik gazember az ijedtség miatt kiugrott a csolnakból, kettő a csáklya kiszabadítással fáradozott, egy pedig az evezőjét ütésre emelte, hogy vele leüsse a lelkészt. Ez azonban nem érhette czélját, mert egy megmentett a naszádon, el találván a gyilkos szándékát, egy felragadt szigonyt, melynek nyele hosszabb volt egy ölnél, hatalmas erővel merített a semmirekellő vállába. Elbődülve eresztette az alá karjait evezőjével együtt és megadta magát. Pár pillanat alatt a gazemberek már megvoltak kötözve, az egy pedig, ki a csol- nokból kiugrott, egy házereszét ragadta megs ott fürdött az életoltó árban. A menekülők a gazembereket vízbe akarták dobni, de Tornay uram nem engedte azt. Maga a csolnakba ugrott, maga mellé vevén még egyet a bátrabbak közül, s hatalmas evező csapásokkal kormányozta a csol- nakot a szerencsétlen kétségbeesett anya felé. Midőn a ház közelébe jutottak nagy zuhanással omlott le a kémény, a vizet magasra korbácsolva maga körül, az iszonyú hullám a csolnakot messzire lökte ismét és majd fel- íorditotta. — Más ember talán máx nem tett A vérző kebellel a házibéke kedvéért, — nem- csak, hanem tapostuk a sarat, nyeltük a pori a gyalogoltunk 5—6 angol mértföldet, küzdőt- tünk mérges Cerberusokkal és még mérgeseb Haúsherrekkel; rheumát, oldalnyijaidat, íarzsá bát és napBzurást kaptunk, mig alkalmas lak helyet fedezhettünk fel, s most itt lakunk eg; nagy faluban, — pardon! egy kis városban persze azt nem kottyantjuk ki melyik utczá ban és hányadik szám alatt, — tartva azol t részéről a kiket illet, a macska muzsikától ablakbeveréstől, vagy — úgy lehet — a fák lyászenétől, serenádetól és más e fajta város . kalamitásoktól. * Dejszen pompás valami az a városi élet kiváltha az ember némileg megismerkedik Az asszony nap nap után nyakába veszi a várost délelőtt vizitre jár, délután uzsonnára vág] nőegyleti gyűlésre, este soiréeba, szinházba hangversenybe, circusba ] j . mily roppani előny ez a férfinak: nem kell reggeltől estig hallgatnia (mert hejh! hamis asszony ám a: anyjok 1) azokat a harsogó hangokat, melyek most a szakácsnét, majd a szobalányt huro- gatják, egyszer a virágos kertet planirozc kotlót, majd a kiszakadt könyökkel hazajőve kis diákokat szeppentik meg, néha a kocsisra. ' néha a szűk fonttal, de annál több csonttal kedveskedő mészárosokra, sokszor a ravasz kofákra és még ravaszabb férfiakra, még többször arra az országgyűlésre, mely a font helyet valami kilogrammot, vagy mi a nyilát akar behozni az ember nyakára, s legtöbbször az árva félj fejére árasztják ki nagy bőséggel, jéggel és forgószéllel vegyes tartal- mokat, — igen 1 legtöbbször a mi fejünkre, kik valaha — mig meg nem deresedtünk, meg nem kopaszodtunk — olyan édeskedvesek voltunk, kivált mikor debreczeni vásárról, hegyaljai szüretről, vármegyegyülésről vagy valami hosszú útról haza kerültünk ... no de régen volt már az, talán nem is igaz 1 Persze aztán itthon is vendégséget kell néha csapnunk, ezt kívánja a viszonosság, és a „kávénéne egylet“ alapszabályainak első paragrafusa . . . bezzeg aztán ilyenkor ugyan módunk van a soprán, ált és bariton hangok csodás hármóniájában, az az hogy csak lehetne, mert miután egyszer kétszer egy ilyen mulatságot átélvezve