Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-11 / 41. szám
Nyíregyháza, október 11. •4L1. szám. Ilii évfolyam. 18T4. EMfizetéti árok : i Eél évre , . • • * * * Negyed évre . « . • » * '* • «I SierkfuztM iniíaenÉUSk: | ríBíilttárBy»*6kul . \ « WW'1*' t „, __„,.,1™ levelek esek lémért kezekBe rmon ^ fogadtatnak el. A Siratok nem adatnak vleeza. Klndú-liivnlnl, hová az előfizetne! pénzek, a lapba azánt birdetéeek éateUrfilamlaeok küldendők: Nagytér 136. aSZABOLCSj Yegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Kfailó-tnlajdonos: a „Szabolcs m ©gyei lapkladó-társnlat. Hirdetett dijuk: Minden 5 hasábos potit-sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., rHbbszHrlnél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek *}atr eszközölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár' illeték 30 kr.* A nyilt-térben minden bárom hasábos gar*nond-aor dija 30 kr. Az előfizetők» & hirdetések meg- szabAaán&l, 20°/,-nyi kedvezményben részesülnek. A tanító, mint erkölcsnemesitő és nevelő. A kisvárdavidéki felekezetnélküli népnevelési egylet“ által koszoruzott pályamű. Irta: Gürömbei Péter. (Vége.) n. Midőn a tanítóról, mint erkölcsne- mesitőröl elííadám nézetemet, jeleztem a tanítónak e tárgy körüli teendőit, szándékosan voltam kissé hoszszadalmas; mivel a tanitóuak ezen tanagyag körüli eljárása b mikénti előadásától függ nagy mérvben társadalmi újjá születése, közmivelődé- sUnk ügy ének előmozdítása. Hoszszabban időztem azért is, mivel ez ügyre kevesebb figyelmet fordítunk, mint tanítók, mindnyájan, mint a minőt érdemelne. Most már úgy szólok a tanitóról, mint nevelőről. Minden pedagógiával foglalkozó egyén tudja, hogy az oktatás és nevelés különböző dolgok. Ezeket itt fejtegetni hosszasabban nem akarom; sokszor ismételt dolgok elmondása nélkül nem is tehetném. Az elébb tárgyalt er- kölcsnemesitési feladat is inkább a nevelés fogalmához tartozik, a nevelésnek mintegy egyik czélját képezi; csakhogy inkább a szivet illeti, mint az észt: de mind e kettőt inkább, mint a szív és ész hüvelyét -— a testet. —- A tanítónak, mint nevelőnek feladata azonban már a testet is képezni. — így fogok én most már a tanitóról, mint nevelőről szólni. Nevelni nem kisebb feladat, mint oktatni, tanítani; bár annak, ki a tanítás s nevelés újabb elveit és módszerét ismeri s elsajátította, vagy elsajátítja, mindkettő könnyebb. A nevelés szent munkájánál, ha ép lelket akarunk ép testben képezni, fejleszteni, nem szabad felednünk, sőt szem előtt kell tartanunk mindig, mit Ratich Farkas még a XVII. század elején igy fejezett k „mindent a természet rende és folyamata szerint.“ Ugyan ezt fejezte ki a tanításra alkalmazva Comenius ezen elvben: „ tanítási eljárás legyen természetszerű.“ — Ezen elvet alkalmazd árva-házaiban Franke. Ezt védték s vitatták Rouseau elméletben, Basedov gyakorlatban is, az általa állított „emberszereteti intézetben.“ Ezen alapokra épiték tanítási s nevelési elméleteiket Pestalozzi és Diesterweg kiknek törekvéseik a mai, nálunk is di vatozó tanítási s nevelési nézetekben kezdenek alkalmaztatni; sőt hála a neve lés ügy buzgó barátai s harezosainak ha zánkban ! sok helyütt már kevés kivétel lel alkalmaztatnak is. ’ Mind e tudós, nagy részt gyakorlati pedagogok elvei és nézetei e pár szóban is összevonhatók: „ép testben ép lelket“ nevelni, képezni. — Másként szólva: test és lelket együtt, egyszerre nevelni képezni olyanná, mint a hogy a mai fo galmak szerint az ember-név raegki vánja, követelik Ismételjük, hogy ép testben ép lélek ez a czél a tanítás nevelésnél. — Az ép lélek s ismeretekkel gazdagított elme mi velésére nézve már rendes kerékvágás ban vannak nálunk is nemcsak a pedago gok, hanem a tanítók is; a tanítás mód szere meg van könnyítve a mai korban csaknem minden tantárgynál, kivéve a történelem s természettant: bár a nap-nap után megjelenő segéd és vezérkönyvek ezek sikeres tanítását