Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-04 / 40. szám
Dok I nyilt ajtó küszöbót, vagy a bezárton kopogtattunk, nehogy ‘az üt nagyon unalmas legyen, elmélkedjünk egy kévését a múlt — és jövőről. Ámde történelmi tapasztalat és költői jóslat szerint „múltakban nincs öröm, jövőben nincs remény?.; zgringokoltassuk tehát gondolatainkat csak itt a tövises jelen ködös láthatárán s ne törődjünk sokat, ha mindjárt „nauta de ventis lenne is belőlünk, s épenséggel csak „ideanui asspciatiók“ és „locus communisok“ kalauzol nádak. Országos dolog, legalább a falusi'‘községek elöljárói már tudják, hogy közhatóságok és portómentes hivatalok magán felekkel ezeket közvetlenül nem érdeklő ügyben váltott levelezései, a viszont a magán felek hozzájok intézett hiva- talqs felszólítás következtében közhatóságok- és portómentés hivatalokhoz származtatott hason- némü tudositványai nagyméltóságu földmivelés-, ipaf^ és kereskedelmi m. kir. miniszter úr ő ex- celleutiájának, mely tárczaiv alatt jelöltetett ki hely a postahivataloknak is, még múlt 1873. aug. 11-ikén 7960—1053 szám alatt kiadott s köröz-j tetett rendeletével portómenteseknek állapíttattak meg, még pedig azon a postakezelő tisztség kényelmére valóban szép figyelmet tanusitólag, hogy minden ily kedvezményezett levél boritéká-1 nak e czélra különösen kijelölt helyrészén kibocsátó felelőségére a portómentességi körülmény előirott záradékokban fóljegyeztessék, s eme feltüntetés még vörös vagy kék irónnal is aláhu- zassék. A rendelet kétségkívül jog- és méltányosság elvein alapszik, s gyakorlati alkalmazása sem jár nehézséggel, de ha járna, még azt Í3 érdemelné ; mert ha megtörténnék is, hogy különben a hivatalos lelkiismeretet jól felfogni képes és köteles hivatalnok kezeibe felsőbb helyről hivatalos'meghittséggel letett kiváltság bonyolodottabbl körülmények között eshetőleg összetévesztetett, ez még csak érthető: de azon kényszereljárás, hogy valaki másnak .érdekében levélbért vagy épen dupla portót fizessen, teljesen érthetlen. , Pár perczig tartott elmélkedésünk nemcsak I átgondolta, de egyszersmind jónak is hagyta egyí legjobb helyről jó helyekre juttatott jó rendelet jótékony voltát, mi magán véve, ha nem volt is valami különös fejtörő munka, mindenesetre a meggyőződés szilárdulása lett; csak az a kérdés, vájjon az eszmelánczolatok egyik-másik részét iár^un kban, keltünkben nem ejtettük-e el ? — talán nem. Egyébként most már egyremegy, ha igenJ ha nem, mert czélunknál vagyis az ajtónál va-1 gyünk, tartalékul legfölebb az a vigasztalás marad még fenn, hogy „usus te plura docebit.“ Lépjünk be tehát s végezzünk I I Postafeladványunk gok mindenféle czimü s természetű ínyéiből állott, többi között volt egy magánfélhez intézett portómentes jellegű is. Átadtuk mind szépen s egy kevéske pihenésnek okáért végig néztük azok bélyegzését s beosztását. * Egyszer csak bizonyos tompa eszköz mélyebb Behatásából származott pattanás vonta magára figyelmünket, oda tekintünk, hát biz az nem volt más, mint a mi szerencsétlen portómén-1 tes jellegű magán félhez intézett levelünk meg-j portózása, megvasalták az istenadtát kegyetlenül, csak úgy nyögött bele, duplán-e vagy szimplán ? büntetéssel-e vagy a nélkül ? ez már nem valami nagy különbséget tesz, laikus embernek elég a portó, miután már ez maga is büntetés. . ’ Szerencsénk, bogy gyakorlatában kell lennünk mind az ütemes, mind a köteles udvariasságnak, mert különben csakugyan nehéz lett volna eltűrnünk hazaszerte köztisztelet- és szeleteiben álló derék miniszterünk és csekély egyéniségünk hivatalos tekintélyének ily végzej tea összezuzatását. Szerény ellenvétesemre azon választ kap tam, hogy ez a törvény „hivatal csak hivatallal levelezhet portó nélkül, de magán személylyel nem,. ily minőségű eddigi leveleim is hasonló soriban részesültek.