hallérzékünk egy álló hétig folytonosan zúgott, csengett és harangozott (még álmunkban is üldöztek azok a trillák I) azóta van rá gondunk, hogy hasonló társaskörök alkalmával egy-egy városi hajdú, két három botos biztos reményében okvetlenül betoppanjon hozzánk azon hivatalos és elutasíthatom felszólítással: „tessék rögtön megjelenni a városházánál, polgármester nr fontos dologban hivatja“ . . . hjah 1 hogy is mondták Sadowánál ? „szégyen a futás, de hasznos“... No már a leányok — ezt meg kell adnunk — nem szoktak oly élénken és nyomatékosan nyilatkozni, mint mamáik. Szinte gyönyör hallgatni gömbölyű, üde, dalzengésü hangjaikat, szinte éled és megujhodik a meg- vénhedett szív is ajkaik mézédes csengésétől, suttogásától. És azok az elzüllött, elfásult ifjuj urak mégis annyira idegenkednek ezektől a kedves csalogányoktól 1 Azaz, hogy nem azoktól idegenkednek, hanem a háztartástól, a csa- ádélet alkotásától t Vajon nem attól tartanak-e, hogy azok a aeolhárfa zöngelmü hangok öt-hat év múlva s talán elébb is olyanokká esznek, mint az őszi szél haragos üvöltése, vagy a sebes zápor zuhogása ? Ők tudják, annyi bizonyos, hogy a házasságtól rettenetesen íuzódoznak, s lebet, hogy önmagukból indulva ki, alapos okaik vannak e részben s ezért maradnak meg állandó törzsvendégekül az agglegénység sajtalan vakaróján és rozzant 1 ^kanapéján... Egyébbiránt más részről nem is lehet rajtok csodálkoznunk, ha nem merik sorsukat egy egész élet sorsát olyanokkal kötni össze, őket mint léha divatbábokat, pamlagon ülő íeréket, begyeskedő pávákat ismernek. In- tább maradjanak örökre azon a fakó és kemény kanapén, sem mint valami czifra fatea-1 uille.be telepedjenek, melynek vánkosában ezei t,[meg ezer gombostű művészileg elrejtett szu- t-jronya várja a reá helyezkedőt. Legfeljebl ib azok a kíméletlen, mindent fitymáló és kigu1-1 nyoló újságírók érdemelnék, hogy egy-egy c-1 éles nyelvű, gyors kezű, hirtelen haragú, ne- ylhezen békülő oldalbordával áldanák meg őkel n, I a kegyes végzetek ... hadd lakolnának némi- i-1 leg ellenünk elkövetett számtalan gonoszságu- k | kért már e földön is, mert hogy ha kirátjál 1,ja gyéként alóluk, egyenesen a gyehennábí ;-[jutnak, erről egy okos embernek sem lehel ű | kétkednie. Hanem az is bizonyos, hogy ha jó [körül néznének azok a házasságkerülő fráte- t, | rek, találhatnának elég hölgyet, kit büszkét r. | és őrömmel nevezhetnének édes magukénak t, I— már tudniillik, ha a hölgy is úgy akarná y|Van még sok-sok derék magyar leány, kiró i, | elmondhatjuk . a költővel: „jó mint a kegyeit [lem, gyönyörű vagy mint az aranyszál“ . . . g | ki előtt akár képzettségét, akár háziasságál zjakár a nőiség bubáját tekintjük, önkénytelenü k | és hódolattal kell meghajolnunk, ... ki igéze- -1 tes alakjával, s nemes szive dús kincseivé ó | a hitrege kegyistennőit is elhomályosítaná ... 