Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-01 / 31. szám
tartozik lenni, nem bir semmi nyomatékkai Az emberhúst vásárló képviselőjelölt, a kereskedést előmozdító kortes, a magát eladó szavazó, egy színvonalon, az érdek színvonalán állanak; ott szellemi s erkölcsi képesség közt különbség nincs, egy és ugyanazon mértékű: erkölcsi korrupczio, alkotmányossági zsibvásár, önérdek. A szellemi képesség egyiknél sem beszámítható, valamint a képtelenség sem. Egyik részről állanak az alkotmányosság buja s festett életű hősei, az erkölcs, szüzesség vásárlók, más részről az alkotmányosság kéjhölgyei, kik magukat vásárra viszik s eladják. Az alkotmányossági czélt tekintve, egyik mint másik képtelen, hogy választható s választó lehessen. Hanem az a nehány forinttal több vagy kevesebb évi jövedelem, már számba veendő. Minthogy annak ember, s erkölcs felett elő- számitbatlan előnyei vannak, megérdemli, hogy az emberek közt egy vonal huzassék, s a vonal egyik oldalán állók, kik több forinttal bírnak, legyenek választók; a vonal másik oldalán állók, a szegény páriák, mint „érzelmeden {tömeg“ legyenek választóképtelenek. A részletesség bár mely dologban is kiváltságos állapot. A világon minden dolog részletes. Az eső részletes, posztágyos eső. Egyik határt megtermékenyíti, a másikat aszályban engedi elveszni. A nyíri ember feles földinÍvelése részletes s igy kiváltságos. Mivel a földbe egészséges vetemény magot elhányni prédaság, oda akár milyen szemét s rothadt mag elégséges; ha rosszul kel a kapásvetemény, ez nem a vető mag, hanem az idő hibája. Minthogy haszonnélkül csak az észtelen ember munkálkodik, tehát a feles földben is a ritkán kőit tengeri, kolompár, csak részletesen t. i. a kolompár és tengeri tövei kapálandók meg, az üres helyek műveletlen hagyandók, annak megművelése, t. i. az általános művelés, elvetendő. A népnevelés is részletes. Szatmármegye isk. tanácsa, az iskolakötelesek negyedrésze nem jáván iskolába, kimondja: télben az iskolás gyermekeknek nem lévén csizmájuk, nem járhattak iskolába“ Télben ez a csizma, nyárban pedig a libaőrzés képtelenségei teszik azt, hogy Magyarországon örök időkig marad az iskolázás részletes, az iskolába nem járási jog pedig átalános. Egy másik nagy testület „iskola kimutatásában azt mondja: „az iskolaügy a múlt évékben szép előhaladást mutat.“ Igaz, hogy negyede az iskolásoknak télben itt is csizma képtelenségben, nyárban libaőrzés képességben szenved, de hát nem szép eredmény az, hogy az iskolásgyermekek egy része járja az iskolát, s csak harmada vagy negyede van csizma és iskola képtelenségben ? Urak I urak I Magyarországon az iskolaügyet vezető férfiak 1 adjanak önök több csizmadiát Magyar- országnak : s az önök iskolaügye fog legelső helyen állani a világon. A diák csizmája is részletes. A diái csizmája orrának van azon kiváltsága, hog] fényes legyen. A többi részeknek nincs. A diáknak kevés vixja, de erős akarata van, hogy fényes csizmája legyen. Azt a kevés vixot is a régi ócska keféből kell valahogy kidörgölni. Az rut, illetlen s mai időben nevetséges is, s e mellett sem a részletesség, sem az általánosság fogalmának meg nem felel, hogy az egyik csizmáját kifényesítse, a másikat fakó színben engedje vegetálni. Mit tegyen I Szájából