“ Ekkor hivatkoztam a már idézett kereskedelmi miniszteri rendeletre, melyet velem a közoktatási miniszter úr hivatalos használat végett még múlt év szept. 14-ikéről 1290 elnöki szám alatt közlött, sőt e rendeletet fel is mutattam, de mind hiába, nem használt semmit; | a postahiva-1 talnak úgymond e tekintetben nincs utasítása, kedvezményesen tehát nem járhat el.“ „Jól van uraim, de én ám nem mondhatom, 1 hogy nincs rendeletem, mert azt ime senki sem vonhatja kétségbe, sőt én annak értelmében nemcsak jogosítva, de kötelezve is vagyok: 1. Föl-1 : terjesztést tenni, hogy kereskedelmi miniszteri , ur ő nagyméltósága kérdéses rendelét ezen posta-] hivatalnál is juttassa érvényre. 2. Nagyon tisztelt tanügyi közönségem előtt közoktatási miniszterem itt is üdvös haladéktalan törekvését és buz- góságát okvetlenül föl kell derítenem. Elvégre 3.1 magamat is csak kell igazolnom, mert még ütól- jára valami fékezhetlen büszkeségnek keresztelik. eddig gyakorlott portómentességi jelezé seimet.“ Mindnyájunk dicséretére legyen mondva, az olősoroltakban szépen megegyeztünk s minden legkisebb harag nélkül megváltunk egy mástól. Magunk ajánlása után tehát megindultunk búsan vissza haza felé, hanem azaz ártatlan portómentes levél csak ott maradt vasban 1 Most megint utón vagyunk és igy egy kevéskét ismét elmélkedhetünk. Hogy egy miniszteri határozat már magában az expeditióban megtalálta volna egyetemes halálát, az ellen szólnak szerény czikkünk megdönthetien idézetei; hogy valamely hivatalos közegnél tévedésből visszamaradt volna, ad „er rare humánum est“ megengedjük, de föl nem tehetjük, hogy épen Nagykálló ne kapott volna amnesthiát; hogyan s miképen szokta kapni a postahivatal általános és különös utasításait, erre nézve befolyásos vizsgálati jogunk nincs; miként mutassuk be tehát az okozat okát? teljesen tisztán és ezúttal bizony sehogysem, hanem annyit mégis remélünk t. részrehajla’lan olvasó közönségünktől, hogy a portózásoknak gyárnokai mi semmi szín alatt sem voltunk; a többit lassacskán majd kiforogja és elegyenliti az időknek sora. Postamester urunknál mi mindössze is csak azt sajnáljuk, hogy egy kissé tulzárkozott termé-l szetü, mert ő nagyon jól tudta és látta, hogy a kérdéses alkalomszerű portómentességi jelözél sek csak bizonyos idő óta gyakoroltattak ém azelőt t soha; ba tehát kifogása volt a dolog ellen inkább megérdemeltünk volna talán egy néhány! barátságos szóból álló koczkáztatott kérdést,] mint akarata ellenére is tizenegy' hónapon ke-J resztül vezetett folytonos compromittálást. Ekkor! legalább*a vélt kedvezményes levelezést korábban beszüntettük s a baj orvoslását hamarabb megkezdhettük volna. Mindezekkel tartoztam a kereskedelmi magas minisztériumnak, legfőbb tanhatóságomnak, tanügyi közönségemnek s hivatalomnak. Kelt Nagykállón, a m. kir. állami alreálta- nodában, szept. 8. 