5 | Mint például az a két szeretetre méltó nő- i, [vér, kik ablakunk előtt oly páratlan grátiával ■11 lebegtek el — munkások, gyöngédek, magas z| igényeket nem tartók, takarékosak, miveitek a •[szó valódi értelmében, szépség, csinosság, iz* | lés szempontjából kifogástalanok ... mily deli Jrék házinő válnék belőlük, mily boldog édent * | alkotnának a férj körül!... csakhogy fájda- y | lom I szegény sorsuak, s e körülmény nagyon •[kedvezőtlen ajánlólevél, időnkben „jaj annak, *|ki szegénynek született 1“ — Bezzeg! van ám > | kelendősége és ágiója annak a nagysámnak, ~ | ki amott a túlsó oldalon halad, most is háti rom udvarló kiséri, valószinüleg hízelegve, FI bókokat osztogatva s minden áron megelőzni >1 vágyva egyik a másikat, legalább „egy lófej[jel“ a kegy kivívásában. — Pedig . . . pedig * |.. . no de minek csevegjünk olyanokról, miI két jól tud az egész világ ! De hát dús gaz- ■ | dag . .. tehát szép, vonzó, szellemdus, szóval II valódi angyal 1 Hanem aztán ha majd fején : | lesz a fejkötő, aligha az a dal nem válik a ' | bóldog férj kedvencz nótájává: „ha eszembe [jut a legénységem: még az étel sem esik jól 'I nékem“ . . . —z.-y. ÚJDONSÁGOK. (—) Mint biztos forrásból értesültünk, a | nyírbátori képviselőválasztás alkalmával a szabadelvű párt részéről elkövetett vesztegetések, [törvényszegések megtorlása czéljából a királyi [ügyészséghez beadattak a vádak, s mint hall- [juk, már a vizsgálat elrendeltetett. Szemtanuk | állítása szerint e választásnál nyilvánosan men- | tek e vesztegetések, s vannak, kik állítják, [hogy több mint 30,000 forint elfizettetett. Az [eredményt annak idejében nyilvánosságra | hozzuk. V A múlt hét folyamából még pár | szinielőadásról kell megemlékeznünk. Egyik [előadás ezek közül: „Könyves Kálmán“ Jókai- I tói. Takács, a nagyváradi színháztól játszta a [czimszerepet. A színházat a Takács neve sem [volt képes megtölteni. Mily sokat vesztettek | pedig a jelen nem voltak, azt csak azok tudják megmondani, kik a jeles művész kitűnő [előadását gyönyörrel hallgatták. Takács ez idő [ szerint a legkitűnőbb magyar színészek egyike. Könyves Kálmánt oly mély tanulmánynyal, — | oly kitűnő alakítással, annyi érzéssel adta, [mennyire csak egy oly egyén lehet képes, ki [joggal számíthatja magát a művészek sorába. Ezen kívül még „Angelóban“ lépett fel, müj vészi játéka e darabban is hódított, s kedves emléket hagyott maga után. A többi szereplők | is mindnyájan kitűntek. V Vasárnap volt az utolsó előadás. — Tóthfalusi jutalmául adatott a „Czigány“ Eszéky [Emma k. a, és Angyal Gyula ur felléptével. I Ily tömött színház még egyszer se volt, sok j körülmény összedolgozott a közönség növelévolna kísérletet a szerencsétlenek megmentésére. De Tornay uram nem az az ember volt, neki a veszélylyel együtt nőtt bátorsága is. A roppant erőfeszítéstől a verejték ne íéz cseppekben hullott homlokáról, nehány erőteljes evező csapás után a vizet magasra tolva orra előtt, a csolnak ott állott már a ház mellett, most) jobbjával felragadta a csákányt, bele vágta a háznak kiálló gerendájába, mig erőteljes baljával a csolnaknak egy erőteljes kormányt vetett, s egészen a falhoz szoritá a csolnakot, mely oly szilárdan állott ott a big elemben, mintha csak a falból nőtt volna ki. A naszádon levő nép elszorult lélegzettel nézte ez iszonyú merényletet Ede halálsá' padtan borult térdére elforditá arczát az iszonyat miatt és imádkozott imádott apja életéért, a nép hasonlóul cselekedett. — A háztető kezdett lassanként horpadni; a vér jéggé fagyott a szemlélők idegeiben! — Egy perez még s mindnyájan