nedvet bocsát az ócska kefére, mindaddig, mig torka ki nem szárad, mind a két csizmáját elkezdi vele teljes erejéből dörgölni. De a fényesités müve továbbra ki nem terjeszthető, mint a kiszáradt száj, s az ócska kefe tehetségei engedik, t. i. a csizma orráig. A többi rész pedig marad régi fakó színében. Müértő szemekkel vizsgálja most a műtét után csizmáit. Több Ízben végig nézi, ítél, okoskodik. Érezi, valami hibázik müvéből, s nem tökéletes. A vix elfogyott, tovább egy kefevonás sem tehető. A fényes csizma orrok, a Fakó oldalak s a sarkok sehogy sem illenek issze, sértik a művész szemeit. Hogy tehát a ;sizma orrának részletes fényé, s a többi részek fikó színe közti contrassot eltüntesse, ceres egy pocsolyát, a fakó szinü részeket a sárba meríti. Most gyönyörrel szemléli, hogy nüve tökéletes. íme, az tette a contrassot, a akó színek nem voltak elég sárosak. Vidéki levelezés. Ibrány. 1»75. jul. 25. Tisztelt szerkesztő url Ha a népnevelés az, mely egy nemzetet virágzóvá s hatalmassá tehet, ha népiskola, mint az ország jó létének, fennmaradásainak műhelye, mindegyikünknek figyelme tárgyát képezi; ha nemzetünk minden fia, a nevelés iránt érdekkel viseltetik, ugyhiszem nem fölösleges munkát végzek, ha ennek érdekébő egy nagy ünnepnap lefolyását közlöm szerkesztőségeddel. Egyházunkban az iskolás gyermekek ara tási szigorlata a fentirt napon tartatott meg a délutáni órákban. Ebben ugyan nincs semmi különös, — mert , ez másutt is végbe szokott menni, de mégis nem minden községben ment éhez hasonlóan végbe, nem minden helységben van a nevelés ügynek ily buzgó nemes és áldozatra kész pártfogója, mint községünkben ki oly nagy érdekkel, mondhatni egész oda adással viseltetnék mindazon intézmények ránt, melyek a nép értelmét fejlesztik, szel jeini képzettségét előmozdítják. Eme másod rendű (első a virágvasárnapi) vizsgálat, — mely a nagy munka időben, csak kevesek előtt folyt le, szép eredményt mutatott fel, mit bizonyít az ünnepély következő lefolyása. Még husvétkor kitűzött Bleuer Móricz ur két szép jutalmat, melyet a legigyekezőbb, legszorgalmasabb két gyermek nyerend el érdem szerint. Ugyanis egy harmad osztályú, ki mind szorgalma, — mind szabatos előadás által magát a többiek felett leginkább kitünteti, kap egy aranyat. — Egy másod osztályú, ki az írás olvasás és számvetésben kellő jártasságot tanusit, jutalmul nyer egy tallért. Nézni ama versenyt s igyekezetét, melyet a jutalom elnyerhetéséért a kis muzsafiak elkövettek, valódi gyönyör s élvezet volt. — Mindenik zsebjében érezte már bukdácsolni a nemes érczet, mindenik túl akarta szárnyalni tudományban a másikat. Minek eredménye az lön, hogy a nemes moecenás, nem csak, hogy szivesen teljesítette adott szavát, de sőt egész örömmel toldotta meg a kitűzött jutalmat. Minthogy többen kitüntették magokat a lelkes tanonezok közzül, mind szóbeli előadásuk, de különösen írásbeli dolgozataik által, az arany felváltva és 3 tallér mint jutalom következőleg osztatott meg. A harmadik osztályból jutalmat nyertek: Hegyvári Viktor 1 tallért, Kató Gábor 1 tallért, Berecz Juliánná 1 talllért. Másod osztályból: Hegyvári Sándor 1 tallért, Szász András 1 tallért. Első osztályból: Horváth Lajos 1 tallért és Gégeny Zsófia 1 tallért. A kezdők közt mind bátorsága, mind