1874. Gasparik János, kir. h. igazgató. Fővárosi és vidéki rövid hírek. — A belügyér a debreczeni küldöttség nek kedvező Ígéretet tett a tervbe vett „Haj dumegyére“ nézve Debreczen székhelylyel. í többek közt kijelenté, hogy e terv eszméjét pártolja. S egy uj megye alakítására nézve, mely Bibarmegye érdekei szem előtt tartása val Debreczen központtal létesittetnék — tör véoyjavaslatot fog az országgyűlés elé tér' jeszteni. A jövő országgyűlési időszak legnevezetesebb tárgyait fogják képezni a Ghvczy ál tál kidolgozott adótörvéoyjavaslatok. (Csak az tán olyanok lennének e tjavaslatok, mint í minőket az elcsigázott adózó nép óhajt 1) Özv. Damjanich Jánosné az okt. 6-ikán Aradon tartandó gyászünnepélyre egy fekete lobogót készített, s arra 13 halálfőt hímzett----ászló alatt fognak kivonulni a vértanuk ... vé geztetési helyére, azután pedig a honvéd- menház tulajdona lesz. — Deák Ferencz egészségi állapotáról a: utóbbi napokban újabban aggasztó birek merültek fel, — 8 ez okból számosán jelentek meg a városligeti nyaralóban egészségéről tudakozódni. Deák a szobát őrizni kénytelen. — Az északi sark utazói felől azt tudatja egy hir, hogy már is foglalkoznak oly tervvel, mely szerint jövőnyáron megint útra kelnek a jeges birodalomba. Nevezetesen Payer egy expediczióval Grönland ismeretlen belseinek, gróf Wilczek és Kepes pedig egy másik csapattal az uj Szibéria nevű szigetek felibe. — Uj politikai lap. Kerkápoly Károly megunván, hogy az alásülyedt országos pénzviszonyok miatt folyvást őt okozzák, az országos reform kérdések megvitatására uj lapot [ szándékozik kiadni, melyben a pénzügyet Kerkápoly, a tanügyet Molnár Aladár, az igazságügyet Szilágyi, a katonai kérdéseket Pulszky Ágoston stb. fogják képviselni. — Beregszászban — mint a „Bereg“ írja — nagyszerűen szádékoznak fogadni az északi sark-expediczióban részt vett Kepes Gyulát. Nyíregyházán is megpendítették ez eszmét, de úgy látszik, hogy ez is elaludt, mint sok más jó gondolat. — Mgs. gr. Ló- nyai János ur Nagylónyán saját költségén gyermekkertet állíttatott fel, az alapnevelőnő fizetéséről is ő gondolkodik. Követésre méltó nemes példa 1 — Budabázi Tamás beregszászi tanár uj hátul töltő puskát talált fel, melynek tervét be is mutatá a belügyminisztériumnak. — A Petőfi-szobor nagy mintájához legközelebb hozzá fog Izsó. — Brassóban egy Bayer nevű család szerencsétlen véget ért. Egyik gyermek 17—18 éves kereskedő TARCZA. A CZOPFOK SÍRJA. '„A PIPÁK SÍRJA“ UTÁN. Irta: Handel Mihály. (Vége.) Olga tökéletesen helyeselte Julia véleményét s igy rövid tanácskozás után azt határozták el, hogy mihelyt Julia jobban lesz, mind a czopfot, a mi csak birtokukban van, lenn a kertben ugyanazon komlólugas háta mögött, a melyben Juliska —* fejgörcse következtében elájult, elássák — vagy is a mint ők mondták — „eltemetik“. Harmad napra Juliska oda hagyá az ágyat és igy csakhamar foganatosították is a hozott határbzatót:* a mi hajat tói'ette-asztalkáikban csak találtak, mind — az utolsó szálig — Összeszedték, bele rakták egy kis ládácskába — a »koporsóba*, s miután elénekelték az „Isten veled drága halott* czimü bucsudalt, örök nyugalomra tették a „drága“ (a czopfok értéke meghaladta a hatvan forintot) halottat.. . I S Szótlanul — mint a gyászolók.— mentek lei a tertbol. Juliska szemében egy nehéz köny- csep villogott; vajon az öröm könye volt-e az a lelett, hogy fejfájásának most nagy szolgálatot tett Avagy talán a czopfoktól vett buesu, a divattól való megválás fajdalma szülte ezen köny- seppet — ki tudná azt megmondani ?