menthetetlenül el vannak veszve. „Szorítsd jól magadhoz gyermekeidet“! Iviáltá a lelkész, azzal a csáklyát társának adva át, kinyujtá kezeit az anya és gyermekei megmentésére. Hatalmas karokkal fogta meg a nőt s hármas terhével épen a csolnokban elhelyezkedni készült! Késő volt 1 . . A ház nagy ropogással dőlt össze. Irtóztató rémkiáltás csapott fel a nézők ajkairól!. . a csolnak felfordult, és őket elborította a hullám. Legelsőben a lelkész evező társa bukkant fel s úszott a nem nagy távolságban levő tutaj fele. Ede kétségbeesetten rohant, hogy apja után ugrik a vízbe, erős emberek alig tudták visszatartani. Most azonban felbukott a lelkész is, félkezével magasra emelte az anyát, ki gyermekét görcsösen kulcsolta mellére s ki gyermekével halottnak látszott. Másik kezével erőteljesen csapkodta a vizet s még hamarább ért a naszádhoz hármas terhével, mint társa. A dereglyét megragadni s fent leypk segélyével felkapaszkodni pillanat müve yolt. Ede örületes szenvedéllyel rohant atyja keblére, s összevissza csókolta annak csűrön viz ruháját, de jöttek a dereglyén levők is, s a hol érték, ott csókolták szabadító angyaluk ruháját. „fíe hálálkodjatok barátim I“ szólalt most meg a lelkész, — „arra most nincs idő! Adjatok hálát inkább Istennek, ki megszabadított bennünket a halál torkából.*) Ekkora a felfordult csolnak és evezők is odahajtattak a viz által, „lássatok munkához“ szólt a lelkész, „a csolnakot ki kell tisztítani.“ Nem sokára készen voltak a munkával. — Még egy teendő vár reám. mielőtt biztos helyre vezérelnélek benneteket, még sére és a műkedvelők kedvéért sokan jelentek meg: a Tóthfalusi iránti rokonszenvből ig számosán siettek az előadásra. Eszéky Emma teljes átérzéssel és nagy hatással játszott. Angyal Gyula Zsiga czigánya egy volt a jelesebb alakítások közül. Tóthfalusi szép férfias hangja hódított, ügy halljuk, hogy 300 forintnál többre ment a bevétel. (!) Hálanyilvánitás. Midőn búcsút veszek Nyíregyházától, nem mulaszthatom el, hogy őszinte köszönetemet ne nyilvánítsam Nyiregy. háza mélyen tisztelt müpártoló közönségének, azon meleg rokon szenvért, melyet irányomban, különösen jutalomjátékom alkalmával tanúsított. Kedves emlékeket híven őrizendem meg a távolban is, s vegyék szívesen, ha igénytelenségemet viszont becses emlékökbe ajánlani bátorkodom. Nyíregyháza, aug. 7. 1875. T ó t b* f a 1 u s y Gusztáv. [=] Múlt számunkba az ungmegyei rabló bandáról közlött eredeti tudósításunkat a következőkben egészíthetjük ki: A hat személyből álló czigány haramia bandából csak kettő menekülhetett, még pedig ezek egyike maga a főnök volt. Megjegyzendő, hogy ezen hajszában legnagyobb érdeme volt gr. Török Napoleon fiának, ki fáradhatlanul nyomozta a rablókat egész Zemplén határ széléig. Múlt hét utolján a két menekült haramia — Királysel- meczre ment (ide valók voltak) s ott kunyhóik szélyel hányatván, egy csűrbe vonták magukat. Az éber csendbiztos észrevette őket s körül fogatván a csűrt, bekiáltott hozzájok, hogy adják meg magukat! Ezek azonban hallani sem akartak felőle mind addig, — mig parancsokat nem adott ki a csendbiztos, hogy gyújtsák fel a csűrt. Ekkor azonban szépségesen elő kerültek a hősök, s megengedték magukat kö- töztetni. Természetes, hogy