is mind könnyebbé és kellemesebbé teszik. — De ezek meg mind csak azt eszközölhetik, hogy ép lel két képezzünk gazdag ismeretekkel és gyakorlatban alkalmazható elvekkel. — ha a tanító az újabb tanmódszert használja, eszközölheti ezt úgy, hogy a gyermek, növendék kedvvel, örömmel engedi oda neki magát. — De a nevelészet elvei szerint ha e munkában tulságig melyen, a növendék hamar eltelik, megán - dorodik e nemes foglalkozástól is. Szó- rakozást kell engedni. De úgy, hogy az alatt meg a test képződjék éppé; izmosodjék, a hosszas figyelmezés s ülő munka alatt megbádjadt test felfrisíiljön. S mint lélek fejlődésének szabályai, törvényei 'annak, úgy a test fejlődése is szabályosan eszközöltessék s mindig bizonyos czél elél ésére legyen irányozva a testgyakor- at is. Oly mozdulatokra taníttassanak, melyeknek a gyakorlati életben, majd hasznát vehetik. Ne kötéltánczosi hajme- esztő mutatványok próbálgatásával gyö- törtessenek, hanem csak a természet rendes törvényei szerinti gyakorlatokra oktathassanak. S mig a test igy ügyességet nyer, a vérforgás felfrissittetik, a mellett hogy ebben gyönyört kell találni a szívnek is, mulatságként kell ezt tennie: javára, épii- etére szolgáljon ez a léleknek is Lássa, érezze a gyermeki lélek, hogy ez is szükséges. — Ezek a kertészet, testgyakorlat, tornászat behozatala és alkalmazása által érhetők el. Máig ezen eszközök alkalmazását mulatta ki erre nézve a pedagógia, így nevelünk nem hülye, esetlen elméletet fitogtató, élhetetlen embereket; hanem az életre termett, gyakorlatilag is félig cépzett polgárokat. Ezek tartoznak szerintem a neve és köréhez. Ezeket kell a tanítónak, mint nevelőnek a tulajdonképoni tanítás mel lett leikébe fogadni s alkalmazni, ha : hazának s emberiségnek, szakja betöltése Utal, szolgálatot akar tenni. Együtt tani tani és nevelni: Ep testben ép lelket fej leszteni. De épen ez az, miben országosan : vidékünkön is hátra vagyunk — Ez az mire, mi mint tanítók kellő súlyt nem fektetünk. — Pedig bármily gazdag le gyen az elme ismeretekkel, ha ép test ninca: az ember, mint ember, a mai pol gárosodott világban, helyét meg nem áll hatja, be nem töltheti. — Ezen a neve lésről itt elmondott s másutt is sokszor hangoztatott elvek alkalmazását ohajta nám én a gyakorlatban, a tanításnál, az iskolában érvényre emelni minél előbb (Ide zárom azon óhajtást, is, hogy err nézve, minden iskola helyi és hatósági kormányzó testületé, helyiség és segéd eszközök előállítására utasittatnék mi előbb! Persze, hogy ez pénzbe kerül! De czélra a pénzt nem szabad kímélni, ha a svédek után, mint a mai nemzeti isko Iák mintaképei után szeretnénk haladni mint a svédek, hogy nem sajnálják pénzt, hanem a hol a község nem bírja segít az állam) Ha ezeket igy érzi, tudj s alkalmazza minden tanító, akkor mint nevelő betölté feladatát; az elől kitűzött czélt a tanító is, az egylet is, — mely tanítót, mint erkölcsnemesitőt és nevelőt feladata tudatában s álláspontján szeretné látni, — megközelítik, vagy egy idő múlva teljesen el is érik. óhajtom magam részéről; mivel az er- kölcsnemesités s nevelve-tanitás nagy munkájának gyakorlati kivitele által >ok társadalmi bajt megszüntetve hiszek; és hiszem, hogy ekkor népünk a nyugoti — általam legalább óhajtott — közrai- veltség színvonalára, emeltetnék. Adná sten! és pedig mielőbb! Miután ekként megírtam e pályaművet, az egylet birálata alá bocsátom ezt, azon szerény megjegyzéssel, hogy: ezen iiárgy felett sokszor és sokáig gondolkoztam; de ha mégis tévúton járnék: vigasz talom magamat azzal, hogy emberi gon dolkozás és ember által készített, dolgozat, vagy mű — eddig még — meg nem született úgy, hogy kifogásolni ne lehetett volna. Ha csak megközelíthettem is az eszmét, melynek valósítását az egylet a jályakérdés fejtegetése által elérni ezé- ózta: ez öntudatomnak jutalmat ad; s tettem legalább annyit, hogy megpróbálkoztam a feladattal, ha kifogástalan meg- óldását nem eszközöltem is. Próbálta légyen meg más is e tárgy : eletti nézetét kidolgozni és találjon a köz- mivelődés terjesztésének, az erkölcsne- mesitésnek jobb módját: több és hasznosabb szolgálatott tett bizonyára mint én; de akkor is vigasztalom magamat azzal, íogy én sem henyéltem el a munkaidőt, egalább dolgoztam s megkisértém a czél elérését. íme kifejtém egyéni nézetemet feltett s pályázatra bocsátott kérdés kö rül. B.