-----Na gyvilági hirek. Herkulanumban igen sajátságos műtárgyat találtak, egy női mellszobor az, mely természetes nagyságú s szinezüstből van. Tökéletesen ép. Különös, hogy első pillanatban bronz-mellszobornak tartották, minőt sokat lehet Pompeji és Herkulanum romjai közt találni. Az egész felületén képződött ezüstkéreg | következtében, valami fekete közönséges fémnek látszott. Csak is midőn a múzeumba szállították, lettek figyelmesek szinére, sikálni kezdették, s az ezüst azonnal meglátszott tiszta fényében. E müdarab egyetlen a maga nemében, melyet a Vezúv tövében találtak, valamivel többet nyom 50 fontnál. Vitatkoztak a tudósok, vajon öntve van-e vagy metszve, körülbelül ez utóbbi feltevés igaz, miután alakjához mérve könnyű, igy belől üresnek kell lennie. Franczia köztársaság. Thierst mindenfele nagy ovacziókkal fogadják mostani útjában. A grenobleni indóháznál lelkesült fogadtatásban részesült „éljen a köztársaság“ felkiáltásokkal üdvözöltetett. A daufir.iak látható jelét adták a köztársasági érzelmeknek, meNégy nappal a „temetés“ után meghívót hoz a levélhordó. A helybeli casino-egylet majálist rendez. Az öröm nagy volt Juliska és Olga részéről egyaránt. De egy volt ám a bökkenő és ez — talán már magad is kitaláltad kedves olvasónőm — ez a frizura volt Idegen hajat — ünnepélyesen felfogadták mindketten — többé egy szálat sem tesznek fejőkre és a sok szép czopfot, fogadalmuk könnyebb megtarthatása végett, mindegyig eltemették. Saját hajukból pedig, bármily szép és gazdag volt is, nem tudtak oly Bábel- tornyot építeni, mint a milyennel a majálison az egész hölgyvilág meg fog jelenni. Kisszerű fősül- ködésök által pedig feltűnni, — „falusiaknak“ tartatni és a mulatságnak általános beszélgetés tárgyául szolgálni—: e gondolatnál mindkette- jök hiúsága hangosan szót emelt. Töprenkedtek, töprenkedtek, de egymásnak azért mit sem szólották : Juliska restelte volna, hogy saját fogadalma megszegését | maga indítványozza; Olga pedig sokkal jobban meg tudta becsülui Juliska fejgörcseit, sem hogy ő ajánlotta volna a czopfok felásatását. Kedvetlenségöket egymás arczárói kölcsönösen le tudták olvasni, de azért a majálisra való készületeket mindketten megtették. Kedvetlenségök még majális előtti este sem engedett. Korábban mint máskor mondtak egymásnak „jó éjt“ ki-ki szobájába tért. Olga lefeküdt: azonban a holnapi frizura gondolata megrabolta őt álmától. Ágyában nyugtalanul hánykolódott, talán még nyugtalanabbul — mint Schiller ifja, ki Sáisbao az igazság lefátyolozott képét isteni tilalom daczára feltakarni készül. Éjfél lehetett, midőn elszunnyadt. Gyenge álmából azonban egyszerre felrezzen: egy éles kaczajt vélt hallani... Pedig egy légy sem moczczant; a siri csendbe mélyen be volt burkolva a néma éjszaka. Az álmodott kaczajt Olga azonnal holnapi frizurájával hozta összeköttetésbe; a majálison frizuráját talán valaki ki fogja nevetni? Pokoli egy gondolat! — Egy heves szökéssel ágyából leugrik s egy könnyű fehér köpenybe burkolja magát. Csendesen kinyitja szobája ajtaját s lassú óvatossággal kilép az udvarja .... Az ujhold mélyen kitátott szájjal bámuld e csodálatos látványt. A bágyadtan pislogó csillagok, mint az öreg anyámasszonyok a félig lefüggönyözött ablakon át, mohó kíváncsisággal néztek a szakadozott felhődarabok hézagain keresztül Lajtai Juliska udvarába alá. A halkan