jó előadása, de kü önösen árvasága által kitűnt — Dajka András szintén kapott egy tallért. Hogy mennyire buzditólag hatott az ígéret a leendő polgárokra, mutatja az, — hogy kettő helyett 8 részesült jutalomban, még pedig nem megvetendő kitüntetés ez, a kis ta- risznyás, lajbi zsebére nézve. Egyik megállt s leirhatlan gyönyörrel nevetett a gonosz tallér szemébe, mely markai közzé jutott. Másik elragadtatással beszélt volna naphosszat, — hogy még jobban megérdemelje a drága kincset. Mindenik valami tulvilági érzelemmel, — és keményen összeszoritott lajbi zsebbel ment haza a boldog szülei házhoz. Az ily nemesen érző, a mai péuzsovár világban, áldozatoktól vissza nem rettenő, a nép jó létét szivén (nem csupán száján) hordozó ügybarátnak, ki a szüléknek örömet, a kis muzsafiaknak bátorságot, a tanítónak kedvet ad a munkához, méltó, hogy az egyház hálával, megyénk minden tanügy barátja elismeréssel jutalmazza nemes cselekedetét. Ott ültek bánatos arczczal, lecsüggesztett fővel a jutalomban nem részesült, de nagyra törő szándékkal eltelt kis táblások, sóhajtozva azon kor után, melyben ők is részesülhetnek azon nagy örömben. Az egyház gondnoka tehát egy-egy krajczárral örvendeztette meg, a csaknem könyekre fakadt kicsinyeket. — Volt öröm izráelben, soha annyi mosolygó arcz, — annyi kimondhatlan jó kedv, mint eme pillanatban; az ezelőtt nehány perczczel annyira lehangolt kicsinykék ugráltak, tapsoltak örömükben. Egyik a másiknak mutogatta töméntelen nagy kincsét, a soha nagyobb boldogságot nem okozó krajezárkát. A népnevelés ezen lelkes buzgó pártfogóinak hálánkat méltóbban nem adhatjuk által. mintha nekik a nyilvánosság előtt köszönetét mondunk. Márczi András, s. lelkész. Tisza-Lök, jul. 29 1875. Tekintetes szerkesztő ur I Kissé talán el is késtek soraim, amennyiben a dolog rég történt, de lehetetlenség, uogy azon aljasságot, mit elkövettek, szárazon elvigyék az illetők, s ha tényleg meg nem is kapták az érdemlett büntetést, még ne örüljenek, mert „ce qui est différé n’est pás perdu“ 1 hanem addig 1 is, legalább elégtétel lesz, ha a dolog nyilvánosságrai hozatal által, közinegvetés tárgyai lesznek. A dolog ez. Tiszu-Lökön Szomjas képviselővé választásán Dobost elfogták. Nem azt a hires Dobost értem, kinek elfogatását csendbiztosunk Ericzi bácei is irigyelte volna; hanem azon tiszapolgáii választót, ki mások tanácsára s arra, hogy „qui ne hasarde rien n’a rien“, szemtelen fővel Makó név alatt másodszor is szavazni mert. Azonban nem ezen felfedezés uj a nap alatt, ily csinytétek történhettek máskoris, lévén nemcsak Dobos uramnak vastag bőr a pofáján, s történtek is a paradicsomi kígyó mint első kortes idejétől napjainkig elégszeri De az, hogy szavazáshoz rendelt községi bizottság, biró, jegyző és hites — egy szóval az egész „kupak tanács“ vakmerősködött volna a kétszer szavazó mellett a bizottság előtt nyilvánosan hamistanuskodinf ez mán csakugyan több, mint szemtelenség, erre szót az Ázsiát ban utazó megyebelinktől fogunk majd kérni. Ily nyilvánosan rajta kapott elöljáró, (de kár neki ez a szó) ki könnyelműségből vagy, megvesztegetve mások által törvénytelen ezé- lokra engedi magát felhasználtatni, törvényeink értelmében többé elöljáró nem lehet, vagy törvényeink olyanok, mint a