írcsak mielőbb gyakorlatilag is al kalmaztatnának az itt elmondott nézetek és elvek! melyek együtt-másutt sokszor a legnagyobb részben más müvekben is elmondattak már hazámfiai, tanítók és nevelésügy barátok által és előtt. Én azt KÖZÜGYEK, Korunk erkölcsi alásülyedésének némely okai. Sokan kérdezek már, mi annak oka, hogy a közművelődés miért halad nálunk sokkal lasab- ban az erkölcstelenségnél? Holott amazon számtalan kéz, számtalan lélek dolgozik szakadatla nul; mert amüveltség terjedését nem csak azok eszközük, kik erre szivök szerint indíttatnak hanem sok mások, kik ez által tündökölni ! hiúságuknak áldozni óhajtanak; mig ennek (az erkölcstelenségnek) terjesztőit voltaképen fel nem fedezheted, ujjal meg nem mutathatod, tulajdonképen rejtve lappanganak, mert aligha szembe nem állna veled még a legerkölcstelenebb is, ha ezt mondanád neki, hogy ö is a sötétség táborába tartozik. Mondják sokan: mit se törődjünk azzal, ha látjuk az erkölcstelenség terjedését ; oly elma- radhatlan szükséges rósz ez a művelődés mellett, mint a nap mellett az árnyék; ez mutatja, hogy emberek vagyunk, kikben sokszor erősen túlnyomó az állati rész. Ez a vigasztalás azonban engemet nem elégít ki, s ösztönöz, hogy okát keressem alá- sülyedt erkölcsiségünknek, mely napjainkban az életviszonyok minden árnyalataiban ijesztőbb mérvet ölt, mint valaha! — Igen, nemcsak a társadalmi élet, a család s vallás terén mutatkozik ez, hanem leginkább hazai politikai viszonyainkban is, itt omladozik leginkább ama támasz s talpkő, mely nélkül minden ország ledől s rabi gába görnyed. Ide forditom tehát én is első sorban figye memet. Forradalom után, daczára a nyomasztó viszonyoknak, a magyar sajtó kezdett bár lassan szélesebb kört követelni magának; én már értem ezen időket, ha bár kisé gyermek észszel is megtudtam különböztetni némileg a körülményeket. Emlékszem, hogy értelmes és miveit körökben mily előszeretettel fogadták a fővárosi (még ekkor csak az volt) sajtó termékeit. A családfő Összegyűjtő a családtagokat s az öröm, vagy a fájdalom könyével szemében olvasta fel a hasznos tudni valókat, vagy a szépirodalmi' részt, melyben nem ritkán jöttek a haza fájdalmas sorsára vonatkozó nagy jelentőségű allegóriák, melyeket könyv nélkül tanultak be az illetők, s úgy adtak szájról szájra egymásnak. Egy értelem volt akkor, egy vágy minden igaz szívben, a honfájdalom és a kétes jövő halvány reménye; ez tartotta össze a honfi sziveket, közösen lettek megvetve a hazaárulók, de valóban azok, kikről tények és adatok nyomán bizonyult be az! A gyanúsítás és alaptalan rágalmazás nem volt napi renden mint most; de különben is a ki érezte, hogy nem állhat meg a közvélemény előtt, elbújt s nem mutatta magát, mert úgy a társas életben, mint közhelyeken, mint valamely ragályos bete gek tekintettek, kiktől vissza döbbent minden igaz elvű honfi. így tartott ez nagyrészt egészen a ki- egyezkedésig! Ekkor azonban lényeges átalakuláson ment keresztül minden. — A megpu- hitott hazafiság, mely mintha minden ellene . esküdött volna, igen sok szívben örömmel vette a reményt, melyet a hazabölcse mutatott a könnyen hívők serege előtt; a másik rész, mely meg volt ugyan fogyva de törve nem, inkább óhajtotta tovább is a nyomort, mint a zöld palásttal bevont, de belől üres kecsegtetést, s hogy akaratának, mely a „48“ körül forgott, érvényt szerezzen, megkezdette a harezot a másik tábor ellen, eleinte nemes fegyverekkel, érvekkel, igazsággal