úszó felhők pedig, mint a vakmerően-bátor kalandorok, nyomról-nyomra követték ezen igéző éjjeli vándornak titokteljes lépteit. Olga határozott és biztos léptekkel indult le — a kert felé. Ki ne gyanítaná, mi szándékból megy oda ? Az eltemetett czopfok közül akar holnapi frizurájához Julia tudta nélkül, ha nem is többet —7 legalább egyet, egyetlen egyet felvenni ... A titoktartó éj mélyen hallgatott. Zajtalanul teszi be Olga maga után a kert ajtaját — nesz nélkül halad a lágy homokkal behintett utakon előre — a komlólugashoz ér s most mihelyt a I segéd több nemű tárgyakat csempészett, a dolog kisülvén, szülei házát motozták, s ott a [tárgyakat csakugyan meg is találták. Hogy a j börtöntől meneküljenek, kimentek az erdőbe s a kereskedő segéd bátyja először atyját | testvéreit, azután magát is agyonlőtte. — Nagyvárad közelében két kereskedőt az erdőből egyszerre történt két lövéssel lelőttek, kiknél 3000 ft találtatott. — Nemsován — Trencsénmegyében — tűz ütvén ki, 28 ház, 10 csűr és egy 3 éves gyermek is elégett, a kár 12.870 ftra becsültetett. — Két jelentékeny magyar telepet vásárolt meg a „ Regen - hadt“ nevű külföldi társaság, mely mögött bécsi tőkepénzesek állanak. F.gyik a „losonczi posztó és gyapju-gyár“, mely megbukott s melyet a konzorczium most 385.000 ftért vásárolt meg; a másik a „késmárki fonoda“, mely már hónapok óta szünetelt. Ezt 40.000 ftért vette meg. Nyirfalombok. XXVI. (Mit látott a delnő a „gloire“ népénél. Két gyönyörű ország — két férges alma. A roppant birodalom — nemzet nélkül. Fel, feli üröm riadás és mámor. A boldog népek. Mi van a földön? Vajha . . . IsmétTátogó bácsi. A késedelem indokolása.) Mondanunk sem szükség, hogy azt az országot, hol oly udvariatlan fogadtatásban részesült, nagy gondosan kikerülte a magasságos kéjutazó, — legalább a Journel de Syrius ezt állítja, bárha a rendesen jól értesült L’Univers czimü világközi (ad formám: nemzetközi) lapban azt olvassuk, hogy ő égisége nem állhatván ellent a női kíváncsiságnak, a „gloire“ népét is tanulmányozta, vigyázva azonban ezúttal, hogy uszályát az az ólálkodó tanár újból meg ne ragadhassa. Hanem aztán midőn látta, mily sokan viselik ott a becsületrend jelvényét, a nélkül, hogy azt érdemelnék, mint rajong egyik párt egy Don Quichotte fajta középkori hóbortos lovagért, és a másik egy gyermekért, kinek apja anyi véres küzdé- lembe sodorta, a közelmúltban pedig majdnem végveszélybe döntötte a nemzetet; mint lön hűtlenné e nép a dicsőséges eszmékhez, melyeket mint az emberiség „magna charta“-jának alapelveit ő proklamált hajdan a leigázott népeknek .. . megdöbbent e sötét képektől, s tovább folytatta vándorpályáját. Gyönyörű ország tárult fel most szemei előtt... körűié a tenger elbűvölő panorámája, bérczein fűszeres virány, rónáin fényes városok, narancserdők, olajfaligetek, keblében a tenger királynője és az örök város, végpontján a tündértáj, melyről azt mondja a példabeszéd: lássd nieg azután meghalhatsz, rónáin és bérczein a dal és művészet géniusza gyulaszt magas lelkesedést és szent ihletést a szivekben ... mily bóldog nép lakhatik-e hazában, melyet az őstermészet anyi fénnyel, annyi varázszsal, annyi kincsesei árasztott el!. .. Bóldog ? ... Oh nem 1 E népnek még évtizedek s talán évszázadok kellenek, hogy szomorú emlékű múltjából öröklött súlyos sebei behegedjenek, hogy szétszakadozott és elzüllött nemzet helyett egységes