czigány lova „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes“! Üli laput a talpok alá, nehogy a gép, melyben mozognak, rozsdásságuk miatt fenn- akadjon. Nemde az orvos, hogy egy életet, embert megtarthasson, fenés lábát vagy kezét, hogy a többi rész tőlle el ne romolják — elmetszi! A hamistanuskodás uraim I ily fene és mely államban ez napi rendre lép, vagy a közegek ezt szemet hunyva szépen elnézik, ezen közegek nem fentartói, hanem sírásói lesznek nemzetünknek. Tekintetes szerkesztő ur! úgy hiszem jobban ismer, hogy sem a pártdüht és bukásunk feletti keserveimet olvasná ki soraimból. Nem az elsőt, mivel mind természetem, mind leendő hivatásom nem olyanok, hogy holmi korteskedésekkel az embereket elmarjam magamtól, sem a másodikat, mivel jól tudom, hogy a tisza-löki választókerületet sokkal nagyobb köd fedi még, hogy sem egy Balogh Zoltánt megválaszthatna. Horváth Géz a1.’1 rábbnál-czifrább barázdálás által tönkre van téve. Különösen a dohánytermelő (vidéken, I gonddal készített melegágyak esnek áldozatul rakonczátlauságaiknak. Annyival is inkább kéj. velük azt,.mert a gyakori locsolgatás őket mintegy’oda csalja, hogy a nedves földbe fo. röszszéfe gyönge termeteiket. Veszedelmes munkájok miatt tömérdek fáradság füstj,e megy. Tehát az ily kérdés e lőtt nem keilt ne oly könnyen szemet hunyni, hanem saját tapasztalatainkat, mik e téren sikert arattak, az olvasni szerető közönség elé juttatni, minteg/ kezébe adni a fegyvert, hogy e közös ellenséget mindenki elháríthassa. — Jóllehet e tárgy gazdászati szaklapba tartozik inkább, hol minden ily kérdés megkapja a kellő feleletet, de az ott adott utasítás többnyire nemcsak hogy költséges, de veszedelmes is. Mint ilyen is vagy éppen nem, vagy csak késő jut tudomására, kisebb gazda társainknak, kik közül mé<r mind ez ideig sokan nem hordátják a mii denki által annyira nélkülözhetlen gazdászati lapokat. Midőn a fent említett ézikket boncz- kés alá veszem, annak kérdéseire feleletet adok, az említett hiányon óhajtok segíteni. A czikk előbbeni részéről nem szólok, melyben az éji concert kiállhatlanságáról szói az iró, azt meggátolni úgy sem áll hatalmamban, közelebbről csak a rétközieket illeti, kik lassanként hozzá szoknak, mint katona az ágyuszóhoz ? E bajon csak is a kanalizálás által segíthető. De már a szuronyos legények — figyelemre méltók — kik számtalan voltuknál fogva majd mindenütt megjelennek. Embert ua (Folyt, köv.) A zugás azonban mind közelebb hallatszott, gyorsan gyújtott gyertyát és öltözködött fel Tornai uram, miközben családját is hasonlóul cselekedni ösztönözte. Egy jó perez nem telt bele, midőn a lelkész már az udvaron figyelt a rémletes jelekre. Alig lépett ki, azonnal tisztában volt a dologgal. Gyorsan fordult a szobába s szólt: — Ne tartsatok semmitől I . . Az árvíz közeledik, még pedig szokatlan gyorsasággal. Mi azonban védve vagyunk, e ház meglehetősen fel van emelve s a legnagyobb áradás idején is másfél öl magasságnyira volt az ár felett. Azonban nekem mennem kell a védgá- takhoz, a népet figyelmeztetni és sürgetni az óvó intézkedések megtételére. Legelső dolga volt félreveretni a harangokat, alig kondult azonban kettőt-hármat a harang, a falu több pontjairól kétségbe esett emberi hangok zaja, lovak nyerítése, marhák