és megczáfolhatlan okoskodással; azonban látván, hogy mindez nem használ, látván eseteket, midőn okoskodás helyett az igaz érvek lenyomására mozgásba hozatott a szavazó gép „igen“-je vagy „nem“-e: jerösebb eszközökhöz nyúlt. Birtokba vette az irálynak és a szónak minden hatalmát, hogy felrázza fásultságáról az ellen közharezosait, kiknek igen kényelmes volt úszni az árral, melybe egyszer belesodortattak. Ez sem használt azonban! Így kezdett lassanként bejönni a magyar politikai sajtóba az elkeseredés hangja. Éhez járult azon szomorú dolog, hogy az ország kormányára hivatottak, ott fenn a magasban, elébe tették az é n -1 a haza szent nevének s érdekeinek, mi a sajtó elkeseredését hova inkább fokozta. Emberek, kikre lelki üdvünket bizni képesek valánk, megtörve a ho- szas nélkülözés nyomása alatt, elálltak elveiktől; a nyomor és általános panasz országszerte az uj aera által nem enyhittetett, a gazdálkodás az idő mostobasága által folyvást sülyedett, az adó mindig növekedett; szóval a kecsegtetésböl egyetlen sem teljesedett be; de igen annak ellenkezője ; mindez folyvást növelte az elkeseredést fent, szijtotta a sajtó által ide alant. Ez mérnem minden! Nem rég az ellenzék vezérférfia, — megengedem a legnemesebb intentióból, — de mindenesetre a hazai közerkölcsiség hanyatlására nézve felszámlálhatlan kárral a kormányhoz közeledett, mely által egyrészről feut az ellenzék sorait megzavarta s sokféle szakadásra nyitott utat és ajtót, másrészről a nép életében példát és irányt adott hathatós példájával arra, mely különben is szokatlan mérvben kezdett elharapózni országszerte és ez nem több s kevesebb, mint az elvváltoztatás divatja. Addig, ha elvhüségre intettünk, örültünk rajta, lelkesültünk érte ; most azt mondják a megtámadottak: „csak nem lehetünk különb emberek Ghiczy- nél etc. Ezen szomorú tény az elkeseredést annyira fokozta, hogy a különböző pártámyalatok közlönyei majd nem eszeveszett dühösséggel rohantak egymásnak. Az elkeseredés gyanúsítássá, rágalmazássá nőtte ki magát, s hordta szét a sajtó szárnyain ezeket a vidékre, s hintette az átkot mindenfelé, úgy hogy többé nincs bizalma a magyar embernek senkiben. A legszentebb indokból beszéljen valaki: a bizalmatlan szív gyanúsan tekint reá, s igaz tettei s szavai alatt valami titkos rugót keres és ez az önzés. Könyü volt bele menni a dágrányba! De hogy jutunk ki belőle? Se előre, se hátra, mint a ki beleszakadt a lápba annak kellőközepén, sü- lyedünk folyvást észrevehetőig, híjába kapaszkodunk a gyepűbe, kezünkben marad, lábaink alatt nincs száraz talaj. Ki volna képes felszámítani mostani viszonyaink káros hatását erkölcsi életünkre ? Mindenfele gyanú, rágalom, piszkolódás! Mindenkirosz, miért legyek éh jobb másoknál ? Ez a jelszó. Hasonlít a haza képe egy kárvallott fösvényhez, kárunk megvan, jogainkat odadobtuk, s most visszakivánnánk, s hogy nem kaphatjuk meg, hogy nem élvezhetjük úgy,- mint óhajtanék, bár saját vigyázatlanságunk miatt lopták el e közkincset ; mindenkire gyanakodunk, sőt végre még saját karjainkat is megkapjuk a tolvaj helyett, mint Moüere fösvénye! Mind hasztalanba baj nő, az ellenséges indulat, az elkeseredés mindig nagyobb mérvet ölt! Az egy czélt, egy utón elérni akarók is egymás ellen támadnak, mintha egymást akarnák felemészteni, mindenik magának követeli az igazságot, s jaj annak, ki máskép érez és gondolkodik, az legott pecsovics és hazaáruló. S midőn igy sülyedünk lejebb és lejebb az erkölcstelenség fertőjébe, megszólal egy hang, kinyul egy mentő kéz, s csak egy szót ajánl s ez egyetlen szóban életet az igaz czél felé törekvőknek, és e mentő kéz a Kossuth-é és e mentő szó az „egy et értés“! E dicső alaknak lángoló szavaira milliók lelkesültek egykor 8 vették be jósigéit; most mint magasztos látnok mondja e jósigét: „egyetértés“!.. .Hanem hallgatunk rá, méltán fogunk behullani a sírba; mit öntezünkksl ásup|, — Caák Jenő,