és életerős nemzetté izmosodjék a közszellem hatalmával, hogy a borongó felhőket, a sötétség rémálakjait tovaüzze áthatáráról a tudomány éltető napsugára', s íajh I az örök városból még mindig villámok röptédnek szét megfélemlíteni a nép igaz barátait, esujtani a gondolkozó főkét.. el el innen, hiszen itt sem diszlenek a népboldogság aranygyümölcsei. . ] <L Ismét másik tündérszép országra —- méltó társára majd mindenben amannak — függeszti ligyelmét az ég vándora (hjah 1 a széphez, legyen az ékszer vagy egyenruha, vagy plane öleb és árigora macska, kiválólag vonzódnak a nők és hölgyek, fent és alant) ... mily bájos e félsziget, mily délezeg férfiak, mily tüneményes hölgyet, mily csodás műremekei a mór építészetnek! . de mi ez ? ... a nemzet két nagy táborra oszolva eszeveszett' testvérharezban emészti önmagát: vérszomjas zsákmányéhes rablóhadak rohanják meg a védetten falvakat és városokat, üszköt vetnek a békés hajlékokra, letarolják a mező.áldásait, rabságra hurczolják a lakosokat, elgázoltomlólugasnak túlsó végére jut, azonnal ott lesz czélja helyén, a czopfok sírjánál. Épen ki akar lépni a lugas túlsó Yégéö, azonban hirtelen megáll — lábai a földhöz tapadnak. Fagyasztó hideg, futja át meleg tagjait s ró- zsás-arcza sápadtabbá lesz,.mint. a halovány hold: ott—- a czopfok sírján—ott lát egy tiszta fehérbe öltözött sugár-alakot, ki épen most emeli ki' a elásott gödörből a jól ismert ládácskát — az eltemetett czopfok „koporsóját.“ Olga első perezre meghökkent (kit nem ijesztett volna meg a „kisértetnek“ látszó fehér alak?!), azonban csakhamar visszanyerte lélekjelenlétét. Mereven néz még mindig a megmagyarázhatatlan éjjeli jelenségre; de hirtelen a gyenge szellő erősebb széllé változik át, ez megsuhogtatja Olga hullámzó köpenyét. A „kísértet“ e zajra hátra néz — kezeiből a czopfok koporsóját kiejti — elsikoltja magát!... A hang — Julia hangja.... Igen, ő volt az — Lajtai Juliska, — ő, ki tíz nappal ez előtt ünnepélyes hangon tette e fogadalmat : „Idegen hajat többé egy szálat sem teszek fejemre.“ Julia, Olga nyakába borulva, halkan su- sogá: „Csak még egyszer, édes Olgám!“ és Olga viszont rebegé: „Igen, kedves Júliám, csak még egyszer, most az egyszer!“ • l Ivek őket lelke&iték. Viziteben átalánoe volt . I az elragadtatás, a lakosok, daczára 1 folyto- I nos esőnek, kocsija mellett maradtak. Fölment ,1a Laffreyre, megnézte a tavakat, azon hires 11 tabédloyerei országutat, melyen Napoleon hadserege élén elhaladt, midőn Elba-szigetéröl visszatért. Thiers inneD Olaszországba utazott & Mont-Ceniseh keresztül. Spanyolország. A (harcztérről.) A spanyol hareztérröl 4—5 jelentéktelen összeütközést jelentenek az ország különböző vidékeiről. Az „Univers* azt mondja, hogy a karlisták az élelmiszer szállítást Pampelonába 3 nap tartóztatták, s akkor esetleg ott hagyváD állomásukat, az élelmiszereket be lehete szállítani. Németország. (Egy vonás a scblezwigi állapotokból.) Flearsburgból következő távirat érkezett: Dán pártvezérek által már Haders- lebeDbeu az észak scblezwigi kérdés ügyében egybehívott népgyülés az elnök által feloszlattad)«. A jelen volt németség uj népgyülésre alakult 8 köszönetét mondott a császárnak a kormány erélyes eljárásáért a dán rendzavarások ellen. Lipcsében Rubinstein Zsuzsánna bölcsészeti udor i vizsgát tett. — A „C. Zeitung“ szerint, ez az első riő, ki bölcsészettudorrá felavattatott.