bőgése vegyült a bömbölő ár mindent tulhar sogó zajába. A lelkész, búcsút intve családjának, elindult, Elemér és Ede minden tiltakozása daczára követték őt, — Jenőnek azonban nem 'adatott reá engedély. A lelkész a lehető gyorsasággal a faluháza felé tartott, s minden útjában eső em- | bért magával hijt. A lehető gyorsasággal gyüj tötte össze a furáshoz-faragáshoz értő embereket, s a községháza előtt elhelyezett gerendákból tutajokat készíttetett, midőn kiadta a rendelkezési parancsot, több fogatokat megrakatott trágyával, s vitette többek kíséretével a töltéshez, melynek kiszakadásától kellett leginkább tartani, mivel ezek csak árvíz idején megtelni szokott évben már egy jó öüel magasabban volt a viz a falu több pontjainál. Siettek tehát a gát megerősítésére, azonban mielőtt ide értek volna, már a viz kerülőt tett, sőt bokáig érő zavaros vízben gázoltak. A munka mind a mellett megkezdetett, a viz mind a töltésen belől, mind kívül is annyira nőtt, hogy a lelkész rendeletet adott ki egy pár összerótt dereglyének oda száüi- tására. Gyorsan lett végrehajtva a tiszteletes intézkedése, mert az általános rémületben csak-! Ibrány. Jul. hó, 1875. A „Szabolcs“ 25-ik számában olvastam ily czimü czikket .A rósz szomszéd,“ melyben a kártékony férgek elleni tusára hívja fel barátját a czikkiró. — Minthogy a veszély perezé- ben, mint barátoknak kell, mindnyájunknak kezet fogva küzdeni a közös ellenség ellen, feljogosítva érzem magam, mint minden jónak barátja, hogy azon védelmi eszközöket, melyeket részint tapasztalatom, részint hiteles gazdák tudósítása folytán megszereztem, a közönség segélyére felajánljam, egyszersmind nézetemet a czikk felett elmondjam. Sokak előtt, mint privát monolog, fel se tűnt s figyelemre sem méltatták ama sorokat, mely mint egyes ember küzdelmét:tünteti elő pedig ha mélyebben behatolunk a szavak ér telmébe, azonnal ott látjuk, hogy itt oly el lenségről van szó, melylyel gazda társaink sok helyen, sok féle körülmények közt kény telenek küzdeni. Soknak nem egy kellemetlen órát szereznek azok. Úgy a városi, mint a falusi ember, nem egyszer rémülve látja, hogy legféltettebb veteménye reggelre kellve, czifugyan úgy tekintették minden oldalról, mint egy szabaditó angyalt. A lelkész két gyermekével és egy pár merészebb falusi a töltés tetején járkált fel s alá, vizsgálván, hol szűk-, ségesebh inkább az erősitgetés. — A viz rohamosan emelkedett, alig másfél lábot kellett még nőni az árnak, hogy meghágja a töltést, a lelkész aggódva gondolt a jövőre, gyorsan adta ki ismét rendeletéit, hogy minden háznál készen legyenek, az alantabb fekvő utczákra dereglyéket szállítsanak. Maga elhatározta az utolsó pillanatig a töltésen maradni. A bá- mész nép eltávozott már a töltés mellől, mert a viz mélysége, mely kerülő lapályokon jött, a töltésen kívül is megközelítő a három lábat ; — egy távolabb emelkedő dombon foglalt helyet. Rendithetlen nyugalommal járt a lelkész fel s alá a lábai alatt már is imbolygó védgá- ton, midőn egyszerre alólról kezdett forrni egy ember vastagságra a viz felfele. A lelkész tudta már, mi fog mindjárt bekövetkezni. Dörgő hangon kiáltá: a dereglyékre a cinek az élete kedves 1 mint az állatot, nemcsak hogy boszszantják. de különösen az esti künnlétet