annakutánna illető helyökre bellebbeztettek. [=] Kun Pál, jeles ifjú nyelvészünk, ez időszerint Sárospatakon a nyugoti nyelvek tanára, a napokban városunkban időzött, most pedig a „Sóstó “-i fürdőt egészségi szempontból használja. Még nehány hetet itt fog tölteni. Mai számunk vezérczike az ő jeles tollából foly. [=] Jégverés. Folyó hó 3-ikán 12 óra előtt északról sötét jég felhő emelkedett fel, mely városunk nagyrészét félelembe ejtette, sokan a hűvös idő miatt nem igen tartották valószinünek a jégesőt, azonban 12 óra tájban csakugyan megeredt az eső; eleinte kövér cseppek hulltak, azután megeredt a sürü jégzápor, s hüllőt 8—10 perczig, a jég közt voltak mogyoró nagyságúak is. — A jég a dohányt teljesen tönkre tette, a szőllőnek kevésbé ártott. [—] A napokban Pazony községében egy legény a másikát az utczán bottal megtámadván a földre verte. A megvert legénynek életéhez kevés remény van. A tettest a falusi biró bekisértette Nyíregyházára s a bekísért hamarabb haza ment, mint azok, a kik bekísérték. — Van-e erről tudomása az illetőnek. (Beküldetett.) [—] Sokan panaszkodnak az adókivető bizottságnak szigorúsága felett. A jövedelmi adót némelyekre nézve igen felcsigázzák, s ha ezért panaszt emelnek, azzal felelnek, hogy miért nem vallotta be az illető jövedelmét. — Csakhogy az is megtörtént már, hogy a becsületszóra bevallott jövedelem mennyiségét nem hitték el, — igy sok önérzetes ember nem is vallja azt be, nem akarván, hogy becsületében kételkedjenek. (Beküldetett.) (=) A napokban ismeretlen tettesek éjjel vagy három kereskedést feltörtek városunkban; pénzt nem találván, minden egyéb portékát érintetlenül hagyva eltávoztak. (~) A rendőrség szervezéséről szóló javaslat elkészült. S az országgyűlés összegyűlte után mihamar elő fog terjesztetni Tisza Kálmán belügyér áltál. — Óhajtjuk, hogy ezen törvények megfeleljenek a közkívánatnak. Mert bízón erre nagy szükségünk lenne. (=) Lehoczky Tivadar ásatást eszköz- lőtt beregmegyében a tarpai határon. Ez ásatás eredményéről a „Bereg“ részletes tudósítást ígér, épen a szenvedélyes régész Leazt a gonosztevőt ott meg kell mentenem ! 0 is ember azért, hogy gonosz, eltévelyedett ember, ne legyünk ő hozzá hasonlók. Mutassuk meg neki, mi a kötelessége egy keresztyén embernek. Azzal hirtelen átszökött egyedül a csolnakba, s nehány perez múlva csolnakba segítette a semmirekelőt, ki már ak- £or annyira ki volt^ merülve, hogy két másod percznél tovább ki nem birta volna a di- csősséget. Most eloldatá a dereglyét. Edét pár em- lerrel a csolnakba ülteté, hogy számára me- eg- száraz ruhákat, egynéhány kenyeret, egy csobolyo palinkat hirtelen magukhoz véve siessenek a megnevezett helyre, a hol embereit liztos helyre teheti, erősen rá parancsolván, 10gy,a vizbeesés históriáját el ne beszélje a mamanak, ha kérdi, miért a száraz ruha, csak azt mondja, hogy a nagy munkában erősen összeizzadt. Egy fertálynyi óra múlva a megmentettek biztos helyen voltak. Ede is visszaérkezett a hozományokkal. A lelkész átöltözködvén pihenés ^ nélkül pihent embereket vevén, —• tovább indult mentő útjára. Edét nem akarta vinni, de nem állhatott kérelmeinek ellent; igy megengedte, hogy vele mehessen. (Folyt, köv.)