kiálhatlanná teszik. Nem annyira a Nyíren, hol inkább mint nyári vendég a légy divatozik ; hanem a Rétközön a nyári kellemes estvéken valóságos aristokraták, kik nem könnyen tűrnek meg semmiféle teremtett lényt közelökbe. A nádasok levelei görnyed a milliók terhétől. A fák lombja hemzseg ostromló csapataiktól. Kérdezd meg a liget; lakót, hogy vélekedik becses szemelyökről, micsoda élvezetet talál kellemes danájukba ? Tekintsd meg az állatot mely az erdő fái közt nyugodni akar az éj leple alatt, hogyan fogadja barátságos megjelenésüket ? Egy kis füst s aztán vége mindennek, vetik oda könnyelműen. A füst elosz- lik s a harezosok előállnak ? még nagyobb erővel rohanják meg a pár perezre megsza- badultat. Régi példabeszéd szerint „semmi sem uj a nap alatt“ tehát aligha lehetséges újat mondanom, de részint hogy az annyira magasztalt, s költői pompával felékesitett erdei lakásnak, sokak által kevéssé ismert kellemetlen oldalát feltárjam; részint hogy a fentebb említett ellenség ellen használt szereket a közönség előtt bemutassam, lerajzolom a nyári éjt,az erdőben: Hanyatlófélben a nap, a nyáj még a távolban hallatja ébresztő kolompjár, a pásztorgyerek már nagy munkába van a tanya körül. Megáll egv bizonyos helyen I s gondolkozik, néz jobbra-balra, fújva erősen pipája füstjét, szemlélve annak merre vonulását. Majd nagyot bólint fejével s egyet ühm-get, megindul. Gazt hord szárazai és nyerset a megjelölt helyre. Csóvát keres, azt meggyujt- va a csomó alá dugja. Azzal egész nyugodtan, mint ki jól végezte dolgát, megy a távoli nyáj felé, hogy a tinókat éji szállásra terelje. Azok egy kedvüen ballagnak, hadonászva jobbra balra, amint azonban meglátják a füst fellegi. égő vágygyal sietnek közelébe. Körül állják, mint jó gyermekek a tanítást tartó édés anyat, mint őszi éjeken a pásztor emberek a lobogó tüzlángot, gondolkozva a múlandóságról, álomra szenderülnek, egvet-egyet csapva farkaikkal, hogy a füst annáljobban terjedjen. A pásztor is füstjárásba feküdve (merre a szél fújja a füstöt,) átúszik félszemre, őrködik a tűz felett, mipt valami Veszta-szüt,.: olykor olykor nyers dudvát (vet reá, hogy még jobban füstöljön, mert . ettől függ mind ember, mind barom nyugalma. — Az erdei lakosok őszre kelve egész Olaszhon szint nyernek," ámde jutalmul jól kihizott barmokat kapnák. Csakhogy nem a füsttől híznak meg, véti ellen konok barátom, hanem a jó legelőtől, egészséges levegőtől és a jó víztől. — Van igazsága ! A rádi ember is azt tartja : „Csak legyen mit enni a jószagnak meghízik á ő maga is gyorsan lépett alá egyik reglyére, a másikra Elemért utasitá. Edé magahoz vette, s a mily gyorsasággal cí lehetett, tosziták hosszú karókkal a deregl két az emelkedő hely felé. 'ideje- is Volt í". . Siketito1 ’roppanás szakított magának utat a viz, a meggyeng töltést egyszerre 10 Ölnyi hosszugságban szakítván, s borzasztó dübörgéssel hömpölyc ala az iszonyatos ár. Három labnyi magasságban hömpölyg az ar azonnal az alantabb fekvő utczákon- gig, mint egy iszonyatos hadsereg, elsöpö: maga előtt mindent. — A mint a gyöngi hazak falaihoz ütődött a viz, azok recseg omlottak össze, s összetört* gerendáik men tek az ég felé. Most az életmentés halálos küzdeli következett, Tytani harcz az életoltó e mekkel. (Folyt, köv.)
